Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)

1906-07-04 / 27. szám

u Szatmár, lí)06. julius 4. ..HETI SZEMLE" ép úgy élénk érdeklődéssel kísértein és ki­sérem mindig azok fejlődését és közhasz­nú, a kath. iparosifjak vallás-erkölcsi mű­velődésének és ezzel anyagi jólétének is előmozdítására irányuló rpunkásságát. És mivel abban, hogy a kath. legény­egyesületek most már az egész országban mindenütt elterjedve, igyekeznek a kath. iparos ifjúságnak a halhatatlan alapító, Kolping Adolf szellemében, a kath. egy­ház és a haza iránt lángoló szeretetben való nevelését, megszilárdítását munkálni, oroszlánrésze van a budapesti központi kath. legényegyesületnek, szivem meleg szeretetével üdvözlöm az 50 éves fönnál­lását iinneplendő egyesületet és annak elnökségére és tagjaira szívesen >adom püs­pöki áldásomat, kérve a jó Istent, hogy szent Józsefnek, a kath legényegyesületek védőszentjének közbenjárása áldja meg azt, hogy éljen, növekedjék és virágozzék a kath. ifjúság javára, az egyház dicső­ségére és hazánk javára. Imáiba ajánlottan, rokoni indulattal vagyok Nagyságodnak Dr. István Vilmos, szomb.ithelyi püspök. Mindenkor meleg érdeklődéssel visel­tettem a központi kath. legényegyesület iránt s annak üdvös működését figyelem­mel kisérem régóta. Most, a mint az egye­sület meghívását vettem, az aug. 19-én kezdődő jubiláns ünnepségre, újra alkal­mam nyílik megtisztelő meghívásuk kap­csán az egyesület iránt érzett rokonszen- vemnek kifejezést adni azáltal, hogy a szi­ves meghívást köszönettel fogadva, ipar­kodni fogok megjelenni az ünnepélyen. Természetesen azon föltétel alatt teszem ez Ígéretemet, hogy ha valamely fontos körül- i mény akadályozna, az esetben csak lélek­ben ünnepelnetnék együtt az egyesülettel. Ismételten megköszönve szives meg­hívásukat, magamat Nagyságod buzgó imá­iba ajánlottan vagyok őszinte tisztelője Majláth 0. Károly, erdélyi püspök. Az országos központi kath. legény­egyesület 50 éves jubileumi ünnepélyén személyesen nem vehetek részt, mert, ez alkalommal egyházmegyémben hivatalos főpásztori tevékenységgel vagyok elfog­lalva. Intézkedtem azonban, hogy az egy­házmegyém területén levő kath. legény- egyesülek képviseltessék ott magukat. Ez alkalommal elismeréssel emléke­zem meg arról a jeles társadalmi tevékeny­ségről, melyet az országos kath. legény­egyesület kifejtett. Isten áldását kérem az egyesület to­vábbi működésére és lelkes vezetőire. Tiszteletem kifejezése mellett vagyok Gróf Széchényi Miklós, győri püspök. Őszinte örömmel értesültem hozzám intézett nagybecsű soraiból a központi kath. legényegyesület jubiláris ünnepségeiről, melyeket folyó évi augusztus hó 19—21. napjain óhajtanak megtartani. Mindenkor a legbensőbb rokonszenvvel láttam azt a rendkívüli fontos és eredmény- dus tevékenységet, melyet hazánk kath. legényegyleteinek veteránja követendő példa gyanánt kifejtett és szívből kívánom, hogy munkásságukat Isten áldása kisérje és te­gye bőtermővé a jövőben is. Szives meghívásukat köszönettel foga­dom, bár személyes megjelenésemet egyéb irányú elfoglaltságaim miatt alig ígérhetem meg. Az ünnepély előkészítésének költsé­geire 100 koronát folyósítottam. Midőn magamat nagyrabecsült jóin­dulatukba ajánlom, Isten áldását kérve mun­kásságukra, maradok Gróf Zichy Gyula, pécsi püspök. A folyó évi augusztus hóban tartandó budapesti központi legényegyesület félszá­zados ünnepélyére örömmel fogok eljönni — szives meghívásuk alapján — ha valami előre nem látott akadály időközben föl nem merül, a mit nem reményiek. Reményiem, hogy ez ünnepély minél impozánsabb lesz és ezáltal is közelebb fogja hozni sokaknak érdeklődését ügyünk iránt, kik eddig ezzel még sokat nem tö­rődtek. Ha lehetséges lesz, az ismerkedési estélyen is ott leszek. Mindén jót kívánva, vagyok igaz tisz­telettel és szívélyes üdvözlettel Nagyságos uram régi híve Batthyány Vilmos, püspök. Őszinte köszönettel vettem a t. elő­készítő-bizottság előleges jelentését és szi­ves meghívását. Égnek kapcsán van sze­rencsém a t. bizottságot tisztelettel értesí­teni, hogy az ünnepségeknek legalább egy részén remélhetőleg szerencsés leszek részt venni. Dr. Fischer-Colbrie Ágost, kassai segédpüspök. HÍREK. Volt főpásztornnk fel­mentése. 0 felsége dr. Máyer Bélát, egyházmegyénknek a múlt évben kinevezett püspökét felmentette mél­tóságától. Felmentette saját kérel­mére, mert előhaladott kora és romboló agybaja lehetetlenné tették neki, hogy elfoglalja püspöki székét. Méltán fájlalhatja a szatmári egyházmegye ezt a nem remélt csapást. Kinevezéséta legjobb hirek előzték meg, mikor pedig a kine­vezés után, habár csak irásbelileg érintkezésbe léptek vele az egyház­megye területén levő testületek, vá­laszaiból csupa angyali jóság és a fontos hivatását átérző kebelnek bölcsesége sugárzott elő. Elvesztettük mielőtt, megismer­tük volna, pedig ő is vágyott, óhajtott minket megismerni. Kezdetben re­mélte, hogy visszanyeri egészségét, s képes leend a reá várakozó terhes feladatoknak, melyek egy ilyen nagvkiterjedésü egyházmegye kor­nács, az ő 100 forintra tartott búzáját per 80 forintért azonnal elárultatta, mely iidő alatt először ezen drágaságot okozó la­kost lezáratta mindaddig, mig a búzája el nem áruitatott. — Nagy volt ebben az korban az ínség és a szükség — még a már le morzsoltt török búza száraz csutkának, köblinek az ára rendesen 4 forint vala, az utolsó szegények pedig, nevezetesen az úgy nevezett bükki oláhok, tölgy vagy bükk magból készítették kenyerüket — mások csak fa, és növénygyökerekkel ódelgették elgyen­gült gyomrukat, ebből következett a meg­vesztegetett gyomornak romlása, az egész testnek feldagadása, végtére a kínos keserű halál. — Ezen nagy Ínségnek idején a Humo­rod helységen túl létező, és annak közelebb helyiségeknek többnyire oláh nemzeti lako­sok, csoportoson vonultak lefelé a sváb hely­ségek felé, hogy ottan irgalmasság által eny­hülést szerezhessenek, reménylvén azt, hogy majd nekiek megengedik az házról-házra való kéregetést, de czéljokat el nem érhették, mert a Ts Ns vármegye nekiek ezen szabad ságot bizonyos okokra való nézve meg nem engedte, de a szabad mezőben még is meg- engedődött a tartózkodás, holott is a közel­levő helységek irgalmas lakossai által táp­lált attak. így nevezetesen Nagy-Majthény, és Gilvács között létező gyepen az efféle emberek, t. í. férfiak, asszonyok, és gyerme­kek számosán letelepedtek, kiket a nagy- majtliényi és gilvácsi buzgó és irgalmas sváb nők mindennapi kenyérrel és főtt ele­delekkel szorgalmatosai! tápláltak, minek következtében igen kevesen haltak meg az ínségben, többnyire gyermekek, noha a na­gyobbak igen óhajtottak volna meghalni. — A többek között találtatott egy éhséggel küzdő megélemedett korú férfiú, a ki kérvén kérte az embereket, hogy őtet öljék meg, s eszerint mentsék meg kínjaitól, de. hogy senki sem találtatott a ki őtet megölje, el vánczorgott a szekéruthoz, holott is a kerék vágásra tette nyakát, és az Istenért is kérve az átal menő szekereseket, kiknek szekerei nagy teherrel voltak megrakva, hogy hajtsák a szekereket keresztül az ő nyakán, ne kín­lódjon többet, de az irgalmas szekeresek lovaikat félre idézvén, őtet a kerekvágásba feküvőt elmellőzték. Nagy ínség, nagy nyomorúság volt ek­kor, és ha a sváb asszonyok irgalmas ápo­lása ide nem járult volna, ezen jövevények el vesztek volna, igaz ugyan hogy ezen ir­galmas nők, attul tartván, ne hogy az ápo­lásért a törvényhatóságtól megbüntettessenek többnyire estve nap lementkor, hajdani ir­galmas Tóbiás példájára, vitték ki az ele­delt ezen sziikölködőknek.— Igen sokat hasz­nált itt, az akkori inajthényi Lelkész Fő­tisztelendő Dósa Antal ur erényes buzdítása sőt az ő maga e részbeni üdvös példája, ki a viselő ruháját is (valamint szent Márton) a szegényeknek átadta, sokszor inkább maga fogyatkozott, hogy sem felebarátját éhezni látta volna, s azt segítség nélkül hagyta volna. — A menyire tehetsége en­gedte, minden nyomorulton könyörült. A többek között ezen szükség idejében sok elszegényedett gazdák cselédjeiket a szolgálatból eleresztették, kik egyedül tisz­telt Dósa urnái nyertek hathatós pártfogást, de ezek közziil egy fiatal szolga mintegy 19 esztendős a házi szakácsnak elvesztvén bizalmát, a nélkül hogy dicsőűlt Plébános ur ebből valami legkevesebbet is tudott volna, az szakács által a háztól kitiltatott, ki is az egész helységet be járván szolgálatot sehol sem kapott, végtére a helység bírójához folyamodott, de itt sem talált vigasztalást, továbbá mint az éhségtől, mint a bánattól gyötörtetvén végső búcsút vett a Bírótól, ezen szavakkal: ha én már senkitől vigaszta­lást, nem nyerhetek, kénytelen vagyok ma­gam, magamat az éhségtől fel menteni, s oly eledelt használni, melyei egészen mege­légedjek, s tovább ne éhezzek, akkor kiment 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom