Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)

1907-08-07 / 32. szám

Szatmár, 1907. augusztus 7.

„HETI SZEMLE

3

318 kocsi vett részt. Az útvonalon, ahol a temetési menet elvonult, a közvilágításra szolgáló utczai lámpák égtek, a járdákat pedig mindenütt elfoglalta a vidékről is bese- reglett kiváncsi embertömeg. A koszorúkat két, erre a czélra szolgáló külön kocsi szállította. Itt említjük meg, hogy a temetési szertartás alatt a gyászoló családtagok által küldött koszorúk a ravatal előtt a földön feküdtek. A koporsón csak egy koszorú volt fehér tearózsákból, amelynek violaszinü szalagján a következő felirat volt: „Emlékedben is hű Margitod“. Mikorára a menet a nagykárolyi Önsegélyző Népbank elé ért, a nagytemplom felől egy sebesen robogó automobil jött a menettel szemben. Az automobilban gróf Andrássy Gyula belügyminiszter és Szabolcsvármegye főispánja érkeztek, kik is a menetet a város határáig kisérték, a honnan az automobilon visszajöttek a grófi kastélyba. A menet egy félóra után ért ki Ivap- lonyba, melynek határában egyházi ornátus- ban a vidéki papság és a kaplonyi Szent Ferencz-rendi atyák várták a koporsót.

A kaplonyi templom belseje teljesen be volt vonva fekete posztóval, az oltár helyét egy óriási fehér keresztbimzés jelezte. A rendet a menet megérkezéséig a Károlyi-uradalom tisztjei tartották fenn. A templom, valamint a kápolna és sírbolt előzetes megtekintését csak a sajtó képviselőinek engedték meg.

Pont hat óra volt, mikor a koporsót vivő gyászkocsi a templom elé ért. A püspök és kísérete a templom ajtajában helyezkedett el. A budapesti Entreprise emberei hatalmas gyertyákat osztottak szét a közönség közt. Nyomban ahogy a koporsót a templomban elhelyezték s ravatalra tették, megkezdődött a tulajdonképeni temetési szertartás, amelynek befejezése után König nagykárolyi kántor megható éneke és a Ferencz-rendi atyák hangos imája közepette a család tagjai a koporsót a sírboltba vitték le. A kápolnát az oltáron égő hat gyertya világítja meg. A baloldali bejárattal szemben

— nem tudod a magad javát felfogni. Nyomorúság marad itt az élet reád . .

— Hát egész hatvan esztendő alatt nem az volt ?

— Nem fogsz segélyt kapni, se a várostól. Az öcsém ruháját sem kapod többé ..

— Nem bánom; eszem vájogot . . Csak itt maradjak.

— Mondom, hogy itt maradsz.

— Itt maradok, kiáltotta kiderült ábrá- zattal.

— De ne tessék elkésni a dologgal . .

— Nem késem . . .

— Hónap megtudom?-— Megtudod.

— Ejöhetek ?

— Eljöhetsz.

* * *

*

Másnep eljött . . Megnyugodott. De mégsem egészen hitt . . .

Másfél évtizede, hogy ez történt, amit itt leírtam.

Piku — mondom ma is él. És úgy él, mint élt egész életében. Szatmáron született, itt töltötte életének minden idejét. Volt néhányszor Mária-Pócson. A vidéken meglátogat egy-egy régi „komáját“ — ennyiből áll az ő — kóborlása.

Hogy mit szól ... a czigányok mai vémüléséröl, nem tudom. Még nem beszál- i vele.

egy, a főoltárral szemben kettő és a hajó közepén három hatalmas vörös rézkoporsó, illetőleg sarkofag van elhelyezve, amelyben a gróf Károlyi család nevezetesebb tagjai Károlyi Sándor gróf, Károlyi György gróf stb. nyűgös znak. Gróf Károlyi István uj sir- fülkéje a kripta jobb oldalán levő fülkékben alulról kezdve az első sorban van. Mellette Károlyi Gábor, fölötte pedig Károlyi Tibor sirfülkéje következik. Fölötte az oltár felé a most elhunyt Gróf édes anyja, szül. Zichy Karolina grófnő koporsója van elhelyezve. Az elhunyt gróf koporsóját és egy koszorút, az özvegyét rövid ima kíséretében helyezték be. Azután a fülkét befalazták az elzáró márványlappal, miközben úgy a család, mint a jelenlevő közönség a kápolnából, a templomból eltávozott. A koporsó átvételét tanúsító okmány a Szent Ferencz-rendi szerzetesek által már előzőleg kiállíttatott és aláíratott,

Szombaton délelőtt 11 órakor a nagykárolyi templomban gyászistentisztelet volt Károlyi István gróf lelkiüdvéért. A misét a püspök ur O Méltósága végezte. Ott voltak a gyászoló család tagjai, özv. gróf. Károlyi Istvánná, gróf Károlyi Gyula és Melinda grófnő, gróf Károlyi László, gróf Károlyi György, özv. gróf Károlyi Viktorné, gróf Csekonics Endre és neje, valamint Fa- lussy Árpád dr. főispánnal élén a vármegyei és városi hatóságok fejei és tisztviselői.

Károlyi István gróf temetésekor száznál több Bpestről küldött koszorunem érkezett meg a kellő időben. Ezek között volt az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt hatalmas babérkoszorúja is, amelynek gyászfátyollal bevont félméter széles nemzeti szinü szalagján ez a felírás van : Az országos függetlenségi és 48-as párt — gróf Károlyi Istvánnak — örök életű felejthetetlen, hűséges tagjának. Ezt a koszorút Falussy Árpád főispán úgyis, mint a nagykárolyi függetlenségi párt diszelnöke, ünnepélyesen óhajtotta a sírboltban elhelyezni és ezért szombaton délután magához kérette a nagykárolyi függetlenségi párt elnökségét és azoknak élén délután négy órakor Kaplonyba ment és ott Károlyi István gróf emlékezetéhez méltóan tolmácsolva az országos párt érzelmeit, elhelyezte a koszorút a sírboltban.

Gróf Károlyi István 1845. február 2-án született a történelmi nevezetességű Egyetem- utczaiKárolyipalotában, amelyet atyja György épített újjá s 1841-ben nagy ünnepélyességgel avatták fel. Ez az órási terület, amely 1697-ben 150 frtért cserélt gazdát, most milliókat ér s berendezése a boldogult György grófnak és nejének előkelő Ízlését dicséri.

Édesanyja Zichy Karolin grófnő volt, akit nővérével, a vértanú Batthyány Lajos gróf feleségével, Zichy Antónia grófnővel együtt, fáklyászenével tisztelte meg a pesti ifjúság s Petőfi is megénekelte őket, mint a „honnak hü leányait.“ Vörösmarty is hódolt nekik költeményben.

Kiváló szülők gyermeke volt tehát István gróf. A forrongó s nagy átalakulás előtt álló társadalomban vezérszerepet vittek ők, a a nemzeti küzdelemből is kivették részüket. Gróf Károlyi György kebelbarátja volt a nagy Széchenyinek s példáját követve ő is negyvenezer forintot áldozott az Akadémiára.

Jelentékeny áldozatokat hozott a sza- badságharczban is, amiért elfogták, porkoláb fogságot szenvedett és százötvenezer forintot fizetett az osztráknak. István gróf édes anyjáról általánosan tudva volt, hogy egyike volt a szabadságharcz legkiválóbb hősnőinek,

aki Jellasiehot nem bocsátotta maga elé s a vérszomjas Haynaut se engedte be lakosztályába, mikor ez az ő palotájukba furakodott s hónapokig élősködött a család nyakán.

Anyja, nővérével, gróf Batthyány La- josnéval együtt tevékeny részt vett a Védő- egyesiilet megalapításában s a mágnáshölgyek közül ő öltötte fel először a honi ruhát. Már- czius 16-án, amikor a hazafias lelkesedéstől hevülő sokaság begyült a Nemzeti Szin- házba, az egyik páholyból kiszólt gróf Károlyi Györgyné:

— Aki már nem kapott helyet, csak jöjjön be bátran ide. Ma mind egyenlőkké lettünk.

Gróf Károlyi István az anyjától örökölte azt a demokratikus hajlamot és hazafias érzést, amelyek annyira jellemezték az egyéniségét.

István gróf ötödik fia volt szüleinek. Elsőszülöttjük Gyula, második Viktor, harmadik a házassága miatt kitagadott Gábor gróf, negyedik Tibor, a főrendiház néhai elnöke volt. Fiútestvérei mind előtte haltak meg, de életben van egyetlen nővére, Pálma grófnő, Dessewffy Aurél gróf, főrendiházi elnök neje.

A Károlyi-családnak mindig jelentékeny szerepe volt a közéletben. Kézai Simon mesternél ezt olvassuk róla: „Az ötödik sereg kapitányának Kund (Könd) a neve és a Nyír körül lakott, a fiait pedig Kusidnak és Ku- piánnak (Kücsüdnek és Kopjának) hívták.“ A hagyomány ezt a Kundot teszi meg a család ősévé, de elvitázhatatlan az első ős, akitől a leszármazás hézagtalan és szakadatlan a ma élő Károlyiakig: Ördög Simon volt, aki IV. Béla, V. István és Kun László királyaink idején élt, 1264 és 1288 között. A Karol, Karul név, amelyet ma Károlyinak ejtünk, Róbert Károly idejében 1335-ben jelenik meg először oklevélben. A családot a dinasztiák sorába Károlyi Sándor kuruc generális (1669—1743) emelte, aki előbb báróságot, majd grófságot szerzett.

Az egyetem-utcai palotában töltötte a kis István gróf gyermekkorának első éveit, amelyek annyi csapást hoztak szüleire. Még nem volt három éves sem, midőn 1849. január kilencedikén fegyveres cserepárok törtek be szüleinek palotájába s a vacsoránál ülő Batthyány Lajos grófot elfogták.

Alig múlt három éves, mikor ismét katonák jöttek a palotába s nagybátyját, István grófot, a Károlyi huszárezred alapitóját, fogták el s kisérték az uj épületbe. Egy hónap múlva ezután megkezdődött Budavár ostroma és Pest bombáztatása. Az első napokat a palotában élte át a gróf, de mikor Hentzi oly irgalmatlanul szóratta a bombákat Pestre, hogy harminckét ház lángba borult, őt és testvéreit: Gábort, Tibort és Pálmát a fóthi kastélyba vitték s édes anyja csak két legnagyobb fiával, Gyulával és Viktorral maradt a palotában.

Budavár bevétele után az egész család visszatért Pestre s mikor a kormányzó bevonult a fővárosba, édesatyja négylovas hintó- ján jött be s a lovak remek kokárdadiszét maga az édesanyja készítette. Haynau főképp ezért fizettetett velük százötvenezer pengőt.

Jul. 19-én a palotájukat Haynau foglalta le, a kis gróf atyját aug. 11-én Csurgón elfogatta s a pesti uj épületbe záratta. Aug. 16-án a császári fiskus összes ingó és ingatlan vagyonukat lefoglalta s a palotában mindent, még a pénztárt és könyvtárt is lepecsételték. A fővád az volt ellene, hogy Kossuth bevonulásakor a földre esett koszorúkat