Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-07 / 44. szám (45. szám)
2 Szatmár, 1906. november 7. s nemes Kiküldőknek, az ő nevök mellé lesz irva a történelem lapjain ez az alkotás, melyhez hasonlóval csakis Hám Jmos korszakotalkotó püspökségéne' idején találkozunk. Isten bizayára megfogja jutalmazni az ő dcsőségének önzetlen munkásait, amár elköltözött püspököt odafer- az égben, a szelid- lelkü kanonkot itt és odafent. Jutalmazza is meg. Mi pedig véssük be nevöketarany betűkkel a történelem lapiira, adjuk át szájról szájra dics)ségöket a jövő nemzedéknek, bgy az a nymbus, mely már most is övezi ezt a két nevet, századok múltával szorosabbra fonódva lövetendő mintakép gyanánt ra/yogtassa az utódok előtt. II. íákóczi Ferenc vallásossága. Az egész ország ünnepié e napokban II. Rákóczi Ferenczet mint kivá.ó szabadsághőst, nagy magyart és bölcs fejedelemet. Nekünk katolikusoknak még egy okunk van az örömre és ünneplésre, az, hogy őt mint buzgó katolikust ünnepeljük, ki hitét mindenkor és mindenütt, úgy szóval, mint tettel bátran megvallotta. A történelemből tudjuk, hogy a török kiűzetése után az osztrákok mindenképpen sanyargatták Magyarországot s úgy bántak vele, mintha Austriának meghóditott tartománya volna: önkényesen adót vetettek ki, az osztrák katonák féktelenül garázdálkodtak, Becsben pedig a magyar főnemeseket folyton sértegették mellőzéssel, lenézéssel. A nemzet belátta, hogy ez tovább nem mehet igy, mert az ősi szabadságunk teljes elvesztésére vezet, s azért jogainak védelmére fegyvert togott. Az általános bizalom II. Rákóczi Ferenczre irányult s őt választották meg fővezérnek. II. Rákóczi Ferencz elfogadta e felhivást, de nem a dicsőség vágya természetesen sz. Antal mindeniken ott van kis gyerekek közt, amint gyereket gyógyít csodatetteivel. Igen, hitet itt lát az ember a nagy közönségben, kiket romlatlan lelkűk hozott ide a világ minden részéből. Egy oldal kápolnában ott van az osztrák-magyar oltár is, rajta szent István szobra is. A fővárosból és Fiúméból magyar úri nők is voltak ott akkor, kik minden áron szerettek volna a szent sírjánál magyarul gyónni. Sajnos, a világ legtöbb nyelvén lehet ott boldogulni, csakhogy ezen nem. A szerzetesek által egy személyesen ismert s ott levő fiumei apácafőnöknő lépett közbe, ki engem is ismert s igy felkértek, végezném a magyar gyóntatást akkor. Boldog is voltam, hogy a szent sírjánál e tisztet végezhettem. Templom után Pádua kiváló szép dolgait néztem meg, főként a szobrászat és festészet remek alkotásait mikben az olaszok viszik a vezető szerepet. Meghatottan állottam az ósdi, nagy kathedra mellett is, melyről annak idején bátor hangon hirdette Galilei a föld forgását a nap körül. Dr. Dunai János. miatt, hanem mert önmaga is látta, hogy mily szomorú sorsban van nemzete. Vallásos lelke sugallatát követve azt irta a szabadság zászlajára: Istenért és a hazáért. Istenért és a hazáért küzdött valóban ; nem pedig azért, hogy a magyar koronát fejére tehesse, Csak felszabadítani jött Magyarországot, de nem vágyott annak koronájára. Oly alázatos volt, hogy a lengyel koronát egyenesen visszautasította. Az erdélyi koronát családja jogos tulajdonának tekintette, de azért mégis vonakodott elfogadni. Csakis vallásához való hii ragaszkodása bírta reá, hogy mégis elfogadja, mert ha ő ezt nem teszi, akkor Erdélynek nem lett volna katholikus fejedelme; akkor Thököly Imrét ültették volna Erdély trónjára, ezt pedig mint buzgó katholikus nem engedhette, inkább önmaga lett fejedelem. Mint ilyen, udvarában állandóan tartott katholikus papot s naponkint hallgatott szent misét. Különösen ütközetek előtt végzett buzgó imákat s ájtatossági gyakorlatokat. Az ütközetek szerencsés kimenetele után pedig mindig TeDeumot tartott. Nemcsak maga volt vallásos, hanem gondja volt reá, hogy alattvalói is azok legyenek. Elrendelte, hogy minden tábori őrségen, este, mikor takaródét fújnak, hangosan imádkozzanak a katonák. E célra buzgó lelkének áhítatából kifolyó gyönyörű szép imát szerkesztett." E megható ima olvasható az ő imakönyvében, mely officium raco- cianum név alatt még a közel múltban is ismeretes, kedvelt s igen elterjedt imakönyv volt s melynek újból való kiadásán ismét fáradoznak A katonáknál sajnos —nagyon is divatos káromkodás, átkozódás, szitkozódás ellen számos rendeletet bocsátott ki. Nemcsak a közkatonák, hanem a tisztek vallásosságát is szivén viselte. Udvarában a magyar főnemes és nemes ifjakból testőrgárdát alapított s ezen ifjak vallásos neveléséről különös módon gondoskodott. Önmaga is gyakran intézett hozzájuk vallásos beszédeket. Valahányszor uj tagot vettek fel, a felvétel mindig a templomban történt ünnepélyes szertartások között. Úgy a jó szerencsében mint a balsorsban is hü volt Istenhez, vallásához. Mint a történelemből tudjuk, a szerencse váltakozva kedvezett Rákóczi fegyvereinek. Seregestől tódult a nemzet az ő zászlója alá, midőn megszólalt a toborzó, mely még ma is élénk mozgásba hozza vérkeringésünket s sebesebb dobogásba szivünket. „Magyank Istene ronstd el a labancz hadát. Közeleg ía, óra csatariadóra, Hogy a magyar akarata csatavasa diadala Mentse meg a szomorú hazát. Haj! Hős Rákócz. népe kuruezok előre. Diadal velefik ellenes feletek letiportátok. Verje gonoszekat átok === „HETI SZEMLE“ Nagy volt a lelkesedés, de a küzdelem mégis Rákóczi bukásával s a kuruezok legyőzetésével végződött. Hogy mik voltak a leveretések okai, azt itt most ne fejtegessük. A toborzó elmondja, mi következett azután. Újul a vész a hazát im elárulták Jön a rombolók uj árja Hej hova lettek a hős dalják, a vezérek. Mely sors várja E szegény nép sok ezerjét, A komor szivü kuruezok fejét, Bujdosnak szerteszét. Igen elbujdostak a kuruezok derék vezérei Rákócival az önkéntes számkivetésbe s megosztották vele a hontalanságnak minden fájdalmát. Rákóczinak kegyelmet biztosítottak , ha leteszi a hüségeskiit, megtarthatja összes birtokát: egy millió és kétszázezer hold földje volt. Mily nagy értéket képvisel ez. Rákóczi ezen óriási vagyonról önkéntesen mondott le. Hát nem valóságos szerzetesi lemondás kell-e ehhez? Hát nem önmegtagadást, a világi javak kevésrebecsülését bizonyítja ez? Hát nem nagy lélekről tesz ez tanúságot? A szám ki vetésben is megnyugodott Rákóczi Isten szent akaratán s tovább folytatta, sőt fokozta vallásos gyakorlatait. Rodostóban első gondja volt, hogy kápolnát csináltasson s e kápolnába sajátkezűkig faragott oltárt és padokat. Itt is naponként hallgatott sz. misét. Életének utolsó éveiben pedig mindennap háromszor mentájtatos- kodni a kápolnába: kora hajnalban, délben és este. Halála előtt, rövid ideig tartó gyengélkedése alatt többször gyónt és áldozott s az utolsó kenet szentségének ájta- tos felvétele után hunyt el nagypéntekre virradó éjszakán hajnali 3 órakor. Zágoni Mikes Kelemen azt írja ama nagypéntekről leveleiben, hogy két atyát sirattak, mert az ur nagypéntekig halasztotta Rákóczi halálát, hogy aznap haljon meg, melyen a világ megváltója halt meg az emberiségért s most ők két atyát gyászolnak. Jézus Krisztust és földi atyjukat. Rákóczit olvasóval a kezében s nyakán a bold. Szűz érmével, melyet állandóan viselt, eltemették a lazarista atyák galatai kápolnájában s ott pihentek mostanig a drága hamvak, melyek után a bánatos kurueznóta ekkép sirdogált: „Szeret Magyarország, óhajt Erdélyország s holtig szán, holtig bán, — még a gyermekük is tudom, visszakiván! Mikor rég elmentem : visszasóhajtatok ! Mikor rég meghaltam, akkor is sirattok! Haló poromból is, feltámasztanátok — Össze szednétek még porhanyó csontimat. íme beteljesedett, a mit e sorok mondanak: Yisszakivántuk mi gyermekek Rákóczit, visszasohajtottuk s feltámasztottuk haló porából, ösz- szeszedtük csontjait s visszahoztuk a szeretett hazába, hogy annak ölén pihenjenek. Csókás Vidor dr.
