Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)

1906-05-09 / 19. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézrnűiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető ossz) küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó" czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.l Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lap illegjeleiiilí minden szerdán. Választások után. Lezajlottak a képviselőválasz­tások. Illetve nem is zajlottak, ha­nem úgyszólván teljes csendben vonultakéi az ország feleli. Némely helyen azt sem lehetett tudni, mint városunkban is, hogyT volt-e képvi­selőválasztás. vagy nem. Kilencz órára már mindennek vége. Az ut- czák olyan néptelenek voltak mint máskor, csak a választás színhelyén volt egy kis mozgalmas élet. Meg se öltek senkit, még csak nem is acsarkodtak egymásra az emberek. Mindössze a nemzetiségi vidékeken volt egy kis csetepaté, nekik is ju­tott mandátum, amenyi még nem volt sohasem. A választás eredménye az, hogy a ííiíigetlenségi párt megkapta az absolut többséget. Ennek rendes viszonyok közt az volna a termé­KJ szeles következménye, hogy a füg­getlenségi politikának érvényesülni kell az egész vonalon. Az adott körülmények közt azonban ez az eredmény nem azt jelenti. A mos­tani választásnál a 48-as és a 67-es pártok nem úgy állottak egymással szemben, mint küzdő felek életre- halálra, hanem jóbarátok gyanánt jelentek meg az urna előtt, az egyiknek sánszait a másik nem akarta gátolni. Úgyszólván közmeg­egyezés volt a kerületek felett. Ezért nem lehet a 67-esek feletti győzelemnek tekinteni a 48 absolut többségét. De más oka is van, a miért a függetlenségi politika most nem érvényesülhet. Az egyik az, hogy maga a függetlenségi párt is a 67-es alapra helyezkedett, midőn velők a koalicziót megkötötte, nem adott fel ugyan elveiből semmit, de a tömörülés czélja az volt, hogy a 67-nek nemzeti tartalmat adja­nak, mely ha érvényesülni fog, nem távol esik tőle maga a függet­lenségi politika sem. A másik oka az, hogy a mostani alakulás­nak határozottan megjelölt czéljai vannak, melyen túllépni a létreho­zott többségnek nincs hatalmában.— Mindenesetre nagyon óvakodni kell. hogy a pártok mostani egyet­értését megbontani s közzéjök éket verni ne lehessen, mert mihelyt ez megtörtént, veszélyeztetve van az a czél, melynek eléréséért a szövet­séget megkötötték. Egymásra nem féltékenvkedve, széthúzó tÖrekvé- seket nem ápolva, higgadt megfon­tolással s tántoríthatatlan együttér­zéssel kell azon nagy érdekek ki­építésén munkálni, melyek izgalomba hozták az egész ország lakosságát, s melyeknek elérése czéljából aka­ratát a most lefolyt választásokon oly kétségbevonhatatlanul doku­mentálta. Az általános titkos választói jog megalkotása fogja képezni a most megalakuló parlament legfőbb feladatát. Igaz, hogy ez játék a tűz­zel, de épen azért kell a legnagyobb körültekintéssel lenni, nehogy lángba borítsák vele az országot. Abban ma már minden párt megegyezik, hogy a választói jog kiterjesztendő, tehát e felett vitatkozásnak helye nincs, hogy hasznos lesz-e, vagy káros ez az átalakulás, az a jövő titka, majd akkor fog kisülni, mi- I kor ennek alapján kezeli az ország a saját sorsának intézését. De mert : gyuanyag lappang alatta, éjien azért i rendkívüli óvatosságra van szükség, nehogy veszélyeztetve legyenek ál­tala a nemzeti érdekek. Hogy osz­tályuralom domináljon, kétségtele­nül senki sem tartja helyesnek, másrészt egy ország ügyeinek in­tézésére csak olyan egyének bírhat­nak hivatottsággal, kik megfelelő társadalmi műveltséggel és politikai Nyári mese! Azt írtam mese és valóban az is volt, egy boldog nyári délután meséje, melynek emléke azért néha-néha feltűnt a kis Ila emlékeze­tében. Bolondos egy ábránd, mely rózsaszí­nűvé varázsolta egyidőre előtte az életet, de a mely aztán hamar elmúlt, mint egy álom, egy édes tündéri álom, melyből oly keserű volt a felébredés .... De ki tehet róla, hogy a sors oly kegyetlen, hogy legszebb reményeinket semmisíti meg, melyeket az életre terveztünk. Azt hisszük, hogy a gyer­mekálmoknak folytatása az élet és ............ a gyermekszoba küszöbét átlépve azt tapasz­taljuk, hogy az életben semmi sincs úgy, mint mi gondoltuk. Sok csalódás, keserűség, szenvedés, csapás ér bennünket, melyek joggal elkeseríthetnek, de csak azért, hogy aztán, mikor a valódi boldogság napja kezd ragyogni éltünk egén, tudjuk érezni annak életadó lehelletét. A kis méh sok virágot átkutat, mig egy kevés mézre tesz szert, mi is sokat szenvedünk, mig az élet mézét, a boldogsá­got megizlelhetjük .... A nap vidáman mosolyog le az égről, élni vágy minden a nagy természetben. Moz­dulatlanság vesz erőt a mindenségen, csak a lágy szellő susog olykor-olykor valamit a a fák leveleinek. A sárgás buzakalászok között vezető dűlőn széles szalmakalappal fején vigan lép- end a kis Ha, a Gombosi család kedvence, mellette nyelvét kiöltve liheg nagy kutyája, a Tirasz, úgy látszik kedvére van az a délu­táni séta, mert minduntalan ugrándozik kis gazdája körül. Nem messze haladtak még, midőn egyszer csak szembe velük közeledik az uradalom fiatal tisztje, Halász Olivér ha­sonlóképpen széles karimáju szalmakalappal, könnyű nyári öltönyben, kutya-korbáccsal kezében, mit a Tirasz nem jó szemmel nézett eleinte. Olivér már messziről leemelte kalapját, úgy közelgett a fiatal úrnő felé, ki mosolyog­va fogadta a tiszteletnek ilyetén megnyilvá­nulását. Aztán bizalmas beszélgetésbe kezd­tek, úgy látszik, nem uj ismerősök. Majd kettesbe folytatták utjokat tovább. Beszél­gettek a közelgő aratásról, a termésről és mindenről, mert Ilát mindez érdekelte, ő jó kis gazdasszony volt. Kifogyva ebből is, az ér­zelmekre került a sor, mint már ezelőtt is oly sokszor. Az igaz, még nyíltan nem szólt egyik sem, de gyanították, hogy együtt érez­nek. És most, ismét itt a szabad ég alatt vannak, mikor oly édes illat szálldogál a légben, mit a néha-néha át-átlebbepő szellő hoz feléjük. Kimondhatatlan érzés duljgmind­kettő szivében, szólni azonban egyik sem mer. De Olivér nem. bírja tovább szive túl­áradt érzelmeit elpalástolni, előtör onnan egy nehány szerelmes szó, a mely visszhangra talál az Ha szivében, mert telve van az ő szive is szerelemmel a szeretett férfi iránt. Az elhangzott vallomásra mintha meg­ijedt volna, egy pacsirta rebbent fel közelük­ben, majd távolabbról bánatos furulya-han­got hozott át a szellő, mely vegyítve a legelő birkák kolompszavával még édesebbé tették a délutánt, mert az ő szerelmük is bánatos, reménynélküli szerelem volt. — Hogyis tudott maga Olivér ilyet tenni, hogy még keservesebbé tette életem. Eddig azt hittem, hogy feledni fogom tudni magát, elhitettem volna magammal, hogy vi­szont nem szeret, de igy! Ah érzem előre, szenvedésteli élet előtt állok, mert most már megtörtént, a mitől féltem. Érzem, tu­dom, hogy viszont szeret, szeretem én is nagyon, úgy, a hogy még nem szerettem és nem is fogok soha. Szivem minden dobba- natja csak magáért! De mit ér, mit ér! Szavai után könyek fakadtak égszínkék szeméből, melyet a férfi lecsókolt, biztatva, hogy csak bízzák Istenre sorsukat, még minden jóra fordulhat. Boldogok, igen boldo­gok lehetnek ....

Next

/
Oldalképek
Tartalom