Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-19 / 25. szám
2 ..HETI SZEMLE“ Szatmár, 1907. junius 19. H I R E K. Bérmálás a gyarmati kerületben. Boromisza Tibor megyés püspökünk Hámon Róbert titkára kíséretében folyó hó 16-án d. e. fél 9 órakor érkezett Jánkra. Utjának első állomásán, illetve a fehérgyarmati járás határszélén Je'key Sándor járási főszolgabíró fogadta a főpásztort a vele együtt ott megjelent küldöttség élén. Jánkra bevonulva, a gör. kath. templom díszesen fölékesitett kapujánál Gönczy Antal esperes és Thegze György jánki lelkész fogadták a püspököt, ki a templomban végzett rövid ima után a tiszteletére megjelent hívek lelkes sorfala között vonult kőrútjának első állomására, a jánki r. kath. templomba. Itt csendes mise után a rendkívül nagy számban jelentkezett híveknek lelkes beszéd után a környékbeli lelkészek segédlete mellett kiosztotta a bérmálás szentségét. Ezután a hivatalos ügyek elintézése ebéd, s az iskola megvizsgálása következett. Délután 4 órakor a főszolgabíró és Vanyek Ferenez esperes-plébános kíséretében Fehérgyarmatra utazott. Itt a város határán Kende Zsigmond cs. és kir. kamarás szívélyes üdvözlő beszédére adott válasz után hosszú kocsisorral vonult be Fehérgyar- I matra, hol a sorfalat álló s Márton ffy. j Lajos főparancsnok vezetése allatt kivonult tűzoltóság kordonja között vonult be főpásztorunk a tiszteletére emelt diadalkapu alatt a templomba, ahol végzett rövid ima után áldást osztva távozott pihenőre. 17-én osztotta ki a fehérgyarmati híveknek a bérmálás szentségét s innen az itt s a környéken tett látogatások után 18-án utazott Csekébe, hogy apostoli teendőit ifjú erővel s fáradságot nem ismerve folytassa nagy kiterjedésű egyházmegyéjében, hol már is szívélyes, leereszkedő modora s kellemes tiszteletreméltó megjelenése által a legnagyobb népszerűségre tett szert. Isten áldása s hívei szeretete kiséri magasztos útjában. Ma Mátészalkán volt bérmálás, kolnap, 20-án Nyircsaholyban lesz, 21-én Paposon, 22-én Pusztadoboson, 23-án Vitkában. Az nap este vasúton visszaérkezik székhelyére. Az iskolát mindenütt meglátogatja. Bérmálás Ugocsában. Megemlékeztünk lapunk múlt számában, miképen fogadta Ugocsavármegye közönsége bérmaut- jában a püspök ur O Méltóságát, magáról a bérmautról azonban nem közölhettünk tudósítást, mert részben lapunk megjelenése után folyt le. Miként említettük legelőször Turte- rebesre ment 0 Méltósága, hol vasárnap e hó 9-én bérmálta meg a híveket. Délben bankett volt tiszteletére. Halmiba hétfőn reggel ment, hol szintén diadalkapuval várták, bérmálás után délben Benyovszky Aladár főszolgabíró adott ebédet. Délután Ivöké- nyesdre ment, hol igen kellemesen lepte meg a főpásztort, hogy a tisztán református Fertősalmás gyönyörű bandériumot küldött fogadására. Kedden bérmálta meg a kökény esdi, nevetlenfalusi és feketeardói híveket. Délben Köncs László plébános olyan fényes ebédet adott, hogy az egész közönséget meglepte. Este Buttykay Viktor földbirtokos adott nagy vacsorát tiszteletére. Szerdán reggel vonaton ment Királyházára, hol bérmálás után Unger Lajos plébánosnál volt az ebéd. Délután 6 órakor érkezett Nagyszőllősre kocsin. A járás határánál Újhelyi Vitkai Sándor főszolgabíró és Morvay Zsigmond szolgabiró a város intelligencziájával fogadták. Ott volt többek közt id. br. Perényi Zsigmond, Becsky Emil, Kamiszky Mihály, Morvay Béla, Ivánka Lajos, Czapári Dénes, Krivácsy László, Fogéi László. A Perényi kastély előtt díszes diadalkapu várta. A templomot díszes közönség töltötte meg, melyre a főpásztor áldását adta. Még ugyanaznap fogadta a gör. kath. lelkész tisztelgését. Csütörtökön bérmálta meg a nagyszőllősi és fancsikai híveket. Azután a küldöttségek járultak elé. A vármegyei és állami tisztviselőket Becsky Emil alispán vezette, a zsidóság 10 tagú küldöttségét Klein Pinkász főrabbi és Deutsch Jenő hitközségi elnök, a tantestületet Halmágyi Ferenez kir. tanfelügyelő, az iparosok küldöttségét Brunhuher Testi rossz, lelki rossz — kevés vagy semmi gondnak sem képezi tárgyát. Testi rossz — a rossz, ami a testnek árt; — nem küzdünk ellene becsülettel. Elhanyagoljuk a gyermeki test helyes ápolását, gondozását, fejlesztését — és, ami még sokkal szomorúbb, elhagyagoljuk a gyermeki lélek ápolását, gondozását, fejlesztését is. A lelki rossz — a rossz, ami a léleknek árt; — még kevésbé küzdünk ellene becsülettel, mint a testi rossz ellen. A test betegségének elhanyagolása vétek az Isten ellen, aki tőlünk munkát, erős küzdést kíván ; vétek a társadalom ellen, amelyért nekünk dolgoznunk kell, amelynek javáért erősen küzde- niink kell. A lélek betegségének elhanyagolása még nagyobb vétek : nagy vétek az Isten ellen, aki ép, egészséges, imádkozni tudó lelket akar; nagy vétek a társadalom ellen, amelynek olyan sürgető szüksége van ép, egészséges, imádkozni tudó lelkekre. — Gyermekeket nevelünk, kiknek beteg a testük. Gyermekeket nevelünk, kiknek beteg a lelkűk. Ezek kezébe tesszük le összes anyagi s erkölcsi javainkat, egyházunk, hazánk sorsát. Jól mondják azok, akik mondják: a gyermek az Isten áldása. Akkor ám becsüljük meg az Isten áldását, szeressük a gyermeket, gondozzuk a gyermek testét, lelkét. Szeressük a gyermeket, — nem az u. n. majomszeretette], hanem okos, keresztényi szeretettel! — Egyszer egy villanyoson utaztam egy apával meg egy mamával, akik között egy 6-7 éves fiúcska foglalt helyet, azaz csak kellett volna helyet foglalnia, de hát e helyett inkább ide-oda ugrált, ránci- gálta anyja ruháját, megfogta az apja orrát, s mikor a türelmes papa erre megdorgálta, fölkiáltott: „Papa, te hallgass ! Erre meg a szülők kiáltottak fel: Jaj, de édes ; — jaj, de aranyos!“— és össze-vissza csókolták. — Máskor meg láttam szülőket, akik 9-éves fiokat csókolták össze-vissza, örvendezve azon, hogy a Pista gyerek milyen fiatal és máris hogy tud udvarolni! Nem az a szülő, nem az a tanár szeret igazán, aki előtt minden kedves, jó, amit a dédelgetett, drága kis kedvenez cselekszik, aki szemet huny a helytelenség előtt, hanem az a szülő, az a nevelő szeret helyesen, aki előtt nem mindegy a gyermek rossz vagy jó magaviseleté, aki a helytelenséget nem nézi el, hanem fedd, dorgál, büntet, ha kell, s igy gondozza a gyermeki lelket. — Na de hát ez már roppant régi igazság! Nem az a szülő szereti okosan a gyermekét, aki — mivel a gyermeksirást szive el nem viselhetné — inkább elviszi az otthon maradni nem akaró gyermeket mindenhová, társaságba, színházba; hát persze, Ádám ipartestületi elnök. Délben dr. Zahoray Pál plébános díszes ebédet adott, melyen a különféle hatóságok és testületek főnökei is resztvettek. Ebéd alatt Horthy Vilmos föld- birtokos köszöntötte fel a püspök ur 0 Méltóságát. Délután 5 órakor Tiszaujlakra ment, hova Hámon Róbert titkárán kívül Dimand Lajos kerületi esperes, Zahoray Pál plébános, Becsky Emil alispán, Ujhelyi-Vitkay Sándor főszolgabíró, Horthy Vilmos és Ka- minszky Mihály is elkísérték. Pénteken Tiszaujlakon bérmált, mi után a tisztelgő küldöttségeket fogadta. Délben Ternyey Béla plébános adott ebédet. Délután V2 5-kor indult vonattal székhelyére. Királyházáig Morvay tb. főszolgabíró kisérte el. Az iskolákat mindenütt meglátogatta. Körülbelül 2000-re lehet tenni a megbérmált hívek számát. Egész Ugocsa intelligencziáját meghódította Ő Méltósága lekötelező szívélyessége, az első bérmautra mindenki a legkedvesebb emlékekkel fog visszagondolni. Igazgatóváltozás. Ratkorszki Soma dr. a munkácsi állami főgimnáziummal kapcsolatos internátus igazgatója ezen állásáról lemondván, a vallás és közoktatási miniszter helyére Bihari Ferenez munkácsi f'őgimn. tanárt nevezte ki. Tanfelügyelői kinevezés. A vallás- és közoktatási miniszter Faragó Ignácz helybeli tanfelügyelő ségi tollnokot jelenlegi állomáshelyén segédtanfelűgyelőnek nevezte ki. Áthelyezett lelkész. Tivadar Elek gebei gör. kath. espereslelkész Fábiánházára lett áthelyezve, már el is foglalta uj állását, utódjának Gebére Molnár István lelkész neveztetett ki. Tanári vizsgálat. Papp János helybeli állami elemi iskolai tanító Budapesten a polgári iskolai tanári vizsgálatot szép sikerrel letette. Kinevezések. Az igazságügyminiszter Erdőss Ferenez szatmárnémeti, Mihalics Miklós és Ottmayer Ferenez beregszászi törvényszéki aljegyzőket jegyzőknek nevezte ki. hisz az a szegény gyermek otthon agyon- sirná magát, oh borzasztó! Elmegy tehát a gyermek a „jourra“, a felnőttek közzé; — és a kis 8 éves Linuska már a fiirt szót is megismeri és szépen ki tudja ejteni. Hadd hallja a szép éneket, zenét; hadd lássa a szép tánezot! A többit úgyse érti — Nem ám! nem érti! Csak azután gondolkozik rajta, töri a fejét a hallott kétértelműségen, ártatlan képzeletét eltölti az a sok piszok, undorító szenny, amelyet manapság egy-egy darabban összehalmoznak. — U. n. gyermek előadást hirdetett egy délutánra egyik színházunk. Egy frivol, aljas operettet tűztek ki „gyermekelőadásnak“. A páholyok telve voltak kisebb nagyobb fiukkal, lányokkal és a boldog szülőkkel, akik nyugodt önérzettel ültek helyeiken és megelégedetten, vidám örömmel szemlélték gyermekeik mulatozását. — A szülők lelkiismeretlensége hozza létre a lelkiismeretlen iskolát is. Arra az említett előadásra párban haladva, tanítók kísérete mellett is vonultak be iskolás gyermekek a színházba. — Azok a jourok és színházak de sokszor elfelejtetik a a szülőkkel, hogy ők szülők, akiknek gyermekükért kell élniök. Hogy is jutna idő arra, hogy a gyermekkel pl. sétáljanak, rábízzák hát a gyermekeket — ha gouvernantera nem telik — a cselédre. És rendesen a cseléd az első megrontója a gyermeknek. — Marad-e,
