Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-04 / 14. szám

XVI. évfolyam. Szatmár, 1907. április 4. 14. szám POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szára ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ ezimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fél. Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdai Kétféle mértékkel. Élénk emlékezetében lehet még1 mindenkinek az az óriási lárma, melyet a zsidó-liberális sajtó végzett, mikor a magyarországi katholiku- sok ki merték fejezni részvéteket üldözött franczia testvéreik szomorú sorsa iránt, s biztositották az apos­toli széket tántoríthatatlan ragasz­kodásukról. No, volt mivel delektálni magát az internationális zsidó sajtó emlőiből táplálkozó közönségnek. Csakúgy szikráztak a sorok a gyü- lölségtől. Nem kiméltek senkit és semmit, kezdve a főpapi talártól az előttük oly kellemes hangzású csu­háig. Sőt a szitkozódásnál tovább is merészkedtek egy lépéssel, a kor­mányra appelláltak, hogy tiltsa el a részvétnyilvánitást, diplomácziai beavatkozást sürgettek, mert rémsó- ges dolog, a magyar katholikusok idegen állam belügyeibe ártották magukat. És csudák-csudája, diplomácziai beavatkozást sürgetnek most is. Csakhogy nem abban az értelem­ben. Mert hát pár hét alatt fordult egyet a világ kereke. Romániában a zsidó hittestvéreket ütik, foszto­gatják, gyilkolják a parasztok. Most A Tisztviselői telepen. Vándortanári pályámon eljutottam a X. kér. állami gymnasiumba, hol három hónapon túl helyettesitettem egy kollegát. Igen jól éreztem magam a kedves kartár­sak és hozzám szeretettel ragaszkodó tanít­ványok körében. Félhónapig üde levegőt szí­hattam a Népliget közelében. Reggel oda mentemben gyönyörködtem a felkelő nap pompájában. Többször ugyanakkor indult el a katonaság az Üllői laktanyából, egyszer pedig visszatértemkor az ő zenéjök élénkí­tette meg lépteimet a hosszú utón. A Ludo- vika akadémia udvarán remekül alakította ki hóból Jókai szobrát egy huszár, mintha csak karrarai márványból lett volna kifaragva. Az Üllői ut végén az összehalmozott hóban valaki barlangot vájt ki, volt rajta ajtó és ablak. Talán a pesti háziurak telhetetlensége szülte benne az eszmét. Ezek a jó urak nem várták be a fizetésrendezést, közösen meg­egyezve stájgerolták, nálam csak 100 K-val. Na, de talán csak gondoskodva lesz arról, hogy ezen fák se nőjjenek az égig. El, ti sö­tét képek ! A gymnasium előtt szép nagy tér van : Rezsőtér. A tanulók szünetek között itt ked­vűk szerint futkároznak, játszadoznak, mint a halacskák a sugár által megaranyozott a nagyhatalmak beavatkozását, a román kormány megfélemlítését provokálja ugyanaz a sajtó, mely­nek szemében pár héttel ezelőtt ha­lálos bűn volt idegen állam bel- ügyeivel foglalkozni. íme nekik szabad. Ja, az egészen más! . . . Francziaországban a „gojt“ üldözik, Romániában a hithü zsidókat. Azo­kat védeni középkori obskurizmus, ultramontán, reakezionárius, a vi­lágtól elmaradt sötét gondolkozásu egyének tehetnek ilyet, akik meg­érdemelnék, hogy karóba törjék vagy tüzzel-vassal pusztítsák el a föld szinóről. A zsidót engedni, hogy üssék, ez már ellenkezik a huma­nizmussal, ágyúgolyókat kell sze­gezni a barbár román kormány mel­lének, hogy ezt megtűri a saját portáján belül. Sőt ágyúgolyót a nagyhatalmaknak, az összes diplo­matáknak, amiért nem sietnek inter­veniálni a román zsidóság érdeké­ben. Ugyanezt a nótát hallottuk az oroszországi zsidóüldözés alkal­mával, ugyanazt hallottuk, mikor Dreyfuss kapitányt Francziaország­ban elítélték. Mi korántsem helyeseljük a Romániában történő dolgokat, sőt az a véleményünk, hogy a személy patak kristálytiszta vizében. Nyűgöt felé a várost gőzfátyol: borítja. Itt mint a hegy tetején ködtenger felett tisztán mosolyog az ég. Télen is megvolt itt a fiuknak a mulat­ságok. Sikanyóztak, havazódtak lavinát gör­dítettek. Nem kellett őket biztatni, hogy tul- ságba ne menjenek. ürömmel tapasztaltam, hogy az első osztályokban szépen, folyékonyan tudnak a gyermekek előadni. Úgy látom, hogy a szám­tant jól tanítják a fővárosi elemi iskolákban, mi nagyon megkönnyítette az előrehaladást. A közeli Népliget természetrajzi szem­pontból is nagyon értékes. Ősszel kirándultam oda az egyik első osztálylyal, hogy bevezes­sem őket a növények ismeretibe. Sok tanuló látogatja ezen gymnasiumot a Ferencz- és József városból. Föltűnő egész­ség és jókedv ömlik el a gyermekseregen, mi erős érv amellett, hogy lehetőleg a főv á- ros külső perifériáin állítsanak iskolákat. A A főigazgató ur is kiemelte a konferenczián tanítványaink jó egészségét. Ez a harmadik, hely, hol tanári műkö­désemet befejeztem azóta, hogy Szatmármegye szép hegyeit elhagytam, s mindhárom helyről kedves emlékeket hoztam magammal. Lukácsy György. és vagyonbiztonságot a kormány­nak megvédeni, s a vérontást meg­akadályozni minden erővel köteles­sége, csupán arra a fals mérlegre akarunk rámutatni, melylyel a zsidó liberális sajtó mérni szokott a ke­resztényeknek és zsidóknak. Mihelyt egyetlenegy zsidóról van szó, össze- röl'fen valamennyi, ha keresztények százezreit kiforgatnák vagyonukból, vagy halomszámra mészárolnák őket, ez már nem baj, sőt aki jaj­szót mer érettök kiáltani, az is mág­lyára való. A zsidó-liberális sajtó kormá­nyozza ugyan már a világot, irá­nyítja a nagyközönség meggyőző­dését és ennek szomorú következ­ményeit láthatjuk egyes államok­ban, csak az a szerencse, hogy magoknak az államoknak kormány- rudja, — legalább jó nagyrészben, még nem került az ő befolyásuk alá. Isten óvja a világot, hogy ne is kerüljön. Meg,yeg,yülés. Nagycsütörtökön rendkívüli vármegyei közgyűlést tartott a vármegye törvényható­sági bizottsága Nagykárolyban. Nagyon ke­vesen voltak jelen, akik elmentek, azok is indignálódtak, hogy nagyhéten tart gyűlést a törvényhatóság. A főispán — kétségkívül értesülve a hangulatról, igyekezett elejét venni a felszólalásoknak, s kijelentette, hogy a gyűlést csak kényszer—helyzetből hívta össze Nagycsütörtökre, utalt különösen a községi és körjegyzők nyugdíj szabályzatá­nak sürgős voltára, kijelentette egyúttal, hogy az adott eset nem képez praecedenst, s máskor igyekezni fog elkerülni. Mi semmiképen sem tudjuk helyeselni a gyűlés összehívását. Lehetett volna azt pár nappal vagy előbbre, vagy későbbre tenni. Berenczei Rouáts Jenő ugyané véle­ményének adott kifejezést, s egyúttal meg­köszönte a főispánnak, hogy a jövőre nézve megnyugtatta a bizottsági tagokat. Fontosabb tárgyai közül a közgyűlés­nek kiemeljük a következőket: A közigazga­tási bizottságban betöltetett egy üresedésben volt hely Böszörményi Zsigmonddal. Megalakittatott a lóavató bizottság a következő módon : A szatmár-németii polg. lóavató bizottsághoz elnökül a közgyűlés berenczei Kováts Jenőt, a nagykárolyihoz Stróbencz Pétert és Boér Endrét, a mátészal­kaihoz Jékei Zsigmondot, a fehérgyarmati­hoz Kende Zsigmondot, a vetésihez Szerda­helyi Ágostont, a hiripihez Tóth Móriczot, a szinérváralyaihoz gróf Teleky Sándor bizott­sági tagokat választotta meg. Ezen bizottsá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom