Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-07 / 23. szám
..HETI SZEMLE Az 1905. évben egyszáznyolc (108) gyermekmenhelyíink volt működésben, melynek fentartási költségeihez 9830 koronával í járultunk hozzá. Látogatta az általunk fenntartott menhelyeket 9212 gyermek és pedig 1622 rk., 2715 gk., 4180 ev ref., 26 ág. ev. és 670 izr. vallásu; ezek közül 6815 magyar, 317 német és 2080 román anyanyelvű volt, A menhelyek működését a kir. tanfelügyelőség és a helyi felügyeletet teljesítő felügyelő bizottságok kisérik éber figyelemmel, az előfordult kifogásokat nyomban tudomásunkra hozták, melyek megszüntetése érdekében a szükséges lépések megtétettek. Hogy a nem magyar ajkú lakosságnak az iskolában elsajátított magyar beszéd további begyakorlására alkalmat adjunk, ifjúsági egyesületek, felnőttek részére esti tanfolyamok szervezését vettük fel programmunkba. A nemzetiségi helyeken működő állami iskolák ifjúsági egyesületeinek első szervezésénél segélyt és megfelelő könyvtárt adtunk rendelkezésre. Az esti tanfolyamot vezető tanítókat pedig, kiknek vezetése mellett nem egy meglett korú ember sajátította el a magyar nyelvet, s igaz hálával emlékszik meg társulatunkról, mely arra neki módot nyújtott — tiszteletdijban részesítettük. ily módon iparkodtunk meglevő anyagi erőnkhöz képest célunknak megfelelni. Gondunk volt reá, hogy alaptőkénket, mely értékpapírokba van fektetve, 2000 koronás magyar jelzálog kölcsön kötvény beszerzésével 13000 koronára emeljük. Hálával adózunk vármegyénk közönségének az 1%-os közművelődési pótadóból juttatott 14690 .koronáért, a vallás és közoktatásügyi Minister urnák 1000 koronás segélyéért és a szatmármegyei pénzintézeteknek adományaiért, melyekkel ez évi munkálkodásunk lehetővé volt téve. Társulatunk számadásai 24081 korona 81 fill, bevétellel, 21595 K. 73 fillér kiadással és 2486. 8 fill, pénzmaradvánnyal és 13000 Kor. értékpapirvagyonnal számtételileg megvizsgálva, rendben találtattak. Szál már, 1906. j nnius 7. ________________ ded, és anyit nyomó nehézségű Jézuskát tömött ezüstből öntetett a fogadást tevő Gróf. És a sz. Antal Szobrának ölébe tétetett hogy pedig az jelenleg ottan nem létezik, ennek oka lehet, hogy a midőn a múlt szomorú Franczia háborúnak megszüntetésére a Templomi drágaságokat oda kelletek ajánlani, könyen megtörtént, hogy akkor a többi közt ezen drága kincs is át adatott. Az Egyházi személyzet között felyebb említettem a kaplonyi szerzetesek klostromá- ból káplánnak választatott egy, ennek, neve Páter Jeremiás volt, ki a templomi szolgálatát a leg buzgóbban végezte, de e mellett hogy néha is jusson öröme, a Gróf nékie egy kis kertet adott, mit is ő jobbára szép virágokkal be ültetett, és ezen ártatlan örömmel mulatatta magát — kinek különben nem csak a templomban szőrittatott szolgálati köre de egyszersmint gyóntató attya is volt a Grófnak. — Történt egykor, hogy a Gróf gyengélkedve nyugodván ágyán, valami könyvet olvasgatott, meglátogatva őt a Páter, azt kérdé : miféle könyvet olvas Exellencziád ? Erre a Gróf őszinte meg monda, hogy Mon- tesqui munkáját olvassa; erre (ha igaz) el kapta a Gróf kezéből, s azt mondotta volna : Monteszkü — Ordögszkü — Olvassa ExcellenMidőn jelentésem tudomásvételét kérem, kiváló tisztelettel maradtam Szatmár-Németi, 1906, május hó 23-án Az igazgató választmány nevében Biki Károly, aligazgató. Tanitó-köri gyűlés Felsőbányán. A nagybányai kerület esperese, Pály Ede szentszéki ülnök, felsőbányái plébános, kormányhatósági intézkedésnek, de meg az egyházi főhatóság rendeletének alapjaira is helyezkedve az esperesi. kerületben levő róm. kath. iskolák tanítóit múlt hó 29-ére értekezletre gyűjtötte össze. A katholikus népoktatás munkásai csaknem teljes számmal, mintegy 15-ön jelentek meg Felsőbányán a gyűlésen, melyen a kerületi esperes, Pály Ede elnökölt, ki egyszersmind az esperesi kerület tanfelügyelője is. Mindenekelőtt a. templomban tartott istentiszteleten vettek részt a gyülésező tanítók, majd testületileg a róm. kath. fiúiskolába vonultak, hol a gyűlést megelőzőleg meghallgatták a kartársak a helybeli tanítók által az intézet minden egyes osztályában megtartott gyakorlati tanítást. Az I-ső osztályban Dimand Károly a beszéd- és értelem gyakorlatból, a II-bau Vagányt Kálmán a számtanból, a 111. és IV. osztályban Jékli Károly a nyelvtanból s az V. és VI. oszt.-ban Magyar László a földrajzból tartottak mintegy 20—20 perezre terjedett érdekes és sikerült tanítást, illetőleg kikérdezést. Az egyes osztályokban meghallgatott minta-tanítás után a tanitó-köri tagok az iskola tanácskozási helyiségébe vonultak, hogy most már magát a gyűlést tartsák meg. A gyűlésen két . vendég is vett részt : Jékli Rezső egyházas-dengelegi róm. kath. és Litteráti Endre hiripi állami el. iskolai tanítók. Az elnöklő esperes lelkes üdvözlő és megnyitó szavai után az értekezletnek legelső tárgyául a meghallgatott négy gyakorlati tanítás jött szóba. A tanitótársak kíméletesen de teljes nyíltsággal és bizalommal hangoz ciát Kempis Tamást, sokkal több hasznát fogja venni. Ki is ezen betegségből fel gyógyulva továbbá élvezte egészsége örömét. De még is végtére el érkezvén az üdő, hogy számtalan érdemeinek jutalmát nyerhesse, meg betegedvén orvoslás • végett Bécsbe utazott, holott is érdem dús lelkét Teremtőjének átadta, meglialálozván Bécs melletti Penczing nevezetű Helységben, mit is olvashatni az ő arczképe alatti czim és aláírásokban. — Ezen arczkép látható volt Nagy Peleskén a tettes Becsky Ignácz ur szobájában, mit is meglátva a vármegye eskütjei, olvasván: obiit in Penczing, magok közt kérdezősködtek váljon miféle betegség lehetett az a Penczing ? ennek valami uj láznak kellett lenni, én soha se hallottam — ők ottan meg látván hajdani Becsky György arczképén, kinek penna a kezében, kalamáris lévén .mellette, Becsky Ignácz úrtól az kérdezték: Uram nemde ez é a Peleskei nótárius, igen is monda a kérdezett ur — nem tudván a kérdezők azt, hogy a Peleskei notáriusi czim nem egyébb satyránál, melyet irt hajdani Gróf Gvadányi azon boszuságból, hogy a Peleskei kisaszszonyoknak valamelyikét házas társul el nem nyerhette. tatták a hallott tanítások fölött kritikai észre, vételeiket, minek során élénk és tanulságos eszmecsere indult meg az egyes tantárgyak kezelését, mint általában az iskolai oktatás mikéntjének egyik-másik kérdését illetőleg. Sok methodikai igazság jött említésbe az eszmecsere során, melyben az értekezletnek úgyszólván minden tagja részt vett szakszerű hozzászólásaival. Még több, az iskolaügyet érdeklő tárgy megbeszélése is volt az értekezlet napirendjén, a tárgyalás alá került kérdések és hozott határozatok közül azonban elégnek tartjuk e helyen legalább néhányat felemlíteni az alábbiakban. Mint a gyűlésnek egyik nevezetes tárgyát elsősorban a kör egyik tagja által tartott felolvasást emeljük ki. Az egyházmegyei Hatóság által kitűzött egyik tétel fölött áz elnökség megbízásából irt, gondosan és szépen kidolgozott értékezését mutatta Laciimon Ferencz láposbányai tanító ily czimmel: Mily szerepe van a játéknak a nevelésben ? Az értekezésnél különösen a végzett fonástanulmányt kell megdicsérnünk. Az értékes dolgozatban felölelt érdekes és nem jelentéktelen neveléstani kérdés fölött ezután ismét megindultak a hozzászólások, foglalkozván azok egyszersmind az értekezéssel is mint írásművei, sőt Láng Viktor szinyérvár- aljai tanító Írásos dolgozat felolvasásával járult hozzá a kérdés tárgyalásához. Az értekezlet megbeszélte a jövőre nézve a köri gyűlések állandósítását s azt a legnagyobb lelkesedéssel határozattá emelte, a legközelebbi gyűlés helyének és időpontjának megállapítását pedig, szóval a gyűlés előkészítését, az elnökségre bízta. A jegyzői tiszt állandó ellátására az értekezlet Láng Viktor szinyérváraljai tanítót választotta meg. Szóba került egy tanítói könyvtár létesítése is, melynek buzgó előmozdítását a kör szi nté n elhatározta. Végül Vagányt Kálmán felsőbányái főtanitó indítványára azt határozta még a köri gyűlés, hogy felterjesztésben hódolatát és üdvözletét küldi az összes tagok aláírásával az egyházmegyét ez idő szerint kormányozó káptalani helynöknek, Pemp Antal praelátus -kanonoknak. Az üdvözlő irat elküldése a nap folyamán meg is történt. Gyűlés- után a testület Pály Ede espe- ses-plébánosnak egy kegyeletes eszméjét valósította meg. Az értekezlet befejezése után ugyanis felszólította az elnöklő esperes tanfelügyelő a tanitó-köri tagokat, hogy ko- szoruzzák meg néhai Ábrahám Ferencznek sírját, ki 56 évig fáradozott mint tanító Felsőbányán. Sűrű tömegben vonult ki a tanítóság a temetőbe s ott felkeresve a jeles emlékű tanférfiu sírját, arra lelkes visszaemlékezés és buzgó imádság mellett virágot helyezett. Jelentjük még azt is, hogy Pály Ede esperes-plébános egy, a következő gyűlésre kitűzendő neveléstani tétel kidolgozásának jutalmazására pályadijul 25 koronát ajánlott fel . A kerületi esperes áldozatkészsége jól eső örömmel töltötte el a tanítóságot. Ebédre a gyűlés tagjai az elnöknek, Pály Ede esperes-plébánosnak asztalához voltak hivatalosak. A lakomán Pály esperes igaz melegségtől áthatott szép beszédben köszöntötte vendégeit, a katholikus népoktatás munkásait, mig ezek nevében válaszképen Magyar László felsőbányái tanító tolmácsolta a tiszteletet a vezetőség iránt s a köszönetét a vendégszerető házigazda szere3
