Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-23 / 4. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évn’ — — — — — — 6 korona — fillér Félévre • — — — — — 3 „ — Megyédé ere — — — — — 1 „ 50 „ Tani tóki Kik és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. A gazdák baja. Országszerte szervezkednek, gyii- léseznek a gazdák, hogy megakadályozzák azt a katasztrófát, mely a mezőgazdasági sztrájkkal nemcsak őket, de a munkásokat, sőt az egész nemzetet fenyegeti. Fenyegeti az egész nemzetet, mert hiszen a magyar földmivelő állam, s ha a mezőgazda tönkre megy, vele pusztul az iparos, kereskedő és százezrei a munkás családoknak. Vele pusztul a magyar nemzet is. Nagyon fontos, elevenbe vágó kérdés tehát, vájjon el tudják-e hárítani a magyarság megrontása nélkül azt a veszedelmet, melyet a szocziáldemokraták lelketlen zsidó vezérei, kiknek Istenük a pénz, hazájuk a nagyvilág, rá akarnak zúdítani e nyomorúsággal küzdő országnak különben is szegény népére. Tönkre akarják tenni a gazdákat, tönre akarják tenni a munkásokat, hogy ők tele erszónynyel vitorlázhassanak batyujokkal hátukon abba a másik hazába, ahol aztán biztonságban érezhetik magokat, s a melynek épen olyan szipolyai lesznek, mint ahonnan a kavarodás láttára elhordták sátorfájukat. Felelős szerkesztő BÁT H OítY KjVD H E. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ A munka nehéz, mert ezek az utazó vigéczek elárasztják az egész országot, itt is, amott is megjelennek, hogy elcsábítsák a könnyenhivő népet, földosztásról és más hasonló csiklandós dolgokról biztosítják, ha belépnek abba a szervezetbe, melynek ők a vezérei, s megfizetik a horribilis tagsági dijat, mely a szegény embernek a mostani körülmények közt csaknem egész évi keresetét képezi. De a színes képekkel rajzolt Eldorádó reményében lépre mennek, engedik magokat kifosztatni a vámpíroknak eme legszédelgőbb fajtájától, akik viszonzásul legfellebb a sztrájk kényszerrel kedveskednek nekik, mitsem törődve azzal, hogy ezer meg ezer családot juttatnak koldusbotra. És ezeknek a vigéczeknek pompásul megy. A nép tudatlan és hiszékeny, könyen D>1 ü 1 a csábitó szavaknak, csak akkor veszi magát észre, mikor már késő. line most is sikerült szembeállitaniok a mező- gazdasági munkásokat a gazdákkal. Es annyira fanatizálják őket, hogy egyik másik helyen a tettlegessógtől, orgyilkos támadásoktól sem riadnak vissza. A munkás megérdemli az ő bérét, senki sem tagadja. Elismerik A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimóre küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hitdetések jutányos árban vételnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A. liijp megjelenik miutlen M'/erdp^j" a gazdák is és hajlandók elmenni addig a végső határig, ameddig saját existencziájuk veszélyeztetése nékül lehetséges. Ezt korántsem a vigéczek kedvéért teszik, hanem mert humánus érzésök belátja, hogy a mai megdrágult világban annak a munkásnak is több keresetre van szüksége, hogy fenn tudja tartani magát és éhen ne vesszen el. Ha azonban lehetetlent kívánnak, kénytelenek védekezni, mert hiszen ország, világ tudja, hogy a mezőgazdákra nagyon is nehéz napok járnak. Ha jól szétnéz maga körül, évi terméséből alig marad valami. A védekezés, melybe a gazdákat akaratuk ellenére belekény- szeritik, legjobban fogja sújtani a munkásokat, akik teljesen kenyér nélkül maradnak. Mert a gazdaosztály mégis csak fog tudni segíteni magán, de mit csinál a szegény ember, ha teljesen munka nélkül marad. Nagyon megszívlelendő tehát a jólel kii emberek tanácsa, nagyon megszívlelendő azon figyel meztetés, melylyel maga a földmi- veíési miniszter fordult a néphez. Lerántja ebben a lelketlen üzérekről a leplet, s felvilágositja a népet, hogy azok a nagyhangú Ígéretek, melyekkel ámítják, nem az ő bolTelhetetlen Dani. Irta: Újlaki Károly. Nehéz éjszakája volt. Majd kiszenvedett. Feje felett nyitva álmodta az eget, Belőle menykövek sziporkáztak szörnyen ; Menekült volna, de leragadt a lába, Nem mozdult, bárhogy is igyekvék, hiába ! Kémülve állott egy pokolbéli szörnyen. Kiáltani próbált : szó nem jött ki száján, Kígyók csavarogtak lángoló ruháján. Felemelte kezét, védekezni kéne : Nem bírta. Nagy nyomás bilincsekbe rakta. Hogy semmit se lásson : lehunyni akarta Szemét, de bénulást érzett a szemére. Azt hitte, végperce szakadott reája, Reszketett belé a veséje, a mája. Szörnyű verejtékben fürödött a teste, Kimeresztett szemmel várt, mi lesz már |végre . . . S végre . .. felébredve felsóhajtott nyögve : Húsz gombóczot mért is ettem meg az este !! Két huncutság1. (Az egyik.) Az élet városban és falu helyen egyaránt mély. Az életnek itt is ott is vannak fény és árnyoldalai, akadnak mindenütt komoly s humoros vonásai. De mig a város gőz és villany fényében talán elkerülik a figyelmet, addig a faluban szembe ötlenek azok. Ha városban történik valami humoros eset: azt mondják reá — anekdota; mig a faluban ugyanazt találóbban s magyarosabban — huncutságnak nevezik. Két ilyen huncutságot jegyeztem fel a falusi életből. A kettő közül most csak az egyiket irom le, amelynek főhőse a harangozó. A másik hunezutság máskor kerül sorra. Kis koromtól fogva respektáltam a ha- rangozót. Hogyne, mikor a falu, meg a város legmagasabb helyén — értem a templom tornyát — ő volt a teljhatalmú ur. Ő határozta meg, hogy melyikünk huzza az öreg harangot, a „fertályost“ meg a kicsit. Ha pedig lekerültünk a toronyból a szekrestyébe, megint a harangozóval találtuk magunkat szembe. O osztott igazságot egy — egy kemény „baraczkkal", ha mi gyerekek valami miatt összekülönböztünk egymás között;tőle függött az, hogy ki legyen az oltár jobb és bal oldalán, főképen, hogy ki vigye a füstölőt, meg temetéseken a nagy keresztet. Ezért nem csoda, hogy a „barackok1“ révén mindig érzékenyen gondolok reájok s annyi év után most is érdeklődöm a harangozok iránt. Mert, kérem a harangozó az emberiségnek egy külön tipusa épen úgy, mint a politikus csizmadia. Az igaz, hogy kefekötőt kellett volna említenem, mert a harangozó is iszik, mint a kefekötő s megfordítva: minden kefekötő részeges, mint a legtöbb harangozó. Jód László óra- és éhszer-iizletét 1906. évi május hó 1-től a Gilyen József ur házába, a Sziámik Zsigmoisd ur üzlete mellé ■ "■*»...
