Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)

1906-06-07 / 23. szám

Szatmár, 1900. jnnins 7. o megújításáért. Csakhogy a Népszö­vetség még ezt az 1 koronát sem kívánja ingyen. Ad helyette többet, százszor annyit. Először is a nép értelmi fokának emelésére törekszik, amiért oktató röp iratokat juttat tag­jainak kezébe *és pedig ingyen. Je­lenleg 8 röpiratot kap mindenki, j aki tagsági diját lefizette és azokat kéri; de csak addig, mig a készlet tart. De készül is most már egész sereg hitvédelmi és közgazdasági röpirat, mely mind a tagok közt lesz szétosztva. A Népszövetség tehát a tudomány fegyverével ruházza fel tagjait első sorban, mert tudja, hogy tudomány nélkül elvész a nép. Olvasott embereket akar te­remteni, kikkel nem olyan könnyen bánik el se az uzsorás, se a vigéc, még kevésbbé a szociáldemokrata szájhős. Aztán meg a tanult emberrel könnyen lehet szövetkezeteket alakí­tani, azzal lehetcsak nagyot művelni! 1 me a népszövetség első, de nem egye­düli előnye. A legfontosabb feladatok egyike, amit maga elé tűzött a népszövet­ség : az ingyenes jogvédelem. Né­pünknek fölötte nagy szüksége van keresztény jogvédelemre. De miben áll ez? A népszövetségnek jogvédő osztálya van, mely lel kés és tapasz- tahjkatholikus jogászokból, gazdá- szokból, ipari, kereskedelmi és más szakban járatos emberekből alakul, kik időnkint üléseket tartanak s fölváltva közszolgálatokat teljesíte­nek. A tanácsra vagy védelemre szoruló szövetségi tag, akatholikus szövetséghez beadja ügyének leírá­sát, melvet az osztály megtárgyal s a féllel közli az utasítást.. A szö­vetség első sorban közvetítő lesz a pereskedő felek között. De ha elke­rülhetetlen a pereskedés, akkor a j népszövetség központi vezetősége j sorsú ügyes tanulót fogadjon, ki ötét köny­vek olvasásával mulattassa — és erre való nézve Gőcz Ferenczet érte a szerencse, ki is a Grófnak egész megelégedését ki érdemiette s ez által jutotta Dobi jószágok birtokába. Későbben a Gróf nyomorult íájdalmi megszűnve, élvezte az élet enyhéit, de a tu­dományokat, minden egvébb örömei felett nagyobra becsülte, a tudományos embereket igen nagy tiszteletben tartotta, sőt még akkor igen örvendezett az tudományoknak szentel­teti lelke, a midőn a legapróbb deákoeskák is csevegtek, valamint az iskolai auctorokból. Szokása volt az öreg Grófnak rendesen a közellevő Somos nevezetű erdőben kilova­golni, mit is a tanulók észbe vevén jó előre ki mentek a nevezett erdőre, és ottan az úthoz nem messze valamely fa mellett meg bújva, nagy fent szóval tanulgatták iskolai leezkéjeket, ezeket halván a gróf, lovát meg- állitá, és kiáltott, ki vagy fiam? mit tanulsz? boldog volt az a tanuló a ki Horatiust, Vir- giliust, vagy Ovidius! említhette, ekkor őtet a Gróf rövidesen kikérdezte; hogy ha ked­vére tudott felelni, azonnal a Gróf zsebébe nyúlva, legalább egy aranyat nyújtott a ta­nuló kezébe és igy buzdította a tanulásra az ifjúságot. Nem különben iparkodott az Isteni tisz­teletnek, és ájtatoskodásnak gyarapításában, ..HETI SZEMLE“ gondoskodik a jogvédelemről. Olyan ügyekben, melyek irásbelileg is el- intezhetők, a központ egyszerű le­vélbeli megkeresésre azonnal és köz­vetlenül eljár. Gondolja csak el az előnyöket, melyek az ingyenes jog­védelemből folynak, mindenki és hisszük, hogy mindenki már csak azért is azonnal be fog lépni a nép- szövetség tagjai közé. Ahol keresztény szociális egye sülét van, ott az által lehet könnyen megalakítani a népszövetséget, hogy a pap a katholikus népszövetség szocializmusát mutatja be a tagok­nak. A szociális tevékenységek kö­zül különösen két nagyon fontosat vállalt magára a népszövetség, még pedig a tanítást és a jogvédelmet. A tanítást azért, mert azt tartja alapvető munkának; amiért is min­denkinek, munkásnak, gazdának, iparosnak egyaránt meg fogja mon­dani, hogy hová forduljon bajainak orvoslásáért, milyen egyesületekbe tömörüljön. A vitás kérdések elin­tézése körül tanácscsal fog szolgálni és mindig arra törekedni, hogy minden félreértés a legjobb módon való elintézést nyerjen. A jogvéde­lemről már szó volt. Fejtse hát ki a pap ezen eszméket a keresztény szociális táborban, hogy annak összes tagjait beírathassa a népszö­vetség kötelékébe. Eddig arról szóltam, mint vi­tassa be a pap a népszövetség szük­ségességét, mint mutassa be annak előnyeit, hogy ez által minél több tagot gyűjthessen a katholikus tá­borba. De ez még nem elég. Jó eleve kell már gondoskodni a Szövetség- legközelebbi jövőjéről is. Erre jó eszközül szolgálnak a népkönyvtár felállítása és egy szövetségi háznak megszerzése. A népkönyvtárt a pap legköny­ő maga ön példájával vonzotta alattvalóit az Isteni szolgálatra, a midőn maga még iidős korában is tulajdon egy szülött édes fiával Joseffel nem átalotta az oltárnál sz. misét mondó papnak térden álva szolgálni alkal­matos iidőben a nagy templomban, esős üdé­ben pedig tulajdon kastélyában levő pompás kápolnájában, melyben a közrendi! embe­reknek is bemenetelt engedett, holott is az sz. szolgálat naponként tartatott, mit is vé­gezni szokott egy szerzetes a kaplonyi klast- romból választott udvari Káplánya, erre a czélra tartott haranglábra alkalmazott 2 meglehetős nagyságú harangokat, templomi arany- és ezüstéi szövött drága mise mondó ruhákat, a kápolna chorussán egy ó szerű jeles orgonát is. Jó fizetéssel valának ellátva az orgonista, és az egyházfi, egyszersmint haranghuzó, két kis Pdterficzkó nevezett alatt, mintha a mise mondó páternek templomi szolgája, az orgonista abban az üdőben há­zas és családos férfiú volt név szerint Széesé- nyi, ha jól emlékszem Antal, kinek is al­kalmatos házat, és telket, és bizonyos fize­tést, hozzá járandó deputátumát eggyütt évenként adott, és ennek ivadékait jószágá­ban gazdasági tisztekké alkalmazta, úgy a harangozóból is, ha arra alkalmatos volt, né­melyeket hivatalokra rendelte. Ily formán al- kalmazódott ama nevezetes Báthori nemzet­nyebbeu úgy állítja föl, hogy a „Társulati Értesítő“ szerkesztősége révén vagy a Szent-István-Társulat által beszerzi az egész könyvtárt, melyet részletfizetésre is megkap. Ezzel újabb hatalmas eszköz lesz a pap kezében a tagok kiképezteté- sére, a népszövetség megerősítésére. A Széchenyi-Társulatból. A Széchenyi-Társulat a múlt szerdán tartotta lanyha érdeklődés mellett évi rendes közgyűlését. Múlt évi működéséről az igaz­gatói jelentés a következőleg számol be: Te kin teles Közéjt) ü I e's! iz elmúlt 1905. év ismert politikai vi­szonyai társulatunkra is zsibbasztólag hatot­tak, azonban a nemzeti eszme ujjáébredése, megerősödése kilátást nyújt arra, hogy tár­sulatunk ezután fokozottabb mértékben fogja a maga elé tűzött célok megvalósítását elér­hetni, nemzetünk erősítését szolgálni. Mint kultáregyesület iparkodtunk csen­des, zajtalan munkával az alapszabályainkban lefektetett összes célokat híven szolgálni s ha egyben másban hiányosság tapasztalható, úgy ennek oka csupán csak anyagi erőnk korlátoltságában rejlik. S mindaddig, mig az 1891. évi kisdedóvási törvény végrehajtása - mely szintén anyagiak hiánya miatt késik — lehetővé nem válik s társulatunk nj erő­forrásokhoz nem jut, kénytelenek vagyunk be­vételeinknek legnagyobb részét a kisdedóvási intézmények, a gyermekmenhelyek fentartá- sára lekötni. Megkíséreltük évről-évre az újabb idők­ben, megkíséreljük a jelen évben is, hogy társulatunk igy lekötött anyagi erejét felsza- daditsuk. Kértük és kérjük is a vallás- és közoktatási kormánytól társulatunknak a menhelyek fentartása címén fokozottabb anyagi segélyezését, hogy az igy felszaba­duló erőnket más téren, hol oly sok volna a tenni való, oly szép feladatot lehetne igen szép eredménnyel végeznünk, érvényesíthessük. ség is, különben középtermeti köpczös alko­tása. Különösen kedvölte, és maga körül al­kalmazni akarta a magas termetű iffjakat, kiket is csatlósnak nevezett, ezek négyen valának, kik is akorri nehéz alkalmatlan utakon is kocsiját csakhamar kiemelték a hol a gyámoltalan törpék kevéssé lettek volna használhatók. Még egy nevezetes adat jut eszembe, úgy mint olvasom a Schematismusba, hogy sokszor tisztelve (‘miitelt Gróf sz. házasságra lépvén 10. egész esztendőkig magzat nélkül lévén, fogadást tett, hogy ha őtet az ur Is­ten magzattal meg áldaná, akkor Nagy- Károlyba Templomot építeni fogna, meghal- gattatott kérése, fia született, és a templo­mot is felépítette — én ezen fogadáshoz köztudományból merítve azt jegyzem meg, hogy a Gróf fogadást tett a templom épí­tésre magát arra kötelezve, hogy ha gyer­meke születne, de még azt is hozzá tette fogadásához, hogy ha fin gyermek születne, akkor a kötelezett templom építéséhez pót­lékul, a kaplonyi Egyházban létező sz. Antal szobrának ölében létező fából faragott Jé­zuska helyett, öntetni fog ezüstből egy Jé­zuska szobrot, azon nehézséget nyomót t. i. a mily nehéz lesz a születendő fin — erre végre fontai megmérettetett a született kis-

Next

/
Oldalképek
Tartalom