Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-16 / 3. szám

4 „HETI SZEMLE Szatmár, 1907. január 16. Egyházi bál. A szatmárnémeti szatmári részi gör. kath. egyház gononok- sága egy uj templom épitési alapja javára e hó 20-án este a Pannónia nagytermében tánczmulatságot rendez. Kezdete este 8 óra­kor. Belépődij személyenkint 1 kor. 20 fill. Felülfizetéseket hirlapilag nyugtáz és köszö­nettel fogad az egyház gondnoksága. A ren­dezőbizottság elnöke Tankóczy Gyula főka­pitány, alelnök Hubán Gyula és Ferencz Ágoston, pénztáros Nagy József, ellenőrök Jakab Mihály és Nyisztor János, főrendező Haller Ferencz, a rendezőbizottság 50 tag­ból áll. Kultúrpalota Máramarosszigeten. Máramarosszigeten mozgalom indult meg egy nagyobb szabású kultúrpalota épitése iránt, mely magába foglalja a mára- marosmegyei múzeumot, képtári, régészeti, néprajzi és könyvtári tárgyaival, a márama- rosszigeti úri kaszinónak otthont adjon, ezen- kivül helyisége legyen a „Szilágyi István irodalmi körnek“, a Máramarosmegyei Köz­művelődési egyesületnek és az iparfejlesztő bizottságnak. Ezenfelül lenne az épületben nagy terem hangversenyek, tánczmulatságok, felolvasások és gyűlések számára. Márama- marossziget város képviselőtestülete a palota czéljaira a Lónyay János-téren egy nagy helyet díjtalanul engedett át. A mozgalom élén a vármegye főispánja, Perényi Zsigmond báró áll, kinek vezetésével nagyobb küldött­ség fogja a kormánynál az államsegély en­gedélyezését kérelmezni. A palota épitési költségei ezenfelül a kaszinó s a többi egy­letek jövedelméből fog fedeztetni. Ezenfelül nagyobb adományokra is számítanak. Nagy szükség van ennek a palotának az építésére, hogy az ország végvidékén a kul­turális egyesületek hajléktalanul ne marad­janak. A Petőfi-társaság felhívása. A Pe­tőfi-társaság azzal a kéréssel fordul a nagy- közönséghez, hogy akiknél Petőfitől eredeti kéziratok, levelek, költemények, képek, szob­rok, müveinek első kiadásai és egyéb tárgyak, valamint a költőre, a költő szüleire, Szendrey Júliára, Petőfi Zoltánra és Petőfi Istvánra vonatkozó adatok vannak, vagy azoknak hollétéről tudomásuk van, szíveskedjenek erről a Társaság meghatalmazottját: Kéry Gyulát (Budapest, VIII. Józsefkörut 72.) érte­síteni, ki a Társaság megbizásából gyűjti az adatokat és ereklyéket. A Petőfi-társaság buda­pesti házát Petőfi-muzeummá rendezi be, s a társaság már eddig is számos becses és értékes ereklye birtokában van ; de szüksége van a nagyközönség további támogatására, hogy minél dicsőbb emléket állíthasson a halhatatlan költőnek. A Társaság az adat­közlők, az ajándékozók és egyéb közreműkö­dők nevét megörökíti évkönyveiben és hálás lesz minden fáradozásért! Uj körjegyzőségek felállítása. Be- regmegye területén az 1907. évi január 1-től kezdődőleg 5 uj körjegyzőség lett felállítva és pedig : Beregszászban, Beregujfalu, Ger- gelyi, Tiszakerecseny és Beregsom községek­ben. Az uj beosztás szerint Nagybereg, Vá- sárosnamény és Mezőkaszony községek nagyközségek lettek. Az uj körjegyzői állá­sokra a járási főszolgabirák által a követkew zők lettek helyettesítve és pedig, beregszászi jegyzővé Bereznay István, beregujfalui körjegyzővé Komlósy Bertalan, gergelyii körjegyzővé Penknik Lajos, beregsomi kör­jegyzővé Halász Ferenc és végül tiszakere- csenyi körjegyzővé Szászhegyesy Lajos. Az újonnan alakított beregszászi körjegyzői ke­rületbe, a következő községek lettek beosztva u. m. Beregardó, Makkosjánosi, Kígyós, Be- regdarócz és Bulcsu. A Háthegység megvétele. A múlt héten nyertek befezést azok a tárgyalások, a melyeket dr. Darányi Ignác íöldmivelés- ügyi miniszter indított meg, hogy a gróf Schönborn Bucheim-féle munkács-szentmik- lósi hitbizományi uradalom által eladóvá tett 8050 katasztrális hold földbirtok az ott fekvő községek részére megszereztessék. A meg­kötött adásvételi szerződés szerint az eladott ingatlanban huszonöt beregvármegyei község osztozkodik. A vételár 2458272 korona 37 fillért tesz ki, mely e hó 3-án Beregszászon fizetett le. Eszerint egy-egy hold a vevő kö- ségeknek átlagosan 305 koronába kerül. A megvett birtokból a Háthegység nevű 4908 katasztrális hold értékes és vágásra érett erdő, 3802 katasztrális hold, pedig mező- gazdasági művelés alatt álló terület. Elitéit kivándorlási ügynökök. A m. kir. belügyminiszter jogerős harmad-fokú ítéletekkel, kivándorlásnak engedély nélküli közvetítése miatt Schönberger Léba Jakab hajasdi lakost két ízben 2—2 hónapi elzá­rás és 600—000 K pénzbüntetésben, Marko- vics Juda és Markovics Mór nagygejőci la­kosokat egyenkiüt 30—30 napi elzárás és 500—500 K pénzbüntetésben, ezenkívül Mar­kovics Judát egy más esetből kifolyólag 30 napi elzárás és 600 K pénzbüntetésben ma­rasztalta. A munkácsi megyéből. Firczák Gyula munkácsi püspök dr. Szabó Simon sztánfalvai lelkészt ungvári theologiai tanár­nak és papnevelőintézeti aligazgatónak, dr. Suba György theol. tanárt pedig a konvik- tus igazgatójának nevezte ki. No de mégis! . . . Lapunk mnlt heti számában szóvá tettük azt a fonákságot, hogy a Szatmár-Németi lapban egy konczerten történt szereplés miatt agyba-főbe lett dicsér­ve az illető lapnak felelős szerkesztője és egyik belső dolgozótársa. Humorosan fogtuk fel a dolgot, úgyis tálaltuk be. A derék Szatmár-Németi szerkesztőségén kívül ugyan­csak helyre legény legyen az, aki soraink- ból|..személyeskedést,“ „nyelvöltögetést,“ vagy bármi olyan törekvést tudjon kiolvasni, melylyel le akartuk huzni a lap jeles szer­kesztőségét. Nem ! . . Sőt épen mivel ők húzták le és tették nevetségessé magukat, teljes jóakarattal kívántuk megfigyelmeztetni, hogy ilyet a jövőben ne csináljanak, mert hozzá hasonló nem létezik a hírlapirodalom­ban. A legteljesebb kollégiális érzelemmel jártunk el tehát, ha megakartuk óvni a tisz­telt szerkesztőség illustris tagjait attól a visszáságtól, hogy ezen a csapáson haladva, továbbra is hasonló kedélyes perczeket sze­rezzenek az olvasó közönségnek saját rová­sukra. Hogy miért, miért nem, — felfort a libamáj derék laptársunkban és a hozzá ha­sonló zsánerű kollégáik mintájára mellény­zsebbe akasztott hüvelykujjal teljes pózával ront nekünk, szűk látókörről, marásrról, nyel- öltögetésről, tisztességről, kollegialitásról, jó Ízlésről és hasonló kedves cseme gyanánt kínálkozó eszmékről elmélkedvén. Mi most sem követjük erre a térre. Trágárságaikat sem utánozzuk, sőt egyenesen megbocsátjuk, elvégre mindenki olyan pennával ir, mint amilyet műveltsége a kezébe adott. Hogy a szűk látókör melyik oldalon van, ezt nem nehéz eldönteni. Nem a körül forog a kérdés tisztelt szerkesztőség, hogy ki irta azt a cik­ket, melyben önök a saját lapjukban agyba- főbe lettek dicsérve, hanem a körül, hogy jó izlésök megengedte annak a czikknek közzétételét. Bárhonnan eredjen valamely köz­lemény, a jó ízlésű szerkesztő pennája törölni szokta belőle a dicsérő szavakat, ha azok reá vagy a szerkesztőség bármely tagjára vonat­koznak. Mutassanak nekünk ehez hasonló és elfogadható példát, akkor szívesen meghajtunk az önök szélesebb látóköre előtt. Azért mond­juk, hogy elfogadhatót, mert a vidéki hirlap- i rodalom fattyúhajtásai között találkozhatnak ilyen kezdetleges praxissal biró fiatal óriások, kiknek jól esik saját személyük becses szel­lőztetése, ami -— bármiképen vesszük is a dolgot — az öndicséret bélyegét hordja a a homlokán. Főszerkesztőt, vagy lapvezért ne tessék össze téveszteni a felelőssel, azokat magasztalhatják égtől a földig, ha épen le­megy a könyökükről a bőr, — még az sem baj, mert mindenki úgy tudjta, legalább álta- l óban igy van, hogy nekik csak a nevök fi­gurái, de aktiv részt nem vesznek a szerkesz­tés munkájából. A felelős azonban és a belső dolgozótársak csak húzzák meg a ba­gariát és ne foglalják le a maguk számára a babérokat lapjuk hasábjain, illetve ne en­gedjék lefoglaltatni a saját nagyrabecsült személyökre nézve senki fiának kedvéért. Mert ebben komikum van, olyan komikum amit a nevetségestől egy hajszál sem választ el. Ne haragudjanak tehát, ha fiatalságuknak a hirlapirás terén kezdetleges napjaiban olyan jó tanácsai szolgáltunk önöknek, amit meg­köszöni dukál. Higyjík meg, ha fel tudnak emelkedni erre a priedesztálra, már is sokat tanultak és lehet, hogy még sokáig fogják nyergelhetni azt a türelmes gazdát, mely csak akkor kezd rúgni, — harapni, mikor azt veszi észre, hogy onnan felülről a kan­társzárral már ide s tova, hogy megfojtották. Régi bűnünk — igaz, de igy van ez ma is. Egy család tragédiája. A Vissó- völgyön lakó Donát földmivest és családját, szomorú karácsony érte. Éppen karácsony reggelén a házi gazda édes anyját és két gyermekét halva találták. A földmives a fa­luban járt a karácsonyi ajándékért, s a nagy­anya az unokáknak meleg karácsonyestét akarván szerezni, a kályhacső elzárása által úgy magát mint unokáit megfojtotta A ret­tenetes csapás Donát feleségét annyira el- keseritette, hogy kétségbeesésében megőrült A három halottat az egész környék nagy­részvétele mellett temették el, s a közös sír­nál Schubert Géza nagybocskói lelkész mon­dott megható gyászbeszédet Végbél-, Aranyér-, Czukor­betegeknek, gyermekágyasoknak és cse­csemőknek nélkülözhetet­len. Minden tisztaságot szerető embernek feltétlen szükséges a „Zéró“ használata, mert ab­szolút tiszta és kellemes ér­zést nyer általa. Meggátol minden horzsolást és infekcziót. Haszná­latban olcsóbb a papírnál. Kapható mindenütt „ZÉRÓ“ szabadalmazott vattagyár Telefon 87-52. BUDAPEST Tejefon 87-5 VIZ. kér., Róssa-utcza 45 szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom