Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-04 / 27. szám
u Szatmár, lí)06. julius 4. ..HETI SZEMLE" ép úgy élénk érdeklődéssel kísértein és kisérem mindig azok fejlődését és közhasznú, a kath. iparosifjak vallás-erkölcsi művelődésének és ezzel anyagi jólétének is előmozdítására irányuló rpunkásságát. És mivel abban, hogy a kath. legényegyesületek most már az egész országban mindenütt elterjedve, igyekeznek a kath. iparos ifjúságnak a halhatatlan alapító, Kolping Adolf szellemében, a kath. egyház és a haza iránt lángoló szeretetben való nevelését, megszilárdítását munkálni, oroszlánrésze van a budapesti központi kath. legényegyesületnek, szivem meleg szeretetével üdvözlöm az 50 éves fönnállását iinneplendő egyesületet és annak elnökségére és tagjaira szívesen >adom püspöki áldásomat, kérve a jó Istent, hogy szent Józsefnek, a kath legényegyesületek védőszentjének közbenjárása áldja meg azt, hogy éljen, növekedjék és virágozzék a kath. ifjúság javára, az egyház dicsőségére és hazánk javára. Imáiba ajánlottan, rokoni indulattal vagyok Nagyságodnak Dr. István Vilmos, szomb.ithelyi püspök. Mindenkor meleg érdeklődéssel viseltettem a központi kath. legényegyesület iránt s annak üdvös működését figyelemmel kisérem régóta. Most, a mint az egyesület meghívását vettem, az aug. 19-én kezdődő jubiláns ünnepségre, újra alkalmam nyílik megtisztelő meghívásuk kapcsán az egyesület iránt érzett rokonszen- vemnek kifejezést adni azáltal, hogy a szives meghívást köszönettel fogadva, iparkodni fogok megjelenni az ünnepélyen. Természetesen azon föltétel alatt teszem ez Ígéretemet, hogy ha valamely fontos körül- i mény akadályozna, az esetben csak lélekben ünnepelnetnék együtt az egyesülettel. Ismételten megköszönve szives meghívásukat, magamat Nagyságod buzgó imáiba ajánlottan vagyok őszinte tisztelője Majláth 0. Károly, erdélyi püspök. Az országos központi kath. legényegyesület 50 éves jubileumi ünnepélyén személyesen nem vehetek részt, mert, ez alkalommal egyházmegyémben hivatalos főpásztori tevékenységgel vagyok elfoglalva. Intézkedtem azonban, hogy az egyházmegyém területén levő kath. legény- egyesülek képviseltessék ott magukat. Ez alkalommal elismeréssel emlékezem meg arról a jeles társadalmi tevékenységről, melyet az országos kath. legényegyesület kifejtett. Isten áldását kérem az egyesület további működésére és lelkes vezetőire. Tiszteletem kifejezése mellett vagyok Gróf Széchényi Miklós, győri püspök. Őszinte örömmel értesültem hozzám intézett nagybecsű soraiból a központi kath. legényegyesület jubiláris ünnepségeiről, melyeket folyó évi augusztus hó 19—21. napjain óhajtanak megtartani. Mindenkor a legbensőbb rokonszenvvel láttam azt a rendkívüli fontos és eredmény- dus tevékenységet, melyet hazánk kath. legényegyleteinek veteránja követendő példa gyanánt kifejtett és szívből kívánom, hogy munkásságukat Isten áldása kisérje és tegye bőtermővé a jövőben is. Szives meghívásukat köszönettel fogadom, bár személyes megjelenésemet egyéb irányú elfoglaltságaim miatt alig ígérhetem meg. Az ünnepély előkészítésének költségeire 100 koronát folyósítottam. Midőn magamat nagyrabecsült jóindulatukba ajánlom, Isten áldását kérve munkásságukra, maradok Gróf Zichy Gyula, pécsi püspök. A folyó évi augusztus hóban tartandó budapesti központi legényegyesület félszázados ünnepélyére örömmel fogok eljönni — szives meghívásuk alapján — ha valami előre nem látott akadály időközben föl nem merül, a mit nem reményiek. Reményiem, hogy ez ünnepély minél impozánsabb lesz és ezáltal is közelebb fogja hozni sokaknak érdeklődését ügyünk iránt, kik eddig ezzel még sokat nem törődtek. Ha lehetséges lesz, az ismerkedési estélyen is ott leszek. Mindén jót kívánva, vagyok igaz tisztelettel és szívélyes üdvözlettel Nagyságos uram régi híve Batthyány Vilmos, püspök. Őszinte köszönettel vettem a t. előkészítő-bizottság előleges jelentését és szives meghívását. Égnek kapcsán van szerencsém a t. bizottságot tisztelettel értesíteni, hogy az ünnepségeknek legalább egy részén remélhetőleg szerencsés leszek részt venni. Dr. Fischer-Colbrie Ágost, kassai segédpüspök. HÍREK. Volt főpásztornnk felmentése. 0 felsége dr. Máyer Bélát, egyházmegyénknek a múlt évben kinevezett püspökét felmentette méltóságától. Felmentette saját kérelmére, mert előhaladott kora és romboló agybaja lehetetlenné tették neki, hogy elfoglalja püspöki székét. Méltán fájlalhatja a szatmári egyházmegye ezt a nem remélt csapást. Kinevezéséta legjobb hirek előzték meg, mikor pedig a kinevezés után, habár csak irásbelileg érintkezésbe léptek vele az egyházmegye területén levő testületek, válaszaiból csupa angyali jóság és a fontos hivatását átérző kebelnek bölcsesége sugárzott elő. Elvesztettük mielőtt, megismertük volna, pedig ő is vágyott, óhajtott minket megismerni. Kezdetben remélte, hogy visszanyeri egészségét, s képes leend a reá várakozó terhes feladatoknak, melyek egy ilyen nagvkiterjedésü egyházmegye kornács, az ő 100 forintra tartott búzáját per 80 forintért azonnal elárultatta, mely iidő alatt először ezen drágaságot okozó lakost lezáratta mindaddig, mig a búzája el nem áruitatott. — Nagy volt ebben az korban az ínség és a szükség — még a már le morzsoltt török búza száraz csutkának, köblinek az ára rendesen 4 forint vala, az utolsó szegények pedig, nevezetesen az úgy nevezett bükki oláhok, tölgy vagy bükk magból készítették kenyerüket — mások csak fa, és növénygyökerekkel ódelgették elgyengült gyomrukat, ebből következett a megvesztegetett gyomornak romlása, az egész testnek feldagadása, végtére a kínos keserű halál. — Ezen nagy Ínségnek idején a Humorod helységen túl létező, és annak közelebb helyiségeknek többnyire oláh nemzeti lakosok, csoportoson vonultak lefelé a sváb helységek felé, hogy ottan irgalmasság által enyhülést szerezhessenek, reménylvén azt, hogy majd nekiek megengedik az házról-házra való kéregetést, de czéljokat el nem érhették, mert a Ts Ns vármegye nekiek ezen szabad ságot bizonyos okokra való nézve meg nem engedte, de a szabad mezőben még is meg- engedődött a tartózkodás, holott is a közellevő helységek irgalmas lakossai által táplált attak. így nevezetesen Nagy-Majthény, és Gilvács között létező gyepen az efféle emberek, t. í. férfiak, asszonyok, és gyermekek számosán letelepedtek, kiket a nagy- majtliényi és gilvácsi buzgó és irgalmas sváb nők mindennapi kenyérrel és főtt eledelekkel szorgalmatosai! tápláltak, minek következtében igen kevesen haltak meg az ínségben, többnyire gyermekek, noha a nagyobbak igen óhajtottak volna meghalni. — A többek között találtatott egy éhséggel küzdő megélemedett korú férfiú, a ki kérvén kérte az embereket, hogy őtet öljék meg, s eszerint mentsék meg kínjaitól, de. hogy senki sem találtatott a ki őtet megölje, el vánczorgott a szekéruthoz, holott is a kerék vágásra tette nyakát, és az Istenért is kérve az átal menő szekereseket, kiknek szekerei nagy teherrel voltak megrakva, hogy hajtsák a szekereket keresztül az ő nyakán, ne kínlódjon többet, de az irgalmas szekeresek lovaikat félre idézvén, őtet a kerekvágásba feküvőt elmellőzték. Nagy ínség, nagy nyomorúság volt ekkor, és ha a sváb asszonyok irgalmas ápolása ide nem járult volna, ezen jövevények el vesztek volna, igaz ugyan hogy ezen irgalmas nők, attul tartván, ne hogy az ápolásért a törvényhatóságtól megbüntettessenek többnyire estve nap lementkor, hajdani irgalmas Tóbiás példájára, vitték ki az eledelt ezen sziikölködőknek.— Igen sokat használt itt, az akkori inajthényi Lelkész Főtisztelendő Dósa Antal ur erényes buzdítása sőt az ő maga e részbeni üdvös példája, ki a viselő ruháját is (valamint szent Márton) a szegényeknek átadta, sokszor inkább maga fogyatkozott, hogy sem felebarátját éhezni látta volna, s azt segítség nélkül hagyta volna. — A menyire tehetsége engedte, minden nyomorulton könyörült. A többek között ezen szükség idejében sok elszegényedett gazdák cselédjeiket a szolgálatból eleresztették, kik egyedül tisztelt Dósa urnái nyertek hathatós pártfogást, de ezek közziil egy fiatal szolga mintegy 19 esztendős a házi szakácsnak elvesztvén bizalmát, a nélkül hogy dicsőűlt Plébános ur ebből valami legkevesebbet is tudott volna, az szakács által a háztól kitiltatott, ki is az egész helységet be járván szolgálatot sehol sem kapott, végtére a helység bírójához folyamodott, de itt sem talált vigasztalást, továbbá mint az éhségtől, mint a bánattól gyötörtetvén végső búcsút vett a Bírótól, ezen szavakkal: ha én már senkitől vigasztalást, nem nyerhetek, kénytelen vagyok magam, magamat az éhségtől fel menteni, s oly eledelt használni, melyei egészen megelégedjek, s tovább ne éhezzek, akkor kiment 1
