Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-19 / 16. szám
„HETI S Z E M L E“ 3 (J6 szám) zékenyülve látni, a mint együtt sirt a sírokkal. És a templomban a szószéken hányszor intette hiveit arra, amit saját példájával fényesen beigazolt, hogy hogyan kell a gyermekeknek széretniök szülőiket. Enyhe tavaszi napokon, nyári estéken és reggeleken kivitte beteg anyját a szép virágos kertből a templom udvarára, ahol szabadabb a kilátás, emberek járnak kelnek, egy kis élénkség, változatosság uralkodik. Minden szomorúsága mellett is oly szép jelenet volt látni a tisztes, szép ősz matrónát a tolószékben hófehér párnák között, a mint órákon keresztül sétáltatták, mellette fia őt mulattatva, mosolyra, jókedvre hangolva. Oh hányszor látta a nép ezt a mindennél szebben beszélő jelenetet és emelte meg elgondolkozva, tisztelettel kalapját plébánosa előtt. A gyermek arcán, aki az iskolából jött, vagy az utcza porában játszott, futkározott, a mosoly eltűnt ajkáról, elnémult avigkacagás, jólálló komolyság váltotta fel pillanatig a pajzán jókedvet, önkénytelenül is érezte, hogy nem mindennapi jelenetnek a tanúja. És otthon a szülők nem szűntek meg őt alkalomadtán figyelmeztetni a gyermeki szeretetnek ezen ritka példájára. Ha az anya hívta fiát, de ha csak gondolt reá, már ő megérezte és ott volt mellette. Fellátott az|ebédtől is és megnézte őt. Nem tudtak meglenni egymás nélkül. És mégis el kellett válniuk! Most hiába mondja az anya, aki mikor e sorokat irom, még mit sem tud fia haláláról: Lajos ham, Lajos ! Hiába hívja, erdő tövében, zöld mezők, szőlők és kertek ölén. Végre megnyugodott. Vagy talán haló porában sem tud nyugodni ? Talán várja, hívja anyját ?! Kertész Pál. HÍREK. Laputik jelen szárna — miként előre hirdettük, a húsvéti ünnepek közbejötté miatt a rendes időnél egy nappal későbben jelent meg. Tisztelettel kérjük lapunk vidéki előfizetőit és olvasóit,hogy a kerületeikben megindult választási mozgalmakról s a választások eredményéről lapunkat értesíteni szivekedjenek. Istentiszteletek. Nagy csütörtökön és Nagypénteken a székesegyházban a szentmisét Pemp Antal káptalani helynök, prelátus-kano- nok végezte. Nagypénteken P. Taman János Jézustársasági atya intézett szentbeszédet a templomot megtöltött közönséghez. Nagyszombaton Szabó István prelátus végezte a szentmisét. Este 6 órakor volt a. feltámadás. Nemcsak a templom telt meg, de környékét és a piacztért is tengernyi nép lepte el. A templom előtt felállított diszszázad diszlövé- seket adott és a honvédzenekar játszott. A szertartást Pemp Antal káptalani helynök végezte. Husvét első és másodnapján a plébániai misét Hehelein Károly prelátus-kanonok végezte és Tóth József szentszéki tanácsos prédikált. A káptalani misét első nap Pemp Antal káptalani helynök, második nap Szabó István prelátus végezte. Mindkét napon dr. Wolkenberg Alajos theol. tanár prédikált. A püspök lemondása. A „Budapesti Hírlap" s ennek nyomán a fővárosi és helybeli lapok azt a hirt közölték, hogy főpásztorunk, dr. Mager Béla arról értesítette a káptalant, hogy a püspökségről betegsége miatt lemondott és 24 ezer korona ellátási dijat kötött ki magának. Ez az állítás nem felel meg a valóságnak, s teljesen légből kapott, mert a káptalanhoz semmiféle ilyen értesítés e pillanatig nem érkezett. Magas kitüntetés. Igen szép, de jól megérdemelt kitüntetés érte dr. Lessenyey Ferencz praelátus-kanonokot. 0 szentsége pápai protonotáriusnak (apostoli főjegyző) nevezte ki. Ezzel a magas kitüntetéssel a „méltasd gos1" czirűen kívül, melyet már előbb is bírt mint pápai prelátus, jár azon jog, hogy a főpapi jelvényeket viselheti. Lessenyeynek kiváló érdemei szolgáltak reá erre az újabb kitüntetésre. Teljes 33 évig volt a papnevelő intézet tanára, életének java részét a tanári katedrán emésztette fel, hol mély tudásával, egyenes jellemével és páratlan jó szivével évről-évre gyűjtötte a kincseket, melyek bőséges kamatokat hoztak növendékeinek szellemi és lelki kiképzésében. Ezalatt mint iró is tevékeny működést fejtett ki, s több becses munkája forog közkézen. Attól az időtől fogva, amint kanonok lett, igy jobb anyagi körülmények közzé került, számos áldozatot hozott a jótékonyság oltárára. Minden évben ezerekre menő jótékony adakozásai beszélnek nemes leikéről. Rendkívüli érdeme az is, hogy mint egyházmegyei főtanfelügyelő páratlan szeretettel ápolja a nevelés ügyét, benne úgy a tanárok, mint a növendékek legjobb atyjukat, pártfogójukat tisztelik. Az egész egyházmegyében bizonyára a legnagyobb örömmel fogadják eme kitüntetés hírét, mely az érdemesek közt — bátran mondhatjuk, —- a legéremesebbnek jutott. Mi is őszinte szívből gratulálunk. Ad mul- tos annos!... A főrendiház elnöke. A főrendiház elnökének gróf Károlyi István van kiszemelve, ezért Nagykárolyban a képviselőjelöltséget nem vállalja el. Újabb jelentés szerint a képviselőjelöltséget elfogadta, ebből az következik, hogy nem lesz főrendiházi elnök. Főispáni kinevezés. Ő felsége Gyapay Pál volt országgyűlési képviselőt, ki a nagykárolyi kerületben egykor független programa töröknek Banjaluka felmentésére; a vár még ekkor nem volt az osztrák kezén. Kevés őrszem állott a közelgő török had útjában, a német és horvát segítő őrséget visszavonták a zömbe, meg voltak ijedve az osztrákok ily hadérkeztétől, — „hanem a 20 magyar huszárnak parancsoltatott, várja be s tartóztassa az ellenséget.11 (Idézet a hadijelentésből). Ez őrszemet megerősitték aztán 180 emberig magyar huszárokkal és — „jóformán tartóztatták a törököt," (Hadijelentésből.) A német sereg négyszögben állott fel a török támadó fellépése ellen. De az osztrákhadvezetés itt is —* hagyományos módon — csődöt mondott, A rósz elvezénylés miatt a balszárnyon kapu támadt. A török pedig ezt észrevette és azonnal rohamot intézett ide.— Ferencz gróf hiúsította meg a négyszög teljes felbomlását, mert a főparancsnok által elvezényelt 30 huszárt visszatartotta saját felelősségére s igy állta el huszárjaival — azok élén ő maga — a kaput. A török erre a zavarba jött német gyalogosokat támadta meg, kiknek soraiban felbomlott a rend — s a német kénytelen volt hátrálni. Ez az osztrák győzelem már régóta : „rükverts koncentrirung." A hadjárat tovább folyt; messze vidékre terjedt ki; hazánk déli határszélein is becsapott a vihar Orsóvá táján. Ferencz gróf itt is személyes bátorságának nem egyszer adta ta- nanujelét, huszárjaival együtt. Ő maga is töb- ször sebesült meg. Egyszer halál hírét is költötték. mire családja gyászt öltött. De nem halt meg ! A török basa úgy nyilatkozott, hogy becsületben tartják a magyar katonát, sőt a „németségnek is megmondták, hacsak magyarja nem volna, nem gondolnának vele, bátor 100 miile volna az német," A csatározások ideje alatt Fereocz gróf igen érdekes sorokat irt atyjának 1738. juh 30. Keveres-ről. „--------------végbe vitte, ho gy az. né met kapitány az magyar kapitány command óját fölvette.“ A hadsereg kimerült, megfogyott. Az orosz meglátta már a hasznút; azért békét kötött, Elült a háború. De elégedetlen volta békekötés pontozataival — a hivatalos osztrák világ, (az osztrákpárti'magyarok is.) Csak Károlyi Sándor gróf ítélt másként: belelátott éles elméjével a nagy, keleti kérdésbe, (a jövőbe.) „ Vájjon az orosz hatalom é nagy kiterjesztése és hozzánk való szomszédsága hasznunkra volna-e? — az idő mutattya." Tartott tőle, hogy a muszka kiterjeszti hatalmát az Al-Dunáig s igy félelmes szomszédságba jutna vele a magyar. (1739. szept. 16. Erdődről.) Ezek után felemlítem, hogy a Károlyi- ezred vezényleti és szolgálati nyelve mindig tiszta magyar volt. Ferencz gróf Írásba foglalta a vezényszavakat bő magyarázatokkal ellátva, mely ritka hadtörténeti kincs ma is megvan. Eble Gábor müvében, adataim főforrásában „gróf Károlyi Ferencz és kora“-cz könyvében az egész hitelesen olvasható. — A Károlyi lovas ezred mai neve cs. és kir. 6-ik huszárezred. „Sándor és Ferencz grófok irataiban sehol sem fordul elő a huszár elnevezés, hanem „magyar lovas“ ezred. Nem ismerték ez idegenből eredt szót. Ferencz gróf pl. a franczia háborúból irt leveleiben „franczia kuruczoknak“ nevezi a magyar kurucz mintára felszerelt franczia katonákat, — Az azon időbeli német szövegekben „Hc- ussars“-nak van Írva a huszár P. Thewrewk E. szerint a „korzár“ szóból ered. A typikus magyar öltözékkel és a magyar vezérszóval biztosítva lett az ezred magyar volta. „Nem Károlyi Sándor s az ő békepolitikája az oka, hogy idővel az udvar a hadsereget mégis németté változtatta.“ — „Az ezred egyenruhájából csak a bécsi arzenál ban őriznek pár emlékpéldányt. Odaveszett az ezred magyar vezérnyelve, magyar szolgálati esküje is.“ — Elborult az ég — magyar hadseregünk felett! Féltik a németek a vélt, hegemóniát,“ Ellőtték már azt. Most kapkodnak a veszett fejsze — nyele után. — Farsangi kanapé port űznek — bársony székekért, hatalomért, hivatalért az ő magyar honi csatlósaik (Gyalázat!) a nemzet szörnyű kárára. — S őriiletes hatalmi handa-bandázásaik közt ellenséget látnak ott is, honnét tulajdonképpen egy okos és nekik szükséges szövetséget, a jövőjük biztosítékát nyerhetnék meg. Hogy nem értik meg ezt — a Lajtán túl és magyarföldi szövetségeseik! Az osztrák áskálődásokra mi csak nézzünk okosan előre. Az utolsó lépés úgyis az lesz az osztráknál: „rükverts koncentrirung." Méltatlan a magyar földre, a magyar kenyérre, a magyar névre, a ki a mai OSztráko- sitó bécsi politikát támogatja. Az ily fattyura majd rákiáltjuk: irány, — osztrák kenyeres puszi pajtásaid. Utánuk: marsch! Tubulteleky.
