Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)

1908-04-29 / 18. szám

18. szám Sir ív 30 ) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 . — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 kororití Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ N emzetbontás. Legnagyobb szerencsétlensége volt mindig a magyarnak, hogy vészek idején, midőn erőkifejtés czéljából összetartásra, tömörülésre lett volna szüksége, mindig támad­tak fel egyesek a nemzet fiai kö­zül, akik pártviszályt szítottak, szét­választották egymástól az összetar­tozandó lelkeket, aminek természe­tes következménye volt, hogy a külső ellenség győzelmet aratott fe­lettük. Mint veres vonal húzódik ez keresztül a magyar nemzet történe­tén. Egymással viszálkodva, egy­mástól féltve a hatalmat, nem lát­ták, vagy nem akarták felismerni a valódi veszélyt, mely őket pusz­tulással, vérfürdővel fenyegette. Mily szép, mily lélekemelő volt látni két évvel ezelőtt, hogy az egész nemzet egy csatasorba lépett, lerázta az idegen uralmat, melyet Bécs kényszerűéit reá s megvillant egy reménysugár, hogy végleg fel fogja magát szabadítani az idegen befolyás alól s elfoglalja azt a po- sitiót, mely a nemzetek sorozatában ezeréves múltjánál fogva méltán megilleti. Sok viz lefolyt azóta a Dunán, sok intrikát szőttek ezen hatalmas és csaknem egyértelmű állásfogla­lás ellen, de nem tudtak üszköt vetni a nemzet pantheonába, mely- lyel lángbaborithatták volna az or­szágot. Pedig nem hiányzott a jó­akarat ellenséges érzelmű kebelba­rátainknál és testvéreinknél. Lan­kadatlanul mozgásban voltak és vannak ma is a bécsi titkos kezek, fészkelődtek a nemzetiségek is, mint ilyen alkalmakkor rendesen szokás, az uralomtól elesettek körében is nagy volt az elkeseredés, ők azon­ban sokkal enerváltabbak voltak már, semhogy a legkisebb emócziót képesek lettek volna felidézni a nemzet rétegeiben. A jó hazafiak összetartásán megtört minden nem­zetbontásra irányuló törekvés. És ime mi történik? . . . Midőn már csaknem kiállotta a tüzpróbát az összetartás, s azt hittük volna, hogy ezt a tömör falánxot megbon­tani nem lehet, akkor üti fel fejét az egyesült pártok között az egye­A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Páztnáyn sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vételnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. netlenség, megkezdődik a félreérté­sek sorozata, melyeket sokszor csak a vezérek legdipiomatikusabb ta­pintatával lehetett eloszlatni, végre megindul a bomlási processus, fel­tűnni vágyó elemek lépnek fel, kik az adott keretek közt nem tudtak úgy érvényesülni, amint óhajtották. Kilépnek a kuruczok pártjából, elvtagadással, hazaárulással vádol­ják a vezéreket, kiállanak a nem­zet elé, hogy ők fogják a feje fe­lől elhárítani a veszélyt, melyet ön­kezével hozott magára. Szomorú jelenség, de igaz. A már megalakult balpárt minden két­séget eloszlat. Nem tudjuk, nem is akarjuk kutatni, milyen impulsusra történt ez a kiválás, de konstatál­nunk kell, hogy ellenségeinknek tették a legnagyobb szolgálatot a hevesvérű vállalkozók, nem gon­dolva meg, hogyha a pártviszályba keveredett nemzet testén végig szá­guldanak az idegen hadak, az ál­taluk hozott csapást az ő kisded, gyenge erejök feltartóztatni, vagy elhárítani képtelen leend. El kell tehát Ítélnünk minden, Heti levél. Májusi gondolatok. — Irta: Bodnár Gáspár. — Szép Május ! Virágoknak gyönyörűség­gel teljes hónapja, mily epedéssel várunk! Milyen leszen arczulatod ? Mosolygásod alatt nem rejtegetsz-e kegyetlenül fagyos ri­degséget. Hűvös, fagyos hidegséget, amivel egyszerre, talán egy virradó csillagos éjszakádon leperzseled a virágpompában, duzzadó rü­gyekben ékeskedő növényzetet. Mondogatják is jó öregeink, hogy te más voltál régen. Más napod sütött az égen. Igaztalan, gyöngédtelen Ítélet. Nem is úgy értik ők, amiként beszélik. Hiszen hogy ne tudnák a tapasztaltak, hogy a természet nem csal, csak az emberek. Oh, mert egykor, a jobb időkben az emberek és különösebben a magyar nép . . . meg tudta érteni és át meg dterezte a te szépségedet. . Mikor ők, tisztes őszeink az élet máju­sát éldelték : az ifjúság lelke tiszta örömökbe öltözködött. Miként maga a természet fönsé- ges pompát ölt — érkeztekor. Zöld lombo­zat, virágfüzér diszesitette az egyszerű háza­kat. A gazda a jó Isten nagy áldásaiért ese­dezett. Megértette a mezők beszédeit. Tudta, hogy a természet a kegy élem képmása. Virág volt az ifjúság. A nemzet életében minden generáczió bervadását uj élet, uj virágos kert váltotta fel. De jöttek más idők, virágtalan, remény­telen idők. Mikor a május is veszteni kezdi ősi varázsát. Meleg napsugár helyett hideg önzés. Virágos tavasz, életre keltő öröm he­lyett haragos gyűlölet. . . Nemzeti dal, ko­kárda, zászló helyett . . . veres lobogó, világ­polgár — induló. . . Az áldott naptól gyúj­tott biztató pir helyett... a gyűlölettől ger­jesztett tüzek lángjai vörösödnek szét társa­dalmunk egén. . . * * * Azt mondják, hogy az ébredő természet Világszabadságra tanítja, hívja, sőt lázitja — az embert. Petőfi, a természet lángeszű köl­tője Világszabadságért sóvárgott, vérzett. Jó, hogy a természetre hivatkoztok. Az is a ti szöges ostorotok leszen, hogy Petőfit hívjá­tok korona tanunk En is azt mondom, hogy a fogalmak mai zűrzavarai közt — igazán meneküljünk, forduljunk — a természethez. Ez nem bánt. Nem gyűlöl. Meghallgat. Nem irigykedik. A legjobb, legértelmesebb tanító. Az erdő hűs árnya hiv hát. Magához ölek Rejtelmes sut­togása elringatja fáradt, feldúlt lelkünket. Levegője aczélosit. Egyszerre gyógyít agyat, szivet, ideget. A természettel való érintkezés lecsendesit. Megszelidit. . . Értelmet világosit, értelmet nemesit. . . — Ládd-e a természet változatait. Minő bölcsesség, szépség is volna abban, ha min­den lomb, ha minden ág ugyanazt a virágot és gyümölcsöt teremné. Ha az erdőket min­CSAPÓ LAJOS ELSŐRANGÖ PAPI- V ÄMl“"“. Papi öltönyök, Libériák, Reverendák, Szarvasbör­Czimádák, nadrágok, Ä „ _ _ , _ _ .. Palástok, fövegek, Bőrkabátok D©2t»k“tél* (I. emelet). készítését elvállalom. /S Tisztelettel CSAPÓ LAJOS, ÉS POLGÁRI SZABÓ Mindennemű öltöny készítésénél a fösulyt az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi színe és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. sz a b ó- mester.

Next

/
Oldalképek
Tartalom