Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-17 / 29. szám
..HETI SZEMLE Szatmár, 1907. julius 17. engedi őket siinplicziter kivégezni. Sok, de nagyon sok könnyet fog ezzel letörölni, sok családot megmenteni a végpusztulástól. Az általános drágaság mellett, amely úgyszólván mesés, sőt példa is alig van reá az emberiség történetében, rendkívül nyomasztók azok a terhek, melyek az adózó közönség vállaira nehezülnek. Ezen a téren a mentő akczió késik, nagyon késik. A törvényhatóságok innen is, amonnan is kérelmezik a rettenetes drágaság megszüntetését, a nagy- közönség évtizedek óta jajgat, könyörög az állami terhieknek elviselhetőbbekké tétele miatt. Orvosszer mindezideig nem érkezett. Nagy örömet keltett volna az egész országban, ha az igazságügyminiszter törvényjavaslatai mellett ott feküdnének az illetékes reszort- miniszterek javaslatai is a ház asztalán, melyek a fennebb érintett bajokat volnának hivatva orvosolni. Sőt nézetünk szerint ezek talán még fontosabb, nagyobb érdekeket karolnának fel, noha kétségtelenül azok is fontosak. Primiczia. Julius 7-én, ezen a ragyogó, nyári reggelen a távolból is tömegesen gyűltek a keresztények M.-petribe. Elérkezett végre az az ünnep, amely úgy átszőtte egy ifjú gyermekreményeinek, édes álmainak himes mezejét, amely hevületes vágyakat fakasztott a szivek mélyén, annyi jót, annyi magasztosai Ígért mindenkinek : M.-petri 300 éves községben az utóbbi félszázad alatt a második primiczia ! Barth Mihály mutatta be első szentmiséjét, sarja annak az egész környéken népszerű Barth családnak, amely adott már egy papnövendéket. De ezt úgy szerette az Ur, hogy még mint gyermeket nem a földi, hanem égi templomába hívta szolgálni. A család öröme ölelkezett az égés» község örömével. El is jött erre az örömünnepre Cziereizer Alajos ra.-teremi aranymisés plébános, Fásztusz Elek, sz.-széki tanácsos, a primicziáns volt tanára, Reés János, kolozsvári s. lelkész, M.-petri szülötte, JaMovics György, képzőint. tanár, Rokk István volt petrii, Székely szaniszlói, Rónai esomaközi káplánok, Hubán Gyula, szatmári gk. esperes neje leányával, Boér Endre földbirtokos családjával, Láng Pál majtényi kántortanitó Ernő orvosjelölt és György joghallgató fiával, ifj. Wonház tanító stb. Lovag Brázay János, manuduktor teljes segédlettel, festői menetben vezette a pri- miciánst abba a templomba, amelynek virágerdős, fénysugaras oltára talán sohasem várta olyan káprázatos diszben a szentmisét. Ez az oltár vette a jó szülők házassági esküjét. Ez hallgatta meg gyermekükért égő szívok minden dobbanását, leste el minden égbeszálló imáját. Látta, mint avatja azt a gyermeket a keresztkut Krisztus katonájává. Ez az oltár nyújtotta neki legelőször Jézus örökre tápláló testét, eget szerző szeretetre tüzelő vérét, hogy majd önmegtagadásra acélozza lelkét, az oda fent valók kérésére bontsa ki gyönge szárnyait. Most viszontlátja őt, de már nem misénél, hanem misét szolgálni: leszáll trónjáról kezére az Ur !. .. És nem látja-e viszont az egykori káplánt, Bakkay Kálmán dr. th. tanár, papn. int. tanúim, felügyelőt is. Itt van ismét azon a szószéken, amelyen 2 évi buzgó szónoklással nevelte a lelkeket. Most is keresztényekhez illő figyelemmel hallgatták, hogy megtanulják, mi a pap a templomban, az iskolában, az élet szövevényes útain, — égi kincseket szóró, mennybe vivő pásztor. A szentmise alatt Wonház István tanító ügyes orgonajátéka és vezetése mellett neje, meg Oábrielné és a kar az ünnep magasztosságához méltó énekeket adott elő. Sokan áldoztak. Az ujmisési áldást körülbelül 2000-en vehették. A szülői háznál is közel 200-an voltunk szemtanúi az édes anya, a testvérek, a .rokonság örömének és vendégszeretetének. Molt is sok beszéd. De csak keveset említünk. A primiciáns szól X. Pius Őszent- ségéről, püspök ur Öméltóságáról, a király 0 felségéiről. Köszönetét nyilvánítja mdukto- rának, ünnepi szónokának, a petrii tantestületnek. Szűcs János s. lelkész, Wonház István tanító szintén; nagyon megérdemelték azt a szép dikciót, mert rendkívül fényes sikerrel rendezték ezt a hatalmas családi, templomi, községi ünnepséget. Lovag Brázay János nagy korának nagy tapasztalatait fűzve koszorúba kívánja a primiciánsnak, hogy sz. Pál ap. példája szerint „mindeneknekminden“ legyen. „Da veile et perfteere — acélozd Uram tevékenységre akaratomat, de engedd be is fejeznem munkámat!'“ — idézetet gyönyörűen alkalmazva élteti Fásztusz Elek sz.-széki ülnök az uj misést meg az ő édes anyját. Ez a primieia mutatja, — mondá, — hogy mindent megadott az Isten. Az ifjú törekvésének, az anyai imának megérett gj ümölese. Még előbb színes képekben mutatja be Bakkay dr. lovag Brázaynak, az egykori principálisnak atyai szeretetét, aztán petrii: káplánságá- nak kedves emlékeit. Üdvözli volt híveit, aranymisés lelkipásztorukat, ujmisés papjukat -— Mpetri nevében kiváló szónok, Reés János felel. Poharát a szeminárium lelkes prefektusára emeli. Rónai János is beszél. Az ujmisés egyéniségében az egyházmegyének a gyakorlati kereszténység zászlajára esküdött, a jelenünktől követelt, harcos munkára felvértezett levitáját élteti. Feledhetetlen emléke marad a primiei- ánsnak, hogy növendéktársai is szép számban jelentek meg, Kuliff'ay Mihály, Sepsy Márton, Vári Lajos ujmisések, Láng Pál alszerpap, Scheffer, Tempfli, Marinesák, Szabó, Diczig, Hágen theologusok, Kerner, Müller YIII. o. tanulók. Elkísérték az oltárhoz, de most búcsúznak tőle. Tartalmas, esattanós dikciót mond az ujmisések nevében Vári Lajos, a növ.-papok megbízásából Marinesák Bálint. Jó kivánatainkkal csatlakozunk a felsoroltakhoz és mindazokhoz is, akik a felolvasott üdvözlő táviratokat és leveleket küldték. ki a naptárjavitásban főként halhatatlan nevet szerzett magának. Körös-körül igen sok pápa síremléke diszlik. Itt láttuk a magasban XIII. Leo koporsóját, de ez ideiglenes sírhelye, halála után hagyja el a vatikáni, mert úgy hallottam, hogy künt fogják végül sírba tenni, mely már nem pápai birtok. Baloldalon, a kereszt hajóban egymás mellett vannak a gyóntató székek, felírva latinul, hogy milyen nyelven lehet ott gyónni, köztük a magyar nyelvű is, lévén Rómában mindig egy hazánkfia, egy magyar pap is, mint magyar gyóntató alkalmazva. Mint mondám, a templomban sok pápa nyugszik, sírjaik felett a szobrászat bámulni való remek alkotásai is őrzik nevüket. Az a különös, hogy a művészi alkotás behatása alatt a tárgyak nagysága természetes alakot mutat, nem is tűnik fel oly valami nagynak, holott pl. a szentelt viz melletti gyerekek eredetileg óriások. A kupola magassága 117 méter s a kupola alatt a kereszthajó 137 méter. Még elképzelni is nehéz, mik vannak a templomban. Amit a művészet minden téren csak feltudott mutatni, a legjobbak kincsesháza e templom, miket nem látni, de hosszú időn át áttanulmányozni kell, hogy csak megközeli- tőleg is gyarló fogalma legyen az embernek, a laikusnak arról, mi a szent Péter bazilika. Azért teszem le én is a tollat e helyről. A pápai szobák mindmegannyi remekmű. 1508-ban kezdte a még csak 25 éves Raffael s élte végéig dolgozott rajtuk. A falakon s meny- nyezeten a festészet remekei csupa művészi alakokkal. A pápai irodában a theologia, filozófia, jog és költészet láthatók a mennyezeten. Oly jól esik a képeken a kereszténység kiváló nagyjait a pogány kor szellemi óriásaival együtt látni, hogy elvonuljon lelki szemeink előtt az egész történelem, mert ott vannak Plato, Arisztoteles, Pithagoras, Szokrates, Zeno, Diogenes, Archimedes, Zoroaszter és a többi kiválóságok valamennyien. Meghatóban állottam a vak Homérosz előtt, amint Iliászát tollba mondja. Mellette Vergiliusz, Raffael és Dante, amott Szaffo, Pet- rárka, Horácius, Ovidiusz, alantabb Nagy Sándor, amint Achilles sírjára helyezi az Iliászt; amott Augusztus római császár fényes alakja látszik, midőn erélyes szavával megtiltja, hogy az Aeneist megégessék. Egy másik ablak felett IX. Gergely az egyházjogot, Jusztinián pedig a világi jog könyvét tartja kezében. Egyik falrészen az a jelenet, mikor Rómát Szilveszter pápa ajándékba kapja, minek történeti valóságához különben sok kétség fér. A loggiák (lodzsák) eredetileg nyitott folyosók voltak. A harmadik emeleten van a képtár. A festők neveit mind ott látjuk a képeken, különösen megjegyeztem magamnak a következőket: Raffael és Máriája és a három isteni erénye; Murillo sz. Katalinja; Reaffael Urunk színváltozása, mely utolsó alkotása a mesternek, már be se fejezte, mert előbb elhalt s más fejezte be a munkáját. Tizián madonnája a szentekkel és Máriának megkoronázása szép virágokkal, mely képek a legjobban hatottak rám. A szobortárban az esztruk és jobbra az egyiptomi múzeumot néztük meg, aztán a Belvedere udvarba mentünk, hol a sarokban Mercur, Perzeus, Apolló és Laokoon szobrait láttam. Az udvar egyik oldalát a feliratok múzeuma, másik oldalát a könyvtár foglalja el. Sz. Heléna porfirkoporsója sz. Costantia ugyanilyen koporsója remek szépek. Jason szobra, az efezusi Diana, Niobe sírkő, Nemezis szobra és Ganimedesz, amott meg Raffael kartonjai szerint Brüsselben készült tapéták. Egy másik előcsarnokban igen szép Peri- ándrosz hermája. A péroszi márványból készült remek disznó; Ámor, amint a vaddisznókat megfékezi, igen szép müvek. A császári szép mellszobrok közt különösen remek a Karakalláé, amott Menelausz szép feje; a megsebzett Adonisz; az óriások harca az istenek ellen. Igen szép a két moloszi vadászkutya a Belveder bejáratánál; amott három róduszi művész Laokoon csoportja. Csak a Muzeo Chiaramonti-ban 750 márványmü van. A Braccio Nuovoban a tragikus Euripi-
