Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-24 / 17. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre-------— — — — — 3 , — Ne gyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Folyik a lazítás. Bámulatos az a gyengeség, melylyei a kormány nézi az egész országban folyó izgatásokat. A nemzetiségiek és a szocziáldemok- raták irtóháborut folytatnak minden téren és minden ellen, ami magyar, ami nemzeti; emezek a vallás és morál ellen is szabad kézzel dol- gozhatnaK tetszésök szerint. A legkevesebb, amit egy állam megkövetelhet a területén lakó honpolgároktól, hogy az állami nyelvet ismerjék, törvényeit, melyek mindenkire egyaránt kötelezők, tiszteletben tartsák és érzelmeikben — nemcsak szóval — de szívvel lélekkel hivei legyenek az állameszmének. Ennek fejében felruházza minden polgárát egyenlő jogokkal, egyenlő kötelezettségekkel. Legalább ilyen az alkotmányos állam fogalma, mely alól a magyar állam kivételt nem képez. Nálunk minden nemzetiségi egyén, ha tehetséggel van megáldva, épen úgy érvényesülhet, mint a szinma- gyar, felküzdheti magát a legmagasabb hivatalokba, miként látjuk, hogy tényleg vannak is ilyenek. Több teher egy jottával sincs rájok róva, mint azokra, kiknek ősei Árpád apánkkal jöttek a hazába. Ha tehát megkövetelné a magyar állam, hogy a nemzetiségiek beszéljék a magyar nyelvet, ezt nagyon helyesen tenné. De azt látjuk, hogy ezen a téren nagyon is gyönge. Első sorban ez az igény magoknak a nemzetiségeknek válnék hasznukra. Mert olyan bornirtságot talán ők sem akarnának a magyar nemzetre oktrojálni, hogy utat nyisson hivatalaiban azoknak, kik még nyelvét sem ismerik, kiknek tehát a magyar kultúráról halvány fogalmuk sem lehet. Az érvényesülésnek minden nemzetnél a legelső és elengedhetetlen alapfeltétele, hogy az illető honpolgár ne legyen analfabéta a nemzeti nyelv dolgában. Képzelik-e az izgató románok vagy szászok, hogy Oláhországban, Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ vagy Szászországban tudna-e boldogulni az idegen a nemzeti nyelv ismerete nélkül?.. De nemcsak azoknak, akik elő akarnak haladni, tehát nemcsak az intelligencziának szükséges a nemzeti nyelv ismerete, hanem szükséges a köznépnek is. Ügyes bajos dolgaiban az a szegény ember nem tud eligazodni, ha nem ért magyarul. Sőt magában a társadalmi életben sem. Hányszor kerülhetnek olyan helyzetekbe, például egyik másik ügylet lebonyolitásánál, hogy szükségük volna a magyar nyelvre és ha birnák, elvégezhetnék ügyeiket magok, ellenkező esetben pedig a közvetítőknek sokszor nagyon busásan fizetik meg tudatlanságukat, sőt gyakran megesik, hogy a nyelv ismerete hiányában egész életökre kiható kárt vallanak, amit máskülönben elkerülhettek volna. Őrültség tehát az izgatóknak ama munkája, amelyet elkövetnek a nemzetiségek között épen az ő legnagyobb kárukra. Mi nem akarjuk őket nyelvüktől megfosztani, tanulják meg és beszéljék a magukét, csak lehetővé kívánjuk tenni, hogy ut nyíljon előttök a magyar műveltségre és kiemelkedjék a köznép abból a butaságból, amit ma már szinmagyar vidékeken nem lehet találni. Ez nekik tiszta profit volna, a magyar nemzet részéről pedig a lehető legnagyobb jóakarat. Nagyon jól tudják ezt azok az izgatok is. Ámde ők fizetett bérenczei idegen propagán- dáknak, ahonnan igen busás jövedelmet húznak. Nálok tehát élet- szükséglet, hogy aknamunkát folytassanak mint a vakond, mitsem törődve azzal, hogy akár a nemzetre, akár saját véreikre mi lesz annak a munkának a következménye. Az ilyen lelketlen bérenczeknek menthetetlenül ki kellene törni a nyakukat s lehetetlenné tenni, hogy nyomorult egyéni érdekből annyi rengeteg kárt okozzanak pro és kontra, ami izgatásaik révén fel szokott merülni. Más országban életükkel lakolnának, csak épen a magyar nemzet olyan türelmes, A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A. lap megjelenik minden szel’dán. ’% hogy csaknem szó nélkül nézi azt a sok arczátlanságot, amit elkövetnek. Hogy testvérek legyünk, hogy egyek legyünk érzelemben, hogy hü fiai legyünk annak a hazának, melynek kenyerét esszük, ha ezt megköveteli a magyar a nemzetiségektől, joga van hozzá, és ezt hiszsziik, részéről ez is a legjobb akarat, ha testvéreket kiván látni, saját portáján belül és nem ellenségeket. Hol van az az állam a világon, amely ellenségeket tűrjön meg a saját honában? Tűzzel-vassal ki szokták őket irtani. A magyar nemzet követelései tehát, melyeket a nemzetiségekkel szemben támaszt, igen természetesek és úgy szólván a mimimum, amit meg kell követelnie .A lázitás munkája mégis folyik, sőt még egy képviselő is akadt, aki nyilván az országházban olyan sértést követett el a nemzeten, aminőt csak halálos ellenség tehet. Az erdélyi zendülés is annak a munkának következménye, amelyet az agitátorok végeznek úgy titkon a nép között, mint rendőri assistenczia mellett az úgynevezett népgyülé- seken. Társaik a szocziáldemokraták, kik szilajságukban az állami, vallási és morális rend fel forgatására törnek és akiknek munkáját szintén tétlenül nézi az államhatalom. Hiába hangzik fel innen és amon- nan, minden részéből az országnak az általános panasz, nincs, aki útját vágja üzelmeinknek. Kérünk erősebb rendszabályokat, kérjük az izgatókat lehetetlenné tenni, mert maga a nép csendes. Most még ideje van. Ha elmulasztjuk a kellő alkalmat, nagyon keserves lehet egykor az ébredés. Nagyon sok keserűség és csalódás érte már ezt a nemzetet, hogy lekicsinyelték vagy mitsem törődtek azzal az aknamunkával, melyet a lelkiismeretlen lázitók végeztek a nép között. A történelem tanúságai nyitott könyv gyanánt állanak előttünk, résen kell tehát lenni a legnagyobb körültekintéssel. Joó László 1906. évi május hó 1—tői a Gilyen «lózsef ur házába, a Szlávik Zsig-moRid ur üzlete ss éllé óra- és ékszer-üzletét