Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-24 / 4. szám
4 HETI S Z E M L Eu (4. szám.) könykivezető csatorna nyílásánál, semegyébb helyen afölött vagy meilette átlyugatva nincsen. A képen, arra az utóbbi időben került nem száradó vagy száradó olajnak, úgyszintén gumminak vagy enyvnek nyomai sem láthatók, épp úgy a kegykép álla alatt elhelyezett rózsaszínű selyemkendőn sem. Megfelelő nagyítás alkalmazásakor láthatók a kép egész felületén apró szemecskék, arae lyek azonban a kép festésénél használt festékek szemcséi. — Röviden; vizsgálataim során nyomát sem állapíthatom meg az olyan előzetesen eszközöli kísérletezésnek, amelyek a kegykóp könyezésének mesterséges előidézésére irányultak volna. Ezután a tanúkihallgatások következtek. Több száz tanú jelentkezett helyből és vidékről. A bizottság mintegy hatvan tanút hallgatott ki eskü alatt, több tanú lehallgatását fölöslegesnek tartván. — E tanúvallomások közül kiemeljük a következőket : Oávris Kelemen atya, a kegykép őre vallotta, hogy a könyezést decz 3-án délu tán fólnégy órakor vette észre, amikor a kegyképet kinyitotta. A Szüzanya arczát átváltozva, feketének, jobb szeme fehérségét pedig pirosra átváltozva látta. — Ugyanakkor a jobb szemből a könyezós csatornájában nedvességet pilantott meg, mely villogó és lencsealaku könycseppban végződött. E látványra nagyon megdöbbent ; sietve egy rózsaszínű selyem kendőcskét hozott elő s oda helyezte a Szüzanya álla alá a köny cseppek felfogása végett. Vallja, hogy a könyezós hol nagyobbodott, hol kisebbeden egész decz. 19.-ig, amikor megszűnt. Decz. 30. és 31-ón ismét látható volt a könyezés, de már kisebb mértékben. Zubriczky Tivadar atya, házfőuök vallja, hogy decz. 3-án délután 3 és 4 óra közt a templomban lóvén, látta, hogy a Szüzanya képének jobb szeme könyezett s egy len- csenagyságu könycsepp az arczán függve maradt. A jobb szemgolyó vörös, a könycsepp viztartalmu, a kristálynál is tisztább volt és ragyogott. A könyezés jdecz. 3-tól 19 ig tartott. Megismétlődött decz. 30. és 31- én, de kisebb mértékben. Wirtzfeld Jenő, mária-pócsi gyógyszerész ref. vallásu, 39 éves vallja, hogy decz. 3- án délután 4 óra tajban a templomba ment és ott a kegykóp jobb szemének benső szögletéből egy egészen az állig lehuzódó nedvcsatornát látott, amilyen egy legördülő viz- vizcsepp után visszamaradni szokott. Kizártnak tartja, hogy itt valami csalás vagy ügyes fordulat játszott volna közbe. Petróczy János, róm. kath. 48 éves kir. járásbiró Nyírbátorban vallja, hogy decz. 5-én délután 5 órakor a mária-pócsi templomban megjelenvén, felment a kegyképhez, hogy azt egészen közelről megnézze. — Látta a kép arczán mindkét szem alatt néhány könycsepphez hasonló és félig megszáradt nedvesség nyomát. Vallja továbbá, hogy miután a szerzet atyáit régóta ismeri, kiknek tisztességéhez semmi kétség sem fér, kizártnak tartja, hogy itt valami csalás vagy hamisság történt volna. Ellenben, ha van Isten, akinek létét minden vallásfelekezet elismeri, — lehetnek és vannak megnyilatkozásai. Piingür József, 50 éves ref. vallásu, nyírbátori s. telekkönyvezető vallja, hogy decz. 5-én délután 2 órakor a mária-pócsi templomban a kegyképet megnézte Gávris Kelemen atya felhívására s azon egy könycsepphez hasonló s félig felszáradt nedvesség nyomát látta. ' Dr. Janicsek József, eperjesi kir. kath. főgymnasiumi tanár vallja saját keze Írásával, hogy 1905. decz. 30-án, délelőtt 10 órakor több egymásután való némi megszakítással történt megfigyelésekor, a mária- pócsi régi Szűz Mária képnek a jobb arczán a jobb szem alatt függélyes irányban mint- egy négy-öt centimóternyire, körülbelül egy borsszem nagyságú és több oldalról is jól észrevehető, csillogó cseppet személyesen látott. Ifj. Oergelyffy Dezső, 26 éves, rkath. ügyvédjelölt vallja, hogy deczember 30-án délután 4 óra után a mária-pócsi templomban volt és a Szüzanya képét is megtekintette, amikor is azon a jobb szem alatt két cmnyire egy könycseppet és annak lefolyási irányát is látta. Förster Károly, egri egyhm. áldozár, pócs-peiri segédlelkósz vallja, hogy decz. 30-án, délután 5 órakor, amikor a mária- pócsi kegytemplomban volt, látta, hogy a Szüzanya képének jobb szeméből egy kö- nyezési csatorna vonult le az arczcsonüg, amely nedvesség rezgeti, vége pedig fól- borsónyi könycseppben fejeződött be s mint valami drága gyöngy, úgy ragyogott. A Szüzanya atcza azonban feketébb volt, mint máskor. A tanúvallomások berekesztetvón, a bizottság azok alapján megállapította, hogy a kegykép könyezése decz. 30-án fólnégy órakor vette kezdetét és hol nagyobbodva, hol kisebbedve decz. 19.-én végétért, amikor a Szüzanya beborult arcza derültebb lett; megállapította, hogy a könyezéslegintenzi vebb volt decz. 5-én, amikor nemcsak a jobb, de a balszem is könyezett, s végre, hogy a decz. 30. és 31 ik könyezós kisebb mérvű volt. — Ezek után a kegykép hátsó kerete Fir- czák Gyula püspök pecsétjével lepecsóteltet- vén, a zsúfolásig megtelt kegytemplomban ünnepélyes hálaistentisztelet tartatott, melynek folyamán dr. MiJcita Sándor prépost-kanonok nagyhatású szentbeszódet mondott, magasztalván az Isten mindenhatóságát, a Szüzanya irántunk való szeretetót és áldott könyeit! És most, mielőtt berekeszteném e sze róny sorokat, melyek leírására az áldott Szüzanya iránt való hálás és törhetetlen szeretetem serkentett, — hadd boruljak le lelkemben még egyszer az ő szentséges, az ő csodálatos képe előtt, hadd sóhajtsam ón is a költővel : „Magyarok Asszonya, pócsi Szűz Mária" ! Miért kellett megint könyednek hullnia ? Miért sírsz jó Anyánk ? — Hulló könyed árja Tán uj csapást jelent a magyar hazára? Vagy rajtunk könyezel, kik elhagytunk téged S tántorgó lábunk a bűn útjára tévedt? Keresed fiaid zokogva, mint Ráehel ? . . Hiába keresed nem találod már fel! — Megsebzett szivednek vére az a könycsepp. Sajgó sebeidre írül oh, mit öntsek ? I Avagy könyhullásod vigasztalás nekünk, Hogy már üt az óra s szép napra ébredünk. Oh, csak öntözd akkor örökséged földét, Hogy hit- s honszerelmünk soha ki ne öljék. Mentsd meg könyeiddel ezt az árva népet, Melyet annyi viszály, annyi bú megtépett! Miért sírsz jó Anyánk ? — Csak a vak nem látja: Az Isten ujja ez, az Isten csodája! Sz. J. K. dr. _. . rí .... ' _ A lati. kaszinó első farsangi estélp. Fényes sikerű volt minden izében az az este, amelyet a kath. kaszinó a Cecil-egylet- ben vasárnap este 6 órakor tartott koncertjével s utóbb saját helyiségében rendezett társas mulatsággal szerzett tagjainak s a város intelligens közönségének. Úgy a kaszinó nagy népszerűségének, minta rövid, de kitünően összeállított műsornak meg van ebben a maga része. A kaszinó tagjai s azok a kedves vendégek, akik már máskor is resztvettek az ilyen esték kellemeiben vagy ismerőseiktől hallottak azokról, már előre nagy érdeklődéssel sürgették, mikor lesz már? mi lesz? hogy lesz? így aztán nem csoda, hogy a Cecil-egylet hatalmas koncert|termezsufolásig megtelt díszes és előkelő közönséggel. E lap hasábjairól talán pro dotno hangzik, de nem tehetünk ró’a, ha kijelentjük, hogy oly disztingvált, és igazán érdeklődő hallgatókkal kevés közintézmény dicsekedhetik, mint a milyet ott láttunk, s másrészt egy kis bálnak beillik az az összejövetel, amely a kaszinó otthonias, családias falai közt az előadás után létrejött. Felolvasó dr. Fechtel János volt, aki kellemes könnyedséggel csevegett múlt évi norvégjai utazásáról. A sokat tapasztalt utazó éles szemével, s a tudós alaposságával bámulatos könnyen találja meg, a mi érdekes és tanulságos. Csipkedő humora, amelylyel utazásában elődjét, utitársait s az itthoncseppentek egyik-másikát, a szereplőket s a közönséget olykor tolla hegyére vette, jóizü bonbonokat szórt a nagyobbára komoly természetű útleírás vaskos falatjai közé. Általános figyelem, tetszés és táps jutalmazta. Mándy Bertalan ur és neje kettős zenéje, gordonka zongorakisórettel volt a második szám. Itt ki kell nyilatkoztatnunk ama szubjektív meggyőződésünket, hogy a nagy és fényes közönség jelentékeny részét az ő debüjök vonzotta. Müvéézi játékuk meg is érdemelte a rendkívüli érdeklődést. A gordonka mély érzésű hangszine párosulva a zongora értelmes interpretációjával magában véve is rendkívüli kedves hallgatni való. Hát még ha oly tanult s finom művészet dirigálja mind a két hangszer húrjait ! A gyors ütemű s olykor szenvedélyes Tarantella, az andalító Bercense a müvészpár precíz kidolgozásában valósággal erős hatást tett a közönségre, amelynek szűnni nem a- karó tapsviharára kellemes meglepetéssel feleltek, egy harmadik darabbal. A svájci havasok közt rejlő kis templom harangja, orgonája s a hívők zsolozsmája szólalt meg ebben a remek kis műben, amely valósággal beszélő költemény zenében kifejezve. Elöljáró szöveget is rögtönzött hozzá dr. Fechtel. Mindvégig feszüli figyelemmel, sok tapssal s díszes csokorral jutalmazta a közönség Mándyék eme nagysikerű szereplését. Amilyen magas és komcly műélvezetet nyújtott a zeneszám, ép oly becses volt a „Kedvesség“ esztétikai fokozatán az estély bezáró száma, Tóth Micike k. a.monologelő- adása. Három ánzikszkártya történetét adta elő páratlan bájjal és természetességei. Üde csengő hangja, disztingvált mcjátéka, tag- lejtése, minden árnyalatában értelmes és kifejező hanghordozása, poentirozása, utolérhetetlen kellemmel érvényesítette a szellemes monológot, amelynek élét s végén kifejezett irányzatosságát kitörő kacagás közt értette meg a közönség. Tóth Mtci k. a.-t mindig örömmel s számos sikeréért előlegezett nagy rokonszen vvel hallgatja a közönség.
