Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-02 / 1. szám

Szatmár, 1907. január 2. HETI SZEMLE 3 HÍREK. Tisztelettel kérjük azokat, kik elő­fizetési dijaikkal hátralékban vannak, szíveskedjenek azokat kiadóhivatalunkba minél előbb beküldeni. Ünnepi istentiszteletek. A kará­csonyi ünnepek alatt minden misén tömve volt e székesegyház a hivek buzgó tömegé­vel. Az éjféli szent misét Hehelein Károly prelátus-kanonok végezte, a pásztormisét reggeli 6 órakor Tóthfalussy Dániel szentszéki tanácsos, képezdei tanár, a plébániai misét 7 órakor Hehelein Károly prelátus-kanonok, a szentbeszédet dr. Csókás Vidor s. lelkész mondotta, 9 órakor az ünnepélyes szentmi­sét a püspök ur Ő méltósága végezte, ugyanő intézett szentbeszédet a hivekhez. Karácsony másodnapján a plébániai misét Hehelein Károly praelátus-kanonok mondotta és Tóth József szentszéki tanácsos prédikált, 9 órakor a püspök ur 0 méltósága koncze- lebrált az ünnepélyes szent mise alatt, melyet Pemp Antal praelátus-kanonok vég­zett, mise után dr. Kováts Gyula szentszéki tanácsos, tanitónőképzőintézeti igazgató pré­dikált. — O-év estéjén 6 órakor ájtatosság volt, mely alkalommal a szent beszédet dr. Csókás Vidor s. lelkész mondotta. Újév nap­ján reggeli 7 órakor a plébániai misét Hehelein Károly praelátus-kanonok tartotta, utána pre- dikáczió volt, melyet Tóth József sz. széki tanácsos mondott. Az ünnepélyes szent misét 9 órakor a püspök ur 0 méltósága tartotta és Bagossy Bertalan prédikált. A herczegprimás üdvözlése. A Kath. Tanügyi Tanács dr. szentgyörgyi Jordán Ká­roly elnök vezetése alatt az uj év alkalmából üdvözölte Vaszary Kolos biboros herczegpri- mást, egyúttal kérte, bogy emelje fel a kor­mánynál hathatós szavát a kath. tanitói kar érdekében, hogy az egyenlő kvalitással bíró állami és nem állami tanitók között ne tétes­sék kiilömbség a fizetésrendezés alkalmából. A herczegprimás leereszkedő nyájassággal fog­adta a küldöttséget, s kijelentette, hogy kér­elmüket méltányosnak tartja, érdekükben szí­vesen közbelép, sőt már szót is emelt a val­lás- és közoktatási miniszter előtt. A küldöttség ezután Kohl Medárd felszentelt püspöknél tisztelgett, kit szintén üdvözölt az újév al­kalmából, s neki is előterjesztette a tanitók kérelmét. Püspöki helynök. Főpásztorunk dr. Boromisza Tibor általános püspöki helynök­nek és ügyhallgatónak dr. Kádár Ambrus praelátus-kanonokot nevezte ki. Magas kép­zettségű, finom műveltséggel biró, az egyház kormányzatában jártas férfiú, ki mint püs­pöki titkár és irodaigazgató évek hosszú so­rán keresztül vett részt az egyházmegye ügyeinek intézésében. Később már mint ka­nonok 1900-ban elnyerte ugyanezt a szép kitüntetést s volt főpásztorunk, b. e. Mesz- lényi Gyula haláláig viselte. Kádár Ambrus drt. kiváló egyénisége és lelki nemes tulaj­donai mintegy praydestinálják arra, hogy a főpásztornak segitő társa legyen, kivel az egyházmegye kormányzatának terhes gond­jait megossza. Arczképleleplezéi. Szatmár vármegye törvényhatósági bizottsága pénteken délelőtt díszközgyűlést tartott, amelynek egyetlen tár­gya Batthyány Lajos grófnak, az első füg­getlen magyar minisztérium elnöke arczké- pének leleplezése volt. A megyeháza nagy­termét zsúfolásig megtöltötte az előkelő közönség, melynek sorában ott voltak: Luby Géza, br. Vécsey László, Szúnyog Mihály orsz. képviselők, Domahidy Sándor, Domahidy István, Luby Lajos, Nemestóti Szabó Antal, Nemestóti Szabó Albert, Kovács Dezső, Hra- bovszky István, Szálkái Sándor dr., ifj. Péchy László, Cseh Lajos, Vetzák Ede bizottsági tagok, stb. A karzaton díszes hölgyközönség foglalt helyet. A közgyűlést Falussy Árpád főispán nyitotta meg és felkérte Luby Gézát az ünnepi beszéd megtartására. Luby Géza élénk tetszés és figyelem között szólott az első független magyar minisztérium elnöké­ről és lendületes szavakban emlékezett meg Batthyány Lajos gróf érdemeiről. A beszéd­végén, amelyet a közönség lelkes tapssal fogadott, lehullott a lepel és láthatóvá lett Batthyány Lajos gróf életnagyságu arczképe. A közgyűlés elhatározta, hogy a sikerült arczképet Kossuth Lajos képe mellé helyezi a közgyűlési teremben. Hegedűs Sándor halála. Hegedűs Sándor volt kereskedelmi miniszter, a ref. egyház főgondnoka decz. 28-án Budapesten életének 60-ik évében elhalt. Régi idő óta betegeskedik, úgy hogy a katasztrófa kike- riilhetetlennek látszott. Hegedűs városunk díszpolgára, a nagyközönség előtt is ismeretes, gyakran fordult meg Szatmáron, mint elnöke az ev. ref. főgimnázium fentartótestiiletének. Hült tetemeit decz. 31-én helyezték örök nyu­galomra. A tanács városunk törvényhatósága nevében koszorút küldött a ravatalra, a ha­lálhír vétele után a városházára azonnal ki­tűzték a gyászlobogót, hogy hirdesse e város díszpolgárának halálát. Az ev. ref. főgimn. fentartótestülete a temetésen küldöttségileg vett részt s koszorút tett a ravatalra. A főpásztor köszöneté. Lesssnyey Ferencz dr., apostoli protonotárius, praelátus- kanonok, egyházmegyei főtanfelügyelő, az iskolaügynek lelkes pártfogója és bőkezű Maecenása az év folyamán a tanítóképző la­boratóriuma és szertára czéljaira nyolczezer- husz koronát adományozott. Főpásztorunk e rendkívül nemes lélekre való áldozatkészség­ért meleghangú levélben mondott elismerő köszönetét. Paptársunk halála. Egyházmegyénk­nek ismét gyásza van. Lapunk zártakor veszszük a váratlan és megrendítő hirt, hogy dr. Oopcsa Endre képezdei tanár az éjjel, hir­telen elhunyt. Régi szívbaja ölte meg. Evek óta szenvedett ebben, az utóbbi időben ál­lapota roszabbra fordult ugyan, de katasztró­fától senki sem tartott. Derék, képzett fiatal­ember volt, halála nagyv eszteség az egyház­megyére. Oopcsa Endre 1869. márcz. 1-én született, 1892. febr. 7-én szentelték pappá, több ideig mint segédlelkész működött Sza- niszlón, Nagybányán, Beregszászban, Nagy- maj tény ban, 1900-ban Kolozsvárra küldetett, hogy az egyetemen a gimn. tanári pályára magát kiképezze, itt elnyerte a tudori okle­velet, 1902-ben a tanitóképezdéhez nevezte­tett ki tanárnak és tanulmányi felügyelőnek. Temetése holnap délután 3 órakor lesz. Lelkészi kinevezés. Firceák Gyula munkácsi püspök Papp Antal szatmármegyei főesperes, fábiánházai gör. kath. lelkészt Hajdúböszörménybe, Rakovszki Gyulát Nyir- madára, Romanecz Aladár tiszabogdányi gör. kath. lelkészt, az ismert nevű irót a bereg- megyei Bükére nevezte ki lelkésznek, dr. Hadzsega Gyulát Munkácsra küldötte segéd­lelkésznek. Kinevezte továbbá Mikulaninecz Miklós unggesztenyési helyettes lelkészt ugyan­oda parochusnak, Legeza József huszti s. lel­készt Feketeardóra, Murányi János m.-szigeti segédlelkészt Alsó-Nereszniczére, Homicskó János ujmisést Patakófalura (Sztruzsica) he­lyettes lelkésznek, az ujmisések közül Dudits Béla Munkácsra, Baltovies Bertalan Szigetre, Kovalcsik József Beregszászba, Palkossy Já­nos Lipcsére, Dudinszky Sándor Husztra, Manu Leo sz. Bazilrendii áldozár Penészlekre küldettek segédlelkésznek. tudomány, a művészet érdekében tanúsított önzetlen és becsületes erőkifejtését pusztán csak a mindennapi testi szükségletre irányu­ló anyagiak hajhászásából magyarázza. Az ilyen történetfilozófia meghazudtolja egész múltúnkat; mert az emberiségnek eddigi valláserkölcsi, szellemi és társadalmi evolú­cióját csupán a Marx által megrajzolt gaz­dasági kialakulás felé törekvőnek állítja. Vagy mondják meg uraim! Hát csak­ugyan, csak annyi okulást és belátást me­ríthetnénk mi a történelem tudományából, hogy az emberiség csak azért küzdött mind- ezideig a tőkéért s minden egyéb magán- tulajdonért, hogy azt végre is a proletáriá- tus molochjának, a jövőbeli általuk nem is tudom milyennek képzelt államnak a tulaj­donává alakítsa ? És ismét, csak annyi oku­lást és belátást nyújthatna nekünk a lélek­tan és a filozófia tudománya, hogy az ember évezredeken át fejlődve és tökéletesülve, vég­tére mondjon le minden nemesebb céljáról, minden magasztosabb elhatározásáról, a sa­ját és övéinek jövőjét érdeklő minden ideá- lisabb tervéről, csak azért, hogy a teste, a mindennapi szükséglete kielégítéséért éljen ? Ah, ez lehetetlenség, ez abszurdum! Hiszen, aki megfosztja az embert minden nemesebb céljától, aki megfosztja a jövőjéről való gondoskodástól, az elrabolta legsajátabb emberi tulajdonait, az nyomorult állattá tette őt! És aki leveszi válláról a küzdés minden terhét s eltünteti nála a szükség és hiány minden érzetét, az kiapasztotta szellemének minden forrását, ketté törte magasra törek­vésének leghatalmasabb rugóját! Azért, aki őszintén és igazán akarja boldogítani az embert, jól vigyázzon, össze ne zúzza ideáljait! Adjon inkább tért, szár- gyakat neki, hogy szállhasson messze, oda szállhasson, ahová nyughatatlan szivének kielégíthetetlen vágya, ahova elméjének, en­nek az isteni szikrának csodálatos ereje föl­emeli őt! Amint a modern filozófia története ta­nítja, az ismeretelméleti materializmus telje­sen kudarcot vallott! Ma már az anyag és erő megoldhatatlan dualisztikus szemléle­téből egy természetfilozófus sem vállalkozik a mindenség titkainak a megoldására. — Ép igy kell végleg kudarcot vallani a történeti materializmusnak is. Mert bármily nagy szere­pet játszszék is az anyagiságnak problémája az emberiség történeti evolúciójában, egy dolog még a legvadabb marxista előtt is kétségtelen marad és ez az, hogy az em­bernek az oktalan állattal szemben gondol- kolkodó, tervező, ideálokat kitűző lelke is van, mely az ő munkájában, célja felé tö­rekvésében akárhányszor megveti az anyagi­ságnak alacsony világát ! — És ha ezt Marx mégis ignorálja, akkor ez nála nem egyébb mint a legnagyobb fokú egyoldalúság : mint aminő egyoldalúság hinnie azt is, hogy a gépek és egyéb termelő eszközök nem az egyes emberi elmének a magánproduktumai, melyekkel ki-ki természetadta jogánál fogva úgy a maga, mint bárki számára szabadon rendelkezhetik, hanem, hogy azok az emberek közös produktumai, közös birtokai ! De az egyoldalúság ránehezedik Marx­nál a tőke, az értéktöbblet, a munka és mun­kaerőről szóló felfogására is. O ugyanis úgy magyarázza ezeket a dolgokat, mintha azok nem is volnának szociálfilözófiai fogalmak is, mintha azok nem is volnának a társadalmi lét erőfogalmai is, a népek kul­turális létének olyan energiafogalmai is, amelyeknek a legszorosabb viszonyban kell egymással lenniök, hanem mintha azok csak­is olyan egymást akadályozó és megsemmi­Végbél-, Aranyér-, Czukor­betegeknek, gyermekágyasoknak és cse­csemőknek nélkülözhetet­len. Minden tisztaságot szerető embernek feltétlen szükséges a „Zéró“ használata, mert ab­szolút tiszta és kellemes ér­zést nyer általa. Meggátol minden horzsolást és infekcziót. Haszná­latban olcsóbb a papirnál. Kapható mindenütt „ZÉRÓ“ szabadalmazott vattagyár Telefon 87-52. BUDAPEST Telefon 87-5 VII. kér., Rózsa-utcza 45. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom