Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)

1907-02-20 / 8. szám

tóságok közegei tudhatják legjobban. A bíró­ság előtt letett hamis eskü a legkevésbbé nyugtalanítja a kazárt, csak rajta ne csípjék, ahhoz meg van elég hunczutsága. — Meg ismert dolog az is, hogy a fiú nevét az anya­könyvbe leány névre változtatják s igy kész a menekülés. Ez az oka aztán jinnak, hogy a felvi­déken szinte fekete a táj a kazárhadtól de ha megtekintjük a sorozó lajstromot, ott csak egy kettőnek a nevére akadunk. Vagy ki látott már kaftános kazárt, kit bevettek volna katonának ? Pedig derék legények is akadnak közöttük. A turpisság azonban kiderült. A bilkei csodarabbi a törvény elé került 180 vádlottal együtt, kik ellen az ügyész okirathamisitás, csalás, lopás, hamis eskü vádjait állítja fel. Gyönyörű egy honvédő csapat! Érdemét dicsőségét gyarapítja a szétszórtan is diadal­maskodó fajnak. De ne gondoljuk, hogy hamis anya­könyvet csak a kiderült két helyen vezettek. Bátran állíthatjuk, hogy igy van az egész felvidéken. Magam több esetet tudok, hogy a zsidógyerek 19—20 éves s már rég átesett a sorozáson. Elég, ha megnézünk egy soro­zást, mily szánalmas, nyomorék alak áll elé, mint stróman. És ez igy fog tartani még vagy tiz esztendeig, addig, mig az uj anya­könyvvezetés szerint nem fognak sorozni. De most azt kérdezzük, szabad volt volna ilyen dolgoknak megtörténni ? — Ren­des igazságos közigazgatás mellett nem. Hát az ellenőrzés hol maradt ? Avagy már nyu­godtan szemet lehet hunyni minden kazár gazemberség előtt. A kazárnak kettő fáj leg­jobban : a közteherviselés és katonakötele­zettség. Minden követ megmozgat, hogy ezek alól kibújjon, mi sikerül is neki. Saj­nos a felvidéken nemcsak a kifizetett, föld­höz ragadt paraszt ember van a kazár kezé­ben, hanem a tisztviselői kar is. Lehet-e akkor egyéni függetlenségről beszélni, ha a tisztviselő váltóját kazár írja alá,(vagy a bolti huskontó százakra rúg! — Ily körülmények között továbbra is orgiát ül rajtunk ez élősdi had. S hullára szállott lakmározó varjusereget egy puska durrantás még nem riasztja el! Aki ismeri a kazárföldet, az nem cso­Szatmár, 1907. február 20. nem lehet gondolni, hogy valami hatolmas- ságbul cselekedném azt mert az tiilem nem is telhetik semmivel egyébéi nem bírok ha­nem akár merre tekincsek körölötem csak szegénységek, hanem éd azzal kéntelen va­gyok mert kemény fenyegető parancsolatok alatt meg hagyta, hogy rajta kívül senkit ne merjünk földes urnák mondani, és is­merni ha mostanában valamely földes ur fel támadna is. Mely szavaival is a mint igaságosan észre vettem czélozot Maroty ur Senyey Grófra. Mely eránt is megszólítván Tekinte­tes Ötves László ur Maroty urat, és azt mondota. Látod öcsém, hogy kívántad ezen szegény embert veszedelemben ejteni és tör­vénytelenséget cselekedni mindjárt békely meg Becsky György bátyámmal mely dolgon is nagyon meg indulván Becsky György ur is és azt mondotta vészén vélle az eb adta s többi maradjon nekem azon egye néhány Telek van nekem mibül élnem hála Istenek elég de néki nincsen ő a nélkül is kényes ember, de csakugyan se nem az övé a, sem nem az enyim, hanem Senyey Grófé és az öreg Uyhelyine Aszonyság is megtámadta Marotit, azt mondván te rósz ember vagy Apád is rósz ember volt téged nem is is­dálkozik. Ott a kazár az ur, a magyar éhes, nyomorult rabszolga. Társadalmi mozgalom­ról szó sincs. A hegyvidéki kirendeltség munkája Egán, azagilás vezető elhunyta óta mintha ólomlábakon járna. Mi fogja tehát a pusztuló felvidék népét megmenteni ? Semmi Úgy látszik itt mindenki megadta magát a sorsának, ha pusztul hát, had pusztuljon. Ez jellemzi az indolens keresztény magyarságot. A társadalom vezetői alusznak oly mé­lyen, hogy még az utolsó Ítélet trombita szavára sem ébrednek fel. Csak aludjatok békén! A kazár faj él és tovább rágja a magyar faj életének hajszálgyökereit. Pusztít láthatatlanul mint a fiiok szera. Mig Magyarország igy tétlenül nézi, sőt segíti saját vérének pusztítását: addig a két ballábu kazár vigyorogva bújik át, a tör vény hézagain. A hatóságoknak ezt tovább tűrni bűn a nemzet ellen. A közeli vármegyék ha­tóságai pedig kisérjék csak figyelemmel a tavaszi sorozást, majd ott személyesen meg­győződhetnek arról, hogy a kazár mily öröm­mel akarja azt a hazát szolgálni, mely nyo­morult bőrének védelmet nyújt. Jó volna az összes felvidéki zsidó anyakönyveket a ható­ságnak átszolgáltatni, mert a további csalás­nak csak igy lehet útját állani. Jogért üvölt a kazár had, de a kötelességtől irtózik. Ez a faj foglal le ma mindent Magyarországon. A koldus botot nyomja a magyar kezébe, nem gondolja meg azt, hogy e bottal még nem késő visszasujtani a lelketlen páriákra. Vagy Oroszország példája nem tanít. ? Kocsán Károly. _ „HETI SZEMLE“ HÍREK. Az Akadémia uj igazgató taná­csosa. A Magyar Tudományos Akadémia a gróf Károlyi Sándor halálával megüresedett- igazgató tanácsi állásra gróf Károlyi Istvánt választotta meg. Keresztelő egy főispánnál. Ugrón Gábor ugocsai főispán ujszölött leánykáját f. hó 12-én keresztelte meg Dr. Zahoray Pál plébános. Az újszülött a Marianne nevet kapta. Eljegyzés. Urai Uray Tibor cs. és kir. huszár főhadnagy jegyet váltott kászoninpér- falvi Balási Stefánia urleánynyal, özv. kászon- inpérfalvi Balási Józsefné irinyi Irinyi Seréna úrnő kedves leányával Erkörtvólyesen. merlek igaz Posesarnok, de mig Senyey bírta Kis szekeresen is és iten is el jöt vagy maga 'ragy az udvar bírója két fele osztván a jövedelmet felét magának meghagyta felét pedig 17. fele osztota a Possesoroknak an­nak is 17-dik részit Senyei visza mérte, de senkinek igaságot nem akarsz csinálni. Melyre is osztán csakugyan azt mondotta Maroty Fereitz ur nohát legyen békesség közöttünk ki alom minden földes ur bírja a maga ju- sát, a mint volt. Mely eránt is osztán három hét múlva kimentenek, de csakugyan mégis ki nem ada igazán mivel öt paraszt telek let volna Brcsky György ur részire és csak négyet ergedett oda. Akor is Becsky György ur negboszankodva azt mondotta híjában nem s)káig bírod azokat elhoza még az Isten Senyéit. Azal Rozsályban el indultak az urak, mgemet magokai el hijtanak, és akor éjszaka ott háltunk, regei pedig engemet meg szólí­tott Maroty Ferentz ur és ki hijt mutogat­ván az várát, hogy építik, mely eránt is mondottam az urnák mégis csak építi az ur ezt a várat, holot- pedig halota az ur mit mondott tegnap az vén Uihelyiné, nem az űré az és nem igaz Posesor az ur, melyre felelte nekem szép csendesen Maroty ur, az Uj kamarás. Ő felsége pécsujfalusi Pe'chy Tamás, tartalékos huszárfőhadnagy macsolai nagybirtokosnak a cs. és kir. kamarási méltóságot adományozta. Áthelyezett alügyész. Az igazság­ügy miniszter Szabó Bertalan debreczeni ügyészségi alügyészt a máramarosszigeti kir. ügyészséghez helyezte át. Gyászhir. Szomorú gyászeset hire ter­jedt el tegnapelőtt a déli órákban városunkban. Nagy József kir. kath. főgimn. tanár hosszas sorvasztó betegség után meghalt. Több mint egy éve már, hogy a paralysis progressiva tünetei kezdettek rajta jelentkezni s ez a kö­rülmény szükségessé tette szabadságolását. Úgy tanártársai mint az egész város közön­sége őszinte részvéttel kisérte a jeles profes­sor szomorú sorsát, melytől csak a halál válthatta meg. Őszinte volt a részvét kezdet­től fogva özvegy édes anyja és nővére iránt, kik támaszukat vesztették el benne. Nagy József élénk, vigkedélyü férfiú volt, soha nem lehetett arczán bánatot vagy aggodalmat látni. Igen szerette a társaságot, őt is sze­rette mindenki. A naturája olyan volt, hogy csak kedvelni lehetett. Mint professor díszére vált a főgimnáziumnak. Müveit és tudomá­nyosan képzett ember volt, emellett ritka kollégiális érzülettel felruházva. Nagy a vesz­teség, mely halálával a főgimnáziumot, tanár­társait és az ifjúságot érte. Az elhunytáról kibocsátott családi gyászjelentés köv. szól: Özv. Nagy Józsefné szül. Jozeffy Regina úgy a maga, mint leánya Nagy Anna saz összes rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel tudatja felejthetetlen jó fiának, a szerető testvérnek és rokonnak Nagy József szatmárnémeti kir. kath.főgimnáziumi tanár­nak, folyó évi február hó 18-án délelőtt 10 órakor, életének 48.-ik, betöltött tanári mű­ködésének 23.-ik évében a halotti szentségek áhitatos felvétele mellett hosszas szenvedés után történt elhunyták A drága halott földi részei folyó hó 20-án délután 3 órakor fog­nak a Vörösmarty-utcza 16. számú gyász­háztól a róm. kath. egyház szertartása sze­rint a hidontuli temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise-áldozat pedig folyó hó 21.-én csütörtökön reggel 7 órakor fog az elhunyt lelki üdvéért a róm. kath. székesegyházban bemutattatok Szatmár­3 igaz halyja kend de csak próbálok egyet épí­tem az Atyám is ugyan nem merte építeni, de halja kend most úgy halottam, hogy meg halt Senyey és magva szakadt, de csak építhessem fel ha fel támad jis nem félek a Romai Pápa is hogy az én költségemet el vehese abul a sem fog parancsnlni az ugyan csak bizonyos, hogy azé a nagy űré a kit tegnap emlegettek. És nekem tulajdon az maga újaival mutatta a kü falt hogy étül fogva azé a nagy űré a kit tegnap emlegetek Azal a kertben hijt és ott is hasonlóképen mutogata, hogy ez is azé a vén bolond Becsky Györgyé volna, de tülle el ijesztet­tem és egy szem termését sem engedtem neki el vinni nem mer ide jönni mert pus­kával kergetem és fenyegettem marháját már egy néhányszor meg húztam zálogol- tam holot pedig övé let volna a hatalom Melyek is hogy igazságosan én előttem igy folytának bár akárki által akárhogy álitassék melyeket is én hogy a maga valóságában írásban kívántam meghagyni a más világra nem kívántam vinni hogy az élők közöt ti­tokba ne légyen melyet is magam nevem fel írásával meg erősítek nagyub bizonyság­nak okáért. Sig. Zayta 4-a január 1803. Trefszger Josef.

Next

/
Oldalképek
Tartalom