Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-26 / 26. szám
2 ..HETI SZEMLE“ Szatmár, 1907. junius 26. Segélyegyesületi közgyűlés. A szatmári r. kath. egyházmegyei tanítók segélyzőegyesiilete ez évi rendes közgyűlését f. hó 22-én, d. u. 5 órakor tartotta meg mélt. Hehelein Károly praelátus-kano- nok, püspöki megbízott elnöklete alatt. A gyűlés tárgyainak főbb pontjai valának : I. A felülvizsgáló bizottság és igazgatóválasztmány jelentése a pénztár és vagyon 1906 évi állásáról. Bevétel: 9291 K 77 f. Kiadás: 7135 K 41 f. Egyenleg, mint pénztári maradvány: 2156 K 36 f. Alap vagyon: 47735 K 96 fillér. A tartalék-alap : 127 K 40 f. Az összes vagyon: 49018 K 36 fillér. Közgyűlés a felolvasott jelentésből tudomást szerzett arról, hogy az 1906 év folyamán eszközölt kiadások és bevételek igazolva lettek ; a kölcsönökre vonatkozó okiratok és az egyesület tulajdonát képező, valamint a biztosítékul letétbe helyezett értékpapírok rendben és teljes épségben találtattak, azért pénztárosnak, felülvizsgálóbizottságnak és igazgató-választmánynak az 1906. évről a felmentvényt megadta. II. Igazgató-választmány bemutatja az 1907 évi költségelőirányzatot s ezzel kapcsolatban sajnálattal jelenti, hogy a rendelkezésre álló alapvagyon a jelenlegi alacsony kamatláb mellett az évenkint emelkedő segélydijak kifizetésére elégtelen. S miután az alapvagyonnak segélyekre való felhasználását az alapszabályok tiltják, kénytelen az 1893 évi közgyűlés. 4. számú határozata szerint a segélyegyesület fenmaradása és az alapvagyon megóvása tekintetéből a segélydija- kat 1907 évi január hó 1-től kezdődőleg az egyensúly helyreálltáig leszállítani. S mivel a hiány az 1907 évre 154 K 65 fillér, a megállapitott rendes segélydijak csakis 3'5 % levonásával lesznek kifizethetők. A közgyűlés elfogadta az igazgató-vá- lasztvány javaslatát, az 1907 éri kiadást az előirányzott 3177 K 50 f. bevétellel szemben a következőkben állapítja meg: 1. Segélydijakra . . . 2762 K 15 f. 2. Neveltetési pótlékra . 50 „ — „ 3. A pénsztáros tiszteletdija 200 „ — „ 4. Tagdíj tőkésítés . . 150 „ — „ 5. A tartalék alapra . . 10 „ — „ 6. Posta és iroda költsége 5 „ 35 „ Összen: 3177 K 50 fillér. III. Tisztviselők, igazgató-választmány és felülvizsgálóbizottság megbízatása lejárt, miértis elnök ur 0 méltósága fölhívta a közgyűlést. hogy a választásokat az alapszabályok szerint eszközölje. Közgyűlés az uj tisztikart és igazgatóválasztmányt három évre, a felügyelőbizottságot egy évre a következőleg választja meg: Elnök-igazgató : Hehelein Károly, prae- látus-kanonok; aligazgató : Erdélyi Imre, pénztáros : Mondik Endre, jegyző : Janko- vics János. Az igazgató-választmány tagjai: Janko- vics János, Mondik, Endre, Juhász József, Bodnár Alajos. Póttagok : Hoffmann József és Krupa Mihály. A felülvizsgáló-bizottság elnöke : Hehe- helein Károly, praelátus-kanonok ; tagjai: Bodnár Alajos és Juhász József. IV. A közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére fölkérettek: Juhász József és Hoffmann József egyesületi tagok. V. Indítvány nem tétetett, elnök ur O méltósága a közgyűlést befejezettnek jelentette ki. HÍREK. Bérmálás. Megemlékeztünk lapunk múlt számában arról a fogadtatásról, melyben Jankón és Fehérgyarmaton részesítették a püspök ur O Méltóságát bérmautja közben. Gyarmatról e hó 18- Csekébe ment át a püspök ur Hámon Róbert titkár, pápai kamarás és Vány ek Ferencz kerületi esperes által kisérve. Megjelent tiszteletére Kende Zsigmond cs. és kir. kamarás Kende Béla földbirtokos, Szalay Sándor beregszászi esperes-plébános, Bortnyik György ág.ev. főesperes, Jékey Sándor főszolgabíró, Kállai/ Szabolcs szolgabiró, Miller János márokpapi lelkész és még számosán az intelligenczia köréből. A bérmálás végeztével a tisztelgéseket fogadta 0 méltósága, majd Lengyel József lelkész adott ebédet tiszteletére. Délu távolban a Scilla (Szkilla) és Charibdos (Kha- rabdisz) álnok szirtjeit véljük az Alpok sziklaórásai közelében, melyekhez régen kíméletlenül csapta a vihar a gyönge jármüveket, a kis tengeri hajókat, a mi gőzhajóink már nem is ismerik e régi, félelmes szörnyeket. A száraz földön, a nagy vizektől messze élő emberek bizonyos meghatottsággal néztünk a tenger kék habjain át, melyek ugyancsak erősen csapkodták az erős jármüvet s rendre kapták le lábukról környezetemet, nem kiméivé meg engemet se, majd kivétel nélkül adóztunk a tengeri betegség kellemetlen kis szörnyének. Én már nézni se tudtam közeibe, csak a messze távolból keresték epedő szemeim a szárazföldet, hol szívesebben vagyok harangozó mint a vizen bíboros. Még a levegőt is szívesebben szívtam, mikor délután partra jutottunk, Ankonában (Ankóna) voltunk. Kis hely, különös látnivaló semmi, taliánt és házakat láttunk odább is. Gyors vonaton ültünk, mely vígan robogott velünk. Körülbelül egy órai távolságban, menet jobbról, Loretto nézett le ránk a magasból, hol az a kis ház van, melyben szűz Mária lakott s angyalok hozták ide a szerény, innét származott a mi kedves litániánk, lorettói letenye, melyet a legkisebb magyar faluban is oly kedvesen énekelnek a hívek. Reggel Nápolyban voltunk. Ez már nagyon szép lehet, gondolám, hiszen talián közmondás róla: Vedere Napoli e poi morire! vagyis: aki már Nápolyi látta, akár meg is halhat, oly szép valamit látott. A Hotel Commerce ben (kommercse) volt elhelyezve az a csapat, melynek tagja voltam s melynek kedves vezére Turchányi dr. tanár volt, ki hosszú időn át lakott Nápolyban is, hogy szélesebb körű tudást szerezzen a gyönyörű antik müvek tanulmányozásával, — a galleria Umbertóban étkeztünk, magam részéről előre kijelentvén, hogy ha macskát étet velem a a talián, mi ezeknél finom eledel, — én a fülét eszem meg az adta taliánjának. Neki indultunk a nagy útnak. Siklón mentünk fel a S. Martinóra, honnan gyönyörű kilátás nyilik minden irányban, innét pedig vasúton Pozzü- oliba s megnéztük a világhírű Solfatorat, (Sol- fatára) a kénköves forrást és a Vezúv legutolsó kitörése folytán alakult krátert. A derék nápolyiak is úgy festik az öreg Vezuvot, mint egy öreg bácsit, hálósapkával, a szájában füstölő pipával, ki élvezettel nézi a sok idegent, amint gyors-fényképezővei siet lekapni az öreg bácsit, ki az emberek mulat- tatására egyszer egyszer tűzi játékot is fabrikál, tán az iskolát látogatta meg. Mátészalkára 19-én érkezett a főpásztor. A város közönsége nagy fénnyel és tisztelettel fogadta. A házak fel voltak lobogózva és pompás diadalkapu várta az érkező püspököt. A járás határánál Pusztaiakon ifj. Péchy László főszolgabíró üdvözölte. A város határánál, a kövesdi hídnál Mátészalka intelligencziája várakozott reá, hol llosray Endre nyug. főszolgabíró, az egyháztanács elnöke mondott üdvözlő beszédet, a városban pedig Rohay Gyula főjegyző fogadta. A püspük ur mindegyik beszédre leereszkedő szívélyességgel mondott köszönetét. Azután egyenesen a templomba ment, hol kezdetét vette az isten- tisztelet, Úri nőkből álló énekkar adott elő gyönyörű egyházi énekeket. Bérmálás után fogadta a róm. kath. egyház küldöttségét llosvay Endre, a városi elöljáróság és képviselet küldöttségét Rohay Gyula, az Iparoskör küldöttségét Szalkay Sándor vezetése alatt, a tüzoltóegyesületet és más küldöttségeket. Azután a kerület többi plébániáin végezte a bérmálást az előre megállapitott sorrend szerint, székhelyére vasárnap este érkezett vissza. Miniszteri tanácsos. Ő felsége Du- sríezky Károly igazságügyminiszteri osztálytanácsosnak a miniszteri tanácsosi czimet és jelleget adományozta. Az uj miniszteri tanácsos városunkba való születésű. Kitüntetett urhölgy. Özv. Buzáth Károlyné, a munkácsi sanatórmmi bizottság buzgó elnöknője e téren kifejtett eredményes fáradozásaiért az arany Auguszta érmet kapta Tanárválasztás. Az ev. ref. főgimnáziumnál Borsos Benő elhunyta óta üresedésben volt klasszika-filologiai tanszékre a főgimn. fentartó testületé Bírta István kiskunhalasi ref. főgimn. tanárt választotta meg. Pénzügyi kinevezés. A pénzügyminiszter Bngossy Ferencz nagykárolyi pénzügyi fogalmazót pénzügyi segédtitkárnak és földadó nyilvántartási biztosnak nevezte ki. Áthelyezett postatisztek. Szamosi Aladár nagykárolyi posta és távirdasegédtiszt saját kérelmére Nagybányára, Frank József makói posta és távirda segédtiszt Nagykárolyba helyeztetett át. melyet azonban csak azoknak kellemetes látni, kik jó távoli biztonságban vannak. A múlt évi ápril 4-én is kísérletezett az öreg ur. Nagy füst felhő szállott ki a fejéből, s hogy ne unja e dolgot, láva folyó csörtetett elő Nápoly környéke felé. Hetedikén éjjel pedig, mikor már mindenki azt hitte, hogy megelégelte már a mulatságot, 150 méteres tüzoszlopok törtek elő néminemű föld lökésekkel együtt, mikor is egy hegyoldal Pompéji felől beomlott, a másik oldalon pedig egy uj kráter, egy uj nyílás támadt, mely mellett állottunk is, magam sem szégyenlem bevallani, egy kis szepegéssel, hátha az a bolondos Vezúv odább tréfálna, hisz az emlitett kitöréskor is egy méter magasságban és négyszázméter szélességben rontott a közeli falvaknak, ahová kerülni egy tisztességes magyar sem érezhet kedvet. Márcsak haljunk meg itthon. Meg aztán az is megfontolni való, hogy a Vezuv-kitörést iszonyú zaj, robaj kiséri, csak legutóbb is az izzó kődarabok ezer méternyire repültek a magasba, honnét a kődarab vissza is szokott esni s magyar fej legyen, mely az efféle ostobaságot kibírja, a talián szó nélkül bele pusztul. Folyt. köv.
