Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-11 / 50. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 , — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Eiryes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHOBY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ ozimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A. lup megjelenik minden gzerddn. Uj veszedelem. Egy uj veszedelem fenyegeti az országot, mely ha nagyobb erővel ront be, hatalmas megrázkódtatást fog előidézni. Említettük már lapunk egyik előző számában, hogy a pénzhiány miatt az amerikai gyárak redukálták a munkát és mintegy félmillió munkást eresztettek útnak. Ezek jobbára külföldiek, me-rt inkább a bensziilött haszná- vehető anyagot tartották meg, mint az idegent. És most az Oczeán vitorlásai ezrével szállítják hazafele a munkanélkül maradt egyéneket. Valósággal menekülniük kell az uj világból, ha éhen nem akarnak elveszni. Ezek a szegény teremtések egy jobb jövő reményében elhagyták sajáthazájokat, eladták minden ingó- bingó jószágukat, hogy kimehessenek szerencsét próbálni abba a boldog vtiágrészbe, melyről oly sok szépet meséltek nekik. Kis pénzecskéjüket felemésztette az utazás s mikor már czélhoz értek, mikor azt hitték, hogy vissza fogják szerezni vagyonkájukat, jön a katasztrófa, mely olyan borzalmas, olyan rettenetes, — akárcsak a halál. Még nem lehet tudni, hogy hazánkba milyen nagy lesz az invázió, mert a kezdetek kezdetén vagyunk, de már most sem jelentéktelen s a közel jövőben kétségtelenül növekedni fog. Ezelőtt mindig a kivándorlástól remegtünk s igyekeztünk visszatartani honfitársainkat, most az ellenkezőtől félünk. Amaz megbénította a nemzet munkaerejét, gyakran egész falvak maradtak üresen, ut- rakelt az elcsábított nép, mely itthon is meg tudta volna keresni, ami magának és családjának fentartá- sára szükséges. Volt egy kis földje, voltak igavonó állatai, azokat elkótyavetyélte s most visszajön mint koldus, aki a könyörületes szivek támogatására van utalva. jcjS ebben rejlik a nemzeti veszedelem, hogy egy sereg proletárral leszünk gazdagabbak, holott idebent is van koldus elég. Nem kis gondot fog okozni úgy a kormánynak, mint a társadalomnak, hogy ezeket a kifosztott, lerongyolódott, pénz nélkül visszaérkező alakokat legalább olyan tűrhető körülményekhez juttassa, hogy ne kelljen éhen pusztulniok. Nálunk a megélhetési viszonyok ma igen nehezek. Talán egyetlenegy ország sincs, melynek vállaira olyan ónSulylyal nehezednék a pénzválság és az általános drágaság, mint épen Magyarországra. Ahol bővebbek az erőforrások, ott könnyebben kiheverik a bajt, de a mi köznépünk szegény, a középbirtokosság terhek alatt nyög, ezeknek a katasztrófája úgyszólván kikeriilhetetlennek látszik. Van tehát baj idebent elegendő, mely megrázkódtatással fenyegeti a nemzetet s ennek tetejébe jön most a tönkrementek visszavándorlása. A kormány már felismerte a veszedelmet s Fiúméban munkás- közvetitő intézetet állított fel, ez azonban aligha lesz hivatva elhárítani a bajt. Munkáskezekre kétségtelenül sok helyen van szükség, de ha a visszavándorlás tömegesebb lesz, ezek az igények csakhamar kielégítést nyernek. Mi következik akkor? ... Mi történik a többiekkel? . . . Hogy az állam foglalkoztassa őket, az absurdumnak látszik, — az a munka, melyet az állam nyújthat, csak időleges, de legalább jó annyiban, hogy elhárítja a pillanatnyi veszélyt. Kezet kell itt fogni az államnak és a társadalomnak egyaránt. Úgy kell kezelni és felfogni ezt az ügyet, hogy a szocziális bajok szaporodtak egvgyel, azoknak inegszünteIstván vajda. — Irta: Újlaki Károly. — Török tánczol Moldovában, Németvárból tánczoltatja Moldvának büszkesége, Győzhetetlen István vajda. Török támad sanda csellel ? Cselje bánja menthetetlen. Ha ötvenszer? István vajda Ötvenszer legyőzhetetlen. * Sziklaszirtek zord honában Most is harcz morajjá tombol. . . „Tar törökje, nem zavarsz ki Németvári otthonomból!“ „Nem-é ? — Nem te mondod azt meg, Moldovai István vajda! — Szól a török — ma megéred: Belehalsz e harczi zajba!“ „Bele-é? Hát belehalok: . . .!“ De azért mégsem halt bele : Maga maradt s ahogy szaladt, Egy ember se fut el vele. Mind elestek, ott feküdtek Éhes sziklák véres martján; A török csel ötvenedszer Mind levágta nagy hamarján. Egyedül csak István vajda Menekült el sebre sebbel; Fut várába váltott lóval, A szélvésznél sebesebbel. „Anyám, anyám,' özvegy asszony, Erődömbe eresszen be! Ifjú mátkám, nyisd ki, nyisd ki! Balzsamot önts a sebembe!“ Szól a mátka: „Eresszük be, A mi Istvánunk kilincsel! Török győzte, ő hát inkább Futást cserélt rabbilincscsel!“ Szól az anya: „Nem eresztem ! Az én fiam győzhetetlen ! Sohse jött még egymagába, Megcsufolva, győzelmeden.“ „Nem nyitjátok? — „Nem, ha mondom — Szól az öreg asszony büszkén — Csak menj vissza, halj meg dicscsel Harcz tüzének végső iiszkén 1“ * * * Hangzik távol harczi mámor, S török ünnep bódult hangja . . . Aztán falvak toronyának Sírva fél re vert harangja. . . Napkeletről elsáppadva Kél a hold fehér korongja, CSAPÓ LAJOS elsőrangú papi- vSS“Reverendák, SzarvasbőrCzimádák, nadrágok, Palástok, fövegek, Bőrkabátok ÉS POLGÁRI SZABÓ SZATMÁR, Deák-tér 7., (I. emelet) » /\ készítését elvállalom. f\ Tisztelettel CSAPÓ LAIOS, Mindennemű öltöny készitéséné a fősulyt az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi szine és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. szabó. mester
