Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-24 / 52. szám
XV. évfolyam. 52. szám. Szatmáp, 1906. deezember 24. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. All ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. A jászol ünnepe. Elérkezett a kereszténységnek az a kedves ünnepe, mely elé a legnagyobb várakozással szokott tekinteni az emberiség. Talán összes ünnepeink között egy sincs, mely annyi örömet, annyi boldogságot fakasztana a keresztény családokban, mint a karácsony. A kis Jézus a családok^ a gyermekek ünnepévé avatta. Hetekkel, hónapokkal előbb számlálják a napokat, mikor jön meg a Jézuska azzal a sok ajándékkal, mely ilyenkor a karácsonyfákról elmaradhatatlan. Végre mikor elérkezett a várva-várt pillanat, megvan az általános öröm, szülőknek és gyermekeknek egyaránt. Talán egyetlenegy ember sincsen a föld kerekén, kinek valamilyen formában ne szerezne kellemes pillanatokat, mert a kis Jézus házról-házra jár, megjelenik a gazdagok palotáiban épen úgy, mint a szegények kunyhójában. Igen, megjelenik a szegények kunyhójában is, mert ez az ünnep a jótékonyságnak ünnepe, s akiknek az Isten módot, jólétet adott, megadja a könyörületes szivet is, hogy szorult helyzetben levő embertársaikon segítsenek. Ezerek és ezerek mennek a jótékonyság oltárára ezen az ünnepen, örömet szerezve mennyben és földön egyaránt, örömet szerezve nemcsak azoknak, kiknek hajlékába a kis Jézuska váratlanul betoppan, hanem azoknak is. akiknek mód- jokban van küldeni. ügy tetszik, mintha ezen a pár napon megállana a világ kereke, más világba képzeli magát az ember, mely gondtalanabb, fenségesebb, mint a hétköznapi. Megszűnik a munka fárasztó zaja. ki-ki otthonába tér, hogy családjával örvendjen és ünnepeljen. Megtelnek a templomok is, szokatlanul népesebbek mint máskor, még az is, kinek kebelében a világ hiúságai megtépték a vallásos szellemet, még az is magába tér. És háhyan vannak, kiket ez az ünnep életük forduló pontjához juttatott, kik látva az istenfélők áhítatát, szégyenkezve hagyják el a templomot, erős fogadást tévén, hogy az a jobb érzés, mely most felülkerekedett lelkűkben, fogja irányítani életük további folyamát. Folyton fölökbe cseng az angyali ének kedves dallama, mely mennyben az Isten dicsőségét, földön az emberek békéjét hirdeti. Vajha megértené minden kebel ezt a fenséges szózatot s szi- vébe zárva, igyekeznék megvalósiVV tani lelki életében. -Mi.. | Sajnos, az a kép, mely a valé?vv ságban szemeink elé tárul, egyes szinvegyülékeiben nagyon is szomorú. Isten dicsősége ellen irtó- háborut indítottak sokan, szeretnék kitörülni a szivekből, a vallásosság nagyon aláhanyatlott, miazmákkal van telítve a levegő, innen is, túl is hangzik az esztelen „crucifige“, mely azonban korántsem az Isten dicsőségének ássa meg sírját, de belehullanak az önkezökkel vájt gödörbe magok a lázas tevékenységgel működő sírásók. A modern „haladás“ szelleme küzd a „sötétség“ ellen, itt-ott már erőt vett rajta, hirdetik a pogány és azoknál is pogányabb keresztény liberális lapok. Ujjongva mutatnak a szerencsétlen Francziaország felé, czitálnak a katholikus spanyolokra, akik közt már szintén jó rendet vágott az ő istentagadó elveik kaszája. Ám hogy miért engedi meg az ilyen szomorú dolgokat az a legfelsőbb hatalom, melynek létezéséről ők mitsem akranak tudni, az előttök Az ész keres, a szít talál. Irta : Újlaki Károly. Hol gond nyomán a szó fogamzik* A büszke agynak rostos rejtekén: Az értelem tudása vágyik Jó Istenem, Hozzád, eged felé. Kutat, keresve az utat, az égnek Nyilatkozó felhőin átrepes . . . Túlmegy világain a mindenségnek S a vágy im Istenarczot ott keres. Kutatva járja csillagok honában A létcsudáknak minden otthonát: S arczot nem lát az ürvilágban, Csak sejti tán Isten ábrázatát. Letörve szárnya ész fenkölt röptének, Alóltan bukva szédül földre le . . . S im Betlehembe’ zeng az angyalének S Te ott mosolygsz, ég s földnek Istene ! A kis kéregető. Irta: Újlaki Károly. Ott alszik a kapualjban Kő a nyoszolyája Téli szélnek járó útja Száz foltu ruhája. Járó-kelők nem taszítják, Ráborult az éjjel, Csillagtalan ég terít rajt’ Védő köntöst széjjel. Lenge árnyak megsuhintják, Csókolgatják lopva, Apró manók futkároznak Körötte galoppba. Lábbeliből kandikáló Talpát csiklandozzák, Mosolyára a tündérek Világát lehozzák. És a gyermek boldogsággal Álmodozik rajta, Nyomorába’ mosolygásra Kanyarodik ajka. Majd jó kósza, ronda szélje Téli fagyos éjnek, Megmarkolja üstökét a Nyomor gyermekének. Felnyöszörg rá, félrehúzza Éhes száját sírva . . . Fázik . . . váljon ezt az éjét, Istenem ! Kibírja! ? Jöszte Jézus átölelve Vedd magadhoz őt fel! Hisz a jászol rongyaiban Ilyenekért jősz el . . . A Jézuska hozta. Irta: Kuthy Jánosné. Hideg metsző szél fuj, sürü pelyhekben hullja hó, s daczára a zord időjárásnak, mégis a járókelők sokasága lepi el a főváros utczáit. Joó László óra- és ékszer-üzletét folyó évi május hó 1-én a Gilyen József ur házába, a Szlávik Zsigmondi ur üzlete mellé
