Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)

1905-10-25 / 44. szám

HETI

SZEMLE“ (44. szám.)

3

eszméjóóri. hevülnek olyannyira. Dehogy. Más az ő céljuk. Nem a munkásság érdeke a fő, hanem a szájhős zsidóknak a parlamentbe jutása. A jelszavakat csak addig fújják tele torokkal, mig céljukat elérik, ezután kutyába se veszik. —

A munkásság csak eszköz a vezérek érdekeinek előmozdítására. Sajnos, hogy ezt. Dem akarják belátni azon munkások, kik a szocializmus karjai közzé vetették magukat, mert ott vélik elérni jövendő boldogulásukat.

Megtévesztett munkások I Magyar érzésetek lázadjon fel a minap elkövetett gyalázat miatt! Ilyent magyar ember nem tehet 1 Nyissa ki szemét a magyar munkásság, és lássa, hogy bogár után indult. Hagyja ott azt a pártot, melynek vezérei a tömeget ily gyalázatos merényletre használjak fel. Józan gondolkozásu munkás nem vállalhat szolidaritást ^olyanokkal, kik nemzeti lobogónkat, e szent jelvényt, összetépik és háromszinü ronsynak nevezik a hazaáruló banditák.

Minden keresztény munkás, kinek szivét a vallásosság hatja át és magát magyarnak nevezi, térjen át a keresztény szocialisták táborába, kinek Krisztus és nem Marx és más világbolonditók a vezérei. Ez tisztességes fegyverekkel küzd a munkásnóp jogainak kivívásáért és a jobb helyzet megteremtéséért. Nem nevezi magát, hazátlannak, hanem magyarnak, ki elsősorban nemzeti követelésekért s csak azután küzd önmagáért, mert ami az egésznek használ, az egyesek jobblétét is előmozdítja.

A vidéki magyar muukásság ne tűrje azt, hogy az ő nevében ordítsanak a szociáldemokrácia nagyszájú vezérei. Tiltakozzék e jogtalanság ellen.

De ne csak a munkásság tegye meg a kötelességét, hanem az egész hazafias magyar közönség is. Ha a vidéki városokba tolakodnak e népbolonditó zsidó vezérek : toralja meg a hazafias polgárság a gyalázatot. Nem engedni szóhoz jutni a mótelye- zőket vagy tegyék ki a szűrét ezeknek a

rom emelni, nem tartom magam szegénynek ! És sarkon fordulva, behúzta maga után az ajtót.

*

Este, mikor már a csillagok ragyogtak le a csendes, ákáczfás falura, ment lehorgasz- tott fejjel Szabó István haza, hogy ami kis egyet-mást hozott az asszony, visszavigye oda, ahonnan hozták. Mint aki roszban töri a fejét, úgy húzódott a házak, a fák árnyékában, hogy ne lássa senki. Tán még ki is nevetnék, hogy nini 1 az özvegy Szabónó egyetlen fiának nincs helye a tulajdon házában. Amint ballagdálva ezeket elgondolja, úgy érzi, mintha valami erősen belemarkolna a szivébe, s úgy tetszik neki, mintha a fényesen ragyogó csillagok is, csak őt mosolyognák , lejjebb huzza szemére a kalapot. — Hej 1 sóhajt fel mélyen s a keserűséget, ami a torkát fojtogatja, csak elnyeli.

Megy, megy a szűk, tekervényes utczákon tovább. Végre megáll. Itthon van. Nyomasztó csend van mindenütt, csak a nagy eperfa lombjai himbálóznak zizegve, lassan. Az ablakból kövér muskátli sötétlik ki a világos éjszakába. A rácsos kapun benéz. Mikor a kilincsre teszi a kezét, a kis kuvasz éktelen c-iaholással rohan az ajtónak. Hasztalan csititgatja, pisszegeti, mintha bizony sohase hallotta volna azt a hangot, egyre mér gesebben csahol: vak, vak 1

tajtékos szájú embereknek. Ne legyünk olyan indolensek, mert Iára ők nem nyu- gosznak, hanem folytatják aknamunkájokat. Az erőszak megkezdődött. Ezt tovább engedni, folyni veszedelmes mind a hazára, mind egyesekre nézve is.

Őrködjünk és védekezzünk, mert két nagy ellenséggel állunk szemben : az sl- kotmányrabló Bécscsel és ennek méltó bó- renczhadával, a nemzetközi szociáldemokráciával.

Kocsán Károly.

H I R E K.

Hátralékos előfizetőinket tisztelettel felkérjük előfizetési hátralékaik jbeküldésére és előfizetésük megújítására.

Az uj kormány. A hivatalos lapban megjeleni, királyi kézirat szerint az uj kormány tagjai a következők : miniszterelnök, egyben a pénzügyminisztérium, valamint, a kiráiy személye körüli minisztérium ideiglenes vezetője; Fehérváry Géza báró, igazságügyminiszter : Lányi Bertalan, keresk. miniszter: Vörös László, belügyminiszter : Kris- tóffy József, honvédelmi miniszter: Bihar Ferencz, vall. és közokt. miniszter: Lukács György, földmivelésügyi miniszter : Feilitzsch Arthur báró, horvát szlavón miniszter : Ko- vácsevics István.

Bartha Miklós f. Nagy veszteség érte a magyar közéletet, a magyar politikát, a magyar irodalmat; Bartha Miklós csütörtökön este 7 órakor hirtelen elhalt. íróasztala előtt vette ki kezéből a halál a tollat, a legavatottabb Írói tollak egyikét, a legfényesebb, a legfélelmetesebb publicisztikai tollak egyikét. Magyarul Írni kevesen tudtak oly szépen, oly zamatosán, mint ő s éppen azért halála országszerte mély részvétet keltett. Feleségén kivül nagyszámú előkelő rokonság gyászolja. Áldott legyen emlékezete !

Nyugalomba vonuló altábornagy.

Kónya Sándor altábornagy, miskolci hadosz— No lám 1 mór ez se ismer,- dohogja magában. De egyszer csak felfortyan benne a szunnyadó indulat : hát ki ő ? Tolvaj? Gyilkos? Erős karját már, már-neki feszíti a rozoga ajtónak, hogy betaszitsa. De nem, nem teszi. Egy pillanat alatt megváltozott. Nincs már a szivében egy porszemnyi rósz indulat se. Nem akar mást, csak azt, ami azé az aszonyé, akit ő nagyon szeret, s akinek itt ezen a portán nincs helye. Akkor pedig, neki se legyen. Jó ideig töprenke- dik, mit tegyen. Majd az ablakhoz megy, s bekoczog. — Ki az ?- hangzik ki az ijjedt hang.

— Én vagyok — suttogja István, — a ,holmiért jöttem. A szobából halvány mécs világa szűrődött ki az ablakfüggönyök mögül. Szabóné kitipegett, hogy ajtót nyisson. Szabó István belépett. Lehoragasztott fejjel, iszonyú gyötrődés között tudott csak köszönni.

— Adjon Isten, fogadta Szabóné, — ülj le, kínálta helylyel.

István csak állt. mint egy elitéit, szó nélkül, szomorúan. Szabóné pedig leült az ágya szélére s hallgattak.

— A holmiért jöttem — törte meg a

csendet István.

— Elviszed ?

— Elvinném.

— Viheted, a tiéd. István kellettlen mozdutályparancsnok, hosszú szolgálat után nyugalomba vonult s az Ungvárhoz közel fekvő Őrdarmán fog lakni. Az altábornagy még ezredes korában magyar állampolgárságot szerzett és Nagyvárad város kötelékébe vétette föl magát.

Uj hadosztály- és jdandárparancs- nok. Ő felsége a király lovag Microys Vilmos cs. és kir. vezérőrnagyot, közös dandárunk parancsnokát, a 15-ik gyalog hadosztály parancsnokává nevezte ki. Utóda ami 26-ik dandárunknál Temmel József cs. és kir. ezredes, a 36-ik gyalogezred parancsnoka lett.

Az uj főispán. A hivatalos lap tegnapi száma közli, hogy Őfelsége a király Nagy László alispánt Szatmar vármegye főispánjának nevezte ki. A kineveztetés Szaimár szab. kir. városra nem szól, igy valószínűnek latszik, hogy ez alkalommal végre teljesülni fog a városnak azon régi óhajtása, hogy a megyétől szétválasztassék és külön főispánt kapjon.

Előléptetett házfőnök. A J ézustársa- sági rend generálisa P. Hippich István helybeli házfőnököt a nagyszombati rendház kormányzójának nevezte ki. A legnagyobb kitüntetések egyike ez, amit a Jézustársasági rendben el lehet érni. P. Hippich 15 évig volt házfőnök varosunkban, szép állását nagy tapintanál, körültekintéssel és bölcseséggel töltötte be. Művelt, nyájas és mindenkivel szemben előzékeny ember. Szónoklataival rendszerint nagy hatást ért el, a közönség szerette és nagy figyelemmel hallgatta remek beszédeit. Távozása a szatmári rendházra veszteség. A rendház ideiglenes vezetésével

P. Fiain János lett megbízva.

Hymen. Buji Jékcy István géberjéni nagybirtokos ma váltott jegyet llniczky Sándor kir. törvényszéki biró leányával, Gizella kisasszonynyal Beregszászban.

Bírói kinevezés. Ő felsége a király Cseh Ernő beregszászi törvényszéki aljegyzőt a munkácsi járásbírósághoz albirónak nevezte ki.

Egyházmegyei hír. Pemp Antal káptalani helynök Soltész Ferencz áldozópapot a madarászi plébánia adminisztrálásával ideiglenesen megbízta.

Kitüntetett ezredorvos. Ő felsége a király Altmann Izidor dr., szatmári 12. honlattal fogott az összeszedéséhez. Azalatt Szabóné csak leborult a párnájára s csendes zokogásba kezdett. Az asszony holmija nem sok s így mihamar ott hevert a szoba közepén bekötve csomóba. Már akár mehetne István, de úgy érzi, mintha remegnének a lábai s a szemeiből is akaratlanul nagy kövér köny- csepp gördülne végig az arczán, melynek nyomán mintha tűz keletkeznék, úgy ég. Kiegyenesedik, lopva letörli a könyeket s aztán elszántan férfias haDgon szól: Isten áldja, édes anyám! Szabónéból kitört a fojtott ke serüség.

— Hát van lelked? vagy Istened? Itt hagysz a szomorú gyámoltalanságomban ? s zokogott keservesen. — Nem lehet másképen, nem én akartam. És István ment, rohan vást ment ki a szabadba, ahol nem olyan fojtó a levegő .... Csak annyit mondott künn az utczán no :[mehetünk.

*

Hát bizony a magára maradi Szabónót az egyedüliség emésztő szomorúsága nagyon megtörte. Bántotta lelkiismerete. Ahogy az őszi szelek végig söpörték a sárga, lehullott faleveleket, annyi ereje se volt már, hogy kitudjon támolyogni az udvarra. Nem javult, pedig orvost is hívtak.

Az orvos azt mondta: nincs segítség. Hanem a betegegy napon mintha könnyebben érezte volna magát, felült az ágyában s