Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-02-22 / 8. szám
XIV. évfolyam Szatmár, 1905. Február 22. 8-ik szám POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze, küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó" czimóre küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fet. Nyilttór sora 40 fillér. A 1í«i> megjelenik minden szerdáit ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — — — — — — fi korona — fillér Féiévre — — — — — — 3 Segyeilévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézrnűiparosoknak egy évre 4 korona. E vés szám ára 20 li 1 lér. Felelő* szerkesztő HÁTIIOitY END K E A lao kiadója: " A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ Lassan megy. Lassan megy az úgynevezett kibontakozás. A sok okoskodás közt rendesen el szokott veszni az eszme. Mennél több a tanácsoló, annál jobban össze szokták bogozni az ügyet mert mindegyik bölcsebb akar lenni a másiknál és rendszerint addig bölcselkednek, hogy utoljára akinek dönteni kell, azt sem tudja, hogy mit csináljon tu'ajdonképen. Ilyen helyzetben lehet most a király. Meghallgatott előbb egy csomó osztrák tanácsosi, azután meghallgatta Héder- váryt, Fehérváry szintén ott settenkedett a háttérben, hosszabb vaju- tás után jött Tisza, pár nap múlva Andrássy,-« ez felszínre vetette Ko- ssuthpt. Akkor azt hitte a politikai világ, hogy a döntés immár közel van, pedig talán soha sem volt távolabb, mint akkot. időst inai világosan láthatja mindenki, hogy ez a kihallgatás nem jelent többet alkotmányos formalitásnál. Igazat ad ennek a következtetésnek azon körülmény, hogy a győztes ellenzék elnöke után jött Sí éli és Wekerle, jg tArcza. ij-M Kalandról-kalandra. — Újlaki. — Jöjjetek, lélekben szálljunk vissza abba a drága korba, amikor olyan olcsó volt az élet, hogy a történelem múzsája honfivórbe inártott kalamussal rótta sorba a névtelen hősök önfeláldozó honszerelmét ! Kalandozzunk szerte a felzavart haza bozótos harcterein, hol gazdag aratása volt a halál kaszájának a szegény magyar sereg züllöft hadsorai között; hol ma csak kopár avaron tarlóz az elkorcsosult utód, a magié gilléru s finnyás Ízlésű magyar. — Még jó ha magyar s nem egy a „szétszórva is diadalmas fajnak“ honpolgárrá“ vedlett zsidói közül ... * * * Ezernyolczszáznegyvennyolczat irt a krónikás. Lassan, csöndesen folydogált a Tisza korlátlan hullámágyábaD. Most éppen nem keveri habjait honfiainak piros vére, bár ez évben ebből is kijutott neki bőven ! akik pedig korántsen az „ellenzéki koaliczió hívei, hanem 0 felsége óhajára szívesen vetik latba mindenesetre kiváló és intakt potitikai egyéniségöket egy olyan koaliczió megvalósítására,j melynek magvát a volt szabadelvű párt képezze. Wekerle után ismét Andrássy jött, eltekintve Gt luchovszki, Körber, Beck, Pittreich,. Héderváry és Fe- hérvárytól, kik i Felség előtt min dennaposak. Tea át jött Andrássy, tudvalevőleg az az Andrássy, ki az ellenzék kormányrajutásában látja megoldva a kibontakozást legalább is hosszú időre. Természetesen mit beszélt a Felséggel, ezt senki sem tudja, de hogy újabb kihallgattatása az ő felfogásának érvényesülését jelentené, azt senki sem hiszi. Legvalószínűbbnek látszik azok véleménye, kik Anáfrár-vy megpuhi fásának kísérletéhez fűzik kombinácziói- kat. Es ha ez nem sikerült a bécsi körök befolyásának, az ő missiója befejezettnek tekinthető. Vak, aki nem látja, hogy azok befolyása van felszínen, kik nem Parlamenti kis városban (anyázott egy kisded csapat, várva a minden percben megérkező hadiparancso!... Föntebb tiz-tizenkót kilométernyire ugyancsak a Tisza-mentón lombos erdő övezie lisziás közepeit táborozott egy hadtest, mely a környék bevonuló fiaiból gyarapodott. — Sámsoni ezredes volt e hadtest parancsnoka. Sámsoni egy késő délután futárt hivatott és levelet nyomoW a markába: — Ezt elviszi Benei hadnagynak, ki innen tiz kilométernyire — nyugat felé várja a parancsot. — Fontos dölog van benne ; vigyázz, ellenség kezébe ne kerüljön 1 — Igenis, vitéz ezredes Uram! A legény sarkon fordult. Biztonság okáért po'gári ruhát öltött. — Idevaló lóvén, jól ismerte a vidéket s igy nem az országúton, hanem a parti füzek cserjés utvezetőin indult a buvó holdvilágnál. A Tisza lágyan csabógó habjainak szelíd orgonálása elnyelte a lábai alatt néhaakarnak szakítani a régi rendszerrel. Ez a befolyás nehezül ltdércz- nyomáskéntO felsége el határozására, aki nagyon valószínűleg úgy látja a dolgot, hogy a nagyhatalmi állás a rendszerváltozással meg lesz ingatva. Mi következik tehát? . . . . Következik a kísérletezés egy olyan politikussal, akiről felteszik, hogy még a jelen komplikált viszonyok közt is többséget tud szerezni a régi rendszernek. Ezt a politikust minden valószínűség szerint Széliben, Wekerlé- ben vagy Darányiban látják De miután Széli nem hajlandó az aktiv szereplés terére lépni, rövid idő múlva Darányi vagy Wekerle jön vissza Bécsből mint designált miniszterelnök. Sorsa semmiképen sem irigylendő. Eltekintve a dissiden- sektői, kiknek koaliczióba vonása folytán meg tudná alakítani a csekély számú parlamenti többséget, oly hatalmas ellenzéki táborral állana szemben, mely akczióját bármely pillanatban meg tudja akasztani. Voltaképen az ő elnéző jóakaratukra néha reccsenő gályák hangját s igy Hajdú tizedesünk — így hívták —- nem félt a meglepetéstől. Pedig félhetett volna, mert alig fehut- jában — az átelleni part közvetlen cserjésében német katonák hasaltak s csak az éjfélre vártak, hogy nesztelenül kelhessenek át a folyón s attól észak felé tovább folytathassák írjokat. Ezt Hajdú nem sejtette, azért meg sem is ütközött a kikötött dereglyén, mely útja mellett egy fűzfához kötve vigan ringott a vizen. Tudta, ismerte, hogy a dereglye az öreg tiszai halászé, akinek kunyhója tőle jobbkózt alig kétszáz lépésnyire van. Ismerte az öreget, de nem akarta most zavarni, mert parancs szerint sietnie kellett. Alig haladt azonban fél kilométert, a tőle jobbra eső országút melletti csárdában világosságot vett észre s egy közismert ma- gyarhonvódnóta dallama csapta meg fülét. Itt bizonyára a Benei hadnagy emberei mulatnak-—azok vannak innen legAI EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZU TERMÉSZETES HASHAJTOSZER.
