Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-14 / 42. szám
2 HETI SZEMLE Szatmár, 1908, október 14. kalmával nyíltan megmondotta, Logy a kormány a rokkantsági és aggkori biztosítást pénzügyi akadályok miatt egyelőre leveszi a napirendről és hogy ezt az ígéretét nem válthatja be Nem lehet tehát államilag megalkotni azt a nagy jót, a népnek aggkori és rokkantsági biztosítását, — létesittettek hát magán utón egy ilyen igen áldásos intézményt, egy önkéntes magánegyesülés alapján álló intézetet, melytől az ország lakossága megkaphatja azt, a mit nem nyújthat neki az állam: az aggkori és rokkantsági biztosítást! Ez a szerencsés alkotás, ez az annyira áldásos intézmény egy egyesület, melyet ez előtt 16 évvel alapítottak Budapesten. A ki beíratja magát abba az egyletbe, fizet nehány fillért minden héten s ha munkaképtelenné válik — öregség miatt, vagy más módon — nyugdijat húz az egylettől holta napjáig. Igaz, hogy az a 6—7 forint hetenkint nem éppen nagyon sok pénz, de hát a befizetés sem sok, s az a fő, hogy aki azt kapja, legalább annyit tud, hogy akármi történik vele valaha, éhen uem fog meghalni. Magyarországon e szerint minden embernek nyugdija lehet, a kinek csak tetszik. Nem kell-e tehát azt az egyesületet a legnagyobb mértékben áldásosnak tekintenük, benső őrömmel üdvözölnünk, rokonszenvvel felkarolnunk s mindnyájunknak, főként belépésünk által hazafias készséggel támogatnunk! Cime az egyesületnek ez: 1 magyarországi munkások rakkant- és nyugdíj-egylete. Különben állami felügyelet és ellenőrzés alatt áll, sőt a kereskedelmi kormánytól évenkint pár ezer korona állami támogatásban is részesül. Az egylet most már hatalmasan ki van fejlődve s teljes virágzásban van. Vagyona negyedfél millió korona s már saját palotája is van Budapesten (VIII. kerület) a József- utcza 23. sz. alatt. Az ország igen sok városában és falujában van fiókpénztára, szám- szerint 136, mig az egyleti tagok száma 70 ezer s csak az idén eddig 14 ezer uj fizető tag lépett be az egyletbe. Szstmármegyében vármegyénk egész területén egyedül Felsőbányán van ezen nyugdíj egyletnek fiókpénztára, 150 taggal s most alakult legújabban a második, Kapnikbányán. — Az egylet már öt év óta fizeti nyugdijozott tagjainak a penziót, meg özvegysegélyeket, árvasegélyeket. Mert még 1892-ben alapították ugyan a nemes célú egyletet, de az első tiz évben az alapszabályok szerint csak tőkésítette az azalatt befolyó jövedelmeit, de meg különben is 10 évnél előbb az egyleti tag amúgy sem számíthat nyugdíjra, mint a hogy ez az állami szolgálatban is van. Szerfölött sajátságos, hogy — noha ez az egyesület valóságos jótétemény az emberekre s nyereség avval megismerkedni — ennek daczára a közönség egyáltalában nem igen tud a létezéséről ennek az egyletnek. Száz embert megkérdezhetünk, mig olyat ta- láluuk, aki ismeri azt. Megvallom őszintén, hogy én magam is csak az idén lettem figyelmessé az egyletre s kezdtem gondolkozni annak nagy jelentősége felől. A tudatlanabb olemeket visszatartotta kezdetben mindenesetre bizonyos bizalmatlanság az egyesülethez való közeledéstől, a nép valószínűleg azt gondolta egyletünkről, hátha az is csak amolyan a nép kiszipolyozására szervezett vállalkozás, mihelyt azonban észre fogják venni, hogy ez az ismerős is, az az ismerős is rendesen nyugdijat húz az egylettől, észre fogják venni azt is, hogy egy olyan intézménynyel állanak szemben, mely a nép érdekeit szolgálja, s remélhetőleg egyre tömegesebben fognak a nyugdíj- egyletbe belépni. A jelen évtől kezdve a felsőbányái fiókpénztár tagjai közzül is két ember húz nyugdijat az egyesülettől. Mint fönuebb már érintettök, a befizetés a tagok részéről igen csekély, — lássuk azért, mennyi is hát az a befizetés, és hogy milyen nyugdijat fizet az egylet a tagjainak ? A ki belép az egyletbe, három-féle osztály között válogathat. A ki hetenkint 20 fillért fizet, az I. osztályba tartozik, 24 fillért fizetnek a tagok hetenkint a II. osztályban, 30 fillért pedig a III. osztálzban. E szerint kapja az ember a nyugdijat is. Tiz esztendőnél elébb senki sem kaphat nyugdijat, mint a hogy van ez az állami szolgálatban is. Ellenben 40 éves tagság után mindenki „teljes penzióit“ kap, mint ez az állami alkalmazottaknál van. Ez a „teljes penzió“ pedig: az I. osztályú tagoknál 12 korona, a II. osztályú tagoknál 14 korona, a III. osztályú tagoknál 17 korona, hetenkint, ami egy hónapra számítva egészen csinos kis összeget teszen ki. Negyven éven alul pedig ezen nyugdíj nagysága attul függ, ki hány éve tagja az egyletnek. A kinek tehát sem vagyona nincs, sem nyugdij jogosultsággal nem bir, arra nézve egyszerűen magától értetődő a dolog, hogy be kell lépnie a munkások rokkant és nyugdíj-egyletébe. Kifogás csakis egy lehetne : a befizetés. Ámde hetenkint 10—12 krajczárt mindenki, még a legkisebb keresménnyel biró szegény napszámos vagy kis cseléd leényka Is fordíthat arra a czélra, hogy biztosítsa magát öregségére. Nagyon érdekes bepillantása tenni az egyesületi tagok névsorába, a hetvenezer név közé s látni, mi mindenfele foglalkozás van ott képviselve. Van közöttük molnár, czukrász, órás, szabó, kovács, czipész, kőműves, könyvkötő, puskamüves, kárpitos, földmives, rendőr, borbély, ószeres, betűszedő, gépész, szatócs, kertész, vasúti fékező, vasúti málházó, lóápoló, lapkihordó, mozdony- vezető, kucséber, köszörűs, varrónő, gépirónő, nevelőnő, mosónő, szülésznő, gyümölcsárus, hajóács, kéményseprő, vasesztergályos, irodaszolga, fuvaros, iparossegéd, bányász, gyári munkás, kocsis, harangozó, vinczellér, kapus, utczaseprő, szerelő, szakácsnő, utkaparó, pinczér, bolti szolga, stb. stb. íme, képe egy ország népének! Szinte megható kép: a szegények ezek, a milliók, a kik fáradnak s kenyeret és hajlékot kívánnak akkorra, ha majd el lesznek már fáradva munkában, küzdésben, nélkülözésben, a mikor már nem fogja kezük bírni többé a kalapácsot, a csákányt. . . A kiknek van nyugdíj-jogosultságuk akár az államnál, akár valamely más testület kebelében, ezek szintén igen helyesen cselekszenek, ha belépnek az itt ismertetett nyugdij-egyesiiletbe. Mert szeretném látni azt a penzióst, ha mindjárt pár ezer korona is a nyugdija, aki azt mondhatná magáról, hogy neki egészen egyre megy, ha a nyugdija ha- vonkint 20—30 forinttal több vagy kevesebb. Van azután ezen munkás-egyesületnek egy iyen jó tulajdonsága s ez abban áll, hogy nem csak szoros értelemben vett munkások lehetnek tagjai, hanem az alapszabályok szerint tagja lehet annak minden rendes foglalkozással biró egyén, férfi vagy nő, öreg vagy fiatal, szegény ember vagy úri ember egyaránt. Hiszen valójában nem mindnyájan munkások vagyunk-e ? És tényleg találkozunk is az egyesületi tagok között lelkészek, tanítók, orvosok, bírók, ügyvédek, katonatisztek, vasutasok stbiek neveivel. Következnek tehát azok, akik kedvező vagyoni állással bírnak, mondjuk : akik gazdagok, igen gazdagok. Ezek részéről is van értelme a munkások rokkant- és nyugdíj- egyletébe való belépésnek ? Szerintünk ezeknek is be kell oda lépniük. Először már csak azért is, mert ők könnyebben fizethetik a a pár fillért mint mások. De szüksége van-e egy szitnált úri embernek arra a heti J16 koronára? Erre nézve azt mondom, hogy előre nem lehet tudni soha semmit. Nem lehet tudni, hogy kit mi érhet még valaha s a halandónak elhíznia magát nem szabad soha sem. Tudok nem egy olyan embert, aki fényes viszonyok között élt s élete alkonyán mégis oda jutott, hogy igen jó volna neki hetenkinti 8 forint, melyre biztosan számíthat s még nem is alamizsnaképen kapja. — De ha valaki bízik is a vagyonában, akkor is indíttatva érezheti magát a belépésre — jótékonysági szempontból. Azért tudniilik, hogy támogassa apró befizetéseivel azt az intézményt, mely annyi szegény embert oltalmaz meg a munkaképtelensége esetére a nyomortól. Mindenesetre innen van, hogy ezen munkás-egylet tagjainak névsorában nem egy curiai bírót, orsz. képviselőt, egyetemi tanárt, gyárost, miniszteri tanácsost, főpapot, nagybirtokost stb. is találunk.' Sőt mi ezúttal sorainkkal kiváltképen éppen az értelmiségi osztály tagjaihoz fordulunk, kérve őket, hogy ha nem saját érdekükből, hát legalább jótékonysági szempontoktól vezéreltetve támogassák belépésük által ezen áldásos tevékenységű egyletet, sőt legjobb, ha beíratják feleségeiket és családtagjaikat, Azt lehet mondani, hogy semmi értelme sincs, ha valaki nem tagja ennek az egyesületnek. Ha Magyarországon minden ember belépne abba az egyesületbe, akkor igazán hatalmas és virágzó volna az a nyugdij- egylet s mily óriás arányokban teljesíthetné akkor magasztos feladatát: az embereknek tökéletes megoltalmazását a nyomortól és nélkülözésektől ! Krasznay Zsigmond. CSAPÓ LAJOS SZATMÁR, Deák-tér 7., (I. emelet). ÉS POLGÁRI SZABÓ ELSŐRANGÚ PAPI- V Polgáriruhák, Papi öltönyök, Libériák, Reverendák, SzarvasbőrCzimádák, nadrágok, Palástok, fövegek, Bőrkabátok készítését elvállalom. /\ Tisztelettel CSAPÓ LAIOS, Mindennemű öltöny készítésénél a fösulyt az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi szine és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. sza bőmé ster.
