Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-14 / 33. szám
9 Szatmár, 1907. augusztus 14. ajánlatok felett az e hó 22-én d. u. 3 órakor „HETI SZEMLE“ tartandó rendkívüli közgyűlés dönt. Elhatározták, hogy a felső kereskedelmi iskolát már ez év szeptember 1-én városi kezelésbe veszik A Kossuth-kertben legközelebb 4 iv- lámpát helyeznek el, hogy a sétáló, közönség este is látogathassa a város ez egyetlen sétahelyét. A Pannónia-szálloda megvizsgálásából kifolyólag, az ott tapasztalt nagymérvű hiányok miatt határozatba ment, hogy a szálloda bérlője 300 K birsággal sujtassék, ha pedig a hiányokat, miknek pótlására már több ízben felszóllittatott, 1 hónap alatt sem pótolná, a birság 1000 K-ra emeltessék fel s a bérleti szerződés biróilag bontassék fel. Ki kell még emelnünk azt a fontos, bár a városra nézve éppen nem kellemes s csak a kényszer helyzet által indokolt határozatot, hogy a város törzsrészvények ellenében a már megajánlott összegen felül még 60000 K-val járul hozzá a szatmár—mátészalkai vasul építési költségeihez. Községi néppárt. Budapest, augusztus 2. A hontmegyei néppárt vezetősége kezdi meg a néppárt községi szervezését. Üdvözöljük a néppárt buzgó harczosait, hogy ilyen ; jó példával járnak elől. S hogy másutt is j kövessék s lássák, hogy miképp szervezkednek Honiban, itt közöljük azt a felhívást, melyet a hon ti vezetőség szétküldött. A felhívás mindenekelőtt utal arra a helyzetre, I melyet az általános választójog behozatala j fog teremteni s aztán igy folytatja: A nemzetközi szocziáldemokraták elveit ismerjük már. Nem rég alakult meg a radikális demokrata párt is, amely csatlakozván a nemzetköziekhez a népoktatás államosítását, a felekezetnélküli felsőbb oktatást, a szerzetesi tanítás eltiltását, az egyházi vagyon szekularizáczióját, a vármegyei igazgatás államosítását és az izgatásra vonatkozó büntető rendelkézés eltiltását tűzte ki céljául. Ha ezen törekvésekhez még a nemzetiségek szeparatisZtikus mozgalmait is tekintetbe vesszük, előttünk áll a veszély egész nagyságában, amely megsemmisítéssel fenyegeti mindazon javainkat, a melyeknek megszerzése századok keserű küzdelmeinek, szenvedésének és vértanuságának volt az eredménye. Ily áramlatokkal szemben a néppárt sem maradhat tétlenül, hanem követeli magának a jogot, hogy a vezetést átvegye. A néppárt az egységes keresztény szellem visszaállítását, a politikailag független, gazdaságilag erős keresztény Magyarország megalkotását s annak mint alkotmányos királyságnak fenntartását tűzte zászlajára. Tántorithatalán hűséggel viseltetvén a megkoronázott király szent és sérthetetlen személye iránt mig egyrészt az alkotmányos királyt törvényeink szerint megillető felségjogokat elismeri s azokat fenntartandónak véli, másrészt őrködik afelett, hogy a királyi végrehajtó hatalmat gyakorló kormány a törvényszabta határokat túl ne lépje. Gazdasági programmj a felölelvén az összes termelési ágakat, arra törekszik, hogy a földművelés, ipar és kereskedelem békés összhangban fejlesztessék s hogy ezen termelési ágak egyike se részesüljön előnyben a többiek rovására. Felismerve a szövetkezeti eszmének az összes társadalmi rétegekre kiható áldásos erejét, ezen eszme hathatós fejlesztését. és támogatását tűzi programjául. Védelmébe veszi különösen a kis exisztencziák millióinak ügyét s mig egyrészt ezeket helyes gazdasági politika alkotása által erősíteni s őket túlkapásai, valamint az uzsora kizsákmányolása ellen védeni igyekszik, másrészt őrködik afelett, hogy ezek erejüket a nemzeti termelés megakasztására s a nemzeti vagyonnak megrongálására fel ne használhassák. Széleskörű, a gazdasági élet egész területére kiható gyökeres közgazdasági reformpolitikát indított meg és jórészt ezen politikának köszönik lételüket azon népjóléti törvények, amelyeknek megalkotása törvény mert egy vagyonos néposztálynál sokkal több anyagi erőforrásai vannak az államnak, mint amelyik mindenét eltékozolva, a megélhetéssel kiizködik. Örömmel üdv özli azért mindenki a pénzügyminiszter elhatározását, a legmelegebben óhajtva, hogy ez az elhatározás minél hamarabb valóra váljék. Városi kösgfyülés. Városunk törvényhatósági bizottsága augusztus havi rendes közgyűlését a múlt hétfőn délután, Vs 4 órai kezdettel tartotta meg, a városháza nagytermében dr. Falussy Árpád elnöklete alatt. A polgármesteri havi jelentés felemlítette, hogy a múlt hóban a Csonkáson lép- fene volt, melynek 42 marha esett áldozatául. A ragály, miután tovaterjedésének meggátlására megtétettek az óvintézkedések, most már szünőben vau. Sajnálattal emlékezik meg a jelentés arról, hogy a munkaadók és munkások között még mindig jelentékeny differeneziák vannak városunkban. Minthogy e differeneziák oka főleg a szakegyletekben található meg az észleletek szerint előreláthatólag a szakegyletek működésének ideiglenes felfüggesztése mielőbb szükségessé válik. A jelentésből kiemeljük még azt, hogy a rendőrtisztviselők, rendőrlegénység és hivatásos tűzoltók közziil 30-an már megkezdték a dzsiu-diesu mesterfogásainak tanulását Vladimir birkózó mestertől. A polgármesteri jelentés indítványára elhatározta a bizottság, hogy az elhunyt gróf Károlyi István családjához részvét iratot intéz. A tárgysorozat többi pontja közül fontos az, hogy az avasi erdők kitermelésére vonatkozólag 6 ajánlat érkezett be: — ebből 4 esik komolyabb számítás alá, ezeket egy bizottság fogja behatóan tanulmányozni s az találkozott. Rám „munka vár még itt a földi honban,“ te előrementél, hogy a jó Istennek, a legigazabb Bírónak, a mi csöndes, de hűséges munkánkról jelentést tégy. Hiszem, tudom, hogy azt mondja lelkednek a meny- nyei Király: Örülj, jó szolgám, mert a kevésben hű voltál, sok fölé helyezlek, jöjj be a te Urad örömébe ! Ha az egyház imádságában Jézus nevével áldást, oltalmat, békét esedeztem, te mondottad reá mindig a nép nevében az Ament; ezt az Ament most visszaadjuk neked s a nép, a te buzgó híveid, gyászoló szeretteid velem együtt sóhajtják sírod szélén : Adjon neked az Ur örök jutalmat, örök boldogságot. Úgy legyen. Amen. Bevésett betűk. Irta: M. B. Céltalanul bolongtam a halmi szőlőhegyen. Magam se tudom, mint jutottam oly közel a Szarvaskőhöz, hogy meredek falának rétegeit akár meg is olvashattam volna s talán épen ezen gondolkodva néztem a lenyugvó nap arany-sugarainak táncát a Szarvaskő porladozó, öreg kövein. Akinek szó nélkül mutatják meg e helyet, az korántsem találja oly szépnek, mint aki azt is megtudja róla, hogy valamikor réges-régen, még a mesék világában, — egy szépséges királyleány lelte ott halálát, miután gonosz mostohája gyorslábú szarvassá varázsolta. Valóban ha a leáldozó nap vissza- vissza vert véres fényénéf nézzük a Szarvaskő tördelt oszlopait, melyek lejjebb szilárd, meredek falba futnak össze s üreget sem alkothatnak többé : a megkapó természeti szépségen kívül látni véljük lapos tetején a pihegő üldözött szarvast, amint egy ideig kétségbeesve néz körül — hogy aztán nem sikerült, merész ugrása a mélység gyászos sírját ássa meg számára. Látni véljük az ifjú vadászt, amint villogó fegyverével kezében csalódot- xan, majd félve néz a mélységbe, ahol vélt zsákmánya nem élő és nem szarvas többé, hanem a legszebb halott leány, akit valaha láttak. Az élettel együtt megszűnt a varázs hatalma is, — mint a Szarvaskő meséje mondja, — s a pillanatban, mikor utólszor veté föl megtört fényű szemét az üldözött, ismét visszanyerte emberi alakját a leány, mert a halálban nincs varázs, nincs földi hatalom többé. — A királyleány vére pirosra festette a gyilkos köveket, s ezt látni is lehet gyökeret vert aranyszőke hajával együtt, de a mese szerint csakis abban az órában, amikor a gyászos eset történt. Jól tudja mindenki, hogy ez csak mese, de azért mindig elmondják annak, aki még nem hallotta, mert annyira összenőtt az a Szarvaskő mohos köveivel, hogy a regés elem vonzó varázsával önti el annak a helynek minden rögét, a környező fák leveleinek titkos suttogását, a szerényen meglapuló moha csalogató pici tölcséreit. Ezért kerestem fel én is első Ízben a Szarvaskő meredek, de azért könnyen elérhető csúcsát, ma azonban már egyébb vonz hozzá, azok a kőbe vésett néma betűk, melyek közül oly keveset lehet már felismerni, elolvasni. Ki tudja mennyit mesélhetnék, menynyit regélhetnék, ha e betűk csak még egyszer annyit mondanának, mint mondhatnak, ha a moha csak egyszer annyit hagyott volna épen mint amennyinek kicsi üregébe még be nem fészkelődött, — vagy ha a romboló esőcsepp csak annyiban nem várta volna a a téli fagy hideg csókjait, mint amennyit nászágyul választott. De talán még köszönettel tartozom a pusztító társaknak, hogy legalább ennyire kíméletesek voltak, mert különben soha sem tudtam volna meg, hogy ép’ azon a kövön töltötte 16 évvel ezelőtt mátkasága néhány boldog percét vendéglátó szives házigazdám is, amelyről úgy néztem a nagy messzeségbe, mintha a múltba akarnék látni, — hogy itt találkozhattam volna a múlt év júliusának 7-én utoljára a legkedvesebb barátommal, — hogy innen nézett vissza kedves falujára a harcba induló magyar, mikor életét kérte a
