Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-25 / 40. szám

2 kellő rekompenzáczio nélkül keresztülvinni nem lehet. A Wekerle-kormány mégis belement a kvótaemelés kérdésének tárgyalásába és sike­rült is a dolgot ad absurdum vezetnie. Kitüuő taktika volt mégis a kvóta tár­gyalásokba belemenni feltételekkel. Akár el­fogadja Beck a feltételeket akár sem, a ma­gyar helyzet rosszabbra nem fordul. Ha elfo­gadja, ez esetben akkor a felemelt kvótát ki­fizeti a többi gazdasági előny. Ha nem fogadja, akkor nem emeljük a kvótát. Ez a magyar junktim. Végül pedig Wekerle teljes joggal jelenthette a királynak, bogy a kvótaemelés nem a magyar; hanem az osztrák kormány magatartása miatt vált lehetetlenné. Vagyis helyesnek bizonyult a magyar álláspont: a kvóta felemeléséről igy tárgyalni tovább nem lehet. Igazságos, elfogulatlan ember előtt nap­nál fényesebben leleplezte a Wekerle-kormány az osztrákok feneketlen kapzsiságát. S ha a politikában az igazság döntene, régen biztosak volnánk ügyünk győzelme felől. A sivár való­ság azonban azt sejti, bőgj a mostani félbe­szakítás csak uj küzdelmek hirdetője. Kormányunk bölcsesége, kipróbált baza- fiságában van egyedüli bizalmunk. Türelmes prot. lelkészek. A pécsi katholikus nagygyűlés után összegyülekez­tek a protestáns lelkipásztorok Budapesten. Jól teszik, yan baj arrafelé ő náluk bőven, csak győzzék előszámlálni. És mégsem ba­jaikra kerestek orvosságot, hanem elkurjan­totta magát valaki: Éljen a szekularizáczió ! És arra a többiek éljeneztek és ezzel a pro­testáns felekezetek bajai mind megvoltak gyógyítva. Úgy látszik, a prot. lelkészeknek nem fáj sem a nazarénizmus, sem a prot. felsőbb osztályok hitközönye, sem az egygyermek- rendszer; nem fáj nekik más, csak a más vagyona. Nagy tiszteletű uraim, nem olvasták va­laha a tízparancsolatban, hogy „ne lopj“ ? Vagy már elfelejtették? Fővárosi megfigyelések. Horatius gyönyörűen Írja le, mint emel­kedik a halhatatlan költő a városok az, irigy­kedő tömeg felé s a könnyű légen át elszáll. (Ódák. II. 20) Hasonló érzés fogja már el akkor az embert, mikor a kisvárosok plety­káló, rágalmazó tömegéből megmenekül s fő­városba jut. Sokat írtak már arról, hogy milyen pletykafészkek a kisvárosok s ez úgy volt, úgy van s úgy lesz. Az emberek unat­koznak kis városokban, tehát egymást marják s ez elég jó szórakozásnak bizonyul. Ha va­laki este valamivel tovább mulat, kártyázik, azt már másnap az egész város tudja és tárgyalja. Belenéznek egymás fazekába s tud­ják, hogy melyik család hány tál ételt eszik s hogy nem tesznek-e piszkos abroszt az asztalra. S ha még csakilyenekről pletykálná­nak. De minő képtelenségeket összehordanak. Minden positiv adat vagy bizonyíték nélkül a legcsufabb rágalmakat terjesztik, melyet valamely ellenség kitalált s mások nagyítva a hazugságot tovább mondják. S mindenki tudja a rágalmat, a nem személyes ismerő­sök is, úgy, hogy a megrágalmazott alig mehet bátorsággal az utcára. Ez nem történhetik meg a fővárosban, mert nem ismerhetik az emberek egymást, oly sokan vannak. Szórakozás is bőven akad, hát nem is Az egyházi vagyon épp olyan jogos tulajdona a katholikus egyháznak, mint a reformátusoknak a debreczeni kollégium, vagy a Baldacsi-alap, vagy amint az enyém a kalapom vagy a kabátom. A szekularizáczió csak műkifejezés a rablásra, a tulajdonjog­nak erőszakos megsértésére. Vagy szent a tulajdon, vagy szabad a lopás és a rablás. Az állam kötelessége a rablást megakadá­lyozni, — hogyan egyeztetik össze a ref. lel­kipásztorok, akik magukat papoknak tartják és Isten igéinek hirdetésére esküdtek fel — hogyan egyeztetik össze hivatásukkal azt a bakonyi óhajt, hogy az állam adjon példát a rablásra ? Aztán mondanánk még egy igazságot. Miért nem utasítják vissza a hattizedrészben katholikus polgárok adófilléreiből, katholikus egyházi javak adójából befolyó, legutóbb épen a kath. Apponyitól kapott 3 milliócs- kát ? Vagy köszönet fejében rátennék a ke­züket a kath. egyház tulajdonára? Hol itt a logika ? Hol itt a morál ? Hol itt — a leg­szerényebb igényekkel mért illendőség? „HETI SZEMLE“ Szatmári lóverseny. Városunkban a jövő vasárnap, e hó 29- én tartandó lóversenyekre a következő ne­vezések történtek: II. Sík verseny. Dij 1150 korona; ebből 800 kor. adva Szatmár szab. kir. város által, 350 kor. a földmivelésügyi m. kir. miniszter által pótlandó díjból 800 korona az elsőnek, 200 korona a második, 100 korona a harma­dik, 50 kor. a negyediknek beérkező lónak. 1. Hagelin Hennig kap. 5 é s k. Trawona. 2. Ugyanaz 3 é p k Harokdale. 3. Horváth József 4 é p m. Bajmester. 4. Liptai Béla 3 é p k Grandiflóra. 5. Liptai Béla f k Expresse. 6. Gróf Merweldt Max kap. 5 é p m Fortunio. 7. Gróf Mérvéit Max kap. 3 é p k Good fornothing. érnek reá, hogy sokat pletykáljanak. Ez az első megfigyelés. A ki feljő legyen, elkészülve arra, hogy villamos adót kell fizetnie. Egy intelligens embernek minimum 100 koronájába kerül egy év alatt a villamos. Nem nélkülözheti, ha kimozdul lakásából. Ha fiakkert használna, még többe jönne. Villamoson jár itt a kofa­asszonytól kedve az egyetemi tanárig min­denki. Vasárnapokon pedig olyan a tolongás a villamos körül, hogy a ki máskor szórakoz- hatik, az vasárnap ne is mozduljon ki. Ha azt mondom, hogy nem egy vasárnap délu­tánt töltöttem tanulással, nem mondok hihe­tetlen dolgot. Johb otthon ülni mint órákig állni a megálló helyeken s nézni a leeresztett táblát: „Megtelt“ hallgatni a kiabálást, tűrni a lökdösődést, taszigálás, stb. Ez a második megfigyelés. Akinek pénze van a fővárosban, annak mindene van. Oly kényelmet talál itt min­denben minőt sehol. Színházak, kinek színház kell. Nagyszerű fürdők, a kinek fürdő kell. Népes korzók, aki abban szeret gyönyörködni. Pompás kirakatok, a kinek ebben telik kedve stb. stb. ki mit óhajt azt megtalálhatja. Úgy, hogy azt mondhatjuk: Extra metropolim non est vita. Ez a harmadik megfigyelés. Gyertyánosy. 8. Nagy Ákos kap. 5 é p h Oglander. 9. Reök István főhadnagy 3 é s k Rántás. 10. Ugyanaz 3 é s k Recept. III. Hölgyek dija. Vadászverseny 200 K értékű tiszteletdij, 100 K értékű tiszteletdij a második 50 kor. tiszteletdij a harmadik beérkező lónak ; a 4-ik beiratási diját menti. Táv. 4000 m. Szatmármegyében, vagy Szat­márnémeti szab. kir. város területén nevelt valamint Szatmár szab. kir. város garnizonja tagjainak bona fide tulajdonábán levő 4 é. és id. lólvér lovak számára. 1 Csengeri István 3 é p k Marcsa. 2. Ugyanaz id s k Miczi. 3. Galgóczy István 6 é f h Sólyom. 4. Kállay Szabolcs 4 é arany s h Préda. IV. Akadályverseny. 1150 K. ebből 1000 kor. adva az Urlovasok Szövetkezete által, 150 korona a földmivelésügyi magyar királyi miniszter által pótlandó segélyből. Ebből 800 korona a győztesnek, 200 korona a második, 100 korona a harmadik, 50 korona a negyedik beérkező lónak. 1. Báró Berg Herman kap. 5 é stp h Jágel. 2. Gróf Eszterházy Mihály id k Marcsi. 3. Galgóczy István 6 é f h Sólyom. 4. Hagelin Henning kapitány 4 é. p. k. Timeles. 5. Lipcsey Márton hadnagy 4 é s m Orleans. 6. Gróf Merweldt Max kap. 4 é s m Gosse. 7. Nagy Ákos kap. 5 é p h Oglander. Ugyanaz 6 é s h Tyrann. 9. Sárdi Tibor hadnagy id s h Barry Sulivan. 10. Streicher Lajos hadnagy 6 é s k Miss Nusi. V. Tény észverseny. Sikverseny. 1000 ko­rona adja a földmivelésügyi magy. kir. mi­niszter. Ebből 700 korona az elsőnek, 200 korona a második, 100 korona a harmadik beérkező lónak, 4-ik ló beiratási diját menti. Szatmár szab. királyi város, vagy Szatmár- megye területén tenyésztett (született és ne­velt 3. é. és id. félvér mének és kanczák számára. 1. Csengery István 3 é p k Marcsa. 2. Ugyanaz id s k Miczi. 3. Galgóczy István 4 p k Fáni. 4. Isaák Elemér 3 é stp m Legény. 5. Kállay Szabolcs 3 é s k Gyöngyöm. 6. her. Kovács Miklós 9 é sz k Flóra. 7. Streicher Andor id p k Babám. VI. Gátverseny. 750 K. adva a földmive­lésügyi m. kir. miniszter úrtól; ebből 600 korona a győztesnek, 100 korona a második, 50 korona harmadik beérkező lónak. 4 é. és id. lovaknak, melyek az 1906—1907. évek­ben 700 K értékű akadály, vagy gátversenyt nem nyertek. 1. Báró Berg Herman kap. 6 é stp h Jágel. 2. Lipcsey Márton hadnagy 4 é s m Orleans. 3. Gróf Merveldt Max kap. 4 é p h Gosse. 4. Nagy Ákos kap. 5 é p h Oglander. o. Sárdi Tibor hdn id s k Barry Sulivan. 6. Streicher Lajos hdn. id. p k Thibet. 7. Telegdy József hdn 4 é s h „Hé­téin van.“ Lezáratott Szatmár, 1907. szeptember 14-én este 8 órakor. ___________Szatmár, 1907. szeptember 25.

Next

/
Oldalképek
Tartalom