Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)

1906-10-03 / 40. szám

6 HETI SZEMLE Szatmár, 1906. október 3. Megyei közgyűlés. Vármegyénk tör­vényhatósága e hó 18. és 19-én tartja meg rendes őszi közgyűlését, mely igen érdekes­nek ígérkezik, minthogy több főtisztviselői állás kerül betöltésre. Csenger, Mátészelka és Nagykároly uj főszolgabirákat kapnak, üres az I. aljegyzői állás, ezen kívül egy pár szolgabirói és több kisebb állást rendszere­sítenek. Ezen a közgyűlésen szavazzák meg a különböző pótadókat, közöttük azt is, mely a szatmár-mátészalkai vasút kiépítésére van szánva. Természetesen miniszteri jóváhagyás­tól feltételezve. Meghívó. A szatmár vármegyei füg­getlenségi |párt az őszi rendes megyei köz­gyűlést megelőző napon Nagykárolyban a Polgári Olvasókör helyiségében este 9 óra­kor pártgyülést tart, a megejtendő választá­sok és a közgyűlési tárgysorozat feletti hatá­rozat céljából, melyre a párt tagjait ezennel meghívom, Budapest, 1906, szept. 25-én. Luby Géza megyei pártelnök. Vecsei Feri városunkban. A világ­hírű művész, Vecsei Feri e hó 17-én hang­versenyt rendez a városi színházban. Neki nem kell ajánló levél, örvendhet, aki meg­hallgathatja, de ebben nem igen lesz módja mindenkinek, mert a háromszorosan felemelt helyárak bizonyosan vissza fognak tartani olyanokat is, akik különben lelkesednek a valódi művészetért. Honvédzenekarunk a vidéken. Egyik nagykárolyi lap, melynek mindenheti széles jó kedve a kisebb-nagyobb arányú revolve- rezésben szokott kielégítést nyerni, egyéb, Szatmár város és közönsége ellen intézett kirohanásai közt azt is szemökre hányja a város vezető embereinek, hogy miért nem rendeztek térzenét épen a lóverseny napján, holott az más vasárnapokon szokásban van. Persze hogy nem rendeztek, mert nem volt mivel. A honvédzenekar egy része talán épen Nagykárolyban működött akkor, a má­sik része pedig Szigeten, szóval Szatmár városa zenekar hiányában töltötte idejét, még csak rósz néven sem véve, hogy legalább hébe-korba ezt is elviszi Nagykároly. No mert örök áron nem könnyen engednők. Hogj a nagykárolyiak meg voltak-e elégedve a szerepléssel, nem tudjuk, no mert az ő distingváltabb izlésök fittyeit hány az olyan zenének, melyhez a szatmári „spitzbürger korlátoltság“ tapsolni szokott. Sziget koro­naváros azonban elég paraszt volt leeresz­kedni a mi spitzbürgerségünk niveaujára, mert ott egész szenzációszámba mentek a honvédzenekar produktumai. A Vigadóban rendezett hangversenyről, az ezredes és az alispán tiszteletére adott szerenádról sokáig elragadtatással fognak beszélni Szigeten. Es Károlyban ? . . No hagyjuk ! . . Hiszen bo­londok elvégre akadnak mindenütt. Nőegyleti közgyűlés. A helybeli |jó- tékony nőegyesület a múlt nap tartotta meg évi rendes közgyűlését, melynek legérdeke­sebb momentuma volt a tisztujitás. Minthogy az egyesület úgy látta, hogy ügyeinek veze­tése jó kezekben van letéve, a régi tisztikart egyhangú lelkesedéssel újból megválasztotta. Csupán a lemondás folytán megüresedett fő­jegyzői állásba került uj ember dr. Ináncsy Elemér személyében. Egyházmegyénk főpász­torát dr. Boromisza Tibort, dr. Falussy Ár­pád főispánt és nejét rendkívüli nagy óvá- cziók közt disztagjainak választotta az egye­sület A választmány következőleg alakult meg: Nemes Andrásné, Both Gyuláné, Bren- dorfer Gyuláné, Papp Gyuláné, Dőry Györgyné szül. Péchy Ida, Ujfalussy Dezsőné, Uray Benőné, Menszáros Zoltánná, dr. Török Ist­vánná, Szombathy Ödönné, Salamon Jánosné, Szűcs Józsefné, Hegedűs Gyuláné, özv. Há- vel Károlyné, Péchy Lászlóné, Bodnár Györgyné, Haraszthy Béláné, Osztroviczky Miklósné, Fógel Kálmánná, Veres Lajosné, dr. Lénárd Istvánné, Hajdú Károlyné, Vojnár Istvánné, Ficzere Jánosné, Bartha György­né, Litteczky Pálné, Rácz Józsefné, Hollósi Józsefné, Róth Gyuláné, Hubán Gyuláné, Sepsy Endréné, Papp Istvánné. Vidéki ta­gokul választattak: Madarassy Sándorné, Madarassy Dezsőné, Kossuth Istvánné, Szeőke Sándorné, Péchy Margit, Tréger Albertné, Világossy Gáspárné. A postafőnökök figyelmébe. Nemrég olvastuk, hogy Budapesten egy postaszolga ezerszámra sikkasztotta el a leveleket. Levette róluk a bélyegeket. A hivatalos időn túl ma­radt ott és sokszor követte el e visszaélést. A napokban egyik munkatársunk Nagybányára küldött levelet s mivel az nehéz volt, 2 darab 10 filléres bélyeget tett reá. A levél bélyeg nélkül érkezett meg. Csak mint tényt regisztráljuk ezt. Jó lesz azonban figyelni, hogy ne tör­ténjék itt is olyami, mint Budapesten. S jó lesz, ha csakugyan hasonlóan vették le a bé­lyeget, ha az illető látja, hogy rájöttek s igy abbahagyja a további manipulátiót. A szüreti mulatság. Lazunk múlt számában említettük már, hogy a kath. le­gényegyesület, a jövő vasárnap, e hó 14-én tarta szüreti mulatságát a Kossuth-kerti ki­oszkban. Közöltük a meghívót is egész ter­jedelmében. Most ismét felhívjuk a nagykö­zönség figyelmét erre a kellemesnek Ígérkező mulatságra, mert nyílt dolog, hogy aki a le­gényegylet estélyeire valaha elment, soha se bánta meg. Iskolaügyek. Bodnár György kir. tan- felügyelő megkereste a városi tanáésot, hogy a Szatmáron felállítandó polgári iskola ügyé­ben a telek kijelölése után alkalmas formá­ban tegyen a kormányhoz felterjesztést. Az ügyet, melylyel később bővebben fogunk foglalkozni, a tanács véleményadás végett a tiszti főügyésznek kiadta. Egyben megkereste a tanfelügyelő a tanácsot, hogy újonnan fel­állítandó két állami óvó részére jelöljön ki telket. Ezt az ügyet a tanács a gazd. taná­csosnak adta ki. A szüret. A hegyközség választmánya a szüret idejét e hó 7-re, tehát a legköze­lebbi vasárnapra tűzte ki. Ezt a határozatot néhány tag megfellebbezte, mivel olyan egyén is szavazott, aki nem választmányi tag. A a tisztelt delegáczió fentartotta előbbi határo­zatát. így már aztán méltán kiabálhatja Szat- márvármegye, hogy parasztok, spitzburgerek vagyunk, mert kell-e annál nagyobb bürge- ség olyan napra tűzni ki a szüretelés idejét, amelyen az egyik, e városban is számottevő egyháznak püspöke tartja székfoglalóját, aki­nek nagy elődei teremtették meg Szatmár vá­rosát. Több műveltséget, több loyalitást tisz­telt választmány!... De eltekintve ettől a neveletlenségtől, október 7-ke vasárnapra esik. Ilyen még nem történt Szatmár városában, hogy a kereszténységnek ezt a szent napját ekkora frivol módon profanizálják. Bereg­szászban e hó 15-én indul, a szerednyei he­gyeken már 1-én kezdődött a szüret. Ásatások a megyében. Szatmár vár­megye monográfiájának munkálatai, melyek­nek megindítását lapunkban annak idején már jeleztük, serényen haladnak előre. A monográfia egyik szerkesztője Ven de Aladár már két hónap óta tartózkodik vármegyénk­ben, melynek községeit a saját fogatán járja be és gyűjti a helyszíni adatokat. Miután feladatai közzé tartozik többek között az is, hogy a vármegyében az ősvonulatot megál­lapítsa, eddig már több helyen eredményes ásatásokat rendezett: igy Érkörtvélyesen, Nagyecseden és Tyúkodon. A két előbbi helyen kő-, bronz- és népvándorláskori, az utóbbi helyen pedig csak kőkori leletekre bukkant. Vende Aladár szerkesztő az ásatá­sokat a vármegye területén folytatni fogja és a felszínre kerülő leletek egy vármegyei muzeum alapját fogják megvetni. Ez okból felkérjük a vármegye birtokosait, hogy ily irányban községükben és vidékén érdeklődni szíveskedjenek, hogy az útjában oda érkező Vende Aladár szerkesztőnek e tekintetben útbaigazítással segítségére lehessenek. Eddig a vármegyének 70 községét járta be. Most kerülnek sorra, Fehérgyarmatról kiindulva, hol Jékey Sándor főszolgabíró vendégszere­tetét élvezte, Kis és Nagy-Ar, Cseke, Ist- vándi, Kölese, Tiszabecs, Milota, T.-Kóród Vámosoroszi, Tiszaberek, Gacsály, Császló, Atya, N.-Peleske, Lázári, Mikola, Szárazbe­rek, Zajta, Rozsály, Pálfalva, Ombód, Hirip Erdőd, Krasznabéltek, Királydarócz, Nagy- majtény stb. E községek közül régészeti ása­tásokat tervez Homokon, Rozsályban, Erdő­dön és Krasznabélteken. Ezek után még a vármegyének kb. 80 községét látogatja meg. Kell-e a falusi iskolákban a mér­tani tanítani ? Csak lassan, lépésről lépésre halad elő a művelődés. Eddig szó sem lehetett falusi iskolákban mértanról; de ma már ott áll a világ, hogy a falusi iskolák felsőbb osztályaiban meg kell mondani a gyermek­nek, hogy van ám kocka, hasáb, henger, gúla, kúp és gömb a világon. S meg kell ezt nekik a valóságban mutatni, rajzból nem érti meg. Többet alig kell tanítani róluk, elég ha a nevüket ismerik s alakjukat meg tudják különböztetni. Mire falusi iskolában mértan?“ Mondják némelyek. De hisz nem arról van szó, hogy ott azt oly rendszeresen tanítsuk, mint felsőbb iskolákban. Nem. Ha­nem annyit mindenesetre meg kell tenni, a mit az 1905. évi junius 16-án 2202 számú miniszteri rendelet alapján készült „Utasítás“ előír. Nem kíván az sokat. Csak azt, hogy meg kell mutatni a gyermeknek a koczkát, a tégla alakú testet, a négyzetes oszlopot, a hatoldalu hasábot, gúlát, hengert, kúpot és a gömböt. Mindenki, a ki ád valamit a ha­ladásra, művelődésre, azon lesz, hogy isko­lája ne maradjon a többi mögött. A róm. kath. iskoláknak semmiben sem szabad az államiak mögött maradniok, hanem minden tekintetben, (ide tartozik a tanszer felszerelés is) velők egyenlően kell haladniok, sőt azo­kat tulszárnyalniok. Az állami népiskolákban már tanítják a mértani, tanítani kell azt a fent leirt könnyű alakban a kath. iskolákban is, hogy senki se mondhassa azt, hogy mi hátrább vagyunk az állami iskoláknál. Csókás Vidor dr. \ ki igazán finom, kényel- mes, elegáns és tartós honi gyártmányú lábbelit akar vá­sárolni, az bizalommal fordulhat kívánatra mérték után bármilyen kivitelű czipők és csizmák is készülnek.-hoz, SZATMÁR, Deák-tér, (Keresztes András-féle ház- aki dúsan felszerelt ezipő-raktárában csakis valódi finom bőrből, a már is világhírű hazai gyárakban czipőket és csizmákat nagyon is versenyképes árak mellett hozza forgalomba és üzletéből minden olcsóbb rendű készitményt a szokásos bőr és talp utánzatokat teljesen kiküszö- i bölte, és akinekárui csinosság dolgában is párját ritkítják

Next

/
Oldalképek
Tartalom