Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)

1907-08-28 / 36. szám

XVI. évfolyam. Szatmáp, 1907. augusztus 28. 36. szám. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. korona — flllér ^^Í!|ETÉSI ÁRAK: Egy jévre — — — 6 k Félévre — ry *t— — — — 3 „ — Negyedévre! ’ — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 flllér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A. liip meg-jelenili minden szerdfin. Győzött az erőszak. Gyalázatosabb választást aligha mutathat fel a szabadelvű rendszer bünkrónikája, mint amilyen Nagy­károlyban e hó 22-én megesett. Vesztegetés, hivatalos erőszak alig­ha grassált valaha oly szabadon és akkora arczátlansággal, mint en­nél a választásnál, ahol a kormá­nyon levő két párt állított jelöltet, tehát egyenrangú feleknek kellett volna lenniök, s a hivatalos appa­rátusnak tartózkodni illett volna minden erőszaktól. E helyett azon­ban mi történt? . . . Neki rontottak a néppártnak és jelöltjének a leg­gyalázatosabb fegyverekkel, nem átallották hazaárulónak kiáltani ki azt a pártot, mely a nemzeti küz­delem idején ott volt legelői a harcz- ban, ki is vette belőle részét embe­rül, a kivivőit győzelem után pedig mint egyik tagja az országos koa- licziónak, törekszik elősegíteni, hogy a győzelem ne maradjon a nem­zetre gyümölcsfélén. A függetlenségi párt, nagy hir­detője és követelője egykor a „tiszta választásoknak“, bebizonyította fé­nyesen, hogy nagyobb piszokban leledzik, mint a fertelmes bűneiben kimúlt szabadelvű párt. Csendőrök­kel, katonasággal tenni lehetetlen­né, hogy a másik párt választói az urna elé járulhassanak, kivont fegy­verekkel terrorizáltatni a népet, rá­bocsátani a másik párt közönségé­re zászlókkal és bandaszóval a füg­getlenségiek vesztegető korteshadát, ott a választás színhelyén fogni el katonai terrorizmus mellett a lepén- zeit és bepálinkázott választókat, már odahaza a községben megaka­dályozni csendőrszuronynyal a vá­lasztók szervezkedését, hogy azok be se mehessenek a választás szín­helyére, a függetlenségi párt kor- ruptságának olyan kézzelfogható bi­zonyítékai, melyekre nincsen példa a Bánffy-féle irtó választások kró­nikájában. Kezdve a függetlenségi főis­pántól, aki különben „szájjal“ nagy barátja a jog, törvény és igazság rendszerének, kortes és porkoláb volt az egész hivatalos apparáms az utolsó falusi bakterig. A bakte­reknek még megbocsátható, mert tanulatlan és műveltség híján levő emberek, de mit kerestek a főis­pán, alispán és főszolgabirák, mit keresett a tisztviselői kar intelligen- cziája a kortesek között és pedig ekkora szemérmetlenséggel, midőn a kormányon levő két párt jelöltje vívja a küzdelmet? . . . És nem szégyelfe a főispán ki­állania világ piaczára, sőt felszaladni Budapestre is, hogy hazaárulással, a nemzetiségiekkel való paktummal vádolja meg a néppártot, természete­sen azért, hogy Ilimet varrjon az ot­romba erőszakoskodásoknak taka­róul. A következmények megírni tatták, hogy nem volt igaza és hazudott az égés' függetlenségi banda, mert íme, sikerült a néppárt hazafiatlan oláhait megvásárolni, akik menten a legnagyobb magya­rokká váltak, mihelyt leadták vok- sukat a függetlenségi zászló mellett. A néppárt nem paktált, nem vesztegetett, hanem elveinek erejé­vel vonzotta magához azt a töme­get, melyet pénzzel, erőszakkal és csendőrszuronynyal végre csaku­gyan sikerült lefülelni és szétug- rasztani a kétségbeesett független­ségi korteshad tisztalcezü fogdmegjei- nek. Milyen szép, milyen lélek­emelő Uraim, odafent az ország­házban nagyszabású dissertácziókat tartani a „tiszta“ választások rend­szeréről, melyet azonban a gyakor­latban igy hazudtolnak meg. Egy szennyes mandátummal ismét több van a függetlenségi pár­ton, szegény Pap Béla akarva, nem akarva bevonulhat vele a képvise­lőházba. Hs mit szól hozzá a nagy Kossuth Ferencz? . . . Elnyeli mint a többieket, elnyeli mint a nemzet­nek tett nagyhangú ígéreteket, me­lyekből nem valósított meg egy jottányit sem a zsidóvá vedlett függetlenségi párt. Nem is fog meg­valósítani soha. Jól esik heverész- ni a bársonyszékekben, jól esnek a zsíros közjegyzőségek, főispánsá- gok, államtitkárság és ami jó fa­lat, — fütyülünk már a nemzeti ideálokra, elég ha nagy hangon telelármázzuk a világot, hogy való­ra váltjuk ekkor meg akkor, Se- bajda napján, mikor a mi porlado- zó csontjaink már ott fognak he­verni nemzeti színekkel koszoru- zottan a családi sírboltok felcziczo- mázott üregeiben. Aki hátul marad, tegye be az ajtót! . . . Elég, hogy mi Ígértünk, váltsa be, akinek gusz­tusa van hozzá ! . . . Csak nem et­tünk gombát, itthagyui a bársony­székeket! . . . íme a függetlenségi politika, de ez már a gyakorlat­ban — és nem a hangban, mert hangban egészen másképen fest. A néppárt azonban halad a maga utján. Nincs közülük egy darab sem a konezlesők között. Ki hallott néppárti főispánról vagy államtitkárról? ... Ki hallott olyat, hogy néppártiak harácsolták el a húsos fazekak körül a jó falatokat. Ezeket a függetlenségi párt foglal­ta le magának teljes egészben, mind­össze az alkotmánypártnak dobott belőle oda egy-két szilánkot. A néppárt belátta már, hogy a függetlenségi párt cserben hagyta azt a zászlót, melyre esküdött. Nem akar tehát részese lenni a hazaáru­lásnak és kiválik a koaliczióból. Ha kiválik, negyon jól teszi. Hi­szen a függetlenségi pártnak, mint ez időszerint majoritásnak uralma, nemcsak hogy folytatása az erő­szak rendszerének, hanem azt ret­tenetesen, messze túlhaladja. Odáig vagyunk, hogy ellene még politi­kai véleményt sem lehet megkocz- káztatni, mert akinek bátorsága van hozzá, az gazember, bitang, haza­áruló, azt üldözik még a közélet­ben is és pedig a legszemérmetle- nebb fegyverekkel. A kis Khónok rányomták a függetlenségi pártra a saját bétyegüket! . . . Terrorizálni és erőszakoskodni mindenütt! . Ez a leghathatósabb fegyver! . . . :: Egyes sitívek:: valamint egész könyvtárak a legmagasabb : : árban : : megvétetnek. EITÖNÓ MINŐSÉGŰ és legolcsóbbnak elismert „JÓKAI -féle Törlő«ummi és rajzeszköz egyedül nálam kapbató A in. t. Igazgató urak által 190718-ik tanévre előirt Uj bekötéssel ellátott valamint mindenféle, papír-, író- és festöszerek wmr használt TS® a lehető legolcsóbban kaphatók W tan- és segédkönyvek szép, tiszta állapotban, félárban, könyv- és papirkereskedésében Szatmáron, Deák-tér 22. sz., a„Fehér-ház“ alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom