Heti Szemle, 1908. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-01 / 1. szám
XVII. évfolyam. Szatmár, 1908. január I. í ssám. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vételnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A. W»i> meg-jelenik minden szerdán. KI.QFIZETESl ARAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — BUér Félévre — — — — — —- — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona E yes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő HÁTHOUYENDRE A lap kiadója: A „PÁZMÁNY -SAJTÓ" Wj esztendő. (Jj esztendő napja virradt az emberiségre. Tele szívvel, újabb reményekkel néz mindenki a jövendő elé, hátha meghozza számára azt a boldogságot, amit a múlt megtagadott. így van ez minden esztendő kezdetén, de a sivár valóság aztán lassankint letöri a reményeket, újabb küzdelmet, újabb csalódásokat hoz. Hiszen az ember élete aligha már e földi életben, mint szakadatlan lánezolata a folytonos csalódásoknak. Sokszor a legszebb terveket romba dönti egy legyőzhetetlen akadály, melylyel az ember megbirkózni nem tud. A világtól, az emberektől vajmi kevés támogatást lehet várni. Sőt azok legnagyobbrészt ellenségei embertársaiknak. A kapzsiság, a kenyéririgység annyira kifejlődött a mai társadalomban, hogy- ez szinte elölni látszik minden nemesebb érzést a lelkekben. A törekvést vágy : minél több vagyont szerezni, hogy miuton módon, az mellékes. Ha embertársaik romlásán építik fel földi jólétüket, a mai világban nem megy számításba. Az enyém, tied, övé elve ismeretlen fogalommá lett, az önzés úgyszólván határt nem ismer. Az emberi sivársághoz és kapzsisághoz járulnak az idők viszontagságai. Nagyon nehéz terheket rónak ezek kinek-kinek vállaíra anélkül is, ha embertársaik gonoszságával nem kellene küzdeniük. így is egész lélekre és szakadatlan tetterőre van szükség, hogy meg lehessen birkózni velők. Ha nincs meg a kellő elővigyázat és gondos körültekintés, elsodorja a gyengéket az ár, mert ha önerejéből nem képes szembeszállani az idők viharaival, segítő kezet ebben az életben nincs kitől remélnie. Tekintsünk csak végig a múltak folyásán, beigazolni látjuk e a szavak igazságát. Azon legyen tehát mindenki, hogy ne veszítse el önbizalmát, ne veszítse el kitartását, mert ha ez elveszett, mindennek, de mindennek vége van. Ezt az önbizalmat pedig a vallásosság, az Istenben vetett hit adja meg a léleknek. Ha Isten velünk, ki van ellenünk ! . . . Egyedül az ő segítségében bízhatunk és aki valaha benne bízott, nem csalatkozott meg soha. Példa reá a világtörténelem épen úgy, mint egyes emberek élete. Azok a nemzetek, melyeknek fiai vallásosak, istenfélők voltak, nagyokká, hatalmasakká lettek, mig Istenüktől elpártolt nemzetek fokozatosan rohantak lefele azon a lejtőn, mely őket végpusztulásba vezette. Kezdjük tehát Jsten nevével az uj esztendőt. Az 0 áldását kérjük munkálkodásunkra, akkor bizonyára a kívánt siker fogja azt koronázni. Aki Isten oltalma alá helyezi magát, akinek bizodalma és erőssége az Ur, annak nem kell félnie, hogy hajótörést szenved az élet háborgó tengerén, ahol minden pillanatban újabb és újabb zátonyok leselkednek lépteire, ahol annyi a roszakarat, mint a puszták sivatagának homokja, ahol napról-napra újabb és újabb fajtáival találkozik az embertelenségnek. Ha mellettünk lesz a jó Isten kegyelme, nem kell tartani a gonosz emberek kajánságaitól, el fogja ő ezeket távolítani utainkból, mert Isten a lelketlen embereknek hatalmas bosszulója. Nem kell félnünk az idők viszontagságaitól sem, mert áldás kiséri akkor kezünk munkáját, mely aztán bearanyozza az életet, s meghozza számunkra azt a Hegy és vőlg-y. — Újlaki Károly. — Mily boldog vagy — sóhajt a völgy — Te az éghez közel lakói. Oh hegy! Úgy irigyellek én, Hogy ormod felhők közt honol! A nap, mely kél kelet egén, Legelső csókját szórja rád; Vállaidon pihen a sas, Szemed tán tengerekre lát. Úgy van, — felelt büszkén a hegy — A koronátok én vagyok, A hajnalon a napsugár Legszebb mosolya rám ragyog. S öntelten pöffeszkedve gyújt A hegy pipára s fuj ködöt. A völgylakók jósolnak lenn, Vihar lesz, a hegy füstölög. . . / Vihar lesz, mondták. S lett vihar, Űző a fellegek raját, Mely mint meleg eső vonult A csöndes völgyön gyorsan át. Haj, de felért a hegyre is. Megmarkold oromzatát, Megtépte sziklakebelét, Megszaggatá ruházatát. Elsujtá dühhel, bosszúsan Ezer villámnak lángtiizét: S megrendült rá a hegy-gerincz S szeme szikrázott szerteszét. Nyög, bömböl, fáj a rendülés, A hegy legyőzve nyöszörög. A mig a völgy alant pihen: Ott fenn csak zúg, csak ménydörög. Äz Zstenczipo. — Irta: Ember János. — Az Ózd vidéki palócz faluba hazakerültek mind a ketten. Kis Péter és Kis János. János plébánosnak, Péter vendégnek. Csak egy pár hétre hagyta oda a várost, ahol lendületnek indult ügyvédi irodája volt. Meglátogatták a rokonokat, felkeresték azokat a helyeket, melyekhez a gyermekkor édesbus emlékei fűződtek. Melankolikus hangulatba merülve, szótlanul haladtak a pa- róchia felé. A mint a ház elé értek, meg- kondult a déli harangszó. A pap megemelte a kalapját, keresztet vetett és gondolatban elmondta az Urangyalát. Péter nem követte a példát. Feltűnt ez bátyjának. Kérdezte: — Nem szoktál imádkozni, Péter? — Bizony régen imádkoztam. Annyi a dolgom, hogy nem érek rá imádkozni. Mi agyonsanyargatott városi emberek csak felét tarthatjuk meg az intelemnek: CSAPÓ LAJOS SZATMÁR, Deák-tér 7., (I. emelet). /\ ELSŐRANGÚ PAPI- Y ft*®“’ Polgári ruhák, Papi öltönyök, Libériák, Reverendák, SzarvasbőrCzimádák, nadrágok, Palástok, fövegek, Bőrkabátok készítését elvállalom. /\ Tisztelettel CSAPÓ LATOS, ÉS POLGÁRI SZABI) Mindennemű öltöny készítésénél a fösulyt az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi színe és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben, sz a b ó- master.
