Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-04 / 49. szám
XVI. évfolyam. Szatmáp, 1907. deczembep 4 HETI 49. szám. I 90? xu [o "N -/ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona E >yes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. .. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vételnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. Vakondok munka. Megfoghatatlan az a hajsza, a melynek mostanában nap-nap után tanúi vagyunk a kereszténység, főleg s elsősorban a katholicizmus ellen. Három jelenségre mutatunk reá, a melyek bennünket az elkeseredés érzetéhez hasonló felháborodással töltenek el. Bozóky, ez az ismert szabadkőműves, -vállalkozik arra, hogy az Apponyi katholicizmusát ferde szemmel néző protestánsok egyre fokozódó türelmetlenségének szószólója legyen s üres vádaskodással gyanúsítsa meg a kultuszminiszter pártatlanságát a kormányzati ügyekben csak azért, hogy aláássa, meg- gyengitse, elhomályositsa azt a niin- bust, a mely ma az eleven hitű Apponyit országszerte körülveszi. Támadásának végczélja az, hogy a nemzeti kormány lábai alatt a felekezeti békétlenség és egyenetlen- kedés felkeltésével felrobbantsa a talajt nagy örömére azoknak, kik a Tisza-féle protestantizmusnak rájuk nézve aranjuezi napjait kívánják vissza. Támadásának motívuma az imádkozó, az áldozó Apponyi katholici- tása, mely az ő szemében tökéletesen elég ahhoz, hogy bizalmatlansággal viseltessék politikai, miniszteriális tevékenysége iránt. Ez az egyik. A zsidó kezekben levő liberális magyar sajtó alattomos áskálódás- sal, hitvány s oktalan frondőrkö- déssel vádolja a néppártot azért, mert értekezletein komolyan s alaposan foglalkozik a kormány javaslataival és tanácskozik azon módozatok felett, amelyek segélyével a perifériákon is érvényesítheti politikáját az igazságosság és méltányosság korlátái között. Hazug híreket költ ennek a kereszténypártnak belső, családi életéről, dolgairól mindjárt, mihelyt arról hall harangozni, hogy a szőnyegre kerülő vitás ügyek felett élénk eszmecserét folytat talán napokon keresztül. Lelkiismeretlen és perfid módon gyanúsítja meg legszentebb, legtisztább szándékait :s. mert irigyli tőle a reá nézve lei. >otlen alaposságot és félti népszerűségétől korrupt, erkölcstelen világnézetének uralmát. Egyetlen lépést kellene tennie, hogy megtudja az igazságot, egyetlen lelkiismeretes riportert kellene szerződtetnie, hogy hü világításba állíthassa a néppárt ténykedéseit, de nem teszi, mert jelszava, existencziája alapja egy, manapság dúsan fizetett szégyenletes szerepnek betöltése a kereszténység üldözése, dezavuálása, befeke- titése minden téren, ahol keresztvizet sejt, a politikában, a társadalomban, a közéletben egyformán. Ez a másik Itt a harmadik jelenség. Néppárti áskálódást, papi pucscsot gyanít ez az országszerte megindult hajsza minden törekvésben, mely a névtelenség kényelmes köpenye alatt tendál bizonyos perifériális közigazgatási reformok felé. A névtelenségben rejlő gyávaság szerinte csak a néppárt erénye lehet, melynek a politikában és a közigazgatásban csak egyetlen érdemes és értékes fegvvero van: a furfang, az intri- ka, a gyáva megjuhászkodás és a tömegek czéltudatos fanatizálása, a la Hlinka. Ha egy főbíró ellen névtelen akczió indul meg, azt nem teheti más, mint csak a néppárt — szól a rágalom; ha a választások alatt véres összeütközés esik meg, értelmi szerzőként a néppártot írják fel a félrevezetett közvélemény fekete táblájára; ha egy takarékpénztár könnyelmű vezetői koldusbotra juttatnak százakat, újra a néppárt ludas. Minden közéleti vagy Mihály bácsi története. — Irta: Kocsán Károly. — Leereszkedik hamarosan az est. A szürkületet csakhamar felváltja a koromsötétség. Elül minden. Mindenki meleg vaczkára húzódik s a néma csend ül a falura. Lámpa nem pislákol az utczán, csak egyik-másik házból szűrődik ki halvány világosság, melyet elnyel a sötétség. Egyedül itthon üldögélek. Egész napot a szobámban töltöm. Hisz oly barátságtalan odakünn. A kályha közelébe húzódom. Vígan lobog a tűz benne. Elnézem hosszan az izzó parazsat. A lángnyelvek fel-fellobban- nak, kipattan olykor egy-egy szikra, nehány pillanatig fénylik még s aztán semmivé lesz, kialszik. A mint igy néztem az alvó erő felébredését és átalakulását, gondolatban elmerengek a múlton. Kiköt lelkem egy-egy kedves emléknél, újra feleleveníti azt s ilyenkor mintha ismét átélném a múltnak örömeit. Merengésemből erős kopogás riaszt fel. A lépéséről megismerem a jövevényt, Mihály bácsi koczog hozzám. Illemtudóan kopogtat,jiyikordul egyet az ajtó s belép rajta. Köszönés után hozzám lép. Kezet szorítok vele s leültetem közelembe. Kalapját leteszi a székre, botját a falhoz támasztja s engedelemmel — mondja — helyet foglal. Derék ember az öreg. Mihály bácsinak hívjuk. Mikor megismertem, hát én is, mint aféle ismeretlen — meguraztam. De milyen szemekkel mért végig! Majd haragos tekintete vidámra változott, kezét vállamra tette, szelíden a szemem közzé nézett s nyájasan megszólalt: — Édes Uram! nevezzen már csak engem Mihály bácsinak, mint ahogy mindenki mondja, mert máskép meg se értem, hogy engem szólítanak. Ismeretségünk óta hűséges látogatóm. Gyakran felkeres csendes otthonomban, különösen ilyen őszi és téli időben. Szeret olvasgatni. Előszedem neki a legfrissebb újságokat. Erre ő előveszi a pápaszemét, odabiggyeszti az orra tetejébe s azon keresztül ókumlálja egymásután a sorokat. Olykor felsóhajt, úgy látszik, hogy némely esemény mintha erősebben érintené egyszerű lelkét. — Ejnye, ejnye — röppen el a szó olykor ajkáról. Mikor szeme kifárad az olvasásban, szépen összegyűri a lapot. Azután elbeszélgetünk egyről-másról. — Hej! régen volt az, — kezdi Mihály bácsi a szót — mikor még az élet csak az első barázdát szántotta az arczomon, mikor az én szomorú történetem megesett. CSAPÓ LAJOS SZATMÁR, Deák-tér 7., (I. emelet). /\ ELSŐRANGÚ PAPI- V ÉS POLGÁRI SZABÓ Magyar díszruhák, Polgári ruhák, Papi öltönyök, Libériák, Reverendák, SzarvasbőrCzimádák, nadrágok, Palástok, fövegek, Bőrkabátok készítését elvállalom. /\ Tisztelettel CSAPD LAIOS, Mindennemű öltöny készitéséné a fősulyt az elegáns szabás és finom kivitelre fektetem, a mellett teljes kezességet vállalok szállítmányaim valódi színe és tartósságáért. Nagy raktár honi és angol szövetekben. sz a b ó. mester
