Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-11 / 38. szám
Szatmár, 1907. szeptember 11. HETI SZEMLE 3 segélyalap meleg felkarolására. Sajnálatos az a tény, hogy tagjainak száma alig 2000, holott a kath. tanítók összesen közel 20000-en vannak a hazában! — A Segélyalap támogatásával összekapcsolt kötelezettség valóban csekély. — A körülmények mostohasága folytán eddigelé talán teher gyanánt tűnhetett fel a Segélyalap pártolása. A jövőben azonban erre alig lehet hivatkozni. Erősen hiszem ennélfogva, hogy nem lesz kath. tanító, aki ne tartoznék a segélyalap kötelékébe és ne járulna hozzá erősítéséhez és izmositásához. Ha tömörülne a kath. tanítóság a Segélyalap körül, akkor könnyen megfelelhetne azoknak a feladatoknak és céloknak, amelyeknek szolgálatára a Nagyméltóságu Püspöki Kar bőkezűsége és nagylelkűsége létesítette. — Általános felkarolását és támogatását az a körülmény is indokolhatja, hogy előmozdítaná az Orsz. Kath. Tanítói Árvaház létesítését, ami pedig rendkívül kívánatos és szükséges lenne. — Ismételten kérem ezeknél fogva a m. t. tanítói Kart, sorakozzék a Segélyalap tagjai közzé és hozza meg úgy saját érdekében, mint a kartársak tekintetéből az évi két korona áldozatot. Ezen kérésem kapcsán hálás köszöne- temet nyilvánítom a méltóságos egri főkáp- lannak, különösen Begocsevich Róbert püspök ur 0 méltóságának az alap anyagi ügyeinek gondozása körül tanúsított kegyes fáradozásaiért. Forró köszönetét mondok az alap minden jótevőjének, minden legcsekélyebb adományáért. Hálám érzelmeit tolmácsolom a m. t. középponti bizottság tagjainak is szives megjelenésükért és azon támogatásért, amelyben csekélységemet részesíteni méltóztatnak. Megújítva forró köszönetem és hálám kifejezését, a legmélyebb tisztelettel üdvözlöm a m. t. középponti bizottságot és a közgyűlést megnyitottnak nyilvánítom.“ Harsány éljen követte az elnöknek ezen szép és magasztos megnyitóját, melyért Tóth Géza indítványára a középponti bizottság elnökének jegyzőkönyvi köszönetét szavaz s megnyitó beszédét egész terjedelmében jegyzőkönyvbe iktatni határozta. Elnök ezután felhívta a bizottságot a jegyzői teendők végzésére és a jegyzőkönyv vezetésére egy jegyzőnek választására. A jegyzőkönyv vezetésére egyhangúlag Bertalan Vincze választatott meg. — Elnök üdvözölte ezután Begovcsevich püspököt nagypréposttá történt kinevezése, valamint Stark Gyula, Bertalan Vincze és Tóth Géza urakat pápai kitüntetésük alkalmából. A kitüntetettek nevében Stark Gyula mondott köszönetét, mondván, hogy a kitüntetés nemcsak az övék, hanem az egész kath. tanítóságé. A segélyalap 1906. évi számadásait terjesztette elő ezután az elnök. Ebből közreadjuk a következő fontosabb adatokat: Múlt évi maradvány 19388T58 korona. 1906. évi bevétel 706-P26 korona, kiadás 6349'02 kor. Az árvaház alapja 1906. év végén 107228'06 korona. A tápintézet vagyona 4143‘35 kor. A segélyalap vagyona 1906. évben 195205'84 kor. volt. Ezidén ösztöndíjakra fordittatott 3000 korona, segélyezésekre szintén annyi, az elnök rendelkezésére rögtöni segélyek nyújtására 1514'66 koronát bocsát a bizottság. Ezután következett az ösztöndíjak odaítélése. Az ösztöndíjak kiosztásánál igen erős vita keletkezett. Méltán, mert csak hat 100 koronás ösztöndíj került kiosztásra, amennyiben 24-en régi folyamodók, megtartották ösztöndíjaikat. — A hat ösztöndíjra 142 kérvény érkezett be, azok közül 13-nak kérvénye alaki hiba miatt figyelembe nem vétetett s igy 129 kérvény került egyházmegyénként csoportosítás alá. A vita méltán nagy volt, mert minden egyházmegyének 3—4 folyamodója volt, kiket a kiküldött képviselők egyenként védelmükbe vettek, — mindegyik óhajtott volna egyházmegyéje részére egy- egy ösztöndíjast nyerhetni. Uj ösztöndíjat nyertek tehát: Békésy Piroska tanitónőképző int. III. évf. Nagyvárad, Goda Mária tképzőint. Kőszeg, Nagy József tképző intézeti tanuló Rozsnyó egy- házm. Tóth József besztercebányai egyházm. Erdősi Gyula Eger egyházm., Dózsán Mihály Szatmár egyházmegye. Segélyképen 3000 koronát osztottak ki 75 folyamodónak. Szatmáregyházmegyéből Bodnár Alajos szatmári tanító segélyeztetek. — Ezután Dr. Walter Gyula elnök előterjesztette az Orsz. Kath. Tanítói Árvaházra vonatkozó jelentését. Az árvaházalap az elmúlt évben 50 ezer koronával gyarapodott. Ebben a vallásalap 20 ezer koronával szerepe^ mig a gyűjtésekből befolyt 52 ezer korona. Javasolja, hogy a tanítóság jövedelmező iskolai ünnepségeket rendezzen az Árvaház alap javára. Újólag megkéri a nagyméltóságu püspöki kart, hogy a mai ujabbi kérelmet, mely minden tanköteles után a beiratáskor öt fillér beszedésének engedélyezését megújítja. Kérni fogják a pénzügyminisztert, hogy a jótékony államsorsjátékban az árvaházat is részeltesse. — Megkeresik az összes katholi- kus tanítóegyesületeket, kérve, hogy a jövedelem egy részét az árvaháznak adományozzák. Tóth Géza ama indítványát, mely a templomi persely gyűjtésnek az árvaház javára való engedélyezését kéri a bizottság elvetette. — Rusznyák Ferencz hajmáskéri tanító óhajtandónak tartja, hogy a képezdék- ből kikerülő ifjakat buzdítsák a tanárok a segélyalapba való belépésre. — Bizottság egyhangúlag elfogadta az indítványt.—Láng Pál nagymajtónyi tanító indítványozza, hogy az egyházmegyei főtanfelügyelők átiratban utasítsák az esperesi kerület tanítói köreit, hogy gyűlésük alkalmával az Orsz. Kath. Tan. Segélyalap eszméje a tárgysorozatban mindenkor szerepeljen, — hogy azt megvitatva — lelkesítsék a tanítóságot a belépésre. — Mondá, sajnosán esett hallani, hogy e nemes intézményt 20000 kath. tanító közül alig 2000 támogatja, már pedig ha tömegesebben támogatnák az Orsz. Kath. Segélyalapot, úgy hatványozott számban lehetne ösztön dijakat osztani. — Sok szegény tanítói családnak lehetne arcáról a verejtéket letörölni és támogatást nynjtani szerény viszonyaink között a gyermeknevelésre ! Elnököt a bizottság zajosan megéljenezte s a tagok szétoszlottak. Szétoszlottunk egy egy nagy ünnepies, lélekemelő napnak legszebb tanulságaival, gyönyörű emlékeivel abban a nemes tudatban és óhajtásban, hogy tanitótársaink közül ismét lesznek olyanok, akik az Orsz. Kath. Tanítói Segélyalap-tagjainak számát belépésükkel növelni fogják és igy velünk — a már régi tagokkal — résztvesznek közös erővel, kitartó lelkesedéssel abban a nagyszerű hazafias munkában, amely az egyház és haza fölvirágoztatását, a nemzeti édes magyar nyelvnek fejlesztését, a nemzeti szellemnek megerősödését, és a kath. tanítók gyermekeinek neveltetését célozza. Föl tehát a közös munkára! Vonzzanak a példák! Adjon Isten lelkesedést a sziveknek. Nagymajtény, 1907. szept. 2. Láng Pál, Csanálos átka. Fekete gondolatokkal kiizködöm, szeretném leírni azt, ami szivemen fekszik, de úgy, amint az a csanálosiak meggyötört lelkében is él; de úgy le nem Írhatom, mert ahol annyi gazság nem talált büntető kézre, ott az én igazszólásomért betörnék önön- fejemet. Fájdalmas keserűséggel kell bevalla- nom, hogy Csanálos községet egy ember agyon tudja gyötörni. Egy ember, ki hamis utón furakodott közzénk, ki mint légben lógó idegen, mindennapi kenyérért esdve lépte át küszöbünket s muszájból megtüretvén, mint befogadott tót, ki akar verni saját házunkból ; — ki 14 évi itt léte alatt annyi keserűséget, bajt okozott saját népének, hogy évszázadra elég lenne; — ki mesterségesen szítja a pártoskodást, hogy ezzel meggyen- gitve a községi polgárság összetartási erejét, a saját gyengeségét erősíthesse, hibáira egykét védőt találjon. „Rajtunk — csanálosiakon — egy fojtó gőznek nehéz átka ül“, — a jegyzői iroda az a csontkamara „melyből sorvasztó szél fú reánk, mely idegeinket megrövidíti s lelkünk röptére zsibbasztólag hat.“ Szabó Dezső. Ez a név nálunk immár fogalommá lett, de nem erényei, hanem bűnei miatt. Visszaemlékezünk azon küzdelemteli évekre, mikor még bold. Kovács Lajos plébános tollal, szóval egyaránt harczolt a körjegyző ellen és erélyes fellépésével verte vissza Szabó Dezső nemtelen támadásait. A jegyző elakarta venni hazafias szellemű kath. iskolánkat, örökké kötölőzködött (ma is) a községi érdemdús működésű óvónővel, — ő a férfi egy nővel — boszantotta, a hol lehetett, szeretett plébánosunkat, ugy- annyira, hogy egészségének, életének tönkre- tevéséhez nagyban szolgáltatott okot. „Megrágalmazta elöljáró társait.“ — „Tiszteletlenül s megbotránkoztató gőggel nyilatkozott magasan álló főpásztorunkról, midőn írja: A megyés püspök ur jelentésének azon része sem felel meg a valóságnak, melyben állítja . . . stb. O volt az, ki az iskola egyházi és világi hatóságát jogbitorlónak nevezte, mert iskolánkat nem engedték községivé (állami kísérlet) tenni. O volt az, ki „fanatikus plébános“ és „vakbuzgó fanatizált egyén s tudatlan nép“ ellen — ennek boszantására, megmételyezésére — pöffeszkedő dicsekvéssel hirdette a korcsmában liberális és pap- gyalázó szavait. O az, a kinek a képviselőtestület határozata nem kötelező erejű; ő az, ki mindent megengedhet magának és üt oda, a hol neki jól esik és ha valaki őt törvénysértései miatt feljelenti, azt „ezer pengő“ — „két évi börtön“ rémitésével akarja elijeszteni. (3 az, akinek bűne még igen-igen sok. És újabb időben van egy hűséges társa: a darabont bíró, a ki Szajkó Matyi módjára fújja azt a nótát, mire mestere tanította. Ugyebár — jegyző ur — ez a biró nem „buta sváb“, de mi igen. Szegény biró! No, ha Bartha Miklós élne, zenghetne „Szemét vármegyédnek „malacz bandájá“- ról még sokat, nagyon sokat. Hisz csak egy faluban mennyi minden akad. Multi czikkre* „A buta sváb“-ra (mit *) Nálunk jelezte, hogy sajtópert indit, illetve ebből a czélból tudakozódott a szerző neve után, de azt mi kötelessógszerüleg nem hoztuk tudomására. A sajtóper megindításáról az ügyészségtől ez ideig semmi értesítést nem kaptunk. Szerk.
