Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)

1905-08-02 / 32. szám

HÉT)

S *Z E M L E“ (32. ikszáin

3

nemcsak a mi jezsuita logikánk látta már be, hanem belátta msga a magas kormány is, amely pedig *gy lófejjel mindig háirább szokott lenni más közönséges halandónál. Mont is elkésett meglehetősen, de valahára mégis észrevette magát és határrendörséget szervez azokon a pontokon, melyek felől ez a nagy áldás fenyeget.

Vagy hát épen itt van a bibe, hogy miért cselekszik ilyen embertelenül. Miért nem fogadja tárt karokkal ölelő keblére, hogy majd holnapután leszedhesse a górok- kot a vendégszerető házigazda nyaka közül.

Melyentisztelt drága doktor ur 1 . . . Nem volna nekünk semmi kifogásunk a zsidók ellen, ha magyarok tudnának lenni, és megelégednének annyival, amennyit tisztességes utón szerezhet mindenki. Szóval nem nyúznák a tudatlan népet. De nem igy van ám ! Vájjon nem szégyenli azt ilt Szatmá ron is, kedves Havas ur, hogy százával vannak, akik évek óta ilt eszik a mi kenyerünket és magyarul egy kukkot sem tudnak, de nem is akarnak. Gyermekeiket is a magyar nemzői szokásoktól elütően az ő saját systé- májok szerint nevelik. Nem szégyenli azt, kedves Havas ur, hogyha 3—4 zsidó összekerül, mindjárt elkezdenek Ijandrikálni, holott talán mind tud magyarul.

Még csak egyet 1 . . . Épen tegnapelőtt jeleni meg az Északkeleti Újság, mely ve- zórczikkóben olyan különös véletlen gyanánt a zsidókérdéssel foglalkozik. No pedig annál a lapnál aligha igazodnak a jezsuita logika szerint. És ebben a lapban a következőket olvassuk az ön védenczeirő!:

„A világ, az emberiség söpredéke ezek a menekülők, kiknek se nemzete, se hazája. A vonuló népáradat dobálja fajtájukat évezredek óta s nyugovásuk soha sincs, mert nincs nemzeti érzésük. — Hányva-vei ve kísérleteznek a telepedéssel s ha valamely rendezett társadalom véres harcok árán kiveri őket kebeléből, rácsimpaszkodnak egy másikra ■— befurakodnak testébe, szijják, szipolyozzák, míg felül nem kerekednek. Védekezés ellenék nincs, csak a lázongó forradalmak — mint a patkánynak a hidlás-bontás. Felkerekednek vagyon, tudás, műveltség, nemzeti érzés nélkül, bolygó csapatukat uttalan utakon hajszolva előre s hol első nyugalmas napjok alkalmat ád a széttekintésre, lecsapnak és otthon vannak.“

Ne a mi logikánkban keresse tehát a hibát drága Hatos ur, hanem keresse annak a fajnak jellegében, melynek szúmódra véghezvitt munkája rombolólag hat a társadalomra, s épen azért torkig vannak már ve lök a nemzetek és hazafias aggodalmait oszlassa el épen a magyar kormánynak és a a magyar fajnak az a meggyőződése, hogy ebből az áldásból kijutott már bőven a ina gyár hazának.

HÍREK.

Nagykároly ellenállása. Nagykároly város képviselőtestülete tegnapelőtt tar'ott ülésében gróf Károlyi István és társai indítványára kimondotta, hogy az alk ományelle- nes kormánynak sem adót, sem ujonczot nem ad, ez irányban való közreműködését me/tagadja és a meg nem szavazott adót ne u szállítja be az állampénztárba.

Uj járásbiró. A király Rónay György kassai itelőiáblai lanácsjegyző albirót ez losvai kir. járásbírósághoz kir. járásbiróvá nevezte ki.

Változások a bányakincstárnál. Joó

Lajos kir. főmérnököt Nagybányáról Oiáh- láposbányára, Szellemi/ Liszló főmérnököt Oláláposb in.yáról F dsőb iuyára, Burkart Ferencz s.-mérnököi Felsőbányáról Kapóikra helyezték át. Deutsch Aladár s. mérnököt bányamérnökké léptették elő.

Előléptetett tanárok. A vallás- és közoktatási miniszter dr. Kurtz Sándor szatmári kir. kath., Richter László ungvári kir. kath., Fiilöp Imre nagybányai, Nyers Károly beregszászi állami főgimnáziumi rendes tanárokat a VIII. fizetési osztály 3 ik fokozatába léptette elő. —

Orvosi kinevezés. A belügyminiszter dr. Ecsedy Gedeon bikszádi fürdőorvost és.

avasfelsőfalusi körorvost a székesfővárosi állami rendőrséghez fizetésnélküli rendőrorvosnak nevezte ki.

Hymen. Csipkés Jenő nagykárolyi kir. járásbtrósági Írnok jegyet váltott Nagybányán özv. Knnay Edéné leányával, Annuskával. — Kunos Béla nagybányai csendőriisztbelyettes jegyet váltott Kuszkó József kincstári építész leányával, Mariskával, — Szentpétery Ferencz nagybányai kir. járásbirósági albiró jegyet váltott Marosán Athanáz bányabirtokos leányával, Anna kisasszonynyal Nagybányán. — Idősb. Neust János, a veresvizi m. kir. bányamű számvi- vője jegyet váltott Zaharovics Juliska kisasszonynyal A k na-Sza latinán.

Áthelyezett tanár. A vallás- és közoktatási miniszter Vargha Ferencz munkácsi állami főgimnáziumi rendes tanárt a budapesti VII. kerületi állami főgimnáziumhoz helyezte át.

Elbocsátás. A honvédelmi miniszter Darányi Jáuost, a szatmári 12. honvédgya- logezredbeli tartalékos hadnagyot a honvédség kötelékéből elbocsátotta. —

Gyászhir. Báthy Sándor helybeli városi számtiszt hosszas szem edés után életének 35- ik évében Felsőbányán elhalt. Élénk emlékezetében van még városunkban mindenkinek az a kardaffór, midőn apósa és sógora hivatalában megtámadták és összevagdalták. Sebeiből akkor csodálatos módon és hirtelen kigyógyult, most tüdőbaj vitte el a még fiatal embert.. — Gyiraszin György máramaroszigeti pénzügyi titkár, Binder Miklós nyug. kir. adótárnok veje Márama- ros Szigeten elhalt. Vasárnap temették el. — Özv. Ormos Józsefné, szül. Vitái Amália úrnő hosszas szenvedés u'án Nagybányán e I h ilt. — Nyisztor Pátriczius nagybányai Vili. gimn. oszt tanuló Kővár- Remetén huzamos betegeskedós után elhalt. Nagybányáról iskolatársai közül Szabó tanár vezetése alatt többen mentek temetésére. —- Kis- solymosi Máte'fi Ferenczné, szül. Veres Ilona hosszas szenvedés után múlt hó 29.-én Nagybányán elhalt. — Cseh Lajos munkácsi pol— Oh! pajtás, dolog mindig van. Napnap után annyi tennivaló akad, hogy innen onnan már szekretáriust kell fogadnom

— Ne beszélj.

— Pedig őszintén mondom. Most, teszem, éppen egy uj kaszinó megalapításával foglalkozom. Az iparosokat szeretném tömö riteni.

— Furcsa — jegyeztem meg én.

— A/icsoda furcsa ?

— Hát furcsának találom, mikor te magad vagy a polgári kör elnöke, hogy akkor ugyancsak magad forgácsolod szét az erőket egy uj társaskör létesi lésé vei.

— Inkább összegyűjtöm, pajtás — emelte meg büszkén a fejét az én Vince barátom.

— Nem értelek.

— Azt könnyen meghiszem, barátom, mert úgy vedd a dolgot, hogy Orbánlaknak speciális viszonyai vannak. Minket nem lehet csak úgy könnyen más város kaptafájára huzni. Tessék elhinni, mi folyvást ha d tkozunk-egymás ellen. Nekem azonban van annyi eszem, hogy a sok herce-burca között megőrzőm tekintélyemet,. Úgy félnek tőlem, mint az ördög a szentelt víztől.

— Aztán min épül a te tekintélyed ? — kérdeztem én, — az ipád gazdaságán?

— Tudom is én, mije van neki. Azzal,

elhidd nem tötődöni, hanem ha valami városban igazán tekiktélyre akarsz szert, tenni, akkor csak alapíts olvasóköröket. Rettegi! ember lesz fálesztendő múlva mindjárt.

— Még mindig nem értelek.

— Vastag fejed vau pajtás, veszem észre. No de hagyjáu, mindent megmagyarázok neked.

Egyet, köhögött és elkezdte :

— Tehát elsőben megalakítod a kört, valami jóbarátod téged jelöl elnöknek s azzal már meg is vagy választva. Kis helyen nyíltan soha sem mernek föllépni ellened, hanem te az üstökénél fogod valamennyit. Ha valaki bánt, okoskodik veled, szóval ha szemtelen fráter kezdene lenni, egyszerűen kiteszed a szűrét a kaszinóból. Az illető ordít, lármáz, hanem te rá se hederitesz; a többi annál szorosabban ragaszkodik hozzád: attól félek hogy őket is kiszórod. S most mondd, nem-e olcsó és pompás mód ez a tekintély megóvására ?

—Pompásnak hiszen pompás. Hanem semmihogyau se fér a fejembe, hogy te jó szivü gyerek, ki tudnál valakit golyózni a kaszinóból.

Kedvesen mosolygott s úgy mondta :

— H‘j ! barátom, az élet ... az élet . . . sokat a feje tetejere állít az élet: néha még bárányból is farkast csinál. Én legalább tudom, érzem, hogy nem vagyok már a régi jószivü, könnyelmű teremtés, tudok kegyetlen is lenni. Mert a polgári körből két esztendei elnökösködésem ideje alatt netto 46 tagot dobtam ki.

— És maradtak még sokan ?

— Hogy maradtak volna 1 mikor egyszer csak 48 an voltunk összesen. Azért is hívtuk négyvennyolczas körnek, pedig politikai tekintetben úgyis pecsovicsok lettünk volna. így legalább a főispán védnöksége alá helyezkedhettünk. Csakhogy nem hasznait semmit, el kellett őket csapnom. — Most másodmagammal volnék az alelnökkel; hanem képzeld el, mit csinált ez a gazember !

— Az alelnök ?

No igen. Ládd-e, azt is el kell dobnom, nem tehetek máskép. Borbély az akasztóin, s mert úgy véletlen nem találtam neki egykét hónapon keresztül fizetni, azt izente, azt merte nekem izenni, hogy többet meg nem borotvál. Más borbély nincs s igy látod milyen vadállat formán van ? Úgyis azért nem ismertél rám. Meg kellett eresztenem a szakállamat. Hanem megállj borbély, no hisztn csak megállj. Úgy kidoblaka polgári körből, hogy a lábad sem éri a földet. Azután az iparosok kaszinója cimen uj egyesületet állítok, most dolgozom ki éppen az alapszabá-