Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-17 / 16. szám
Szatmár, 1907. április 17. ..HETI SZEMLE 3 hogy a felsőbányái bányamüvekből az államnak már jó idő óta nemcsak hogy nincs bevétele, hanem ott a bányaművelést az állam ráfizetéssel pusztán azért folytatja, hogy keresetök legyen a kincstári munkásoknak. Lapunk múlt számában még azt jelentettük, hogy a sztrájkolok nyugodtan viselkednek, most már ezt róluk egyáltalában nem lehet elmondani, mert magatartásuk egyre fenyegetőbbé kezd válni a közbiztonság szempontjából is s rendzavarások is fordulnak elő, az összeköttetést pedig állandóan fenntartják a budapesti szocziálistákkal. Folyó hó 9-én este 11 órakor végre egy század katonaság érkezett külön vonaton Felsőbányára. Most már nem szabad a sztrájkólóknak csoportosulniok s kivételes rendőrhatósági intézkedések szerint éjjel senkinek az utczán megjelennie lámpa nélkül, a katonaság pedig csakis felfűzött szuronynyal mutatkozik. A legénység a Korona vendéglő emeleti nagytermében van elhelyezve, inig az állomási főőrség a kir. bányahivatal épületében. Azóta érdekes és szokatlan a képe Felsőbánya utcáinak. A nagyvendéglő a legkarnisitatlanabb kaszárnyává van átalakulva, melynek emeleti ablakaiból naphosszaid, kiváncsi bakaarczok néznek alá, kapujában egészséges képű ba - kák üldögélnek padokon, az utczán „tiszturak“ sétálgatnak, esténkint pedig felhangzik az itt teljesen szokatlan s oly ábrándos, hires „Zafferstreieh“. Másrészt délelőttönkint, dé- lutánonkint a bámészkodók nagy tömege veszi körül a katonai szakácsokat, kik a főtéren hatalmas üstökben főzik a legénység részére az illatos gulyást, meg a vacsorát... A sztrájkoló munkásokat most nem kis veszély íeuyegeti. Szolgálati szabályaik szerint az a kincstári munkás, ki a munkát megszakítás nélkül 15 napon át indokolatlanul elmulasztja, a kincstár kötelékéből el van bocsátva. A 14-ik nap pedig veszedelmesen közeledik. Éppen azért legújabban arról is esett szó a sztrájkolok körében, hogy annak a mondott szempontnak hódolva munkába állanak — 2 napra. Az ügy elintézésének már nem lehet soká késnie. Araksz yn. HÍREK. Püspöki tanácskozás. Holnap, e hó 18-án püspöki tanácskozás lesz a biboros herczegprimás budavári palotájában. A kon- ferenczia délelőtt 10 órakor kezdődik s folytatása lesz a múlt hóban tartott tanácskoz- mánynak, esetleg a kongrua ügy is megvitatás alá fog kerülni. A honvédség köréből. A király Kiss Zsigmond vezérőrnagynak a honvéd főparancsnoksághoz való beosztását és Lem Győző vezérőrnagynak, beosztva a szegedi II. kerületi parancsnokságnál, mint egészségi tekintetből szabadságoltnak, jelenlegi szolgálata aluli felmentését elrendelte. Uj bányatanácsosok. Ő felsége a király Szellemy Geyza és Weisz György főmérnököknek a kir. bányatanácsosi cimet adományozta. Személyi hir. Tamás Alajos, a Ferencz- rendiek provincziálisa hétfőn városunkban időzött s a püspök ur Ő Méltóságának volt vendége. Hirtelen halál. Törvényszékünknek egyik kiválóan jeles és szorgalmas birája, dr. Fekésházy Gyula e hó 10-én hajnali egy órakor szivszélütés következtében hirtelen elhalt. Egész nap hivatalában foglalatoskodott, esze ágában sem volt, hogy olyan közel áll a sirhoz. Este a társaskörben volt barátaival, honnan 9 óra után hazament. Nem sok idő múlva roszullétről panaszkodott nem is lett jobban többé, mert a halál kiragadta az élők sorából. Még csak 51 éves, s erőteljes férfiú volt, senki sem gondolta, hogy ily hamar megválik a földi élettől. Kedves társadalmi ember volt, mindenütt szerették. Igen nagy részvét mellett temették el pénteken délután. Halálát neje, négy apró gyermeke és nagy kiterjedésű rokonság siratja. Beregmegye főügyésze. Dr. Barta Ernő budapesti ügyvéd Barta Ödön országos képviselő fia, igen heves választási küzdelem után tiz szavazattöbbséggel Beregmegye tiszti főügyészévé megválasztatott Belényesi/ Andrással szemben. A választást megfellebbezték. Uj esperes. Romanecz Aladár bilkei gk. parochus a borzsovai kerület esperesévé neveztetett ki. Mérnöki kinevezések. Tiefenthaler Rezső kataszteri mérnököt főmérnökké, Péchy Tibor segédmérnököt mérnökké és Rohonyi Miksa dijnokot ideiglenes minőségű felmérési növendékké nevezték ki. Nyugalmazott tanár. Walkóvszky Miklós főreáliskolai igazgató, a munkácsi áll. főgimnázium tanára nyugalomba vonult. Gyászhir. Városunknak égj igen előkelő és vagyonos polgára halt el e hó 14-én Antal Kristóf személyében. A város leggazdagabb emberének tartják, ami csakugyan valószínű is. Régebben elsőrangú kereskedése volt a Deáktér és a Kazinczy-utcza sarkán fekvő emeletes házában, az utóbbi években a kereskedéssel felhagyott s mint pénzember a Takarékpénztáregyesületben és a Gőzmalom egyesületben fejtett ki nagy tevékenységet. melyeknek megalapításánál is közreműködött. Gondos és jó családatya volt, gyermekeinek előkelő neveltetéséből gondoskodott. Két leánya maradt, kik minketten családanyák és egy fia, ki helybeli ügyvéd. Temetése tegnapelőtt ment végbe a város közönségének igen nagy részvétele mellett. A takarékpénztár és gőzmalom egyesület testületileg jelent meg a temetésen és haláláról külön gyász- jelentést adott ki. A gyászoló család halotti jelentése következőleg szól: Özv. Antal Kris- tófné, sz. Boydánffy Emma a maga, valamint gyermekei és az összes rokonság nevében mély fájdalommal tudatja a forrón szeretett férj, a leggondosabb apa, nagyapa és rokon Antal Rristóf-nak f. évi április hó 14-ik napján, boldog házasságának 38-ik, munkás életének 70-ik évében, a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos el hunyták A drága halott temetése a halottas házból (Deák-tér 10-ik szám) f. évi április hó 15-én d. u. 4 órakor lesz a hidontuli sirkertbe : lelki üdvéért pedig az engesztelő szentmise áldozat, a főszékesegyházban, április hó 16-án reggel 8 órakor fog az egek urának bemu- tattatni. Szatmárnémeti, 1907. április hó 14-én. Az örök világosság fényeskedjék neki! Dr. Lehotzky Jánosné Antal Erzsiké. Dr. Góth Ferenczné Antal Gizella. Dr. Antal László gyermekei. Lehotzky Margit, Lehotzky Irén, Lehotzky Dóra, Góth Mária, Góth Gizella, Góth Ágnes, Góth Ferenc unokái. Dr. Anta Lászlóné Lengyel Margit menye. Dr. Lehotzky János, Dr. Góth Ferenc vejei. Özv. Antal Dánielné sz. Bogdánffy Róza sógornője. Bog- dánffy Mihály sógora. az olyan furcsán hangzott, mintha Vera sirt volna. — De ezt csakhamar kiverte ám a fejéből. —- Vera! Ó ez képtelenség! Vera okos és nem olyan szerelmes bakfis mint ő. S most, de most irigyelte igazán a nénjét, az ő hideg, komoly nyugalmáért. — Hej pedig ha tudta volna! — A következő nap zsibbadt, nyomasztó csendességben telt el. Talvio mester még reggel elutazott és bizony véletlenül nem vette észre különösebben a két tábornok leányt. Mind a két leány izgatott és szófián volt egész egész nap. Este nem ültek le bizalmas beszélgetésre a puha szőnyegre, meghitt leányszobájuk szentélyében. Vera olvasást szimulált és elvonult, nagy kastély- szerű lakásuk másik részébe, messzire elkerülve a kicsiny fészket, a leányszobát. Kata áldotta Verát, és naiv eszével úgy gondolta, hogy a jó Isten is segíti őt tervének végrehajtásában. Belépett a fehér kis szobába. Előkereste úti köpenyét, magára öltötta, kézi táskájába pár ruhadarabot s drágaságait bedobálta és búcsúzott a meleg fészektől, mert Talvio nélkül ő nem élhet, elmegy Előbb lágy, fuvolaszerii hangok, mint gyenge elhaló sóhajok; mint langyos tavaszi szellő orgonaillatos fuvalma; bágyadtan távolból hallatszott; mintha kézzel sem nyúlt volna a mester a zongorához, csak mintha élőléynnyé varázsolta volna, úgy engedelmeskedett isteni ihlettől megáldott művész lelkének. — Lucia a szép forró vérü olasz leány szerelme; előbb mint mennyei szférák zenéje járta át a sziveket; majd édes vidám tempóban, mint tarka pillangó röpködött a hanghullámokban ; később nevető, locsogó vidám hegyi patak árja hallatszott; majd hatalmas, mély telt akkordokban a fenséges nagy viz, a tenger morajlását vélték hallani; aztán tomboló vihar; majd hirtelen, zokogó fülemile; ismét bánatos elfojtott sóhaj, vagy tompa, zokogás vagy mindakettő együtt; tartotta fogva a sziveket, mig egyszerre, mint mikor egy húr ketté pattan, éles fájdalmas, frappáns módon be lett a remek előadás fejezve. — Pillanatok kellettek, mig a hallgató közönség felocsúdott a varázs alól, mely valósággal fogva tartotta. Fenomenális volt ismét a taps, a lelkesedés! A tábornokné, a tábornokpapa, a szép Kata tapsolt, tombolt. — Vera pedig, mint akit igézet tart fogva, meg se moccant. Csak nézett most is oda arra a hajlongó szép szál emberre, előre nyújtott nyakkal, lobogó arccal. Még akkor is oda nézett, mikor a függöny legördült és a nézőtér világos lett. Az anyja már kétszer szólította a nevén és megse mozdult. Megcsípte egy kicsit a karját és Vera csak akkor tért magához. Elmúlt a fényes, a felejthetetlen est. Hazamentek. A két leány nem sokat beszélt egymással. Mint megsebzett madárkák ágyacs- káikba bújtak; de a jóltevő álom most az egyszer, mind a két leány szemét messze elkerülte. Kata, a bohó, az ábrándos, a hóbortos kis Kata; nem bírta ki szónélkül a virrasztást, felnyögött a nénjéhez. — Te, Vera! — Én meghalok! — Vera alig tudta visszafojtani a zokogást; de mégis megemberelte magát és azt mondta a húgának : — Ne bolondozz Kati, hanem aludj ! A kicsi nem szólt többet. Megijjedt a Vera hangjától. Maga sem tudta miért, de
