Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-03-23 / 13. szám
4 „II ETI SZEMLE“ (13 ik szám) Nehéz, nagyon nehéz belenyugodni ebbe a gondolatba, mert ő egymagában többet tett, mintha ezeren összeállanak. Dehát Isten kezében mindnyájunk élete. Imádkozzatok lelke nyugalmáért! . . . A kereszt jelében. Emlékezetes az egész ország előtt az a botrányszámba menő eset, hogy a budapesti m. kir. tudományegyetem falai közül kitiltották a keresztet, mely azelőtt ott diszlett a tantermek falain. Arról az egyetemről tiltották ki, melynek alapjait Pázmány Péter bíboros herczegprimás, esztergomi érsek vetette meg. Ezzel hálálta — az intézetbe úgyszólván betolakodott felekezetien utókor azt a nagy áldozatkészséget, melylyel a magyar klérusnak eme gyöngye felsőbb iskolát kívánt létesíteni az utódok gyermekeinek számara, hogy azok a magasabb ismeretekben a megfelelő kiképeztetóst megszerezhették. Hálának elég szép hála. A liberálisamé romboló munkája nem tűrhette a falakon szerényen meghúzódó keresztet sem, miután már előzetesen kidobta belőle a keresztény morált, telerakva katedráit istentagadó tano kát hirdető nagyfülü és nagyszájú professo- rokkal. Természetesen ezek kinevelték az ifjú nemzedéket a nagynevű alapitó szándéka szerint. Kinevelték annyira, hogy épen ennek az intézetnek kormányra jutott fórfiai szemében lett szálka még a kereszt is, mely úgyszólván már csak egyedül hirdette an nak katholikus jellegét. Hála a Gondviselésnek, hogy már akkor akadt egy józanabb rész az ifjúság között, mely azonnal tiltakozott ez ellen a perfid eljárás ellen, sőt sajátkezüleg visszahelyezte a termekbe a leszedett kereszteket. A liberális hatalom azonban nem azért esett a feje lágyára, hogy az ilyen diákos akaratnyilvánítások előtt meghajoljon, mert ő jobban tudja mint más, mi válik annak a diáknak hasznára, hogy hanyatt-homlok belerohanhasson az erkölcstelenség és vallástalanság fertőjébe. Rektori assinstentia mellett szedette le a jobbórzósü ifjúság által felrakott kereszteket. Természetesen ez ellen nem volt appelláta. Tűrni, várni kell, mig bekövetkeznek azok az idők, mikor be fogja látni egy tisztességesebb utókor, hogy a Pázmány által alapított főiskola mégis csak katholikus egyetem és a kereszt ellen dühöngő betolakodott elem csak megtűrt uáczió, kiket a nagy alapitó nem akart kizárni abból a jótéteményből, hogy magukat a felsőbb tudományokban kiképezhessék. A keresztény ifjúság azonban nemes elvétől nem tagit. A hatalom erőszakoskodásával szemben a kórvényezés terére kellett lépnie és csuszva-mászva könyörögni, hogy a Pázmány egyetemében legyenek kegyesek a liberális potentátok a keresztet mégtürni. Ezt a peticziót megismételték azóta minden esztendőben, természetesen eredménye nem volt, de talán eljön az idő, hogy lesz. Mert azóta nagy események történtek. Bukfenczet vetett a liberális politika, s alig van hozzá remény, hogy ismét feltámadhasson. Szerte az egész országban hangzani kezd a „keresztény“ jelszó, amit egy jobb jövő előhirnökéül lehet tekinteni. És az örvendetes, hogy az ifjúságnak, a keresztény ifjúságnak lelkesedése nem lohad, sőt növekednek erőben, számbeli többségben. Pedig kétségtelenül ők a jövőnek az emberei, ha kitartanak elveik mellett, nemcsak az egyetem falai között, hanem az életben is, nincs az a vár Magyarországon, amelyet be nem vehetnének. Hiszen akkor nemcsak az értelem, de a számbeli többség is az ő rószökön lesz, mert még keresztény Magyarország, csak meg van mételyezve. Ezt a mételyt az ő hivatásuk lesz kiirtani. Ha sikerült, nyert perök van. A múlt szombaton járult a keresztény egyetemi ifjúság küldöttsége a rektor elé, kérve, hogy vesse latba tekintélyét a kereszt visszahelyezése és egy keresztény filosofiai tanszék felállítása tárgyában. A másik párt, a zsidók és egyóbb léhütő istentagadók ellentüntetóst akartak rendezni, de nem ütött be, amint óhajtották. Az ifjúság a rektor elé jutott, aki az egyetem tanácstermében fogadta őket. Ifj. Kerékgyártó Árpád terjesztette elő az ifjúság kérelmét, mire a rektor a következő szép beszéddel válaszolt : „Tisztelt keresztény egyetemi polgárok“ / „Per crucem ad lucem 1“ A kereszt útja a világosság útja. E szent szimbólumunkról folytonosan felénk hangzik pz egész világot erkölcseiben ujjáteremteni képes Krisz usi tan: „Én vagyok a világ világossága. Aki után- nam jár, nem jár sötétségben.“ A szent kereszt tövében, ott a Golgotán áldás fakadt az egész emberiség számára, mely egy egész világot boldogított á boldogítani képes ma is minden embert, ki a kereszt oltalma alá menekül és azokat a fenséges ideálokat követi, melyek a kereszt jel vényében lelki szemeink elé állíttatnak. Ezek az ideálok : az igazság és a jóság, melyek után két legfőbb tehetségünk, elménk és szivünk, illetőleg értelmünk és akaratunk, véges természetünk szavára önkény telentöl is törekszik, vágya kozik. Ámde megszámlálhatatlanok azok az akadályok és korlátok, melyeket úgy tárgyilag, mintj anyagilag le kell küzdenie a léleknek két legfőbb ideáljának elérésében. Szükséges azért, hogy amaz ideálok eszményítve folytonosan szemei előtt legyenek. Ismétlem, hogy egyesek, családok, népek, nemzetek és országok a kereszt oltalma alá menekülnek napjainkban is. Említsem e önök előtt II. Vilmos német császárt, aki családját, népét, birodalmát, hadseregét, nyilvánosan a kér észt oltalmába ajánlotta. Bármi tisztelettel viseltetem is a humanisták érdemei iránt : azt azonban nem hallgathatom el, hogy egyben nagyon tévedtek s tévednek mai követőik is, abban t. i., hogy az emberben csak véges embert látnak, holott az embert az Istentől elszakítani nem lehet. Istenhez és az ő tanításához a belénk teremtett isteni szikrának, halhatatlan lelkűnknek föltétien joga van, mely emberi kegyektől nem függhet. Jogunk van az isteni tanitás szent jelvényéhez, a kereszthez is, a Pázmány Péter alapitotta tudomány-egyetem szent csarnokaiban is, mint volt kezdettől hoszu időkön át elődeinknek, hogy annak oltalma alatt keressük az igazságot és ismerjük meg ajót, nem önzésből, hanem a közjóra, a magyar haza boldogságának ejőbbrevitelére. Szívből, lólekből örvendek a kereszt érdekében mai megjelenésükkel is tanúsított lelkesedésüknek. Ápolják kérem e lelkesedést tovább is szivükben s mutassák meg a kereszthez való ragaszkodásukat életükkel is. Egyetemünk méltóságának megfelelő békés eljárásukért pedig fogadják elismerésemet. Legyenek nyugodtak, kérvényüket a tekintetem egye térni tanács és felső hatóságunk bölcs Ítélete elé lagmelegebb pártolással és együttérzéssel fogom terjeszteni. Ebhez nekünk pincsen mit hozzátenni. Csak eddig tapasztalt szívós, lankadatlan kitartását ne veszítse el az ifjúság, igazságos ügyök az általok kitűzött zászlót győzelemre fogja vezetni. Fel tehát munkálkodni töihetlen erővel a keresztény Magyarország megalapításán, melynek jellegét elkótyevetyéitók a közel múlt gyászmagyarjai I ! . . . H I R E K. A püspökök elutazása. A főpásztorunk temetésére ide érkezett.'püspökök, dr. Várossy Gyula székesfehérvári és dr. Váraáy Árpád czimzetes püspök, kultuszminiszteri osztálytanácsos kedden délután a két órás gyorsvonattal utaztak el varosunkból. A kül düttségek és a vidékről érkezett vendégek jórésze is ebávozoit délután és az esteli vonattal, tegnap már alig Ehetett látni néhányat a vidékről a temetésre beözönlött idegenek közül. Személyi hir. Említettük Epünk mu.t számában, hogy dr. Kádár Ambrus prae- iatus-kanonok egészségi okokból Budapestre utazott, hogy orvosával konsultáljon. Mint érte ülünk, Duoakeszib >n, bátyának gyönyö rü villájában fog huzamosabb ideig tartózkodni, mert orvosa az élesebb hegyi levegőt egészségére jótékony hatásúnak javasolta. Oondnokválasztás. A szókeskápta’an a püspöki javak kezelésére gondnoknak dr. Lessenyey Ferencz praelatus-kanonokat választotta meg, ugyanő fog szerepelni a püspöki javak átadásánál is. Steinberger utódja. Vaszary Kolos bíboros herczegprimás a katholikus tanítók országos bizottsága és a kath. tanügyi tanács elnökének szentgyörgyi Jordán Károly dr., szaniszlói apát-plébánost nevezte ki. Mig egyrészről örvendünk, hogy a herczegprimás választása ismét egyházmegyénkre esett, másrészt a kath. tanítóság ügye is megtalálta Jordán Károlyban azt a férfiút, kinek kezeibe ez a fontos missio bátran tehető le. Jordán Károly magas műveltséggel és sokoldalú tudományos képzettséggel biró férfiú, ki szilárd elhatározással fogja terelni a gondjaira bízott kath. tanitás és nevelés ügyét abba az irányba, melyet, az egyház és a magyar haza közérdekei egyaránt igényelnek. A tanítók országos egyesületének küldöttsége e hó 26 án keresi fel uj elnökét Szaniszlón, hogy díszes állásában üdvözölje. A herczegprimás jelölése. Csak nemrég emlékeztünk meg arról, hogy a székesfőváros gör. kath. plébániát alapított, mely ez óv május havában már meg is kezdi működését. Említettük azt is, hogy az ottani gör. kath. hitközség Melles Emil szatmári főesperes plébánost szeretné a hitközség ólén látni s ebbeli óhajának kifejezést is adott. Választani a főváros törvényhatósági bizottsága fog. Február 28-án járt le a pályázati határidő, mely alatt 9 pályázó adta be kérvényét a javadalomra. Ezek közül a herczegprimás a székesfőváros polgár- mesteréhez intézett leiratában három egyént hoz javaslatba: Oorzó Bálint sárnagyi. Melles Emil szatmárnémeti és Szabó Simon dr. stánfalvi lelkészeket. A herczegprimás azonban kijelenti, hogy javaslattétele csak beiürendes, mert a jelöltek mindegyike teljes mértékben megfelel a kánonjogi követelményeknek, s bármelyikre fog esni a főváros választása, ő kész állásában megerősíteni. Kiérzik azonban a herczegprimás lei■
