Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-13 / 20. szám
— Kis fia — írja tovább — első áldozásra és bérmálásra készül. Az élet legnagyobb, legtisztább öröme integet tehát a kis család felé. A szülők és gyermekük felé is. Főleg, mikor nem csak a fiú, de egy feslő bimbó, egy kedves leányka is készülőben a nagy napra. És megsúgja nekem, hogy a fiú órát szeretne emlékűi. Ön azonban ellene van. A nagy nap tartalmához méltóbb, harmonikusabb ajándékot akarna a gyermek számára, mely inkább lelkére, lelkiismeretére hasson maradandó hatással. De mikép fordítsa kedvérzetét el az óra után való vágyódástól. . . ? Asszonyom, igazán örülök, hogy éppen ily lelki jelenségre vonatkozólag olvastam csattanós utbaigazitást. Egy jó atya igy beszélt hasonló esetben és alkalommal fiának: — Te órát szeretnél édes fiam? Várj még! Majd ha nagyobb leszsz, mikor igazán hasznát tudod venni. Különben van már neked órád, mely hála Istennek még ‘igen hangosan ver és folyvást jár. — Melyik óra az, édes apám? — Ezen óra édes gyermekem — lelki- ismereted. Ennek az órának verését különösen most, első áldozásod előtt hallgasd meg jól. És azután is vigyázz, hogy mindig meghalljad. Akkor mindig fogod tudni: hányat ütött —- az óra. És addig leszesz boldog, édes fiam, mig ez az óra pontosan jár. Mikor ez elhallgat. . . bajban vagy'. Vigyázz! * * * És most végre ... a legnehezebb, de igazán megható kérdésre: Ön asszonyom hallható, érezhető felindulással vallja be, hogy a nagy és szent napra való készülődés idején mily lelki szorongattatást, zavart kell kiállania. Okos kis leánykája egyszer csak azzal a kérdéssel fordul önhöz asszonyom : — Anyukám, hát felnőtt korukban már csak a nőknek fog kelleni áldozniok? Önt villámszikraként érintette a kérdés. És zavarában még nagyobb zavarba jön, mikor tudakolja, hogy: — Miért kérdezed ezt, leánykám? . . . — Mert----felelt a kis leányka — édes apámat még soha sem láttam, hogy áldozott volna. Csak édes anyámat. . . Asszonyom, ne gondolja, hogy ez a jelenség első és talán elszigetelt eset a családi életben. Ez a hit életrendszerének kérlel- hetlen logikája. Nagy, megczáfolhatlan bizonysága a gyermeki lélek azon jelenségének, hogy ő neki is van már logikája. Hogy ő is Ítél, gondolkodik —- és következtet. És ez elől nem lehet ám kitérni; — csak az igazsággal, csak a lélek egyenességével, önmegadásával lehet reá megnyugtató és eredményes választ adni. Íme egy megtörtént eset: — Édes leányom, mondd meg nekem őszintén — szólott az apa — első szent áldozásod emlékére mit óhajtasz? Szólj őszintén, bátran. — Szólhatok, édes apám ? — Szólhatsz, leányom. De engedd meg apukám — beszél tovább a leányka ellenállhatom kedvességgel, — hogy az én kívánságomat csak akkor mondjam meg, ha teljesítését már megígérted. — No, ez már nem lehetséges! De a leányka újra és újra ostromolja édes apukáját. Hízelgés, könyörgés végre győzelemhez juttatja. — Jó, tehát megteszem! — Igazán megteszed, édes apukám? Szatmár, 1908 május 13.________________ — Abban most már nem szabad kételkedned. — Hát — hát, az én kívánságom, az, — szólott a leányka félénk gerleként — az én kívánságom az. . . — Halljuk már, ne kerülgesd. . ! — Az én kívánságom az, hogy mikor én először áldozom ... te is eljösz velem, meg a mamiikéval ... és megáldozol. Te, édes apukám olyan régen nem áldoztál . . . és én tudom, hogy anyukám ezért . . . sokszor szomorú. Az apa elsápadt. Ilyen meglepetésben még nem részesítette őt — senki sem. Egy szót sem szólott. Hallgatott ... és megcsókolta leányát. . . ... Az volt aztán az ünnep! Az volt a tiszta, eszményi örömünnep, mikor a kis leány áldozása napján a komoly, szavát tartó férfiú, apa ott térdelt gyermekével ... az Ur asztalánál. . . És megáldozott! ____ „HETI SZEMLE“ Az állami tisztviselők és a tanítók. A „Budapesti Hirlap“-ban olvastam, hogy azon állami tisztviselők, altisztek és szo'lgák lakbérét emelik, kik az 1893. évi IV. t.-cz. alá tartoznak, ezzel világosan ki van fejezve az : hogy a tanítókét nem. Tehát a tanítókat állami tisztviselőkké tették az 1907. évi XXVI. t.-cz. 1. §-ával, a most benyújtott törvényjavaslattal pedig azt akarják bebizonyítani, hogy nem komolyan tartják a tanítókat állami tisztviselőknek; ők csak elvben állami tisztviselők, de valóságban nem azok, mert ha azok lennének, lakbérö- ket emelnék, mint a többi állami tisztviselőtársukét. De talán a tanítók lakbére korszerűen rendezve lett: azt véli a világ? Oh! dehogy Uraim és Hölgyeim ! A tanítók fizetését a XI. és X-ik fizetési osztály keretei közt rendezték úgy, hogy az állami tanítók legnagyobb részének csak 14 évi szolgálatát számították be, a többi évek beszámítását a jó Istenre bízták. Ezt is olyan formán tették, hogy mig az állami tisztviselők 4 évenkint, addig a tanítók 5 évenkint haladnak előre. Ezt megtetőzték azzal, hogy a lakbért a XI. fizetési osztály szerint rendezték, most még ennek sem lesz megfelelő, holott vártuk, hogy az állami tanítók a XL, X. IX. fizetési osztályban levő tisztviselőkkel egyenlő elbánásban részesülnek szolgálati éveik arányában, mert a lakbéremelések mizériáit a tanítók is csak úgy érzik, amint az állami tisztviselők. A tanító sem lakhat odúkban és egészségtelen lakásokban. Tehát miért a kétféle mérték ? Miért készül ez újabb határvonal ? A mai tényleges állapot az, hogy legkivált városokban, az állami tanítók mind reáfizetnek a lakbérükre anélkül is csekélyre mért fizetésükből. Tehát nemcsak a méltányosság, hanem az igazság is sürgősen követeli, hogy az állami tanítókat is be vegyék a benyújtott törvényjavaslat paragrafusai közé. Pataki. HÍREK. Püspöki ebéd. Ő Méltósága a piispük ur vasárnap délben egy órakor diszebódet a- dott, melyen a kir. törvényszék és kir. járásbíróság bírói kara, és a kir. ügyészség tagjai, számszerint 24-en voltak jelen. Főispáni beiktatás. Nehrebeezky György Pancsova és Versec városok főispánjának beikiatása s az ezzel kapcsolatos ünnepélyek f. hó 17-én és a rákövetkező napon lesznek. Első nap Pancsován fogja főispáni székét elfoglalni. Ungmegye képviselteti magát a beiktatásokon. Kanonoki beiktatás. Hétfőn délelőtt fél 10 órakor történt a fokozatosan előléptetett kanonokoknak, Hehelein Károlynak, Pemp Antalnak és dr. Lessenyey Fereneznek, valamint az újonnan kinevezett kanonoknak, dr. Binder Andrásnak beiktatása a kanonoki sekrestyében. A beiktatást dr. Kádár Ambrus praelátus-kanokok végezte, ki szép beszédben ecsetelte azokat a kiváló érdemeket, melyek a kir. felség figyelmét a most kinevezett kanonokokra irányították. Az eskü letétele és a kanonoki jelvények átadása képezték még a szép ünnepély fontos részleteit. Délben a papnevelő intézetben a beiktatás örömére fényes ebéd volt, melynek folyamán számos felköszöntő hangzott el. Poharat emeltek : dr. Kádár Ambrus praelátus-kanonok, dr. Binder András kanonok, dr. Wolkenberg Alajos theol. tanár, Bagossy Bertelan főgimn. tanár, Rat- kovszki Soma theol. tanár, Lahocsinszky Béla alapítványi pénztári tiszt. A hangulat lelkes, emelkedett volt, sz.ivvel-lélekkel ünnepelték az uj kanonokot, ki[a praelátus kanonokok kivételével az egész asztaltársaságnak egykor kedves tanára volt. Czimezetes kanonokok. Ő felsége a király Soltész Imre szentszéki tanácsos, kál- mándi plébánost és Ratkovszki Pál szentszéki tanácsos, szatmári kir. kath. főgimn. igazgatót czimzetes kanonokoknak nevezte ki. A királyi legfelsőbb kitüntetés minden tekintetben érdemes férfiakat ért, kik az egyházmegyének igen fontos és hasznos szolgálatokat tettek. Az uj czimzetes kanokokok életrajzadatai a következők: Soltész Imre született Ungváron 1833. márcz. 25-én, áldozópappá szenteltetett 1856. márcz 25.-én. Ezután mint segédlelkész működött Munkácson és Felsőbányán, 1858-ban tábori lelkész lett, majd visszatérve az egyházmegye szolgálatába 1863-ban lelkésznek neveztetett ki Paposra, utóbb Mérkre, 1878- ban lett kálmándi plébános, s a hosszú 30 év alatt, hiveinek szeretetétől környezve, s felebbvalóinak teljes megelégedésére fáradozik egyházközsége gondozásán. 1893-ban szentszéki tanácsos lett, 1906-ban vünnepelte a klérus és hiveinek örömnyilvánitásai között aranymiséjét. Ratkovszki Pál született Fernezelyen 1851. julius 4-én áldozópappá 1875. márcz. 22-én szentelte püspöke, mely után káplán- kodott Tiszaujlakon és Szigeten. 1876-ban a budapesti tudományegyetemre küldötték, hol tanári oklevelet szerzett. Visszatérve az egyházmegyébe 1879-ben nőképezdei tanár lett, de már a következő évben helyettes, majd 1883-ban rendes tanárnak neveztetett ki a szatmári kir. kath. főgimnáziumhoz. 1895-ben lett helyettes, s már a következő évben véglegesített igazgatója a szatmári kir. kath. főgimnáziumnak, s ugyanazon évben püspöke szentszéki tanácsossá nevezte ki, 1902-ben a „Pro Ecclessia et Porttifice“ pápai érdemrenddel lett kitüntetve. Ratkovszki jeles tanára szigorú, de tapintatos igazgatója volt mindig a főgimnáziumnak, ritka igazságérzet, határozottság, tanártársaival szemben kollegiális szeretet, a növendékek iránt atyai bánásmód jellemzik. Kitüntetése őszinte örömet kelt.
