Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-30 / 5. szám

4 Szatmár, 1907. január 30. az eretnekségtől való tartózkodás, a tekintély tisztelete és jámbor élet. Emitt: Le az Isten­nel, a kereszténységgel, a keresztény erköl­csökkel, a keresztény erényekkel, a pápával, a papokkal, a szerzetesekkel, sőt ezekkel első sorban, mert ha megverik a pásztort el szé­led a nyáj. Le a trónokkal, le a zsarnokok­kal (nekik minden államfő zsarnok). — Ne­kik elég az ész vallása, a mely elveti az Is­teni kinyilatkoztatást, elvet minden hitczik- kelyt. Ez az ő titkos a tanuk, titkos val­lásuk. De van vallás türelmük is! Minden tagnak lehet egyéni véleménye, felfogása addig, inig azt ki nem fejezi, azon­túl nem, különben nem lehet szabadkőmives, — mert a szabadkőmivesnek meg kell ta­gadni Istenét, hazáját, királyát, családját a keresztény társadalmat, műveltséget és er­kölcsöt. — Közönséges rabló gyilkosokká kell lenniök, mert a szabály parancsára az árulót meg kell könyörtelenül ölniök, az Is­tent el kell rabol niok a néptől, a gyerme­ket a szülőtől és a szülőt a gyermektől. íme a symbol, szabadkőmivesség, mely magát az egyházak egyházának nevezi és óhajtva, türelmetlenül várja az időt, mely­ben az összes vallások benne feloszlanak s poraikból mint phőnix az ész-vallás dicső­ségesen és diadallal kél ki. Tehát „humánitás, tiszta emberiesség, valódi és felvilágosult vallás !“ A pápák már korán, a sym. szabadkő­művesség létrejötte után figyelmeztették a keresztény világot a veszedelemre a szabad- kőmiveseket mint erkölcstelen világfelfor­gatókat, hazaárulókat kiközösítették az egyházból. (XII. Kelemen, XIV. Benedek, VII. Piusz, IX. Piusz, XIII. Leo.) Nem igy a protestanstizmus, a mely a szabadkőmű­vességet mindig pártolta, hiszen közöttük szoros rokonság létezik: 3 protestáns ember 2 közöttük lelkész, alapitotta a szabadkőmives- séget. Protestáns államokban terjedt el és virágzott leginkább. A kath. államokban, Franeziaországot kivéve, a hol I. és III. Na­poleon kedveztek annak, igen lassan halad­hatott. A szabadkőművesség dicsérte is a 16 század reformátorait, a inig a katli. egyház ellen irtó háborút folytatott. Belgiumban pl. a páholy politika az egyház ellen való harczban merül ki és azonosította magát a liberalismussal Mi leszünk a liberalisnnis, mi annak lelke, gondolata, élete, szóval alakja és tartalmává akarunk válni. Ám Belgiumban, a hol rövid időre hazugságaikkal a kormány rudját is kezükbe kerítették, végre leleplezték a for­mátlan szörnyeteget, az erkölcsi molochot, s mint sz. György a sárkányt, földre teper­tők, s úgy megdolgozták, hogy még most is jajgat. Frere Orbánnal és társaival mai napig végeztek a katholikusok. Nem kétlem, hogy Franciaországban is ez lesz vége a kurtul- harcznak. Az igazság mindig győzött, most is győzni fog. Mikor Danton a .forradalmi törvényszék előtt állott, igy szólott: A francia nép elvesztette az eszét, azért lépek a vér­padra, de majd vissza fogja nyerni azt, akkor reálok fog lesújtani a haragja. Robespierre követni fogsz! ! így is történt! Majd ha visszanyeri a szabakőmives zsarnokság alatt gyáván nyögő félrevezetett nép az eszét, elsöpri, mint a szél a pelyhet, a nyomorult rabló bandát, mely az Istent akarja detronizálni, hogy templomaiban vad orgiákat üljön, mint a nagy forradalomban : mely istentelenné és erkölcstelenné akarja vadítani a francziákat, hogy felépíthesse a szabadkőmives kétes becsület alapján a ha­mis humánitás uj világát. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy minden páholy ezt a kereszténység-romboló tant egyformán ismeri és vallja, — mert bár 1723-ban Anderson megírta az „Ős- kötel­meket“, mely még ma is tekintélylyel bir, de ezektől már régen eltértek, istentelenekké lettek, nincs is határozott egységes rendsze­rük, ahány tag, annyi a felfogás. Van 3 fő- ritusok a skót, a symbolikus és a misraim, van 60 rendszerük és vagy 90—100 hivatali fok, mert a réges régi 3 fok (mester, inas, legény) ma már az ambicziónak nem elég. Az emberek a titok iránt érdeklődve lépnek be s a mikor ott az óhajtott titkot nem találják meg, — mert az alaptitkon ki­vid, vagyis a deismuson kívül nincs is más, elégedetlenné lesznek s kitör a veszekedés, a mely a páholyokban állandó. Egyik uj rend­szer a másik után lép fel, de a bölcsesség köve csak ismeretlen marad. Az iparlovagok, szélhámosok és csalók pompás működési tért találnak itt a titok leple alatt. A különböző hivatali fokozatok pl. az ős fok, választott, bölcsész fok, sz. András lovagja, nap lovagja kodosk és rózsa kereszt fok stb. üres czimek s több titkot mint az alsó fokokon nem nyújtanak, mert nincs is. A titkok, melyek­ről a magasabb fokuak beszélnek, mesék, ámítások, filozófiai értelmetlen frásisok, a melyeket részint naiv ábrándozók, részint szélhámosok hordtak össze. Bizonyos az, hogy a páholy az ő ho­mályos céljaival, jelvényeivel, „Egyenlőség, szabadság és testvériség“ jelszavaival, boszu eszközeivel, a zsarnokok letételének követe­lésével oly intézmény, mely a nyugtalan ele­meknek mintegy teremtve van, hogy zavaros időkben a legszélsőbb terveket végrehajtsák. — A páholyok minden időben menedékhelyei valának a rajongóknak, kémeknek, gonoszok­nak és bolondoknak, a mint azt a csalók és szélhámosok végtelen sora mutatja, a kik itt gazdaságaikat elvi alapon űzték mindig és űzik ma is. De bár a szabadkőmivesség hatalmas világszövetséget alkot, a melyben a testvé­rek életre halálra segítik egymást s igy a társadalom és állam nyakára ülnek a külön­böző hivatalokban és tiszteleti állásokban, mégis erejüket nem kell túlbecsülnünk. Angliában és Amerikában ártatlan em­berek ezek az urak, a kik az eszem-iszomnak élnek, egymás szekerét tolják, ember szerele­tet prédikálnak, de indifferensek. — Katholikus államokban a szétválasztás ra törnek teljes erejükből, hogy a népet antikatholikussá és istentelenné tegyék. A trón és oltár ledöntésére csak ott gondolnak, a hol lehet; Angliában, Németor­szágban bajosan. De hogy esetleges forra­dalomban mindenre készek, az kétségtelen. Arra. persze alig gondolnak, hogy a kereszt ledöntésével az európai civilisatió visszafejlődik és végre megsemmisül. — Hi­szen nincs sem hitük sem reményük, sem szeretetük. E nélkül pedig művelődés, cul- tura, fejlődés béke és boldogság nem létezhetik. — A kereszt az emberiség egyetlen győ­zelemre vezető jelvénye, csak in hoc signo vinces!! * * * Fo^vt. köv. „HETI SZEMLE" HÍREK. Steinberger Ferencz dr. sírjánál. Már a harmadik éve. Az emlékezés boron- gós érzéseivel felkerestük újból Steinberger dr. váradi sirját. Négy czölöpön áthúzott drótkerítés fogad, közepén úgy a hogy lecé- mentelt buta kőtömeg éktelenkedik, az egy­szerű fakereszten keressük a felírást, hiába, leszedte az idő vasfoga; magán a síron egymást váltja a hervadt és friss virág — ez az egy vigasztaló — egészen tehát még­sem feledik. Itt alussza siri álmát az a nagy szív, melynek melegségét annyian érezték, az a nagy elme, melynek tündöklésében oly sokan gyönyörködtek. Az egyik legnagyobb keresztény magyar pedagógus sírja ez! A katholikus tanitóságot az a fátum üldözi, hogy minden akciójuk félben marad ; Stein- berger dr. még sírjában is egy a tanítóság­gal : félig kész sírban aluszsza hosszú álmát. Sirkápolnát tervezett, azt szerette volna, ha porladó hamvai fölött évenkint legalább egy­szer megújítják az uj szövetség tiszta vér nélkül való áldozatát, égett lelkében a vágy, hogy ragyogjon fel a várad —újvárosi teme­tőben is a kereszt a föltámadás vigaszát osztva a megtört sziveknek. És az ő sírja botránykő lett! Váratlan halála elébe állott, terve keresztülvitelének s most üres, semmit­mondó márvány obeliszkkel akarják agyon­ütni nyugvóhelyét. A katholikus tanítóság­nak nem szabad ezt hagyni. A katholikus tanügyi tanács vegye kezébe az ügyet. Ez a tiszteletre méltó testület adta a szárnyat Steinberger dr. fényes tehetségének, de vi­szonyt fényt, tekintélyt kapott tőle,halála után is élvezi jó szive áldásait. Csak meg kell kezdeni, menni fog minden. Sokak szivében él az ő áldott emléke, csak fillérek kellenek és a katholikus tanügyi tanács ércnél maradan­dóbb emléket emel önmagának. Tisztelgések. VajayKároly dr. polgár- mesternél e hót folyamán tisztelgett a róm. kath. plébánia Hehelein Károly praelátus kanonok vezetése alatt. Tisztelgett Pemp Antal praelá­tus kanonok és dr. Binder András tb. kano­nok is. A Lovár-Egylet küldöttségét beren- czei Kovács Jenő vezette a polgármester elé. Előléptetett bírák. () felsége Szilágyi József beregszászi, Balogh József, Papp Endre, Szabó József és Feké*házy Gyula szatmárné­meti, Zaffiry István beregszászi, Szedlák Ist­ván dr. máramarosszigeti, Matolay Gábor dr. szatmárnémeti és Bényey Gyula máramaros­szigeti kir. törvényszéki bírákat a VII. fizetési osztályba sorozott törvényszéki bíráknak ne­vezte ki. Esperesi kinevezés. Szabó János- sza- mosujvári gör. kath. püspök Hubán Gyula szatmári gör. kath. lelkészt a szatmári kerü­let esperesének nevezte ki. — Hymen. Né hm a Lajos József helybeli kávé és teakereskedő a múlt csütörtökön esküdött örök hűséget Batizon selyei Kacsé Idának. Az esketést Hajdú Zsigmond deb- reczeni ref. püspöki titkár végezte. — Üdenyi Nándor dr., debreczeni kir. törvényszéki al- biró jegyet váltott CtyoV/f? József nagykárolyi vas­kereskedő leányával Katinkával. — Soltész József krasznabélteki körjegyző szombaton esküdött örök hűséget Nagykárolyban Feifer Ede városi főszámvevő leányának, Katiczá- nak. — t'isky Sándor kir. albiró jegyet vál­tott Débreczenben Sáska Irma kisassznynyal. Befejezett átadás. Szombaton fejezte I be Kálóczy Zoltán miniszteri osztálytanácsos elnöklete alatt kiküldött bizottság a püspöki

Next

/
Oldalképek
Tartalom