Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-02-22 / 8. szám
„H ETI S Z E M L E“ (8 ik szám) 3 téren fekvő szent Erzsébet tiszteletére emelt régi rém. kath. templomot a Budapest székesfőváros területén és a kiterjedésével körülhatárolt területen lakó görög szertartásit kathdikusok plébánia-temploma gyanánt elfogadja. Kijelenti, hogy ezen plébánia a budapesti egyházkerületbe osztatik be és ezen kerület alesperesi hivatalának ellenőr zésealáfogtartozni. Előírja a székesfőváros közönsége állal megvála-zlandó lelkész jogait és kötelmeit és pályázatot hirdet ezen gör. szert, kath. plébániai állásra. Budapest székesfőváros közönségéhez, mint a felállított plébánia kegyuraságához intézett pályázati kérvények, folyó évi február 28. ig nyújtandók be Esztergomban, az egyházmegyei irodában. A lelkószi állás folyó évi május hó elején foglalandó el. Teljesen megbízható helyről nyert értesülésünk szerint, a budapesti gör szert, kath. lelkészt állásra, az ottani hívek óha jara, az egyháztanács egyhangú határozattal Melles Emil szatmár németi főesperes-lel készt hivta meg. — Magas képzettségű, kitűnő szervező erőt nyernének benne, aki fáradhatlan tevékenységével igen rövid idő alatt, fénikszként emelte ki romjaiból a de- solált németi részi gör. kath. egyházat; mi azonban sajnálnék a népszerű főesperes távozását.. HÍREK. Búcsúzó főispán. Török József Ung- vármegye főispánja a képviselőválasztások uián szintén beadla lemondását és nyugdíjazását kérte. A felmentés ugyan még nem jelent meg a hivatalos lapban, de pár nap alatt már közzé lesz téve. A főispán e hó 17-én már el is hagyta Ungvári, hova nem fog többé visszatérni, a törvényhatósági bizottságtól majd levélben vesz búcsút. Elutazása napján megjelent előtte a vármegye tisztikara, melyhez csatlakozott a papság és a többi hivatalos testületek képviselői. A megjelentek nevében Lörinczy Jenő alispán sikeiült egyik lábát s utána a másikat meg szabadítani a béklyóból. — Kitűnő úszó volt. Összekötött kezeinek dacára sem félt volna magát a Tiszába vetni s lábaival a viz alatt is jó darabig tudott volna úszni. De akkor az öreg elveszett. Azt, is meg kell hát menteni, mert a túlsó part mindinkább közeledett. Torkának egy erős köszörülésével és testének egy kifejezésteljes rángatásával tudtára adta az öregnek, hogy most vagy soha ! Az öreg megértette. Az evezővel torkon vágta a kormányos német katonát, hogy az félholtan fordult a vizbe, aztán ő is hirtelen belevetette magát a Tiszába s uszdí kezdett vissza az elhagyott part felé. Mig ez történt, Hajdú egy pillanat alatt talpra állva láncos kezeivel halántékon suj- tá a mellette bóbiskoló vitéz katonát s mig az a hajó fenekére fordult, a másikra vétó magát s magával rántá a vizbe. Esés közben azonban ettől ő is kapott egy ütést, amelytől aztán elkábult és elgyengült. Aztán eleresztve a németet, fuldokolva — elveszte eszméletét . . . A közeledő parton nagy riadalom támadt . . . * * * Hanyatlani készült a nap a nyugati égbeszólt, mire a főispán köszönetét mondott azon szives támogatásért, melyben 18 éves főispánsága alatt részesítették. A beregi főispán távozása. Betegben az a hir van elterjedve, hogy Beöthy Pál, Beregvármegye főispánja belügyminiszteri osztálytanácsosnak lesz kinevezve, igy a be- regmegyei főispáni szék nemsokára megüresedik. A budapesti gk. plébános. Mint lapunk más helyén olvasható, Budapesten görög kath. plébániát állítottak fel. Az ottani gk. egyházközség a lelkészí állásra Melles Emil szatmár németi gk. főesperes-lelkészt hivta meg. A pályázati kérvényeket e hó 28. ig kell benyújtani a herczegprimáshoz. Természetesen mint patrónus a főváros vá laszt, de semmi kétség benne, hogy az egyházközség óhajtását nem fogja figyelmen kívül hagyni. Ezüstlakodalom. Gróf Teleky Sándor és neje a napokban ünnepelték meg Nagy- somkuton házasságuknak 25-ik évfordulóját. Ez alkalomból hálaadó isteni tisztelet volt, melyet Veszpre'my Sándor plébános végzett. Délben a grófi kastélyban fényes ebéd vol t melyen a város és vidék intelligencziájából számosán vettek részt. Tanári kinevezés. Az elhunyt Nátolya Antal ungvári kir. kath. fögiran. tanár helyé e a vall.- és közoktatási miniszter Oulo- vics Tivadar okleveles tanárt nevezte ki. Megcserélt főnökök. A kereskedelmi miniszter Boross Dezső szatmárvárosi és Demjén Sándor pályaudvari postafőnököknek kölcsönös kérelemre megengedte, hogy állomásaikat megcseréljék. A csere már meg is történt, igy Demjén a városi, Borosa a pályaudvari postahivatal élén áll. Esperesválasztás. Bencsik István elhalá lozásávalmegüresedett a nagybányai ev. ref egyházmegyénél az esperesi állás. Az első szavazás már megtörónt, denern vezetetteredmény- re. A legtöbb, de egyenlő szavazatot nyerték : Soltész János ombodi és Széli György avas- újvárosi lelkészek. Mindakettő 16-ot, igy kettőjök közt uj választás lesz. boltou. Keleten meg már aprószemü csillagokat á Ili tott őr gyanánt a berontó éjszaka.— Győzedelmes magyar csapat zajongó tá borában, vig élet közepeit — egy sátor homályos mélyén nyitá fel szemét először Hajdú honvéd. Mint álomból ébredező emlékezett az elmúlt éjszakára. Körülnézett. Honvéd pajtások vették körül. — No, cimbora, azt hittük meghalsz a német ütéseitől ! Meg aztán sok vizet ittál, ez nem szép tőled. Ha utánad nem veti magát Kenyeres cimborád, csúfságra a víztől kelett volna meghalnod! Igaz, most emlékezett az egész dologra. Megdörzsölte szemeit s kérdő : — Hol vagyok ? — Itt vagy a Benei hadnagy ur csapatánál a Tisza partján. A hajnalban fogtunk ki a vízből, ahol a némettel birkóztál. Eregy csak nézd meg, ott lóg egy szomorufüzfán. Nem érdemelte meg a golyót. — De mi történt ?-kérdó lassan eszmélve Hajdú. — Az történt, pajtás, hogy az éjszaka megszimatoltuk alantabb a Tisza túlsó partjáról, hogy itt tölti az éjszakát. Hát megelőztük őket. Átkeltünk nesztelenül mi, aztán hátulról nekirontottunk a németnek, aztán halomra nyakaztuk, akit le nem lőttünk, vagy nyársra nem huztunk, azok neki menRosty Kálmán halála. Kalocsáról jelentik lapunknak, hogy Rosty Kálmán Jó- zustáisasági tanár 73 éves korában a napokban meghalt. Negyvenhárom évi tanáros- kodás és 52 évi irodalmi működése után tért pihenőre az érdemes férfiú, aki a magyar- országi jezsuiták széniora volt és közéletünknek számos előkelőségét kószitette elő pályájára. 1852-ben született Rosty Kálmán Rozsnyón. Tizenhat éves korában honvédtüzérnek állt be és végigküzdötte a szabadság- haiczot. Csak a szabadságharcz után folytatta tanulmányait és hallgatott jogot Eperjesen, meg Budapesten. 1852-ben belépett az esztergomi főegyházmegyei kispapok közé s egy évi teológin után ő lett első tagja a Jézus társaságnak, a melyet 1853-ban szerveztek újra hazánkban. Kalksburgban és Szat- niártt működött ezután Rosty miut fölszen- ielt pap és 1865-ben került Kalocsára tanár nak s hitszónoknak. Az irodalom terén / tevékeny működést fejtett ki az elhunyt. Egyházi müveket irt, számos szépirodalmi munkát és az ifjúság számára való verses meg prózai könyvet. Díszpolgári oklevél. A Kossuth Fe- rencznek szánt díszpolgári oklevél elkészült és megérkezett a városi hatosághoz, Morzsányi József fővárosi intézetében készült nagy csíny és művészeti kivitelbeu. — Az albumszerü oklevél pompás bőrkötésbe van foglalva, a belsőpergamenlap moárén nyugszik s dotnbormüvek között ott díszeleg a város czimere. Maga a szöveg góthstylu betűkkel, aparelben a következő: Mi szabad- királyi Szatmár-Nómeti város közönsége adjuk tudtára mindazoknak, a kiket illet, miszerint az ezerkilenczszáznegyedik esztendő Szent Mihály havának 26-ik napján tartott rendkívüli törvényhatósági bizottsági közgyűlésünkben, minekutána néhai való nagy hazánk fiának, a magyar szabadság, függetlenség és egyenlőség kivivására irányuló nemzeti küzdelem előharczosának, Kossuth Lajosnak képmását városházunk közgyűlési termében ünnepélyesen lelepleztük, az ő értek a Tiszának 1 Hajnalfelé meg észrevettük, hogy egy csónak jön átfeló hozzánk. Már ezt bevárjuk, mondtuk. De te megelőztél bennünket, cimbora. Pedig jó helyre hoztak volna azok az ártatlan vasasok. — No de jól van igy, csakhogy megélsz már. Gyere igyunk egy sugárt. — Hohó, fiuk 1 — monda feltápászodva Hajdú, nekem egy levelet kell átadni Sámsoni ezredestől Benei hagynak urnák I Hol a hadnagy ur, és hol a levél? — Azt ő már olvasta, de fölösleges dolog már minden, mert Sámsoni ezredes a vasas németek megtámadására parancsolt ki bennünket, amit mi azelőtt, a mi kémeink szimatolása nyomán magunktól tettünk meg .... Hajdú egészen magához tért és ez es te kimulatva magát, jókedvűen, egy kaland emlékével gazdagabban tért vissza a Tiszán át ezredéhez. A buvó holdvilág fényénél, — hogy talán holnap és holnapután ismét hasonlókat éljen át s halmozzon kalandról-kalandra.
