Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-04-23 / 17. szám
17. szám. XVII. évfolyam. '' Szatmár, 1908. április 23. 96.® ■ HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. 90» TV 24->4>' ELéf^ETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 8 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmáyn sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vételnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lup megjelenik minden szerdhn. A város érdeke. Ha az ember külföldön jár, vagy csak hazánk nagyobb városaiból tér vissza városunkba, lehetetlen sajnálattal nem látnia, hogy a hasonló nagyságú és népességű városok mennyire fölülmúlják a miénket, pedig a természet megadott mindent, ami Szatinárt arra a színvonalra emelhetné, amelyen a többi hasonló városok vannak, csak a mi nemtörődömségünk, hanyagságunk az oka, hogy annyira hátramaradtunk. Városunk történelmi múltjánál és fekvésénél fogva hivatva van arra, hogy észak-keleti Magyarország metropolisa legyen. De mit látunk! Kézműiparunk hanyatlik s ezzel szemben gyáriparunk nincs. Iskoláink hiányosak, nincs polgári, reáliskolánk, nincs jogakadémiánk. A város közegészségügye tarthatatlan, kórházunk távolról sem felel meg a modern követelményeknek. A város csatornázása és vízvezetékkel való ellátása a jövő zenéje. Nincs kőburkolatunk, de van pores sártenger, van állandó járványunk, van finomítónk, amely a kőolajat tisztítja ugyan, de annálinkább rontja városunknak különben is fertőzött levegőjét. Van itt ezeken kívül még igen sok anomália, de most csak egygyel akarunk a sok közül érdemlegesen foglalkozni. Hazánk minden városa, sőt sok falva is megörökítette helyi vagy országosnagyjainknak emlékét, csak Szatmár városa az, amely — leszámítva azt az igénytelen és a nagy költőhöz és városunkhoz egyaránt nem méltó Kölcsey mellszobrocskát — háládatlan helyi és országos nagyjaink iránt. Minden városnak megvannak a maga szobrai, csak a mi városunkban nincs egyetlenegy sem. Mi megelégszünk azzal, ha a történelem jeleseinek sorából egy-kettőnek arczképét megfestetjük városházunk díszterme számára. A városunkba vetődő idegen méltán csodálkozik, hogy nincs mit látnia. Megütközik azon, hogy alig talál teret és amit talál is, nem a szem gyönyörködtetésére szolgál, sem pedig a város levegőjének tisztítására, mint ez más városokban van, hanem száraz időben a sivó homok Szaharája, amelyet nem oázisok, hanem csak a csalán és dudva tarkítanak, esős időben pedig egy-egy fiók ecsedi láp teszi változatossá. És mily könnyen lehetne ezen segíteni! Városunk története annyira összeforrt a Rákóczikor történetével, hogy mintegy önkénytelen támad bennünk az eszme, hogy a szabadsághősnek, a nagy fejedelemnek emlékét hozzá méltó szoborral örökítsük meg. Országos gyűjtést indíthatnánk és mi is minden tehetségünkkel támogathatnék a szobor-alap megteremtését. Mily szép lenne e szobor a parkírozott. Deák-tér közepén! Mennyire emelné városunk külső képét a ma is gyönyörű Deák-tér befásitva, gyepsző- nyeggel és virágágyakkal borítva! Igaz ugyan, hogy akkor a vásáros nép kiszorulna onnan. De e czélnak nagyon megfelelne az István-tér, ha kellőleg rendbehoznák, kitöltené k a kátyúkat és kiköveznék útjait. Vagy ha ez kivihetetlen, maradjon a Deák-tér továbbra is a vásár színhelye, de akkor be kell fásitani az István-teret, két kis parkot lehet létesíteni a tér két oldalán, aránylag csekély anyagi áldozattal és ez által meg lesz mentve a térnek és környékének lakossága a por és sár ezer kellemetlenségétől. A gyermek. (Színmű 3 felvonásban, irta: Abonyi Árpád. Először adatott a vidéken Szatmáron, 1908. április hó 15-én.) Az újabb kor szinmüirói gyakran választják darabjaik témájául a katonai életet. Ez igen kényes feladat, mert a katonai életnek a színpadra való hozatalához keztyüs kézzel kell nyúlni. Az események bizonyítják, hogy sok iró hiábavaló munkát végzett, mikor a katonaságot, annak életét darabjában leírta. Gyakran megtörtént, hogy vagy az iró nem tudta kellően kidomborítani a hadsereg életét, szellemét és akkor munkája nem látott napvilágot, vagy oly irányban tárgyalta a katonai dolgokat, hogy biztos, sőt szenzácziós siker koronázta fáradságát, de akkor meg beleszólt a katonai hatóság és a darab további előadását be kellett szüntetni s az iró igy sem élvezhette fáradsága s munkája gyümölcsét. Egy színműnek akkor van értéke, ha van benne eredetiség, eszmemenet és hatástkeltő gondolatok. Az értéktelen utánzatokkal nem sokra megyünk. A hadseregről színdarabot Írni pedig eredetiség, meztelen igazság s leleplezetlen valóság nélkül teljesen lehetetlenségnek látszik. Ha pedig az iró a katonai életnek belvilágából egyes részleteket napvilágra hoz, darázsfészekbe nyúlt. Abonyi Árpádot — úgy látszik — nem fölemlítették meg irótársait ért kudarczok. „A gyermek“ pzimü színmüvében a mai katonai életből egy megkapóan szép képet mutat be; igaz, hogy minden szenzáczió nélkül, de annál tökéletesebb realizmussal, igazsággal és erkölcsi szépséggel, mi a darabnak kiváló értéket s szépséget kölcsönöz. Abonyi Árpád darabjában igen szép eszme és gondolatmenet van lefektetve. Az eszme kidolgozása pedig elejétől végig mesteri kézre vall. A mese összeállítása kiválóan érdekfe- szitő, minden mozzanata, minden jelenete fokról-fokra ébreszti érdeklődésünket anélkül, hogy a nézőnek attól kellene tartania^ hogy most a hősnő egetverő sikoltásával a függöny legördül. Nem, Abonyi nem a sikoltásokra, a jajgatásokra, az óbégatásokra bazirozza a hatást, hanem a lelket gyönyörködtető erkölcsi igazságokra az esztétikai szépségre s mindazon érvekre, melyek fel- költik az emberben a darab cselekménye, személyei iránt a szimpátiát s ragaszkodást. Ozv. ETjlakiné egyetlen gyermekét, György tüzérkadétot azon üteghez osztatja be, melynek parancsnoka Radák tüzérőrnagy; erre igen fontos morális okai vannak. A fiatal kadét- megérkezése után ismerkedési estélyt tart Huber vendéglőjében, melyen részt vesznek tiszttársai, közöttük dr. Pallvitz főhadnagy is. Az éjfélutáni órákba nyúlik a mulatság, mikor Kindermann kapitány megsoCSAPÓ LAJOS SZATMÁR, Deák-tér 7., (I. emelet), a ELSŐRANGÚ PAPI- Y f*W. f?'«“™“. Papi öltönyök, Libériák, Reverendák, SzarvasborCzimádák, nadrágok, Palástok, fövegek, Bőrkabátok készítését elvállalom. /\ ÉS POLGÁRI SZABÓ Mindennemű öltöny készítésénél a fősulyt az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi szine és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. Tisztelettel CSAPÓ LAIOS," a b ó~ ester. T
