Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-06 / 19. szám
HETI SZEMLE Szatmár, 1908, május 6. o felsőbb királyi kézirat a hivatalos lap tegnapi számában jelent meg. Az uj kanonok életrajzi adatai a következők: Márainarosszigeten született 1842. november 17-én. Iskolai tanulmányait kitűnő eredménnyel végezvén, a papnevelőintézet tagjai közzé lépett, hol csakhamar kitűnt páratlan szelídségével,, rendszeretetével és szorgalmával. Aldozópappá 1868. szeptember 10-én szentelte fel püspöke s mint kiváló növéndéket az egyházmegyének a bécsi felsőbb papnevelőintézetbe (Augustineum) küldötte, hol 1871-ben a hittudományokból tudori oklevelet nyert. Ezután pár évig az Ur szőllőjében munkálkodott mint segédlelkész Beregszászban és szülővárosában, Má- ramarosszigeten. 1874-ben lett a püspöki papnevelőintézetben a filo- sófia és dogmatika tanára, egyúttal lelkiigazgatója a fiatal klérusnak. Itt élte le úgyszólván egész életét. Teljes odaadással, az ambiczió hatalmával, atyai bölcseséggel és szelídséggel vezette az ifjú nemzedéket, — tanította, oktatta, nevelte, ha rászolgált, dorgálta, jó tanácsaival és intelmeivel lelkére hatott az ifjúnak, hogy nemesüljön, aczélo- sodjék és elkészültén lépjen ki az élet porondjára. Itt kifejtett működése fokozatosan szerezte meg számára az érdemeket, melyek főpásztorainak elismerésében kifejezésre jutottak. 1887-ben szenlszéki tanácsos, 1891-ben a lelkészvizsgáló bizottság tagja, 1898-ban pápai tb. kamarás, 1899-ben tiszteletbeli kanonok lett. És most ő nyerte el az üresedésbe jött kanonoki stallumot. Isten áldása legyen további működésén. A botrányper. Napok óta tartotta izgalomban az egész ország közönségét áz a botrányper, mely a budapesti eskiidtbiróság előtt folyt a Polónyi-Lengyel-féle ügyben. Az előzmények mindenki előtt ismeretesek s azt vártuk, hogy a bíróság az igazságot fog törekedni felderíteni. E helyett történik egy világraszóló skandalum, mely megrendítette a magyar igazságszolgáltatásba vetett hitet. — Az esküdthitóság elnökének, Zsitvay Leónak viselkedése Polónyival, a volt magyar igazságügyminiszterrel szemben kritikán alul áll és egybehangzó a vélemény, hogy az ilyerí firmát simpleiter ki kell dobni a bírói székből, hogy ne kompromittálhassa többé a magyar igazságszolgáltatást. A tárgyalás egész menete a meglepetések, absurdumok egész sorozata. A zsidók hajszája a kath. igazságügyminiszter ellen, kiről Vázsonyiék elhíresztelték, hogy zsidóvérfürdőt akart teremteni Magyarországon. Persze ebből egy szó sem igaz, a személyes és felekezeti gyülölség adatta ki velők a jelszót, hogy „tönkre kell tenni a gazembert, mert antiszemita.“ Gondoskodtak róla, hogy az esküdthitóság tagjai között túlnyomó számmal legyenek zsidók, akiket fanatizáltak, akik már a tárgyalás befejezte előtt készen voltak az ítélettel, miként egy esküdt a közvádló kir. ügyész előtt leleplezte őket. Nem lehet szavakat keresni az undornak, a felháborodásnak kifejezésére, annak a piszkos és alávaló hajszának jellemzésére, melylyel .minden ténybeli bizonyítékok hiján, pusztán személyes és felekezeti animozitás által vezettetve, ily otromba módon akarták arczul csapni az igazságot és „tönkretenni“ az ártatlan ember becsületét. De nem sikerült. Az esküdtek — daczára a fanatizálásnak — megmaradtak az igazság mellett és Lengyel Zoltánt bűnösnek mondták ki, mire a bíróság három havi fogházra és ezer korona pénzbüntetésre Ítélte. HÍREK. Szoborleleplezés. Folyó hó 28-án (áldozócsütörtökön) délelőtt 11 órakor leplezik le a nagykárolyi Kossuth-szobrot fényes ünnepség kíséretében. A leleplezési ünnepségen való megjelenésüket megígérték Kossuth Fe- rencz keresk. miniszter és Apponyi- Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter, akik 28-án reggel érkeznek Nagykárolyba. A fogadóküldöttség dr. Falussy Árpád főispán vezetésével háromnegyed nyolezkor kivonul az állomáshoz, ahonnan a megyeházához vonulnak. 10 órakor lesz a küldöttségek fogadása, 11 órakor kezdődik a szoborleleplezés, 1 órakor közebéd lesz, délután 3 órakor pedig Kossuth, Apponyi és kíséretük visszautaznak Budapestre. Képviselőink a bizottságokban. A Ház uj ülésszaka alatt Szúnyog Mihályt a kérvényi, Földes Bélát a közgazdasági és pénzügyi, Kelemen Samut a közgazdasági, gróf Teleki Gézát a munkásügyi, Papp Bélát a mentelmi, Luhy Bélát a naplóbiráló és báró Ve'esey Lászlót a véderő-bizottságba választották meg. Elnökjelölés. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület értekezlete az üres elnöki székre egyhangúlag Kende Zsigmond es. és kir. kamarás földbirtokost jelölte, kinek e jelölést küldöttség fogja tudtára adni. még csak a háztetőkön is teli vannak ezer és ezer kiváncsi ember tömeggel. — Az ablakokból pedig, mint valami zápor, eső úgy hull a sok mogyoró, dió, narancs, füge stb. A konfettiről és szerpentinről nem is szólva, mert azoktól a szemet nyitva tartani sokáig teljes lehetetlenség. Az egyes felvonuló érdekes csoportokról részletesen beszámolni e helyütt tér- szűke miatt teljes lehetetlenség. Mindössze csak egy-két érdekes csoportot említek fel, a mi minden szemnek egyszerre feltűnt. Ez egy kilenez górés szekerii czigány karaván csoport volt. A csoport igazán korhű képét adta a mi vándorló czigánycsapata- inknak. Vén czigány asszonyok, leányok, czi- gánypurdék, még az öreg vajda sem hiányzott. A korhüség kedvéért az egyik szekér- saroglyához kötve ott sántított egy vak gebe ló is. Mint érdekes momentumot felemlítem, hogy e festői csoport álarca alatt, az idevaló bajor ezredek magasrangu tisztjei s arisztokrata urai rejtőztek. Ilyenkor itt rangkülönbség nélkül mindenki együtt ünnepel a néposztálylyal. Egy másik érdekes csoport, egy rablóbanda volt. Vágtató paripákon száguldottak végig az utezákon. Ostromot rendeztek a miniszterek palotáiban, melyet az előzetesen a házra felragasztott vörös plakát jelzett meg. Ezen érdekes csoport álarczai alatt pedig nem más személyek rejtőztek, mint az udvar főrangú herczegei és többi magas rangú személyei. Az est beálltával a mulatozók zöme mind a nevezetes Luitpold kávóházát s vendéglőt kereste fel. Itt folytatták a mulatságot azután fesztelenül a kora hajnali órákig. — Mint érdekes látványosság szokott itt mindig nagy czeremóniával végbe menni a Karneval herczeg temetése. Mikor az óra a 12-őt üti, már minden szem egy távoli pontra mered, vagyis már elindult bizonyára a gyászmenet. Nem csalódunk! Fülünket a hagyományos régi gyászinduló kedves melódiája üti meg egyszerre. Harsonások s különféle zenekarok nyitják meg a menetet. Ezt követő gyászcsoport közepén, díszes nyitott koporsóban, czipelik válukon a herczeg gárdistái a farsang elhunyt vidám hősét. — A díszes menetet végül száz meg száz pierott s pi- erette éktelen zaja és siránkozása, valamint ezek után következő maskurák ezrei zárják be. E díszes ünnepség után megoszlik a tömeg ugyan, de ritka esetben térnek ezután még mind annyian nyugovóra. Másnap reggel meg, ha az ember az utczára kilép milyen szép álomképnek tűnnek fel a lezajlott napok. Csak ha tekintetünk a földre esik, és megpillantjuk azt az ezer millió darabban elhullatott szerpetin és konfetti színes papír szeleteket, vesszük észre csak magunkat, hogy még sem álmodtunk. A harangok búgó hangjai pedig újra ünnepet hirdetnek, eljött a bünbánás órája ma van hamvazószerda. Ha már most ezen kedves elmúlt napok emlékein elgondolkozunk arra a godolatra jutunk, hogy nem-e lehetne nálunk is ezt a kedves farsangi népünnepélyt átplántálni? Nehéznek nem lenne nehéz! Teljesen elegendő lenne, ha mágnásaink művészeinkkel karöltve próbálkoznának meg először ezt a budapesti közönségnek bemutatni. — Később évről-évre a mi népünk is hozzászokna, megszeretné ezt a kedves farsangi ünnepélyt, s együtt emlegetnék majd a nizzai, velenczei, római, müncheni hirneves Karneválokat a budapestivel. Sokkal kedvesebb s intimebb jellegű ez a népünnepély, mint a már nálunk olyan népszerűségre vergődött Cabaré. A kereskedemre nézve pedig egészen kis karácsonyi vásár lenne. Próbáljuk meg egyszer s ne rettenjünk vissza attól a régi közmondástól, hogy „Minden kezdet nehéz.“ Kímúeunemű üveg-, porczellán-, lámpa- és tüköráru legjutányosabban beszerezhető az újonnan berendezett Greguss és Chrapáry ^ üzletében Szatmár-Németi, Deák-tér 2. szám, (a városház mellett.)
