Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-04 / 49. szám
2 HETI SZEMLE Szatmár, 1907. deczember 4. társadalmi botrányt annak a pártnak nevéhez fiiznek, melyet bátor színvallásáért, hitvallói őszinteségéért, a katholikusok jogainak elszánt védelméért, kiirtásra Ítélt már régen a szövetkezett szabadkőműves zsidóság. E hajszának inditó okait főleg abban az általuk méltán irigylésre méltó nyílt, lelkiismeretes köztisztességben és azon ritka becsületességben látjuk, a melylyel ez a párt politikai elveit hordozza, szolgálja és terjeszti. Miért? Mert ez a politika ma már több, mint egy évű zeden keresztül kérlelhetetlen vétóként áll a materiális szellem által csontokig megrontott magyar közélet előtt. Eltussolni előtte semmit sem lehet. A rothadás bűzét sehol sem viseli el, sem a parlamentben, sem a vármegyei vagy községi közigazgatásban. A zsidó sajtóval szemben hallatlan erőfeszítéssel, bár még gyenge, de következetes reneszánszot teremtett meg a maga sajtójában, mely Túri és Görcsöni tol Iával ostorozza nap-nap után a köztisztesség bűnös árulóit. E férfias munka nyomán uj, tisztább élet van fakadóban, mely egyfelől egészségesebb légkört teremt a jóratörekvők számára, másfelől megfullasztja a szemétből élő buja patkányokat. Viseljük el ezt a hajszát erős lélekkel. Hiszünk a szent kereszténység törhetetlen igazságában. A mi világunk tökéletesen más ama- zokénál. És egyért imádkozzunk szüntelen: fogyjanak már egyszer táborunkban ennek a katholikus kereszténységnek árulói. HÍREK. A pápa aranymiséje. A jövő évben ünnepli X. Pius pápa áldozópáppá szeute- lésének ötvenéves jubileumát. Ez alkalomból Magyarországon is, élén a püspöki karral, nagyobb bizottság alakult, amely e nevezetes jubileumot templomi fölszerelések és Péterfil- lérek gyűjtésével kívánja Magyarország részéről szintén emlékezetessé tenni. Meg vagyunk győződve, hogy a magyar katholikus világ tehetségéhez képest örömmel vesz részt e szeretetadományban. Rorate coeli. Vasárnap uj egyházi év és egy szent időszak kezdődött, melyet az egyház arra basznál fel, hogy híveit a Megváltó születésének emlékünnepére méltóan előkészítse. Újra itt van a kedves^advent, a biinbánatnak ez a szent ideje, melyet keresztény őseink buzgósága talált ki s egyházunk édes anyai szeretete helyeselt. Korán reggel megszólalnak a hajnali misére hivó harangok s a hívek seregesen sietnek a temlomba, hol az Ur szolgája a legméltóságosabb Oltári- szentség kitétele mellett bemutatja a legszentebb áldozatot a Mindenhatónak. S a székes- egyház márvány boltivei alatt csak úgy mint a szerény falusi templomokban, újra felsír az ének: „Harmatozzatok égi Magasok! Téged vár epedve az emberek lelke, —- jöjj el édes Üdvözítőnk !“ A főispán távozásáról különféle hírek járták be a napokban a fővárosi lapokat. Félhivatalos helyről meg is czáfolták. Valószínűnek látszik azonban, hogy dr. Faluesy Árpád főispán csakugyan elhagyja afőispáni széket és közigazgatási bírónak lesz kinevezve. Utódjául gróf Károlyi Gyula aradi főispánt emlegetik. Elégtétel egy főispánnak. Azért a sok meghurczoltatásért, mit egy kis töredék ifjú báró Perényi ^sigmonddal. Máramaros- megye főispánjával elkövetett, fényes elégtételt szolgáltatott neki a vármegye törvény- hatósága múlt hó 18-án tartott közgyűlésén mikor is 228 szóval egy ellen teljes bizalmával tisztelte meg. A közgyűlés határozatát óriási küldöttségvitte meg Wekerledr.miniszterelnöknek Müller Károly apát-plebános vezetésével, ki többek között a vármegye pártkü- lömbség nélküli osztatlan szeretetét, nagyrabecsülését és ragaszkodását fejezte ki s hangoztatta, hogy Perényi báró főispán nemhogy a vármegye békéjét zavarná meg, sőt az ő rokonszenves egyénisége az, mely a vármegyében a békét fenntartja. A miniszterelnök Hadik gróf államtitkárral együttesen igen kegyesen fogadta a küldöttséget. Itt említjük meg, hogy az a híresztelés, mintha báró Perényi Zsigmond megválnék állásától, valamint azok a kombinációk, melyek utódját illetőleg forgalomba is kerültek, nem felelnek meg a valóságnak. Iskolai látogatás. Dr. Lessenyey Fe- rencz, prelátus-kanonok, egyházmegyei .tan- felügyelő az elmúlt november hó 27., 28., 29. és 30. napjain hivatalos iskolai látogatást végzett a helybeli zárdában elhelyezett, három képzőintézetbeh, továbbá a polgári leányiskolában és az elemi leánynépiskolákban. Tapasztalata ezen alkalommal a következő: A tanítótestület szakképzettségének, helyes tanítási modoruknak, tanítványaik iránt való szeretettiknek fényes eredménye a tanítványoknak tanítóik iránt tanúsított, tiszteletteljes viszontszeretete, az előadott tantárgy lelkesült tanulása és ennek alapján az egész vonalon a legörvendetesebb siker. Hivatalvizsgálat. Dr. Falusey Árpád főispán pénteken délután Kálnay Gyula belügyminiszteri s. fogalmazó, főispáni titkár, Schönpflug Richárd tiszti főügyész és Mező Károly pénzügyi számvizsgáló kíséretében Nagybányára utazott, ahol úgy a város, mint a főszolgabírói hivatal ügy- és pénzkezelését vizsgálta meg. Onnan Felsőbányára ment hivatalvizsgálatra. Hymen. Ferkay Jenő festőművész a napokban tartotta eljegyzését Nagybányán özv. Kurovszky Józsefné úrnő leányával A ran- kával. — Iváncsió István munkácsegyházme- gyei pályavégzett papnövendék a napokban esküdött örök hűséget Keiner Ede gézsényi gkath. lelkész leányának, Málvin kisasszony— Hát magának is volt borús napja? — kérdém gyanútlanul az öreget. — Volt bizony, még pedig nem közönséges — feleli szomorkásán. — Legény voltam — folytatá — még pedig igazi ám. Mikor aztán megpelyhese- dett az állam, kiserkedt a bajuszom, egyszer azt mondja az édes apám: — Te gyerek, hisz benőtt már a fejed lágya, no meg aztán már maholnap ember sorba keveredel, hát még se’ bomlasz valami fejérnép után. Mikor én olyan voltam, mint te, már rég bekötöttem az édes anyád fejét. Nézz szét a falu szépe között s a melyiket hozzád valónak gondolod, hát szakiisd le magadnak. Anyádnak is kell már a segítség s igy a menyecske elkelne a háznál. — Hát biz erre én sem sokadoztam, mert csakugyan beláttam, hogy az édes apámnak igaza van. De én se voltam ám aljasabb, mint a többi legény pajtásom. Régen kiszemeltem én már, még olyan feslő bimbó korában az én szegény első feleségemet — hogy az Isten nyugasztalja meg — tette hozzá Mihály bácsi. Jártam hozzá, de csak lopva találkozhattunk, mert az az átkozott harag, egyenetlenkedés a szülőink között, elszakította a békesség fonalát. Én meg nem akartam az apámat magamra haragítani, mert a milyen jó, olyan mérges ember is volt, ha valami kihozta a sodrából. Mikor már az esti ború- lat betakart mindent, csak akkor beszélhettem vele kevés ideig a magas kerítésen keresztül. Vigyáztam, hogy valaki meg ne lásson, mert még azt gondolták volna, hogy a tilosban járok, amint hogy igaz is volt. Egyszer aztán előállottam az édesapámnak : — Édes-apám! — szólítottam meg, de itt már elakadt a szavam. Csak néztem, néztem, majd éreztem, hogy a fejem szédül, forgott velem a világ. — De ha belefogtam, hát most már ha a ház rám dűl is, de kimondom a szivem 1 itkát. — Hát . . . hát . . . én már kinéztem magamnak az életem párját. Erre apám arcza felderült, megveregette a vállamat s azt mondta: — Derék flu vagy kölyök. De mikor kiszorult a számon, hogy ki légyen az, hát az apám arcza elveresedett a dühtől s szinte megtántorodott. — Nem — szólt fojtott hangon — abba soha sem egyezem bele. Engem ez a nyilatkozat nem lepett meg, már el is készültem rá. — Abba a famíliába én nem akarok belekeveredni — mondotta. De hát erre én azt mondottam az apámnak, hogy ha az, akit magamnak már kiválasztottam, nem lesz az enyém, hát akkor soh’se lépem én át egy lányos háznak sem a küszöbét.' Anyám eleinte zokon vette, hogy mit kereskedem én ellenséges porta tájékán, de később ő is a pártomra állott s most már ketten kezdtük apám csontos haragját meglágyítani. Jól mondják azt, hogy ahun asszony ff KÉZMÜ- ÉS DIVATÁRU-ÜZLETE SZATMÁR, DEÁK-TÉR Megkezdodo,, a karácsonyi vásár “1°“ Posztók 40 krajcártól, barchetek20 krajcártól, férfi és női fehérnemiiek és mindennemű rőfős cikkek mélyen leszállított árakban Csak deczember hó 30-ik napjáig1!
