Heti Szemle, 1907. (16. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-02 / 1. szám
' * V POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre-------_____ 3 „ Ne gyedévre — — — — — 1 . 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő B Á T H O H T' E N D K E. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ*' A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ ozimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A l«i> megjelenik iniiitleu szerdán. Isten szeme. Irta; Bodnár Gáspár. „Az évek ezredéből megint letűnt egy.“ Az emberiség, a népek életének hajója tehát tovább haladt. Ott áll a halandó a révparton tűnődve, vergődve. A múltnak fátyolét ugyanis úgy ahogy olykor félrevonja a történelem halvány mécsese. De ez sem elégíti ki. Ám a jövő ... a jövő ? Erre egészen ráborul a nehéz, áttörhetetlen ködtömeg. A mi szemünk egy arasznyi térre sem láthat biztosan. Sorsunk egészen el van takarva előttünk. Csak az Isten szeme lát mindent! 0 reá nézve nincsen köd. Nincsen homály sem. Nincs távolság, sem a múltra nézve visszafelé, sem a jövőt illetőleg — „előre.“ 0 a századoknak egybe fűzte és fűzi lánczait. 0 nézi egyedül, változatlan az idők futását. Az Isten szeme látta a népek keletkezését és bukását. A most élő népek, nemzetek sorsa is, ha még oly hatalmasak is . . . bevégzett tény Isten szemében. Isten szeme látja a népek óriási hullámzásai közepeit ennek a Megnyitó beszéd/) Tekintetes Orsz. Kath. Tanügyi Tanács és Mélj entisztelt Uraim. Midőn tisztelt körükben itt e helyet elfoglalom, legelső kötelességemnek tartom becses tudomásukra hozni azt, hogy a bíboros Herczegprimás ur O eminencziája, Védő-Elnökünk kegyes előterjesztésére, az Orsz. Kath. Tanügyi Tanács elnökévé újból az én csekélységemet méltóztatott kinevezni hozzám intézett magas leiratával. Hálás szívvel mondok ezért köszönetét úgy Ö eminencziájának, mint Védő-Elnökünk O méltóságának! De forró köszönettel adózom önöknek is, Uraim, hogy eme kineveztetése-- met a személyem iránt tanúsított oly rokonszenves jóindulattal fogadni szíveskedtek. Talán mondanom sem kell, hogy mindezekkel szemben az én óhajtásom és legfőbb törekvésem, hogy úgy azt a magas kegyet, mint ezt a szeretetteljes jóindulatot *) Tartotta a kath. tanügyi tanács ülésén dr. szentgyörgyi Jordán Károly szaniszlói apát-plébános. kicsi, egy hullámcseppnyi népnek, a magyar nemzetnek is sorsát, hivatását, diadalait, szenvedéseit, hanyatlását avagy emelkedését. Elkerüljük-e a szírieket és örvényeket? eljutunk e hivatásunk kikötőjébe? Vagy pedig katasztrófa vár e reánk ? Mindezt előre szemléli : az Isten szeme. A magyar nemzet minden időben leborult az Isten nagysága előtt. Tudta, hogy sorsát, jövendőjét Isten szeme kiséri, gondviselő karja vezeti. Azért jó lelkiisrneréttel imádkozhatott az ország főpapja ezer éves fennállásunknak mesgyéjén igy: — Uram, e népnek volt sok bűne. De volt egy erénye: az Istent sohasem tagadta meg! Hogyan lépjen a második ezer- évbe ? Hogyan vagyunk már most, mikor csak annak elején vagyunk? Isten szeme látja ! De jelek, megdöbbentő jelenségek tünedeznek, merednek elénk. Ezek kérdő-jelt hasítanak az izzó társadalmi harezok közzé. Vájjon megtarthatjuk, megerősiíhetjük-e ezeréves erényünket, hogy Istent a nemzet egésze megtagadni sohasem fogja. Csak imint zúgott bele társadalmi életünk morajába a megrázó szózat. Hogy nemzetünk hitét, sőt mindenkor kiérdemeljem s a belém helyezett bizalmat nemcsak önökkel szemben, de ha lehetséges, mindenkivel szemben beigazolhassam. Mélyen tisztelt Uraim! Legutolsó ösz- szejöveteliink óta a bérharezokat szító szo- czializmusnak sikerült elcsábítani a fizetésével elégedetlen állami tanítóságnak egy töredékét. Ismételem, az állami tanítóságnak egy töredékét; mert a mi táborunk, a magyar katholikus tanítóság, hála Istennek, eddig- elé még sértetlen maradt a szoczializmus minden legkisebb érintésétől! Igazán, elismerés és dicséret illeti meg őket, hogy szerény, mondhatnám, nyomorúságos anyagi helyzetükben, szent hitük és rendíthetetlen hazaszeretetük erejével mind- idáig szembe tudtak állani azokkal a vészes tanokkal, amelyek kenyeret Ígérnek ugyan nekünk, de cserébe szivünk legdrágább kincsétől, Istentől és hazánktól fosztanak meg bennünket 1 Elismerés és dicséret illeti meg őket, a történelmi életét napról-napra a nyugati pogányság döngeti, észrevétlenül bomlasztja, foglalja . . . Ott vagyunk már, hogy egyesülnünk kell arra, katholikusoknak, protestánsoknak és mindenkinek, akinek van positiv hite, hogy a nemzet számára, fenmaradhatására a kereszténységet, sőt talán magát a jó Istent . . . megtarthassuk. Ott vagyunk, hogy az uj társadalmi tudomány ezége alatt beplántált eszmék a szó teljes értelmében veszélyeztetik nemcsak a katholicizmust, de magát a kereszténységet, sőt nagy körvonalaiban már látható . . . a nemzeti eszmét, a történelmi Magyarországot is. Nemcsak szoczialis életünk van izzó forrongásban. Nemcsak gazdasági életünkből hiányzik már a keresztény gondolkodás, az etikai tengely . . a vallás, a hit forradalmának izzó szele is érintette a" lelkeket. A nemzeti küzdelem többé nemcsak az ősi alkotmány bástyáit kell, hogy oltalmazza, ennek a védelemnek ki kell terjednie a nemzet hitének megmentésére is. És mindeme társadalmi mondhatjuk erupezióknak közepette, hogyan és miképen áll a kath. Egyházunk sorsa, helyzete ? hogy meg nem tántorodtak sem „a nép ön- kormányzatának,“ sem „az állandó hadsereg Jhelyett a népfölkelésnek,“ sem „a nők és érfiak teljes jogegyenlőségének“ kecsegtető ígéretétől; hogy nem tudták őket behálózni sem „a vallásnak magánügygyé“ sem „az egyházi és vallási társulatoknak magántársulattá való átalakításáéval. Sőt „az iskolának az igazságszolgáltatásnak, a törvénykezésnek, jogvédelemnek s az orvosi kezelésnek ingyenesitése és államosításáéval sem tudták őket megingatni eddigi meggyőződésükben ! Nem! Ok még nem tudnak örülni annak az általuk oly nagy hangon hirdetett jövőnek : az emberiség zavartalan jövő boldogságának s a mai társadalmi rend bilincseitől való teljes felszabadulásának! Ok még nem tudnak lelkesedést meríteni abból a kápráztató gondolatból, hogy „láncaikat végre elvesztik a proletárok s egy egész világot nyernek majd helyettük,“ a mai boldogtalan világ helyett egy teljesen boldog világot, Joó László óra- és ékszer-üzletét 1906. évi május lió 1-től a Gilyen József ur házába, a Szlávik Zsig*mond ur üzlete mellé
