Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-09 / 19. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézrnűiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető ossz) küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó" czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.l Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lap illegjeleiiilí minden szerdán. Választások után. Lezajlottak a képviselőválasztások. Illetve nem is zajlottak, hanem úgyszólván teljes csendben vonultakéi az ország feleli. Némely helyen azt sem lehetett tudni, mint városunkban is, hogyT volt-e képviselőválasztás. vagy nem. Kilencz órára már mindennek vége. Az ut- czák olyan néptelenek voltak mint máskor, csak a választás színhelyén volt egy kis mozgalmas élet. Meg se öltek senkit, még csak nem is acsarkodtak egymásra az emberek. Mindössze a nemzetiségi vidékeken volt egy kis csetepaté, nekik is jutott mandátum, amenyi még nem volt sohasem. A választás eredménye az, hogy a ííiíigetlenségi párt megkapta az absolut többséget. Ennek rendes viszonyok közt az volna a terméKJ szeles következménye, hogy a függetlenségi politikának érvényesülni kell az egész vonalon. Az adott körülmények közt azonban ez az eredmény nem azt jelenti. A mostani választásnál a 48-as és a 67-es pártok nem úgy állottak egymással szemben, mint küzdő felek életre- halálra, hanem jóbarátok gyanánt jelentek meg az urna előtt, az egyiknek sánszait a másik nem akarta gátolni. Úgyszólván közmegegyezés volt a kerületek felett. Ezért nem lehet a 67-esek feletti győzelemnek tekinteni a 48 absolut többségét. De más oka is van, a miért a függetlenségi politika most nem érvényesülhet. Az egyik az, hogy maga a függetlenségi párt is a 67-es alapra helyezkedett, midőn velők a koalicziót megkötötte, nem adott fel ugyan elveiből semmit, de a tömörülés czélja az volt, hogy a 67-nek nemzeti tartalmat adjanak, mely ha érvényesülni fog, nem távol esik tőle maga a függetlenségi politika sem. A másik oka az, hogy a mostani alakulásnak határozottan megjelölt czéljai vannak, melyen túllépni a létrehozott többségnek nincs hatalmában.— Mindenesetre nagyon óvakodni kell. hogy a pártok mostani egyetértését megbontani s közzéjök éket verni ne lehessen, mert mihelyt ez megtörtént, veszélyeztetve van az a czél, melynek eléréséért a szövetséget megkötötték. Egymásra nem féltékenvkedve, széthúzó tÖrekvé- seket nem ápolva, higgadt megfontolással s tántoríthatatlan együttérzéssel kell azon nagy érdekek kiépítésén munkálni, melyek izgalomba hozták az egész ország lakosságát, s melyeknek elérése czéljából akaratát a most lefolyt választásokon oly kétségbevonhatatlanul dokumentálta. Az általános titkos választói jog megalkotása fogja képezni a most megalakuló parlament legfőbb feladatát. Igaz, hogy ez játék a tűzzel, de épen azért kell a legnagyobb körültekintéssel lenni, nehogy lángba borítsák vele az országot. Abban ma már minden párt megegyezik, hogy a választói jog kiterjesztendő, tehát e felett vitatkozásnak helye nincs, hogy hasznos lesz-e, vagy káros ez az átalakulás, az a jövő titka, majd akkor fog kisülni, mi- I kor ennek alapján kezeli az ország a saját sorsának intézését. De mert : gyuanyag lappang alatta, éjien azért i rendkívüli óvatosságra van szükség, nehogy veszélyeztetve legyenek általa a nemzeti érdekek. Hogy osztályuralom domináljon, kétségtelenül senki sem tartja helyesnek, másrészt egy ország ügyeinek intézésére csak olyan egyének bírhatnak hivatottsággal, kik megfelelő társadalmi műveltséggel és politikai Nyári mese! Azt írtam mese és valóban az is volt, egy boldog nyári délután meséje, melynek emléke azért néha-néha feltűnt a kis Ila emlékezetében. Bolondos egy ábránd, mely rózsaszínűvé varázsolta egyidőre előtte az életet, de a mely aztán hamar elmúlt, mint egy álom, egy édes tündéri álom, melyből oly keserű volt a felébredés .... De ki tehet róla, hogy a sors oly kegyetlen, hogy legszebb reményeinket semmisíti meg, melyeket az életre terveztünk. Azt hisszük, hogy a gyermekálmoknak folytatása az élet és ............ a gyermekszoba küszöbét átlépve azt tapasztaljuk, hogy az életben semmi sincs úgy, mint mi gondoltuk. Sok csalódás, keserűség, szenvedés, csapás ér bennünket, melyek joggal elkeseríthetnek, de csak azért, hogy aztán, mikor a valódi boldogság napja kezd ragyogni éltünk egén, tudjuk érezni annak életadó lehelletét. A kis méh sok virágot átkutat, mig egy kevés mézre tesz szert, mi is sokat szenvedünk, mig az élet mézét, a boldogságot megizlelhetjük .... A nap vidáman mosolyog le az égről, élni vágy minden a nagy természetben. Mozdulatlanság vesz erőt a mindenségen, csak a lágy szellő susog olykor-olykor valamit a a fák leveleinek. A sárgás buzakalászok között vezető dűlőn széles szalmakalappal fején vigan lép- end a kis Ha, a Gombosi család kedvence, mellette nyelvét kiöltve liheg nagy kutyája, a Tirasz, úgy látszik kedvére van az a délutáni séta, mert minduntalan ugrándozik kis gazdája körül. Nem messze haladtak még, midőn egyszer csak szembe velük közeledik az uradalom fiatal tisztje, Halász Olivér hasonlóképpen széles karimáju szalmakalappal, könnyű nyári öltönyben, kutya-korbáccsal kezében, mit a Tirasz nem jó szemmel nézett eleinte. Olivér már messziről leemelte kalapját, úgy közelgett a fiatal úrnő felé, ki mosolyogva fogadta a tiszteletnek ilyetén megnyilvánulását. Aztán bizalmas beszélgetésbe kezdtek, úgy látszik, nem uj ismerősök. Majd kettesbe folytatták utjokat tovább. Beszélgettek a közelgő aratásról, a termésről és mindenről, mert Ilát mindez érdekelte, ő jó kis gazdasszony volt. Kifogyva ebből is, az érzelmekre került a sor, mint már ezelőtt is oly sokszor. Az igaz, még nyíltan nem szólt egyik sem, de gyanították, hogy együtt éreznek. És most, ismét itt a szabad ég alatt vannak, mikor oly édes illat szálldogál a légben, mit a néha-néha át-átlebbepő szellő hoz feléjük. Kimondhatatlan érzés duljgmindkettő szivében, szólni azonban egyik sem mer. De Olivér nem. bírja tovább szive túláradt érzelmeit elpalástolni, előtör onnan egy nehány szerelmes szó, a mely visszhangra talál az Ha szivében, mert telve van az ő szive is szerelemmel a szeretett férfi iránt. Az elhangzott vallomásra mintha megijedt volna, egy pacsirta rebbent fel közelükben, majd távolabbról bánatos furulya-hangot hozott át a szellő, mely vegyítve a legelő birkák kolompszavával még édesebbé tették a délutánt, mert az ő szerelmük is bánatos, reménynélküli szerelem volt. — Hogyis tudott maga Olivér ilyet tenni, hogy még keservesebbé tette életem. Eddig azt hittem, hogy feledni fogom tudni magát, elhitettem volna magammal, hogy viszont nem szeret, de igy! Ah érzem előre, szenvedésteli élet előtt állok, mert most már megtörtént, a mitől féltem. Érzem, tudom, hogy viszont szeret, szeretem én is nagyon, úgy, a hogy még nem szerettem és nem is fogok soha. Szivem minden dobba- natja csak magáért! De mit ér, mit ér! Szavai után könyek fakadtak égszínkék szeméből, melyet a férfi lecsókolt, biztatva, hogy csak bízzák Istenre sorsukat, még minden jóra fordulhat. Boldogok, igen boldogok lehetnek ....
