Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-17 / 16. szám
XVI. évfolyam Szatmár, 1907. április 17 16. szám HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — ’ — *3. „ '— Negyedévre — — — — — 1 50 » Tanítóknak és kézműiparosoknak egy . évré 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. Mi a teendő? Nem szorul bizonyításra, hogy a szervezett organizácziókban olyan erő rejlik, mely gyakran a képzeletet felülmúló vállalatok keresztülvitelére képes. Legvilágosabb példa reá a kath. Francziaország, hol a néhányezer szoeziáldemokrata egyesülve a szabadkőművesekkel uralkodik a nép nagy tömege felett, mely széttagoltságában kénytelen viselni a nyakára nőtt uralmat, szabadulni nem is fog tőle, mig tudatára nem ébred hatalmának, s a saját akaratának érvényesitésére sorompóba nem lép. De nem is kell nekünk Francziaországba menni, példa van statuálva a saját portánkon belül, aki nem látja, csak nézzen széjjel jól, lehetetlen, hogy szemeibe ne tűnjenek ugyanazok a kóros jelenségek, melyek odaát a gazok uralmának megalapítói lettek. Okai ellenfeleink lázas tevékenységén kivül magunk vagyunk ennek az állapotnak. Egykedvű flegmával nézzük azok tömörülését, akik korántsem a mi barátaink, sőt terveik keresztülvitelében gyakran aktive is kezükre járunk. Mi pedig a saját érdekünkben nem teszünk semmit. A kath. nagygyűléseken sok szép beszéd hangzik el, hogy igy, meg amúgy kellene cselekedni, de mindig csak ott tartunk, hogy: kellene.- Mikor megvalósításra kerül a dolog, nascitur ridiculus mus. De ezen jóformán nem is lehet csodálkozni. Azok a nagygyűlések, melyeken legfellebb pár ezer ember van jelen, nem képesek át meg áthatni a nemzet millióinak nagy tömegét. Őt az ott elhangzott tervek és beszédek érintetlenül hagyják, mondhatni, tudomást sem szerez róluk. Valamelyes közvetítő intézménynek kellene lenni, melyen azok a tervek leszürődjenek és átmenjenek az életbe. Ezt a hézagpótló létrát a sajtó betölteni nem képes. A kath. sajtó csakis azokra lehet hatással, akik olvassák. De hányán vannak, akik nem olvassák, sőt egyáltalán nem olvasnak semmiféle lapot. No itt aztán alaposan megszűnik a sajtónak sokszor emlegetett nagyhatalma. Ellenben az izgatok hintik a konkolyt a nép között. Ott vannak összejövetelein, ott vannak gain. Kinevelik istenigazában araiig fonákul az ő szájok izé szerint. Népgyüléseket is tartahak, ahol frágárkodnak, piszkolódnak, szóval gerjesztik a maszlagot társadalmi úton megengedett és tiltott eszközökkel. A jobbak ezek kalíáttára bo- szankodn^k, elitélik. hogy ilyen meg olyan arczátlanság, de aztán meg is maradnak a véleménynyilvánítás mellett, hogy tennének valamit a félrevezetett nép felvilágosítása érdekéből, arról szó sem lehet. Igen helyes dolog volna a vidéki városokban igen sok helyen sociális kursusokat tartani. Azok közvetlenebb hatással lennének a népre mint a nagygyűlések, mert sokkal több látogatója volna és épen maga a nép, amelynek elrontását megakadályozni a legelső feladat. Sőt még talán ez sem elegendő. A lelkészek és tanítók, kiknek keblében agilitás honol, kik lelkesednek a kereszténység ügyeiért, akik szeretettel vannak a nép iránt, igen alkalmasan tarthatnának községeikben előadásokat társadalmi Két leány. Folyt. — Most már csak azért is mondom! — Igen. A jövő hónap 15. az az mához egy hónap és öt nap múlva a városi színházban egy remek este lesz. Talvio a hires zongoraművész, a nagy olasz mester hangversenyez. — Vera rögtön felült és erősen megszorította a húga karját úgy, hogy az felszisz- szent. — Mond Kata nem tréfálsz ? Igaz ? — Látom a szemedből, hogy igaz. Katám, édes kis Katókám ezzel a hírrel igazán boldoggá tettél. Pompás! Nagyszerű! — Életemben először fogok igazán élvezni mesteri, isteni muzsikát. — Talvio, te csoda ember, ki meghódítottad az egész müveit világot, leborulok én is nagyságod előtt és epedve várlak, mint a zsidók a megígért Messiást 1 — Vera el volt ragadtatva; mert nem puszta üres frázis volt, amit a zsurtársaság előtt mondott ; de szinigazság, mert zenéért leány, úgy nemigen rajongott még, mint Vera. —- Kata tánczolt örömében, hogy mégis csak neki lett igaza. — Képzeld Vera! — Verédy Bandi azt is megsúgta, hogy az olasz oly remek, szép ember, hogy ők bizony vedlett egerek mellette. Nagyszerű! — — Vera megsimogatta a húga haját, s szemébe nézett és csak annyit mondott annak ömlengéseire. — Csudálatos lények vagytok ti leányok mind-mind ! De miért is vagyok ,'én olyan egészen más anyagból gyúrva ? — Lásd Kata, engem a férfi egy cseppet sem érdekel; ámbár oly sokat olvastam a szépségéről és én mégis, sohase’ gondoltam rá, csak a játékára; arra az isteni játékára, melynek magasztalásától viszhangzik a fél világ. Látod szivem, nekem megromlott az ízlésem, mert engem az olasz szépsége érintetlenül hagy, de ha a játékáról gondolkodom, na az már más, olyankor valósággal eksztázisba esem. Most még csak azt mondd meg nekem, kinek köszönhetjük, hogy Talvio mester hozzánk is leszáll a világszinpadjairól. — Tudod Vera majd elestem az ámulattól, mikor a Bandi azt mondta, hogy ez a papa érdeme! — És halld tovább ezt a mennyei hirt; — nálunk lesz szállva, papa a fő az egész dologban és mi, éppen csak mi nem tudunk róla semmit. Lásd ez is jellemzi a papát! A tábornok ur ugyanis, nagyon katonásan bánt a leányaival, erőskezü ember volt és nemcsak a két leány előtt félisten és tekintély; hanem az egész városban vezérember, ellentmondást nem tűrő, nyílt egyenes szilárd jellem, kit tiszteltek még az ellenségei is. A tábornok papa egy kicsit pályát tévesztett; ámbár elég fényesen megállta a helyét katonáéknál is; mert mint többszörös érdemrend tulajdonos és tábornoki ranggal ment nyugalomba királyi elismerés mellett. Bohém, zseni ember volt. Muzsikális tehetség s az egész város társadalmi életének mozgató ereje, lelke, mindene. Vera az apja természetét örökölte zenei talentumával együtt. Persze azaz erős energia a finom leánykülsőn át egy kicsit furcsán hatott; azért volt Verának neve előtt annyi szép jelző, ha íóla beszéltek. — Vera imádta az apját! — Voltaképpen ez volt az egyedüli férfi, akit szeretett. És mögt ő teljesen meg volt elégedve a papája Joó László óra- és ékszer-üzletét 1906. évi május hó 1—tői a Gilyen Jóasef ur házába, a Szlávik Zsigmondi ur üzlete mellé íelyeztem át
