Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-03-08 / 10. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 * 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona^ Eiyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő UÁTHOHY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY S4.JTÓ" A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze, küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „’Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A laj> megjelenik minden szerdán Huzavona. Alig' lehet másként nevezni ezt a csigalépésben haladó tárgyalási processust, melylyel a kormányválságot akarják megoldani. Hogy az akarat meg volna reá, az bizonyos, de távolról sem abban az irányban, mely a szövetkezett ellenzéki pártok s igy a nemzet Többségének óhajtásával megegyező volna. A taktikázás arra a bázisra helyezkedik, hogy kapjon ugyan a nemzet valamit Ígéretekben, melyek azonban soha sem lesznek beváltva. (Szóval valami mézes madzagfélét keresnek, amely csináljon egy kis jó szájízt, az étvágyat azonban kielégítetlenül hagyja. Úgy látszik, hogy csak a szenvedélyek felkorbácsolt hullámait akarják lecsendesiteni, hogy aztán egy kedvező fordulattal végleg elfojthassák. VT „Á« * ’ ’ / um [jeti. o v júLciúdii ü v cfZttzadok tradicziói állanak itt szemben azokkal az aspirácziókkal, melyek újabb időben elementárisabb erővel törnek utat a magyar hazafiak keb léből a trón zsámolyához. De mindig azt tapasztaltuk, hogy valahányszor hangosabban kezdett lüktetni a nemzet ütőere, szemben találta magával azokat a hatalmakat, melyek törekvéseit újra meg újra gúzsba kötötték. Először megeredtek az intrikák árjai, ha ezekkel nem tudtak győzelmet aratni, megdörd ültek az ágyuk, s midőn a magyarhazafiság ezeknek hangját is kezdte elnémítani, jött az idegen intervenczió. A volt magyar kormány férfiakra tehát koránt sem lehet teljes mértékben odaháritani az ódiumot, mintha ők állottak volna útjában a magyar alkotmány érvényesülésének. Hiszen magyar ember volt az valamenyi, akárcsak Kossuth Ferencz vagy Károlyi István. Hogy a legközelebbi múltból hozzunk fel egy példát, — Bánffy Dezső bárót most a tenyerén hordja ez ellenzék, pedig- miniszterein!*« korában hogy bántak vele!... Kikiáltott hazaáruló volt, akár most Tisza Pista. Azóta lett magyarrá ? . .. Most ugyancsak hangoztatja a nemzeti eszméket, de mikor a hatalom birtokában volt, nem tudott elérni semmit, sőt ha mégegy- szer oda kerülne, ekkor se tudna többet, mint annakelőtte. Mi ebből a tanulság ? .. Az, hogy nem a magyar államférfiak az okai annak a visszás helyzetnek, hogy az alkotmány nálunk csak puszta frázis. Könnyű a fórumon deklamálni a hazafiságot, de nagyon nehéz elvállalni a felelősséget olyan következményekért, melyeknek a nemzet busásan megadhatná az árát. Hogy hova fognak vezetni a tárgyalások, melyek épen most folynak a király előtt, természetesen előre nem tudja senki, de nagyon valószínű, hogy oda, ahova az Andrássy Gyuláé. Hiszen ő a szövetkezett ellenzék álláspontját terjesztette elő. Nem vett el belőle semmit, nem adott hozzá semmit. Es ime nem kapta mega megbízatást, hogy kabinetet alakítson, pedig a király előtt egykor nagyon kedvelt egyéniség volt, sokkal kegyeltebb, mint bármelyik azok közül az ellenzéki politikusok közül, akiket ő utána hallgatott meg a Felség. ÍTÁBOZA. m Ki mint vet, úgy arat. Két közlemény, I. Közli Zajtai. Ezen elbeszélést, 8zért közlöm, mert a szoczialis eszmékkel telített munkásokra nézve nevelési szempontból különösen tanulságosnak tarlóm. I. „Hej korcsmáros, még egy üveggel !“ kiáltá Kövi, gyárimunkós. —A fürge korcsmáros egy pillanat alatt ott termett vele. „Szivarokat is hozzon, de finomakat! Mulassatok, fiuk, hiszen van miből és megzörgette erszényét, mely két heti keresményét tartalmazta. „Kövi ismét adja az urat,“ jegyezte meg erre gúnyosan egyik társa. „Mi közöd hozzá, nem a tiedet költőm, — feleié az izgatottan — nem csak az uraknak szabad jól élniök a mi verejtékünkből, hanem nekünk is“. S erre maga rágyújtván egy. kabanosra, társait is megkínálta. Kettő el is fogadta, de a harmadik nem ; hanem maradók sörét fölhajtvan, fölkelt. „Rossz emberem vagy Molnár? kérdó tőle Kövi. „Nem én — felelte ez, de megígértem a felesógemek, hogy nyolez órakor otthon leszek és itt az ideje. Jó éjt!“ Ezzel eltávozott. „Hagyjátok szaladni, hiszen papucskormány alatt van szegény“ gúnyolódott Kövi — a felesége már várja a rózsafüzórrel. No hiszen lenne csak az én feleségem, majd ráncz- ba szedném én !“ Ezen pillanatban egy 11 óv körüli fiúcska lépett be a szobába s körül nézvén egyenesen Kővihez ment. „Édesapám — mondá — anyám azt üzeni, hogy gyere haza.“ Micsoda ? —pattant fel Kövi s nagyot ütött öklével az asztalra, — még ő mer nekem parancsolni ?“ A fiú intett s büszkén tekintett atyjára. A gyerkőcz zömök termetű volt és szürke szemébőljdacz és szemtelenség sugárzott ki. Kövi tetszelegve nézegette fiát. „Nesze igyál“ mondá neki, mire az jót húzott az odanyujtott üvegből.“ Ugy-e, ez aztán a gyerek / — folytatá Kövi, — szivarozni pedig úgy tud, mint egy nagy ember. Gyere Tóni ülj ide mellém és gyújts rá!“És a kölyök széket keresvén, büszkén ült az asztalhoz. „Nos mit szóltok rá?“ — kérdi Kővi társaitól. Ezek azonban hallgattak. „A múltkor folytatá Kövér — a tanítója megverte, mert szivarozott, de én aztán megmondtam neki a magamét. Akármit tesz a fiú, vagy nem tesz, az ón tudtommal ahhoz semmi köze az urnák. Mikor aztán a gyermeknevelésről és a szülői kötél lességekről kezdett prédikálni, egyszerűen a faképnél hagytam és becsaptam magam után az ajtót. Ha mégegyszer megüti fiamat, akkor följelentem“. — Antal nagy megelégedéssel hallgatta, mert gyűlölte; tanítóját. „Atyám — mondá — hadd igyam erre még egyet!“ Hej korcsmáros! — kiáltotta Xövi EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZU TERMÉSZETES HASHAJTÖSZER.
