Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)

1906-07-04 / 27. szám

Szatmár, 1906. jnlius 27. „HETI SZEMLE“ barátságos, leereszkedő modora mel­lett különösen jótékonyságával nyerte meg a sziveket. Két alapít­ványa ismeretes. 30,000 koronát tett le, hogy annak kamatain egy ka- locsa-megyei növendék Rómában végezze tanulmányait. 5000 koronát pedig az érsekuradalmi tisztek nyug­díjalapja javára. A jótékonyságban nem keresi a nyilvánosságot; de azért mégsem titkolhatta el azt, hogy a kalocsai szent Vincze-egyletnek ő a legbuzgóbb pártfogója, s azonfelül évente nagyon sok házi szegény talált nála segítséget. Ezek az erények teszik őt mél­tóvá arra, hogy elfoglalja a szatmári püspökséget. Nekünk pedig határtalan az örö­münk, hogy egyházmegyénknek adta őt, s áldjuk az isteni Gond­viselést, mely reánk kegyelmének ekkora bőségét árasztotta. Uj főpásztorunk üdvöz­lése. Tegnap délelőtt érkezett meg Pemp Antal káptalani helynök, prae- látus-kanonokhoz gróf Apponyi Al­bert vallás- és közoktatásügyi mi- iiiszter leirata, melyben tudatja, hogy O felsége dr. Boromisza Tibor pápai praelátust, kalocsai apát-kanonokot nevezte ki egyházmegyénk püspö­kének. A káptalani helynök, a püs­pöki iroda, valamint a székeskápta­lan táviratilag üdvözölték uj főpász­torunkat. A székesegyházon, püspöki palotán, a kanonokok lakásain, plé­bánián és az összes kath. intézeteken lengő nemzeti zászlók hirdetik az örömhírt, mely tegnap városunkba érkezett. Nagykárolyi régiségek.*) Szabad legyen egy kevéssé visszaem­lékezni, s kevéssé bőviteni a Nagykároly vá­rosi jellesságeket u. m. Nagyságos Gróf Károlyi József urnák, mint hadi Fő tábornok úrtól szülöttnek szinte vérében volt oltva a katonai Ízlés, azért minden tetteiben, gazdászati körében, és családi tartásában igen ügyelt a szoros rend­szerre ; mindenektől meg kívánta a szigorú, és pontos működést, és hivatalok tökéletes betöltését, de szinte meg is adta diját a működőknek, jutalmat az aztat érdemlőknek. A többek között kedve teltt nekie az úgynevezett hajdú városi egyén ruhába öl­töztetett 24 személyből álló csapatnak, kik mindnyájan fegyverekkel, t. i. puskával, és karddal el látva kötelesek voltak a kastély előtt álló különszobában, úgynevezett várta- házban éjjel, nappal óránként változtatva őrt állani, és ha valami előkellő vendég akár gyalog, akár kocsin jött legyen, annak *) A Bodnár Béla emlékeiből. Az eredeti orthog- raphia megtartva. Főpásztorunk a nuncius­nál. Lapunkhoz Kalocsáról érkezeit távirati értesítés tudatja, hogy uj főpásztorunk, dr. Boromisza Tibor már hétfőn elutazott Bécsbe a pápai nun- ciushoz canonicus processusra, mely minden bizonynyal tegnap ment végbe. Főpásztoraink a legényegyesületről. Annak a meleg érdeklődésnek, melylyel főpásztoraink a legényegyesületek ügyei iránt viseltetnek, élénk megnyilatkozása az a ro- konszenv és jóindulat, melylyel a központi legényegyesület félszázados ünnepének jelen­tőségét értékelik. Jóleső örömmel Írjuk ezt elsősorban a központi legényegyesület élet- képességének javára, de az utóbb közlött meleghangú levelek bizonyságai egyúttal annak is, hogy a központ ünnepében egyúttal a le­gényegyesület ügyének sikerét is látják. Örömmel és- hálával adjuk tehát közre e leveleket, melyek a központi elnök nevére szólnak s igy a bekezdő megszólítást nem is említjük föl Nagy örörpmel értesültem Nagyságod­nak e hó 25-én hozzám intézett nagybecsű soraiból arról, bogy a központi katholikus legényegyesület ez év folyamán fönnállá­sának ötven évés jubileumát fogja megün­nepelni. Midőn e hagyfontosságu és vezérsze­repet vivő egyesület jubileumán való rész­vétemet, a mennyiben körülményeim gá­tolni nem fognak, készségesen megígérem, őszinte tiszteletem kifejezésével maradok szives lekötelezettje » Várocsy Gyula, kalocsai érsek. Az országos központi kath. legény­egyesület félszázados jubileumát előkészítő- bizottságnak múlt hó 25-én kelt becses levelét, melylyel f. é. augusztus hó 19-től 21-ig tartandó jubileumi ünnepségére meg­hívni szives volt, igaz benső örömmel vet­tem, mert a legényegyesületek ügyét, me­lyek oly fontos föladatot teljesítenek, nem­csak hogy mindig éber figyelemmel kísér­tem, hanem azt minden adott alkalommal előmozdítani is iparkodtam. S igy csak leg­nagyobb sajnálattal értesítem Nagyságodat, hogy a jubileumi ünnepségen való megje­lenésben előrehaladott korom akadályoz, szívben azonban ott leszek s további üdvös munkásságukra Isten áldását kívánom. Fogadja Nagyságod tiszteletem őszinte nyilvánítását Bende Imre, nyitrai püspök. Az országos központi kath. legény­egyesület előkészítő-bizottsága által Ma­gyarország legrégibb s úttörő egyesülete fönnállásának félszázados örömünnepélyére történt szives meghívást őszinte örömmel vettem. Mindig igaz érdeklődéssel viseltetvén e nemes egyesület magasztos működése iránt, van szerencsém Nagyságod becses tudomására hozni, hogy ha széles kiterje­désű egyházmegyém kormányzatával járó elfoglaltságom nagyobb mérvben nem fog akadályozni, e ritka szép ünnepen igye­kezni fogok személyesen megjelenni. Kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítá­sával vagyok alázatos szolgája Firczák Gyula, munkácsi püspök. Örömmel értesültem Nagyságodnak hozzám intézett fölterjesztéséből arról, hogy a budapesti kath. legényegyesület augusz­tus 19—21. napjain fogja fönnállásának 50 éves jubileumit megünnepelni. Mindenkor kiváló gondoskodásom tár­gyát képezte a kath. legényegyesületek ügye és a mint főpásztori örömmel töltött el egy-egy kath. legényegyesületnek egy­házmegyém területén történt megalakulása, tisztelkedni fegyver felemeléssel illendően — ezen hajdúkat használták a hivataloknál is levélhordozásra s. a. t. Ezen huszár ruhába öltözött hajdú katonák tisztelkedtek a proces- siókon is, valamint Űrnapkor, úgy a feltá­madásnak estéjén is, nemkülömben nagy­héten az Ur koporsója mellett is. —Ezeknek számára ki volt adva az az utcza, a m ely mai napig hajdú városnak neveztetik — volt né­kik tulajdon gazdaságok is járó marhájok, midőn a kötelességük megengedte, gazdákod- hattak is. Boldogult Nságos Károlyi József Gróf ur, különös kedvelője volt a zenészetnek, és és igy maga költségén tartott udvarában válogatott zenészeket, ellátva azokat bizonyos díjjal, és illendő koszttal, kik is egész bandát képezve nyári estvéken ha az üdő alkalmatos volt minden áldott estve török muzsikát csi­náltak s holmi apróbb muzsika szerszámot idegeneknek is nyújtottak, segítés végett, emlékszem nekem is adtak egy aczél triangu­lumot, mely karikán függőt, és aztat nekem tactusra kelletett pengetni — aliquid ex muzsika. — Midőn a gróf insurrectióra menendő a paripáit tanította, volt részünk a lovaglásba, de ugyan vigyáznunk kellett midőn a Reit- schulba pukkant a pisztoly, kívül pedig dur- rogott a mozsár, ilyenkor olyanokat szökött alattunk az angol paripa, hogy itt ott a földre nem repültünk. — Vége lévén a lovaglásnak, megnyertük a dicséretet, de még jól étkeltünk a gyümölcsből vagy valami édességekből. Gyászos emléket hagyott maga után az 1817-iki esztendő, ugyanis ennek téli hol­napjaiban az egész környéken dühöngött a veszélyes Petets nevezetű betegség — ezt nyomban követte a nagy drágaság, minek is természetes következése volt az éhség és sze­gényebb somiaknál az éhen halás — ezen drágaság üdőjében az életnek az ára igen magasra hágott, nevezetesen a szatmári pi- aczon a búzának közönségesen rendes ára volt; köblének 80 ftok akkori einlősung Scheinban — a többek között midőn mások egy egy köböl búzát 80 ftokért adtak el, ta­lálkozott egy szatmári lakos, ki búzát árul­ván annak köblít 100 forintokra tartotta, de ezt megtudván a szatmári városi Ns. Ta­Joá László folyó évi május lió 1-én a (üilyén József ur házába, a Szlávik Zsigmosid ur üzlete mellé óra- és ékszer-üzletét 224

Next

/
Oldalképek
Tartalom