Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)

1906-02-28 / 9. szám

XV. évfolyam. Szatmár, 1906. február 28. 9. szám. TIT AU VT HETI POLITIKAI ÉS TARSADAijMI hümlak ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 , — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHOKY ENDKE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyltttér sora 40 fiilép. A lap megjeleiiilt minden szerdán Válságfos idők. Folyik az áldatlan harcz. Most már egyenesen ki leket mondani, hogy a korona és a nemzet közt folyik, mert nem a kormány, amely végrehajtója a királyi akaratnak, hanem maga a király van szembe­állítva nemzetével. Ezt az egyenet­lenséget, ország-világ tudja, a kato­nai kérdések élesztették és vitték odáig a dolgot, hogy nyílt össze­tűzésre került a sor. A hadsereg mindig egy külön kasztot képezett az államban, saját törvényeivel, sajátszerü felfogásával, mely a polgári becsületet háttérbe helyezte a magáé mellett, szolgálta­tott reá okot, hogy a helyzet mind jobban kiélesedjék. Azok a fellépé­sek, melyek itt is, ott is tapasztal­hatók voltak a polgári elemmel szemben, azok a brutalitások, melyek sokszor épen semmi, vagy nagyon csekély büntetésben részesültek, élesztették lassankint a tüzet, mely utóbb annyira lángra lobbant, hogy eloltása most már a lehetetlenség­gel látszik határosnak. Az a körülmény, hogy a had­sereg magát a polgári elemtől tel­jesen elkülönítette, a felett bizonyos fölényt akart gyakorolni, egyes meg­gondolatlan tiszteknek túlkapásai, a magyar fiukkal szemben tanúsított mostoha bánásmód, a magyar elem­nek úgyszólván csaknem teljes ki­zárása a tisztikarból, vetette fel­színre azon eszmét, hogy ezeken az állapotokon segíteni kell. Az or­voslás pedig másként alig kínálko­zott elérhetőnek, mintha a hadsere­get magyarrá teszik szellemében és nyelvében egyaránt. Ez a törekvés lassankint mind általánosabbá lett, végre izgalomba hozta az egész or­szágot, felkorbácsolta a szenvedélye­ket, a legutóbb lefolyt választások kifejezésre juttatták a nemzet több­ségének akaratát, s ezt többé a napi­rendről levenni nem sikerült. Ámde a király felségjogát látja megsértve és fél a rend felbomlásá­tól a hadseregben, ha a magyarok kívánságai teljesedésbe mennek. 0 az úgynevezett egységesnek keresz­telt hadsereget látta gyermekkorá­tól, ebben növekedett fel, ennek fejlesztése képezte ideálját, és abból a körülményből, hogy oly szivósan ragaszkodik hozzá, azt lehet követ­keztetni, hogy másként nem is tudja elképzelni hadseregének szer­vezetét. Ehhez járul azon körül­mény, hogy a jogara alatt levő mo­narchiában nemcsak magyar és osztrák van, hanem sok másnyelvü nép is helyet foglal benne, akik­nek ugyan viszonya egészen mása monarchiához, mint a magyar nem­zeté, de azért követelhetnék, köve­telnék és, hogy az ő nyelvök és nemzeti szellemök szintén érvénye­süljön. Ezek azok a rémképek, melyek visszatartják a királyt, hogy a magyarok kívánságának eleget tegyen. A magyar nemzet ellenben al­kotmányában ‘rejtő jognak tekinti eme követelések teljesítését. Az al­kotmány ellen való merényletnek minősiti a korona részéről történt elutasítást. Önkényuralomról beszél, hol nem a nemzet összegének, ha­nem egy embernek akarata érvé­nyesül, aki pedig összes hatalmát a nemzettől kapta. Itt az ütköző pont,-ebben a kü­lönböző felfogásban, és meg kell vallani, hogy ez a két felfogás any- nyira eltérő, hogy összehozni talán soha sem sikerül. Ha a király en­ged, azt hiszi, hogy lemondott fel­ségjogáról, ha a nemzet enged, azt tartja, hogy lemondott alkotmányá­ról, s kiszolgáltatta magát az ön­kényuralomnak. A harcz tehát folyni fog kíméletlenül, inig egyik fél a másik lábai elé nem kerül. Amit most látunk az országban, nagyon szomorú kép. Elsősorban a tisztviselői kar esik áldozatául. Több tArgza. A hő és a munka.* A természet nagy könyvéből egy érde­kes lapot akarok felolvasni, mely szól a hő és a munkáról. A hő kiterjeszti a testeket s ez által munkát visz végbe. Physikailag meghatá­rozva, a munka az akadálynak leküzdése. Föl akarom ezen asztalt emelni, egy ellenerő, a föld vonzóereje akadályoz meg. Ezen fémpáleza kiterjesztésénél a benne székelő összetartási erő áll ellen. Ezen nehéz mun­kát hővel hajtom végre. E sárgaréz golyó átfér az ugyanazon fémből való gyűrűn. De ha nehány perczig a borszeszlámpán melegítem, annyira kiter­jed, hogy megakad a gyűrűn. Nagyon érde­kes azon munka, melyet Molard Párizsban hő által végeztetett. Egy elsőrendű középü­let falai kifelé hajoltak és a tető bedüléssel fenyegetett. Molard a két átellenes falon vasrudat huzatott keresztül. A ráfüggesztett ’) Felolvasás a podolini kath. gimn. sanatorium! hangversenyén f. év febr.. 11.-én. lámpácskákkal melegítette meg a rudat. A rúdnak a falakból kiálló végei csavarorsók­ban végződtek. Ezekre rácsayarta az anya­csavarokat szorosan a falig. Azután eloltotta a lámpácskákat. A vasrúd összébbhuzta a kiálló falakat és ezen erőből lehet következ­tetni azon munkára, melylyel a hő azt le­küzdötte. A meleg nagyon kis mértékben változ­tatja a szilárd testek térfogatát, többé a folyadékokat, legnagyobb arányban pedig a légnemüek térfogatát. Ezen üveglombik száját a vízbe merí­tem. A borszeszlámpával megmelegitem a lombikban levő levegőt. Ez kiterjed, mit a vízből feltörő buborékok árulnak el. A lom­bik lehűlésénél összehuzódik a benne levő levegő és most, mint látjuk, az előbb eltá­vozott levegő helyét viz foglalja el, mely utóbbit piros léniával megfestettem, hogy jobban láthassák. Most bemutatom a hősugarak által végzett munkát. Egy légüres üvegben füg­gélyes tengely körül forogható lapátkerék van elhelyezve. Az egész kerék igen köny- nyü fémből, aluminiumból készült. A küllők végén függélyesen álló lapocskák ugyana­zon irányban egyik oldalukon be vannak kormozva. A kormos testek tudvalevőleg el nyelik a hősugarakaf. A fényeslap nem nyeli el, de nem is bocsátja át azokat. Ezen eszköz, melynek neve radiometer (sugármérő) lényegben megegyezik a Segner-féle vizi ke­rékkel, hol a viz a mellékcsövek egyik ol­dalán kifolyik és az átellenes oldalra gya­korolt nagyobb viznyomás forgásba hozza a kereket. A radiometer kerekei már most is — bár lassan forognak. Ezt eszközük az itt égő lámpák hősugarai. A hősugarak egyenes irányban terjednek, mint a fény ; egy másodpercz alatt — míg egytől kettőig számlálok, a hősugár 300,000 Km. (42,000 mértf.) utat tesz meg. Hogy lehetőleg meg­szüntessem a kerekek mozgását, ezen papirt helyezem a lámpák elé. Most egy meggyuj- tott gyufa hősugara képes azonnal munkát végezni, gyors forgásba hozván a kerekeket. Ha egyik helyen a levegő megmeleg­szik, megritkul, felemelkedik, a hidegebb pedig feléje tódul : szél keletkezik. Mint történik ez, arra nézve az alapkisérletet bárki megteheti a tiszteltjhallgatóság közül. Kinyitja kissé a hidegebb helyiségre nyiló ajtót, a gyertya lágja fenn a résen kifelé

Next

/
Oldalképek
Tartalom