Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-27 / 13. szám
Szatmár, 1907. márczius 27. r ■' ------ 1 ..................... ■= oly an nagy, hogy békés megegyezésről nem is lehet szó. Mindkét fél keményen állja a harczot. A jó példát követték a szabósegédek, akik letették a tüt és az ollót. A mesterek itt sem akarnak tágitani. Csúszik a kalendárium. Mikor az ilyen csikorgó, fagyos márcziusi telet élvezzük, önkénytelenül is eszünkbe jut annak a bolondos angolnak a jóslata, aki azt irta valahol, hogy az évszakok nem birnak lépést tartani a kalendáriummal és valami, eddig nem ismert csillagászati okból mindig később következnek be, mint ahogy a naptár szerint kellene. Lassankint a tavasz júniusra, a nyár szeptemberre, az ősz deczem- berre, a tél pedig február-márcziusra fog átcsúszni. Sőt idővel, pár ezer év múlva decemberben lesz a kánikula és júliusban fognak szánkázni az emberek. Most, mikor igy márczius vége felé didergünk és fütünk erősen a drága fával, elgondolkozunk rajta, hogy az ánlikusnak aligha nem igazsága van. A szatmárnémeti-i államvasuti vonatkísérő altisztek és szolgák helyi csoportja, a vasúti alkalmazottak özvegyei és árvái javára, 1907. márczius 31-én a Pannónia dísztermében zártkörű tánezmulatságot rendez. Kezdete este fél 8 órakor. Személyjegy 1 K 20 fill. Családjegy 3 K. Karzatjegy 60 fill. Uj postahivatal. A szatmárvármegyei Yitka községben működő postai ügynökség 1907. évi márczius hó 16-án postahivatallá alakíttatott át. A postahivatal postamesteri kezelésben teljes fel- és leadó szolgálattal és a postatakarékpénztár közvetítő hivatala gyanánt fog működni. A postahivatal postai összeküttetéseit a Nagykároly és Csap között mindkét irányban közlekedő 342. számú kalauzpostákhoz csatlakozással a vitkai pályaudvarra és vissza naponként kétszer közlekedő gyalog-küldönczjárat utján fogja kapni. A postahivatal forgalmi körébe Olcsva, Olcs- vaapáti és Yitka község, faraktár és Szamos- rév telepeket, Hunyady, Károlyi, Lencsés, Perényi, Szenczi, Újhelyi, Uszkay-tanyák osztattak be. Menekülés a sorozás elől A katonai hatóságok erélyes intézkedéssel akarják elejét venni annak, hogy az idei fősorozás elől a legények részint Amerikába, részint más szomszédos államokba szökjenek. Ismeretes, a sorozások évről-évre mind szomorúbbak. A katonai hatóságok most azon fáradoznak, hogy az illetékes közegek szigorúan ellenőrizzék a hadköteles embereket és gondoskodjanak arról, hogy ezek valamennyien eleget tegyenek állitásbeli kötelezettségüknek. A negyvennyolcas honvédek. Azok a fehérhaju, gyakran béna emberek a negyven- nyolczas honvédek megszólaltak és azt mondják, hogy abból a nyugdíjból, amit kapnak, nem élhetnek meg. Kilencvenhat koronát kap évenként egy-egy közvitéz. Nincs ebben a mondatban semmi vádaskodó szándék. Ám az igazság mégis az, hogy az a kilencvenhat koronás nyugdíj a legsúlyosabb vád a mai Magyarország ellen, amelynek mindenkoron egyik legfőbb kincse marad a negyvennyolc. Pedig az agg honvédek nagyon szerények, kérésök teljesíthető lenne minden financiális veszedelem nélkül, mert csak akkora összegről van szó, ami elegendő lenne egy-egy 48-as aggastyán lealkonyodó életének a meg- aranyozására. Hatvan esztendő telt el azóta és akiknek vitézségével nem boldogult az osztrák: rohamos gyorsasággal dönti sírba őket a — vénség. Ez év egyetlen hónapjá______ _________„HETI SZEMLE“ __ ba n, februárban nyolcvanhatot hántolták el közülök. Érdekes megemliteni, hogy januárban éppen 8888 öreg honvéd élt. A répamag impregnáláíáról. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület föld- mivelésügyi és növénytermesztő szakosztálya Kerpely Kálmán tanár elnöklésével ülést tartott, amelyen Rázsó Imre gazd. akad. tanár tartott szakelőadást a répamag impregnálá- sáról és ennek gazdasági jelentőségéről. Az értekezletről szóló tudósítást részletesebben áttanulmányozva nekünk még volna nehány szavunk a tárgyhoz, mert mintha kis kon- kurencia-izt éreznénk ki a dologból. Az értekezleten ugyanis magkereskedők is vettek részt és pedig olyanok is, kiknél nem szerezhető be az impregnált répamag. Az értekezletnek olyan színezete volt, mintha azt a gazdák védelmére (?) tartották volna. Szép és nemes szándék, de talán nem is volt rá szükség, mert az impregnált répamag, melyet Mauthner Ödön budapesti magnagykereskedő hoz forgalomba határozottan sokkal jobb a nem impregnáltnál. Az impregnált répamag 11 év óta elért sikereit nem lehet tudományos értekezlekkel kisebbíteni, mert azt ez ellen védi ezer meg ezer gazda, kiknél éveken át mindig jelesen vált be. A községi és körjegyzők fizetéskie- gészitése. Vármegyénk főispánja közbenjárására a községi és körjegyzők 1907. évi fizetéskiegészitése a belügyminisztériumban már elintézést nyert, mely további eljárás végett a vármegyéhez le is küldetett. A kalendárium furcsaságai. Évszázad nem kezdődhetik szerdával, péntekiekkel és vasárnappal. A kalendárium busz év múlva ismét használható. Október mindig ugyanazzal a nappal kezdődik, amelyikkel január; április azzal, amelyikkel julius; szeptember, amelyikkel december. Február, márczius és november kezdőnapja ugyancsak közös. Május, junius és augusztus sohasem kezdődik ugyanazzal a nappal, sőt a többi hónapok kezdődőnapjaival sem. Az év azzal a nappal végződik, amelyikkel kezdődött. Ezek a szabályok azonban szökőévre nem érvényesek. Mindnyájunknak el kell menni Szat- máron a piaczra, dr. Lengyel Márton ur házába, Deák-tér 9. szám, a Pannónia és Vajda üzlete mellé, mert oda lett áthelyezve a NÉHM A kávé-, tea-, rum kizárólagos üzlete. Színház. A november közepe óta városunkban működő színtársulat előadásainak utolsó hetéről a következőkben számolok be: Hétfőn márczius 18-án Abonyi régi népszínműve a „Betyár kendője“ került színre zónaelőadásban. Kimagaslott ez este a Fábián Linka alakítása, aki Zsófinak a vi- dámkedvü csaplárosleánynak szerepében nagy ügyességgel s elevenséggel forgolódott a színpadon. A népszínmű levegőjét csak akkor éreztük, mikor neki volt jelenése, mert pártnere Váradi, aki különben máskor kitűnő népszínművekben, ez este a súgó után sem volt képes elmondani szerepét. Kedden Porzsolt színmüvét az „Asz- szonyt játszották az idényben negyedszer. Szerdán Bokor vigjátéka az „Almafa“ és a „Szép Galathea“ czimü operett volt műsoron. A vígjáték szereplői közül a Báthory Mariska és Le Derle Károly ügyes alakításai érdemelnek dicséretet, „Szép Galatheá- nak“ pedig mind a négy szereplője jól megállta helyét. Váradinak játéka is, éneke is ____________________________________5_ ko rrekt volt. Kerényinél és Barna Andornál a gyönyörűen előadott énekszámok feledtették a nem nagyon ügyes játékot, Barna Mariskánál pedig a nagyon ügyes játék feledtette a nem gyönyörűen előadott énekszámokat. Csütörtökön Jászai Olga bucsufellépté- vel a „Tolvaj“ került színre. Jeléül annak, hogy ez a kitűnő „tolvaj,, a közönség szivébe is belopta magát, virágkosarat, csokrot s babérkoszorút kapott, melynek zöld alapjával igen szép harmóniában alkotta meg a nemzeti szint a piros pecsétes fehér levélke. A búcsúzó színésznőt a közönség egész este melegen ünnepelte. A pénteki estnek is megvolt a babérkoszorúja s pecsétes levele, melyet ezúttal Fábián Linka, a társulat kedvelt énekesnője kapott, ki a „Görög rabszolga“ ez esti előadásán Antónia herczegnőt személyesítette kitünően. Komáromi Gizi (Aspázia) és Barna Mariska (Iris) kedves alakításai enyhítették még némileg azt a borongó hangulatot, amely a szövegírók kegyetlen viccei nyomán támadt a nézőtéren. Szombaton Kerényi Adél a társulatnak bámulatos hangterjedelmü koloratur énekesnője búcsúzott a „Cigánybáró“-ban. Tisztelői ez alkalomból szép csokorral, pálmaággal s pecsétes levéllel lepték meg a művésznőt, akinek bő alkalma nyílt Szaffi szerepében énekművészeié csillogtatására. Barna Andor tisztán csengő szép énekéért valóban megérdemelte, hogy a darab harmadik felvonásában, mint Barinkay, boldogan ölelhesse szivére Szaffiját, Komáromy Gizit. Fábián Linkát és Váradit szintén nagy rész illeti az est sikeréből. Vasárnap a „Yig özvegy,, került színre tizenötödször. A „vig özvegy“ ezúttal valószínűleg szomorú volt, mert e darabban búcsúzott Szatmár közönségétől, melylyel rövid idő alatt kölcsönösen annyira megszerették egymást. Természetesen ez a szomorúság csak benső volt: — különben épen olyan jó kedvvel s művészettel játszott Komáromy Gizi mint máskor. Egyébként a szintén ez este búcsúzó Barna Mariska szép csokrot, Tihanyi pecsétes levelet s ezenkívül a két kitűnő főszereplő Komáromy Gizi és Tihanyi annyi tapsot kaptak, hogy ha nem is mondhatnám el jó lélekkel azt a megható frázist, hogy e bucsuzásnál egy szem sem maradt száraz, de azt elmondhatom, hogy egy tenyér sem maradt fehér. Hétfőn a karszemélyzet jutalomjétékául az „Ingyenélőket“ adták. Megemlékezve a derék kardalosokról szívesen nevezném most őket a társulat névtelen hőseinek, ha ezt a vonatkozást referens kollegáim már a mohácsi vész előtt el nem koptatták volna: igy azonban e kifejezés mellőzésével egyszerűen annyit jelentek ki, hogy a karszemélyzet egész évi buzgó működéséért valóban megérdemelte a telt házat, amely végignézte az előadást. Vendégszerepeit Szentes János a szatmáriak régi ismerőse is s jókedvű játéka állandóan derültségben tartotta a közönséget. Mint vendég Barna Andorné is fellépett szép sikerrel. Fábián Linka és Váradi játékáról csak a legteljesebb elismerés hangján szólhatunk. Az első és második felvonás között bemutatott tarka színpad egyes számai igen jól sikerültek. Az egy hónapra terjedő pótszezon, melyben Krémer uj társulata fog játszani, Husvét vasárnapján veszi kezdetét. „Pázmány-sajtó“ (Püspöki nyomda) Szatmár.
