Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)

1906-05-16 / 20. szám

XV. évfolyam. bzatmár, 1906. május 16. 20. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETESI ARAK: Egv i'vrr — — — — — —• y korona — fillér Félévre - — — — — — 3 N h j-y ,'dé.v ív - — — — 1 50 „ Falussy árpád űr. főispán. Ünnepnap voit. Lélekemelő, el- feledhetetlen ünnepe volt e hó 10-én Szatmár város.inak,_ midőn uj főis­pánját, dr. Falussy Árpádot iktatta be méltóságába. Őszinte volt az öröm, melyben osztozott az egész város közönsége. Nem is lehetett másként, mert ez a beiktatás más hasonló aktusoknál sokkal mélyebb jelentő­ségű volt. Bizonyítéka a király és nemzet között létrejött, s a jövőben kétségkívül erősbüiő együttérzésnek, bizonyítéka annak, hogy a koronás fő megértvén nemzete óhaját, azokat a férfiakat választotta vezéreiül, akik bizalmának letéteményesei, akiknek kezébe maga a nemzet kivánta adni sorsának intézését. Ez a nagyhord­erejű körülmény különböztette meg a mostanit a főispánok beiktatásának a múltban történt sorozatától. Szat­már örömét kétszeresen fokozta, hogy az ő fiát választotta ki a királyi kegy ennek a vármegyének és városnak élére. Ót tehát nemcsak a most létre­jött kapcsolat, hanem sokkal erősebb kötelékek fűzik ehhez a vármegyé­hez, melyre úgy kell tekintenie, mint gyermeknek az édes anyjára. Ki kételkednék benne, hogy úgy is lesz!. .. Az idegenből jött főispánok, bármennyire is tudjanak alkalmaz­kodni az adott körülményekhez, soha sem képesek annyira együttérezni a vidék és lakosságának szivével, mint azon egyén, kinek ott ringott bölcsője a vármegye határai közt, ki ott élte át gyermek és ifjúkorát, aki ott élvezte az élet első ártatlan örömeit, ki az ott szerzett tapasz­talatokkal vetette meg jövőjének alapját, kinek kedves ismerősei hegy, völgy és rónaság, melyekhez boldog emlékek fűzik, s egykori jóbarátait látja viszont azon férfiakban, kiknek köréből évekkel ezelőtt távozott. Azért nézhet Szatmár vármegye és Szatmár városa a legszebb remé­nyekkel a jobb jövő elé, mert az uj főispán, ki az ő véréből való, bizo­nyára a legnemesebb hévvel fogja felkarolni érdekeit, nem mulaszt el egy pillanatnyi alkalmat sem, mely e vármegye lakosságának jobblétére csak legcsekélyebb befolyással is lehet. Ezt méltán elvárhatja tőle e föld, mely szülőanyja és ennek a földnek polgárai, akik testvérei. A legmelegebben üdvözöljük tehát dr. Falussy Árpádot a két tör­Felelös szerkesztő H A T H O K V JE IN D 1{ E. A Lcij.) kiadója: \ „PÁZMÁNY SAJTÓ" vény hatóság főispáni székében, kí­vánva, hogy Isten áldása vezérelje törekvéseit, s egykor e nép boldog­ságának örömvirágaiból fönt koszorú övezze halántékait. A beiktatás részleteiről a követ­kezőket jelenthetjük: A főispán a délutáni gyorsvonattal ér­kezett meg városunkba. Az állomáson Pap Géza polgármester vezetése alatt ott volt a vá­rosi tisztikar és a törvényhatósági bizottság­nak igen sok tagja. Nagy közönség gyűlt össze a pályaudvaron, s a berubogó vonatot szűnni nem akaró éljenzéssel fogadták. Amint kiszállott a főispáni pár, Scholar Mariska kisasszony egy gyönyörű világbokrétái adott át a főispán nejének, Púp Géza polgármes­ter pedig üdvözlő szavakat intézett a főispánhoz kérve a város érdekeinek ápolására, s bizto­sítván a tisztikar és a törvényhatósági bi­zottság önfeláldozó támogatásáról. A főispán meleg hangon mondott kö­szönetét a szives fogadtatásért, a polgármes­tert és a város közönségét éltette. Ezután elhelyezkedve a szebbnél-szebb fogatokon, megindult a hosszú kocsisor a Pannóniába, hol a főispán számára külön lakás van fen- tartva. Ezt a szép látványt, megzavarta az épen akkor keletkezett vihar, mert a zuhogó zápor elől mindenki kénytelen volt mene­külni az utózákról, boltokban és kapumélye­désekben húzódott meg a közönség, mely kivonult a főispáni pár üdvözlésére. Kevéssel 4 óra után vette kezdetét a beiktató közgyűlés. A nagy termet egészen betöltötték a bizottsági tagok, és az érdek­lődő előkelő közönség. Úgy a földszinten mint a karzaton díszes hölgyközönség is foglalt helyet. Sokakat láttunk a megyei intelligenezia sorából, a helybeliek pedig igen nagy számmal voltak képviselve. A terem­ben megeredt élénk társalgást a polgármes- tér csengője szakította félbe, mire általános csend lett, s a polgármester jelentette, hogy a közgyűlés egyedüli tárgya dr. Falussy Árpád beiktatása, kit 0 felsége Szatmár vármegye és Szatmár szab. kir. város főis­pánjának kinevezett. A lelkesült éljenzéssel fogadott enuncziáczió után felkérte Heheleln Károly praelatus-kanonokot, dr. Haraszthy Béla, Jankovics János, Léva'y József és dr. Tanódi Márton bizottsági tagokat, hogy a főispánt küldöttségileg hívják meg a köz­gyűlésbe. A küldöttség tagjainak eltávozása, után jelent meg a főispán neje, kit a jelen volt közönség lelkes óváeziókban részesített. A főispán megjelenése után . felolvastatott a kinevezésről szóló leirat, mire a polgármester felkérte a főispánt, hogy a hivatalos esküt tegye le. Az esküformát Kőrösmezei Antal főjegyző olvasta fel. Ez ünnepélyes aktust az A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze küldemények, pénzek, hirdetések stb. a ..Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. ,-z.i Hirdetések jutányos árban vételnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. V lap meg'jelenili mindén szerdaii. egész közönség állva hallgatta végig. A főis­pánnak már első megjelenése igen kellemes benyomást tett, amit később hatványozottan fokoztak alábbi beszédében olvasható kije­lentései. Az eskü letétele után riadó éljenzés hangzott fel, melynek csillapultával dr. Far­kas Antal ügyvéd, törvényhatósági bizottsági tag a köv. szép üdvözlő beszédet mendotta: Méltóságos főispán ur ! Igen tisztelt köz­gyűlés és ünneplő közönség ! Szatmái'-Németi sz. kir. város törvény­hatósági bizottsága részéről nekem jutott azon megtisztelő feladat, hogy a főispán urat in- staliácziója alkalmával az egész törvényható­sági bizottság tagjainak nevében üdvözöljem. Rövid idő alatt, mily csodás és szerencsés fordulat történt! Még nem rég hazafiul elbo­rult lélekkel a fölött tanakodtunk és a fölött hoztunk egyhangú határozatokat, hogy az alkot­mányunk létalapját megtámadó imparlamentá- ris kormány által nyakunkra küldendő főispán ellenében minő intézkedéseket tegyünk s mikép akadályozzuk meg a főispán! eskü letételét: s ime most az ország alkotmányos többségére támaszkodó, a nemzet hivatott vezéreiből ala­kult kormány javaslatára az alkotmányos magyar király által kinevezett főispán jön ide közzénk, s mi, az egész törvényhatóság ün­nepélyes kedvben, egyhangú lelkesedéssel gyűltünk itt össze, hogy az installációjában résztvegyünk s annak díszét emeljük. (Elénk éljenzés.) Üdvözletem azért első sorban az al­kotmányos főispánnak, az alkotmányunk tör­vényei szerint kinevezett, az ország alkotmá­nyos többségére támaszkodó kormány bizal­mát élvező és itt nálunk az államhatalmat alkotmányosan képviselő és megszemélyesítő főispán urnák szól. (Zajos éljenzés.) Hála a magyarok Istenének, hála öreg királyunk bölcsességének és alkotmányszere- tetének, hogy a megpróbáltatásnak keserű percei, napjai, hónapjai elmúltak, ezredéves alkotmányunk ismét a régi fényében ragyog; a törvényhatóságoknak ellenálló erején, al­kotmány- és törvénytiszteletén megdőlt az erőszaknak hatalma. A mi ujonan kinevezett főispánunk szintén részt vett ezen hazafias küzdelemben s midőn mint a győzelmes fővezérek egy kiküldött képviselője érkezik hozáznk, hogyne kiáltanánk neki Hozsánnát ! Ez üdvözletem szól a 48-as és független­ségi főispánnak. (Hosszas éljenzés.) A 48-as és függetlenségi eszmék olyan kvint-eszenei- áját képezik mindazon vágyaknak és törek­véseknek, amelyek minden magyar ember szi- vét-lelkét eltöltik, hogy valóban csak örven­detes eseménynek lehet tekinteni, hogyha ennek a pártnak vezetői ma nagy tisztességre emelkednek. 8 ha sokan, többek közt magam is abban a nézetben vagyunk, hogy e párt ideális eszményei a jelen létező viszonyai közt gyakorlatilag meg nem valósíthatók, — mégis magában abban a körülményben, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom