Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-07-02 / 27. szám
9 is egészségtelen lakást még négy-öt laktárssal kénytelenek megosztani. Ezekből a szerencsétlen páriákból a nyomor teljesen kiöli a szégyenérzetet; mint az állatok fekszenek egymás mellett a szénsavval és az erkölcstelenség miazmái- val telitett odúikban. Ezek a szegény leányok fel nevelkednek anélkül, hogy csak halvány fogalmuk is lenne az erkölcsről. Mily jövő várhat ezekre? Legtöbbször az életfentartási ösztön, a létkérdés űzi, sodorja őket a bűnbe. A főváros éjjeli életében csak úgy nyüzsög a sok serdületlen gyermek. Ott vannak a külvárosi íebu- jokban, a kávéházakban s látják a legtriviálisabb tivornyákat, hallják a zugkabarettek „erkölcsnemesitő kupiéit“, amint gyufát, képeslapot vagy virágot árulnak, látják a szegény gyári munkást, aki rongyaiba burkolva siet éjjeli munkájára, látják a selyembe öltözött ledér alakokat, mint kaczagnak, mulatnak pezsgő mellett dúskálva minden jóban, csoda-e, ha ezek azután elvesznek. Ezek alighogy kifejlődnek, biztos zsákmányai a lélekkufároknak. De nagyon sok ezeken kívül az olyan esetek száma is, a midőn jónevelésii és jóerkölcsü lányt csábítanak el fényes ígéretekkel és tesznek tönkre a legbarbárabb erőszakkal. Ideje végre, hogy megmozduljon az egész társadalom és vegye pártfogásába azokat a szánalomra- méltó gyermekeket, akiket a sors mostohasága vont az erkölcsi fertő felé. pechesen, hogy a vér is elborította. Erre lett aztán egy Ms babyloni felfordulás. Mig én bámultam szegény, agvonlapi- tott Yenczit, a sör lévén nagyon friss (csak négy hetes,) az üvegből szépen kifolyt az asztalra-és a földre, mikor oda néztem, már nem volt semmi az üvegben. Most már „sem pénz, sem posztó“, se pénz, se sör. No de ilyen pecliet! Pedig ez csak praeludium. — Yenczi nem szólt egy szót sem, hanem keservesen sziszegett. De ugyan mit is szólhatott volna? Rohant tehát viz után s csakhamar megtalálta Trinkerék finom porczellán-kancsójukat, melyet azonnal igénybe vett, s melyet használásközben oly ügyesen kezelt, hogy szerencsésen eltörte. Mit is törődtem volna én vele, de az volt a baj, hogy mindennek az országos ügyetlenségem volt az oka, tehát nekem kell majd az öreg Trinkerrel számolni. Oh, de hogy számoljak, azaz hogy mivel s mit számoljak? Mentő gondolat után kapkodtam, de hasztalan, most az egyszer sem támadt mentő gondolatom. Kérem, ez nem pech ? De menjünk tovább! Miután Yenczi Tegyen meg minden lehetőt, ami módjában áll, hogy letörölje a külföld előtt hazánknak ezen szégyenfoltját. Az állam pedig törvényeivel tiltsa be a kiskorú gyermekek éjjeli házalását, gondoskodjék azoknak erkölcsi neveléséről, hogy hitbuzgó és hasznos tagjai legyenek a társadalomnak, kik ma a nyomor miatt elzüllenek. A törvény pedig minden szigorával sújtsa a gaz lé- lekkufárokat. „HETI SZEMLE“ ____ Vá lasz.*) A „Szamos“ ez. hetilap f. évi 51-ik számában megjelent: „A kik félnek a Magyar szótól“, „Felizgatott szatmárhegyi g. kath.“ czimü közleményre. A szatmárhegyi gör. kath. egyház ösz- szes hívei — tehát nemcsak egy része, mint a „Szamos“ czikkirója jelezte — csakugyan gyűlést tartottak, melyen állást foglaltak Básti László megválasztott lelkész ellen. Czikkiró ur nem tudja biztosan, minő indok vezette a híveket ezen okvetetlenkedésre, ebben a tekintetben teljesen igaza van azzal a külömbséggel, hogy a hívek ezen a gyűlésen nem okvetetlenkedtek, hanem csak állást foglaltak igaz ügyök mellett; továbbá azt Írja a czikkiró, bogy „a hívek attól félnek, hogy Básti a magyar szót fogja vinni a templomba“ czikk iró ur ezen állítása valótlan ráfogás, mert a szatmárhegyi gör. kath. hívek a magyar szótól nem félnek, legyen *) Közöljük ;i fonti „válasz“-t, nem mintha Básti László elleni mozgalommal, mely teljesen jogtalan s törvénytelen, a legtávolabbról is egyetértenénk, hanem, hogy szatmárhegyi gör. kath. hivek dákóromanizmus- sal történt meggyanusitásukkal szemben nyílt védelemre adjunk alkalmat. Szerk. múló baján szerencsésen túlesett (mosdás után még toilettezett is a kujon). előállott, nem volt haragos, csak tetemesen megnagyobbodott orra árulta el, hogy némi kellemetlen perczeket élt át, felém hajolt és súgott valamit. Önök már ki is találták? Bizony azt súgta, hogy tárczáját „otthon felejtette“, csakhogy otthon is — üres. De miért lett volna tele, hisz Venczi is épp az, ki én; pénzállás-, felekezetnélküli, nagyreményű „nok“, „nők“. Amint kérdő pillantá- tásokat vetettünk egymásra, betoppant hozzánk az öreg Trinker a számlával. (Nem várta, hogy kiáltsam: zahlen.) Egy üveg sör 18. kr. Egy porczellán- kancsó 2 frt. Elöntött, illetőleg kifolyt sör utáni takarítás 50 kr., összesen: 2 forint 68 kr. Mondd két forint hatvannyolez krajezár oszt magy. valuta. Most már, hogy fizessem ezt ki 18 vasból, mi szerényen húzódott meg mellényem egyik zsebében. Végtelen dühös lettem, fogtam a kancsó-roncsokot és mérgesen hajítottam az ablakon ki az utczára. De, oh fatumok fa- táma ! Az utczán egy csomó gyermek gombonyugodt czikkiró ur, hogy ilyen állításokkal a híveket nem fogja felültetni. Hogy miért foglaltak a hivek állást Básti László megválasztott lelkész ellen, az az ők magán ügyök, azzal nem tartoznak czikkiró urnák beszámolni; csak is a hivatott hatóságnak tartoznak felvilágosítással, — esetleg szolgálni; végre figyelmezteti a híveket, hogy „nyugodjanak meg a választásban, s ne üljenek fel a dákoromán titkos izgatásnak,“ Erre a gyanúsításra ez a válaszunk: egész nyíltan kijelentjük, hogy vagyunk oly jó hazafiak, mint czikkiró ur, nem tartozunk a túlzók, hanem a mérsékeltek közé, kik keresve keressük a magyar-román barátságot, vajha édes hazánk összes román lakosai, olyan igaz érzésű hazafiak lennének, mint a szatmárhegyi gör. kath. hivek. De sajnos! vannak, a kik iparszerüleg gyártják a nemzeti sérelmeket, hogy aztán elpuffogtassanak néhány léha frázist, és nem tudatlanság, vagy naivitás az oka ennek. A jelen eset is mutatja, hogy nem az, mert ha nem is nevezzük korlátoltságnak, de minden esetre humoros az, hogy a szatmárhegyi gör. kath. egyház híveit, czikkiró ur nemzetiségi mozgolódással gyanúsítja, itt, Szatmár-Németi városunk területén, hazánk északkeleti részének empuriumában, ahol soha nem volt gyökere semmiféle nemzetiségi mozgolódásnak. Miért is czikkiró ur gyanúsításait ezennel visszautasítjuk és a „Szamosában eddig megjelent papválasztásra vonatkozó cikkeket valótlanoknak nyilvánítjuk. Különben Ítélet- hozatalra a közvéleményt hivjuk fel, mely a csúnya gyanúsításokat leszállítja kellő értékére. A nemzeti sérelmek szabadalmazott gyárosa pedig most már okulhatna, hogy mily gonosz károkat okoz az ilyen eljárásával. Egy szatmárhegyi görög katholikus. ___ _ Szatmár, 1908, julius 2. zo tt s egynek fejét találtam s azt is oly pechesen, hogy elájult. Nesze neked Tamás ! Ezt is te fizeted, nem más! Mig az öreg Trinkerrel bonyolítottam az üzletet, illetőleg rendeztem becsületbeli ügyemet, a fejenütótt gyermek apja indiai tigrisként rohant be s csapott hirtelenében oly lármát, oly forradalmat, hogy azt gondoltam, az„ Arany oroszlán“ reám szakad. Azt gondoltam először, hogy őrülttel van dolgom, de később konstatáltam, hogy ennek az embernek van esze, mert folyton azt kiabálta, hogy a gyermekei közül ez a legkedvesebb neki és úgy gondolkozott, hogy ezt az urat meg- pumpolom most jól. A jámbor az gondolta, sok pénzem van. Tehát nekem most ezzel az emberrel is kellett tárgyalnom, eme peches kihágási, vagy vétségi ügyek rendezése tárgyában. De miután ő folyton csak pénzen nyargalt, miből nekem csak 18 krajezárom volt, mit már Trinker úrral elszámoltam, be- perléssel fenyegetett s igy nem tudtunk megállapodásra jutni. Istennek hála, az ember anélkül, hogy keze érintkezésbe jött volna arczommal, a beperléssel fenyegetve eltávozott. Trinker KÉZMÜ- ÉS DIVATÁRU-ÜZLETE SZ4TMÁR, DEÁK-TÉR ■- ITT \Wj ALKALOM! _____ Üz let átalakítás miatt mélyen leszállított árak! Batiszt, zefirek 12 krajezár. Kartonok ós mosódelinek 22 krajczártól. Szövetek, delinek, batisztok, vásznak, kana- vásznok és minden más czikkekben. LESZÁLLÍTOTT árak. csak rövid ideig.
