Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-23 / 37. szám (34. szám)
XV. évfolyam Szatmáp, 1906. augusztus 23 37. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 ,, Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelés szerkesztő BÁTHOKY ENDK E. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenilt minden szerdán. Nehéz idők. Az egész müveit világ figyelme a katfiolikus Francziaország felé van irányozva, honnan istentelen kezek száműzték a vallást, kidobták Isten igéjének hirdetőit, hol a múlt század vérfürdőjének lehellete tölti be ismét az ország határait, hol a gonoszság tombol elvetemedett dühében. Sajnálatraméltó ország, melynek vezetőit ennyire el- vakitja a féktelen kapzsiság, mely kész odadobni népét az anarchiának, csakhogv telhetetlen bosszú- vágya kielégítést nyerjen. Nehéz szivvel várta minden katholikus Róma válaszát, mely alig lehetett más, mint amely az utóbbi napokban az egyház fejének ajkáról elhangzott. Kimondotta lesújtó ítéletét a separatios törvény felett, s annak megváltoztatását, s a küzdést ellene minden megengedett törvényes eszközökkel szükségesnek tartja. Ha másként cselekednénk, mondja a pápa, árulói lennénk szent hivatalunknak s a Bodnár Béla emlékeiből*) A.darai vidék hajdan boldognak tartatott, mely ugyan most sem alá való, hajdan valaki kérdezte a darai embertől, hol lakik kend földi ? az volt a felelet : Darán, a boldogföldön, a hol az alma luipög: Jelenleg is megtartja a darai vidék az ő boldogitását, mert szántó földjei, rétjei, igen termékenyek, erdője közel vagyon, a gyümölcs termő úgy nevezett lankák minden munka nélkül jól fizetnek, és igy a darai lelkész is elmondhatja, hogy a boldog földön lakik, és minek utánna Vetés, és Óvári a darai egyház anyától mint filialisok elestek, mondhatja, hogy igazán in Statu quietis könyü hivatalt visel, holott az előtt sem volt terhes, mert mind ezen 2 helységekben léteznek görög szertartása lelkészek, kik ha szükség hozta magával, az elő adandó functiókat szívesen végzették, kölcsön fejébe, mert Darán is léteznek görög szertartásu hívek, kiket szükség iidőjén, például éjszaka, vágj- árvíz alkalmával a darai lelkész elláthatja. •) Az eredeti orthographia megtartva. francia egyházat végveszedelembe döntenők. „Föladatotok lesz tehát, Tisztelendő Testvérek, folytatja a Szent- Atya, munkához látni s minden eszközt megragadni, amit a törvény és jog minden polgárnak megád, amelylyel szervezhetitek, szabályozhatjátok az isteni tiszteletet. Ebben a nehéz munkában mindenkor se- gitségtekre leszünk. Testben távol, szivünkkel, lelkűnkkel, tanácsunkkal, tekintélyünkkel segítségetekre sietünk. Vegyétek föl bátran, elszántan ezt a terhet, melyet az Anyaszentegyház és hazátok iránt való szeretetünk sugallatából vállaltokra teszünk : a többit bízzátok Isten gondoskodó jóságára.“ Az egyház ellenségei támadását ezen határozata ellen, előre látja a Szent-Atya. Hogy politikai célok lebegnek szemei előtt, hogy gyűlöli a köztársasági kormány- formát, hogy a köztársaság ellenségei pártjához szegődik stb. Mindezeket a hazug vádakat rövid szavakkal, de erélyesen visszautasítja. Kissé hosszasabban beszél Úgy minden boldogság és kényelmesség mellett vagyon oly iidőszak, melyben mint a helység, úgy a lelkész is félhet a kártól, és veszedelemtől, ezt várhatják magokra anyi- szor menyiszer a mellette folyó Szamos vize meg árad, mely is medrében nem férvén, kiöntésével iszonyú romlást és károkat szokott okozni — Hasonlóul történt velem is, midőn 1817- ben Darán először lelkészkedtem, t. i. midőn már a tengeri másodjára is meg volt kapálva, felduzzadt a Szamos vize, és már már ki is öntött volna, attul tartva a vetési lakosok, ne talántán az árvíz őket kárositsa, éjszakának üdőjén csónokon át eveztek a darai oldalra, és a töltést kivágták éppen az én máié földöm végébe, hol is ki öntött a Szamos anyira elseprette a máiét, tövestől együtt, hogy a helyett csak a kopasz föld maradott. Ezelőtt mintegy 10. esztendővel igen veszedelmes viz áradás fenyegette a D araiakat, De szereucséjekre a viz öntés más irányt vett magának, és a kiöntés a vetési oldalon történt, folyama útját véve Dob, és Bagos arról az előrelátható szeinrehánvásc/ ról, hogy. az egyház hasonló esetekben inás országok iránt engedékenyebb volt. Értessék meg a püspökök, úgymond, honfitársaikkal, hogy az egyház eljárása akkor azért volt különböző, mert különbözők voltak a helyzetek; s mert a hierarchia isteni jellegét, ezeknek az országoknak a törvény- hozása, bizonyos mértékben tiszteletben tartotta, megóvta. Ha valamely állam elvált az egyháztól, meghagyván ennek a közszabadság áldását és javaival való szabad rendelkezést, igazságtalanul jár, el ugyan, de nem mondható, hogy az Egyháznak helyzetét tűrhetetlenné tette. Nem igy tett Franciaország. Itt, ennek az igazságtalan törvénynek a szerzői nem a separatio, hanem az oppressio, nem a különválás, hanem az elnyomás törvényét akarták megalkotni. Békét hirdettek, jó egyetértést Ígértek s ime, kegyetlen harcot indítanak a vallás ellen, a legvadabb egyenetlenkedés üszkét vetik a polgárok közé, a közjó kárára, veszedelmére. helységek felé — borzasztó tekintet vala ez, a midőn Dob helységét egészen ellepte, sodrott amit sodorhatott, a lak házakban nem csak az ajtón de az ablakokon is be a szo- szobába ömlött az árvíz amint csak lehetett, mindent a ház padjára hordottak az emberek, az uraság birkáit egyenként czepelték a padlásra az is történt, hogy a betegeket, kik ágyba feküdve fel nem kelhetlek, az árvíz ellepvén megfojtotta és másnap virradóra a következett kemény hideg jégbe fagyasztotta és igy azon halottakat,, hogy eltemethessék fejszével kelletett kivágni. Ezen veszedelemben Tettes Tuczingen fő szolgabiró ur, és a Vetés helysége Bírója csónakra ültek, és el eveztek Dob helységbe a végett, hogy ha lehetséges lenne bölcs rendelésekkel segítenének a veszedelemben küszködő népen. — Ezen hős tettéér érdem keresztet nyert a Fölségtől a vetési helység- bírója Béréi Miklós, noha kálvinista, mégis tiszteletbe tartja a keresztet, a mit nem kevesen irigy szemmel néznek, de valóban azt meg is érdemelte, mert vizáradáskor, és oly mesze távolságba csónokozni nem kis feladat.
