Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)

1905-03-08 / 10. szám

HETI SZEM L Eu (10. szám.) 3 Elnök : Papp Endre K.-Homoród. Rendes ta­gok; Schvarcz Dávid Géres, Nyikora Deme­ter Róztelek. Póttagok: Vida Ignáez Mada­rász, Erdei László Résztelek. Az aranyosmegyesi VI. választókerület l-ső összeirási szakaszába: Elnök: Jakó Endre Batiz. Rendes tagok : Fényes Elek Batiz, Madarassv Zoltán Udvari. Póttagok: Kemény Ferenci Batiz, Pap Sándor Beren- cze. 2 ik öszzeirási szakaszába : Elnök : Bö­szörményi Zsigmond Ar.-Megyes. Rendes ta­gok : Tóth Mór Patóháza, Boros Zoltán Ar.- Megyes. Póttagok: Nagy Imre Ar-Megyes Bendes Dezső S.-Újlak. 3 ik összeirási sza­kaszába; Elnök: Pasztory Árkád Turvéko- nya. Rendes tagok: Privigyey Bertalan Av - Felsőfalu, Nagy Bálint Av.-Újváros. Pótta­gok: Nyáguly Mihály Av.-Újváros, Décse Károly Komorzán. 4-ik összeirási szakaszába : Elnök: Jakó Kálmán {Ar.-Megyes. Rendes­tagok: Weinstein Jenő Bujánháza, Erdős Simon Av.-Ujfalu, Póttagok : R. Nagy Sán­dor Bikszád, Mirisián Sándor Terep. A nagybányai VII. választókerület l-ső összeirási szakaszába : Elnök ; Fényes Béla Sziuérváralja. Rendes tagok : Koroknay Ká­roly és Bajnóczy Géza Szinérváralja. Pót­tagok ; Kepes Sándor Szinérváralja. Stern Mór Hóba. 2-ik összeirási szakaszába: El­nök : Csüdör Lajos Nagybánya. Rendes ta­gok : Bálint Imre és Szerencsy József N. bánya. Póttagok : Bónis István és Fábián Lajos Nagybanya. 3-ik összeirási szakába: Elnök : Farkas Jenő Felsőbánya. Rendes ta­gok : Papp Márton Felsőbánya. Kiss Miklós Hidegkút. Póttagok: Münnich Sándor, Papp Zsigmond Alsófernezely. A nagysomkuti VIII. választókerület l-ső összeirási szakaszába : Elnök : Bradoffka Frigyes Kapnikbánya. Rendes tagok : Weisz Jenő Felsőbánya, Hirsch Ernő Kapnikbánya> Póttagok : Lengyel Andor, Sz.-Dombó, Or­bán Andor Karulya. 3-ik összeirási szakaszába-. Elnök : Mán Lajos N.-Somkut. Rendes ta­gok : Barna Benő N.-Somkut, Lengyel Béla Hosszufalu. Póttagok : Erdős Aurél Csőit, Keresztény Lajos H.-Lápos. 4 ik összeirási szakaszába: Elnök : Brunner Károly Pribók- falva. Rendes tagok: Syllaba Ernő Jeder, Rácz Dezső Hosszufalu. Póttagok : Péter János P.-Hidegkut, Unger Jakab Pribékfalva. HÍREK. Személyi hir. K r i s t ó f f y József főispán tegnap délután városunkba érkezett. Tiszteletbeli hittudományi doktor. Ő felsége a király megengedte, hogy a bu­dapesti m. kir. tudományegyetemen a szep­lőtelen fogantatás kihirdetésének 50 éves fordulója alkalmából, Firczák Gyula mun­kácsi gör. kath. püspököt, valóságos belső titkos tanácsost tiszteletbeli hittudományi doktorrá avathassák és neki a hittudományi doktori oklevelet kiszolgáltassák. Egy főrangú nő halála. Özv. Váracly Károlyné, szendrői Török Etelka grófnő e hó 3-án Budapesten elhalt. Már régibb idő óta betegeskedik, Abbáziában is keresett enyhü­lést, de életét megmenteni nem tudták. Benne gróf Török József, Ungmegye főis­pánja, özv. gróf Sztáray Viktorné, szül. Török Márta grófnő és Török Hertnin grófnő nővérüket, gróf Sztáray Sándor cs. és kir. kamarás, országgyűlési képviselő, kölese' Kende Péterné, szül. Sztáray Sarolta grófnő és Sztáray Irma grófnő, a boldogemlékü ki­rályné udvarhölgye nagynénjöket gyászol­ják. A boldogult földi részeit Szobránczra szállították, hol tegnapelőtt helyezték a csa­ládi sirboltban örök nyugalomra. Birói kinevezés. Az igazságügyminisz­ter dr. Némethy József kir. alügyészt a hely­beli kir. törvényszékhez bírónak nevezte ki. Hymen. Fenyvessy Endre budapesti főhadnagy hadbíró jegyet váltott Varga Sán dór beregvármegyei tiszti főügyész és a B. M. K. E. elnökének leányával, Viola kis­asszonynyal Beregszászban. — Binder Félix kir. pista és távirótiszt vasárnap esküdött örök hűséget városunkban Tóth Géza ma­gyar államvasuti tisztviselő leányának, Mar­git kisasszonynak. Kendi Boriska jutalomjátéka. Hol­csütöriökön este lesz jeles drámai művész­nőnknek, Kendi Boriskának a jutalomjátéka. Olyan kiváló tehetség ő a komoly, valódi művészetben, minővel csak ritkán lehet ta­lálkozni. Bátran odaillik a főváros színpa­dokra, ott is a legelsők közt foglalna helyet. Nem nagy zajjal, de annál több öntudattal működik abban a szerepkörben, mely iránt a mai kor ledórsógek után kapkodó publi­kuma nem tudhevülni,holottavalódi művészet gyöngyszemei csaknem kizárólag itt lelhetők fel. Kendi Boriska fellépési elragadóak, mes­teri rajzzal domborítja ki alakjait, alkotja meg jellemeiket, mintegy fogva tartja az embert abban a gondolatvilágban, melynek ecsetelésóre nagy tehetségei mindig meg szok­ták a találó színeket keresni.JA szegény ifjú története fog holnap színre kerülni, mely szinmüirodalmunkban klassikus alkotás, s művésznőnk legkedveltebb szerepeinek egyi­ke. Kendi Boriska jutalomjátéka próbaköve lesz annak, hogy milyen fokon áll a müér- zék városunk közönségénél, mert ha esetleg — amit fel nem tételezhetünk—nem jönne teljes ház össze, ez bizony nem a művész­nőnek, hanem a publikumnak vonna le az agiójából. Rendőrkapitányi kinevezés. A fő­ispán az üresedésben volt nagybányai rénd- őrkapi;áayi állásra dr. Komoróczyl Ivánt nevezte ki. Komoróczy egy időben mint szol- gabiró vármegyei szolgálatban állott, s épen a nagybányai kerületben volt alkal­mazásban. A következő restauráczión kima­radt. A legközelebb lefolyt képviselőválasz­tások előtt Csengerben lépett fel jelöltnek kormánypárti programmal, de p r nap múlva visszalépett. — A belügyminiszter a fővárosi rendőrésghez kapitánynak Berényi Lajos dr. budapesti rendőrségi fogalmazót nevezte ki, aki vármegyénk fia, Nagykárolyba való szü­letésű. Gyászhir. Nagy szomorúság nehezült Mol­nár Mihály kereskedőre óscs iládjára. [Kis] le­ánykájuk^ 12 éves Erzsiké halt meg tegnap előtt est , nem váratlanul, hanem hosszas szen­vedés után. Aggódó szülei már régen nézik szivök mély fájdalmával szeretett kis leány- kájok sorvadását, amely rettentő betegség­nek eltávolítására az orvosi tudomány még nem talált gyógyszert. Bele kellett hát nyu- godniok a változhatatlanba, nem tehettek egyebet, minthogy szivet, tépő fájdalommal szemlélték nap-nap után a szeretett leányka hervadását. Végre tegnap megérkezett a ha­lál angyala s megszabadította a kis szenve­dőt földi nyomorúságaitól, Adjon a jó Isten Antal nem volt ostoba fiú ; gyorsan föl­fogott mindent és okos feleletei meghaladták korát. Nem is akart ? szamár maradni, ha­bár az iskolát nem szerette a fegyelem mi­att. „Be ostobák — szokta ruodani az apja- — a nagy urak teherhordó sz a narai ts azért jutnak oly nagy hatalomra, mert na­gyon sok a szamár ember. Aki azonban va­lamit tud és mer is, eiőre halad és boldogul. Azért tBnulj, hogy okos légy s nyitva lesz előtted a világ.“ Máskülönben nem törődött azzal, hogy a fiú mivel tölti az időt, sem azzal, hogy templomba nem járt, hogy iskolatársai ke­rülték, mert mindenkibe belekötött ; ő ezek­ből csak fiának önérzetére és rendkivülisó- gére következtetett. Egy este a plébános meglátogatta Kö- viéket. Antal asztalnál ült s épen valami indián történetet olvasott, melyet atyjától kapott, ki azt hitte, hogy az ilyen legjobb eszköz a fiú tehetségeinek és bátorságának fejlesztésére. A fiú pedig mohón olvasgatta azokat s képzeletben mái is valami indián főnöknek tartotta magát, midőn a falun kí­vül, vagy az erdőben kóborolt. Amint a lel­készt megpillantotta, gyorsan zsebrevágta a könyvet s ügyesen kisompolygott. — „Jó napot, Köviné asszony, — köszönt a lelkész — nos hogyan vannak ?“ „Oh Istenem,-fe­leié az, — hogyan lennénk, mikor az állapot napról-napra rosszabbodik.“ S valóban ezt egész külseje tanúsította is. „Igazán sajná­lom, de hát egyáltalában semmi kilátás nincs a javulásra,“ — folytatá a plébános. „Már mindent megpórbáltam, de hasztalan“, — szólt Köviné. „Ne essék kétségbe, — vigasztaló őt a lelkészs körültekintvén, kérdezé: — „Hova tűnt Antal, az elébb még itt láttam.“ Oh ké­rem, az már elillant a könyvével, — feleié Köviné— az apja ugyanis mindenféle rablótör­téneteket vesz neki s egész nap ezeket ol­vasgatja; nekem pedig nem szabad szól­nom. Valóban égbekiált, hogyan öli meg gyermekének lelkét.“ „Mikor jön haza Kövi ? kérdó a plébános. „Mindjárt itthon lesz“,— volt a válasz. „Akkor megvárom, szólnom kell vele.“ Antal ezalatt az utczaajtóban várakozott atyjára, hogy a látogatást előre bejelentse neki. „Ugyan mit akarhat itt, semmi közöm a papokkal !“ mondá bosszúsan s már a korcsmába akart indulni, de aztán meggon­dolta magát. „Még azt fogja hinni, hogy fé­lek tőle — szólt aztán, — te csak maradj künt fiam /“ Amint atyja bement őmaga az ablak alatt hallgatózott, mert sejtette, hogy ő mi­atta jött a plébános. A két férfiú meglehetősen hidegen köszönt egymásnak. „Mivel szolgálhatok lelkész — ur ?“ kérdé hidegen Kövi. „Néhány- szavam van önhöz, — válaszolá amaz. „Ta­lán nem tudja az ur, hogy épen most jö­vök a munkából és fáradt vagyok, mint az üldözött kutya. De persze az urak nem tö­rődnek ezzel,“ — szólt Kövi nyersen. Azon­ban a plébános nem ügyelt reá. „A fia érdekében akarok néhány szót szólani“ — mondá nyugodtan. „Nem tartom szükségesnek, mert magam is tudom, hogyan neveljem a fiamat“ — vágott az közbe. „Az eredmény az ellenkezőt bizonyitja és az el- hibázott nevelés csak romlására van a fiú­nak.“ „Ez az ón dolgom.“ „De az enyém is; mert felelős vagyok érte az Isten előtt. A fiúnak már a sz. áldozathoz kellene járulni, de évek óta nem jár a templomba s erre ön adja a példát neki. Az iskolában pedig gúnyosan mosolyog midőn, a hit igazságátt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom