Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-17 / 42. szám
2 „HETI SZEMLE Szatmár, 1906. október 17. ha kell, elbukni is megnyeri a készséget lelkének, mert ime, akik itt nyugszanak, felcserélték a bíbor pamlagot a hontalanság keserűségeivel, az élet jólétét és örömeit idegen emberek sovány kegyelem kenyerével. A rodostói sírbolt visszaadja a számüzötteket, a nemzet kegyelete s királyának vele érző szive hazá- jokba hívja a hontalanokat. Ki lesznek engesztelve a múltak bűnei, meg lesz nyugodva odafent a magasban az ő lelkök is is, ha látják, hogy annak a nemzetnek szeretető rajongja körül haló poraikat, melynek szabadságáért hozták áldozatul a saját szabadságukat, jólétéért a saját jólétüket. Fogadjuk őket kedvesen, buzduljunk honszerelmüknek nemes példáján. Egyházmegyénk méltóan óhajtja kivenni részét az ünneplésből, melyen a honfiúi üröm és bánat fognak ölelkezni. Főpásztorunk, dr. Boromisza Tibor mint a Rákóczi- megyék egyik püspöke a következő hazafias szellemtől áthatott körlevelet bocsátotta ki, melyben a magyar nemzet a nagy ünnepnapjának megiiléséről is rendelkezik egyházmegyéje területét illetőleg: A nagy honfiiak között, akikkel az isteni Gondviselés a magyar nemzetet megajándékozta, fényesen tündöklik 11. Rákóczi Ferencz fejedelemnek neve. A hazának s egyháznak hü fia volt haláláig; dicsőségét számtalan alkotása hirdeti s emlékét hálás kegyelettel őrzi az utókor. Fájdalmas számkivetésben végezte életét a nagy fejedelem, bujdosó honfitársainak ragaszkodó sze- retetében találva némi enyhülést szép hazája után sóvárgó lelkének keserű bánatára. Távol hazájától, amelynek szabadságáért küzdött, s boldogságáért áldozta fel életének minden erejét, idegen föld nyújtott nyugvóhelyet haló porainak. Közel kétszáz éve takarják e hamvakat idegen földnek hantjai, de a magyar nemzet szivéből hosz- szu idő alatt sem aludt ki a lobogva égő vágy nagy fejedelmének drága hamvai után. Végre a gondviselő Isten, akinek hatalmas karja óvta a magyart ezernyi megpróbáltatások között, s kegyes végzése szerzett történelmének annyi dicső napot, a Felséges Királyával egyesült nemzetnek hő óhaját teljesedésbe menni engedte. II. Rákóczi Ferencznek és bujdosó társainak hamvai folyó évi október hó 27-én szállíttatnak magyar földre, s Orsovától a nemzet kegyeletének magasztos megnyilvánulásai s a nemzeti lélek tisztelő kísérete mellett vitetnek Kassára, ahol folyó évi október hó 29-én helyeztetnek örök pihenőre a székesegyházban. Temetése napja lesz ez, de a honfiúi örvendezés napja is egyúttal, amikor a h(sszu hontalanságnak fájdalmas érzése s a rég várt visszatérésnek lelkesítő öröme re- zegtetik meg a honfiúi sziveknek húrjait, amikor nemzet ünneplő színe előtt áhítozva nyílik meg a haza földje, hogy méhébe rejtse drága kincsét, a szabadság dicső bajnokának, a hazafiui erények nagy Ha a szükség a tetőpontján lesz, rajtnnk is segíteni fog. A fiú. De hisz tetőpontján van már, atyám; mert én már alig bírom az éhséget. Az este közeledik s reggelre éhen halhatunk. Az apa. Akkor a segély nem késik már soká, csak bizzunk. A fiú: Oh atyám, mily nagy a te hited. Te lehetetlent kívánsz a jó Istentől. Nézd, senki sem jár már kint az utczán, hiába mennénk ki újból, alamizsnát kérni. Az utat befújta a hó, mindenki otthon ül most a csendes, barátságos kemencze mellett a meleg szobában. Az apa; Fiam bízzunk a jó Istenben. Térdepelj le s imádkozzál. Én is imádkozom s az Ur kezébe ajánlom lelkemet, mert már hanyatlani érzem erőmet. Talán meghalok. (Hátradől ismét, eddig ülve beszélt) Ha meg kell halnom, ne feledd, amit mondtam, ne térj el a jó útról soha. Egykor a menyben találkozunk. A fin (kiáltva) Atyám ne halj meg, ne hagyj itt, magamra a világban. Istenem tégy csodát, adj táplálékot, melylyel megmenthetem atyámat az életnek. Ne tekintsd az én hibámat, hanem az ő nagy hitét. Atyám bízott, hogy ha a szükség a tetőpontra hág, akkor nem késik a te segítséged; ne hadd, hogy megszégyenüljön az ő hite, mert akkor én örökre elveszítem az én hitemet. Jaj ! meghal! meghal! Isten! Isten! segíts. (Reáborul) Erzsébet belép, követi szolgálója egy kosárral, melyben étel s italnemüek vannak. Erzsébet: Ki az, ki segélyért kiáltoz az éghez?! mondjad mi baj van?/« fiú felemelkedik) Utam már hazafelé vezetett, de hallottam a segély kiáltást s eljöttem, hogy segítsek, ha tudok rajtatok. A fin: Az Ur küldött téged hozzánk. Nemde az ő angyala vagy emberi alakban? Engedd, hogy tiszteljelek. (Letérdel előtte.) Erzsébet: Kelj fel fiam, ne térdelj előttem, szegény bűnös nő vagyok csupán. Vétkeimet az írás intelme szerint alamizsnálko- dással akarom lemosni, a büntetésemet törleszteni. íme még maradt a kosárban étel s italnemü, s adj annak a betegnek is. A fiú (sírva): Neki már nem adhatok. Neki már ételre nincs szüksége. Szegény atyám már kiszenvedett. De ha te talán Erzsébet vagy, a vár úrnője, kiről mi oly sokat hallottunk, akkor, — akkor add vissza életét, mert a te imádra a halottak feltámadnak. Erzsébet: Erzsébet vagyok ugyan, de kérésed nem teljesítem, hisz gyenge imám, ha elhatol is az Űr trónjához, vétkeim miatt hősének nemzeti ereklyéit, tisztelt hamvait. Nem kételkedem abban, hogy egyházmegyém lelkes és hazafias papsága önmaga is szívesen keresné meg az ünneplés módját, amelylyel áldozni kész a nagy fejedelem dicső emlékének, de mint a régi Rákóczi vármegyék egyik főpásztora hazafias kötelességet vélek teljesíteni akkor, amidőn egyházmegyémnek a lélekemelő nemzeti ünnepben való egyöntetű részvételére vonatkozólag az alábbi intézkedéseket teszem. Oklóber 29-én délelőtt, amikor a temetési szertartás Kassán végbe megy, a székesegyházban és egyházmegyém minden plébánia templomában ünnepélyes gyászmise tartassák, melynek végeztével félóráig szóljanak az összes harangok. Az istentiszteletre a hatóságok és testületek meghívandók s arról a hívek eleve értesitendők. A fent jelzett napon a tőhatóságom alá tartozó összes iskolákban az előadások szüneteljenek ; a tanuló ifjúság a gyászmisén részt vegyen, ezután pedig minden iskolában ünnepély rendeztessék. A tanárok vagy tanítók egyike a tanulók felfogásához alkalmazott módon magyarázza meg az ünnep jelentőségét s II. Rákóczi Ferencz nagyságának és dicső példájának ismertetésével buzdítsa őket önfeláldozó hazaszeretetre. Bereg-, Ugocsa- és Máramaros vármegyék alispánjainak e tárgyban hozzám érkezett megkeresései folytán elrendelem, hogy a jelzett megyékben levő plébániácsodát nem tehet. Az Urnái a hatalom, az ő szent akaratján nyugodj meg fiam. A fin : Nem. Csak kezedet tedd a betegre vagy mondj érte fohászt s visszanyeri életét. Megőrjít a gondolat, hogy atyám hite megszégyenült s én is elveszítem hitemet. O bízott az Urban s ime mégis éhen halt. Erzsébet : Ha az Urban bízott; talán nem halt meg. Adjátok ide a legkisebb üveget a kosárból. (Odaadják, orra alá teszi a szegénynek.) Adjátok idea másikat is, (Itatják belőle, kezét összeteszi s imádkozik.) Az ember lassan magához jön, felüljs azt mondja: A szegény ember: Hol vagyok ! Mi történt. ? (.4 fiú ugrál örömében s csókolja hol Erzsébet ruháit, hol az apja kezét) A fiú : Atyám él, atyám él! A vár úrnője támasztáfel! Erzsébet szent! Igen szent! Erzsébet: Fiam az Istennek adj hálát, ne nekem. Az életnek és halálnak ő az Ura. Engem megszégyenít túlságos hálálkodásod s gyors távozásra int. Holnap s mindennap élj ősz a várba s ételt hozol atyádnak s magadnak. Menjünk (mondja a lánynak) hátha még vannak valahol szükölködők, a kiken segíthetünk. Ezt nektek hagyjuk itt. (Ételt s italt ad a fiúnak) Az apa és fia hozzálátnak az evéshez. (Erzsébet s a leány el.) Jód László óra- és ékszer-üzletét folyó évi május hó 1—én. a Gilyen József ur házába, a Szlávik Zsigmond ur üzlete mellé
